Győrig Előd meghívására érkeztünk, hogy az egyhetes, alapvetően madarász tematikájú gyermektáborban minél több ismeretet adjunk át a kétéltűekről és hüllőkről, ezen állatcsoportok ökológiájáról és természetvédelméről.

Fotó: Győrig Előd

Igyekeztünk interaktív programot szervezni sok terepi foglakozással, de előtte az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztály gyíkos vándorkiállításának segítségével mutattuk be a hazai gyíkfajokat, külön figyelmet fordítva a területen előforduló fürge gyíkra (Lacerta agilis), zöld gyíkra (Lacerta viridis) és elevenszülő gyíkra (Zootoca vivipara). A több mint húsz érdeklődő fiatallal ezután a fajok ismeretével felvértezve indultunk a Fehér-tóhoz vezető ösvényre, ahol hamarosan találkozhattunk is az első fiatal fürge gyíkokkal, de előkerült egy barna ásóbéka (Pelobates fuscus) és egy különleges színezetű zöld levelibéka (Hyla arborea) is. Jó lehetőség nyílt a herptérkép alkalmazás bemutatására és használatának népszerűsítésére, aminek eredményeképp a nap hátralévő részébe sok adatponttal gazdagodott az adatbázis. Feltöltésre kerültek az időközben szemünk elé került zöldbéka fajok (Pelophylax spp.) is, valamint a fokozottan védett elevenszülő gyíkok. Ez utóbbi egyértelműen a nap fénypontja volt, hisz mindig nagy öröm találkozni ezzel a jégkorszaki reliktumfajjal, melynek populációi kimondottan az ilyen mély fekvésű hűvösebb, vízjárta területeken maradhattak meg a legutóbbi jégkorszak utáni felmelegedés során.

Fotó: Rák Gergő

A sikeres délelőtti órák után rövid pihenőt tartottunk a táborhelyen, ahol közben az év hüllőjéről, a homoki gyíkról (Podarcis tauricus) hallhattak bővebben a fiatalok. Ezután ismét túrára indultunk, amin változatos élőhelyeket látogattunk. Ez jó lehetőséget adott az ökológiai összefüggések átbeszélésére és a természetvédelmi célú élőhelykezelések bemutatására, valamint fajok sokaságának megfigyelését tették lehetővé. A kékperjés láprét és a tóparti magassásosok után egy puhafás ligeterdőbe értünk, ahol előkerült közönséges lábatlangyík (Anguis fragilis) és vízisikló (Natrix natrix) is. Idő közben szóba került a madarak és hüllők taxonómiai kapcsolata, utóbbi élőlénycsoport táplálékláncban (pl.: gázló- és ragadozómadarak táplálkozásában) betöltött szerepe, de egy marhalegelőn áthaladva a gyepek dinamikus ökológiai egyensúlya is, amire a legeltetésnek nagy hatása van.

Fotó: Rák Gergő

A programok után jóleső ebédet költöttünk el közösen, ahol konstatáltuk, hogy igazán sikeres napon vagyunk túl, amit a látott fajok mennyisége is igazol. Öröm volt tapasztalni a fiatalok lelkesedését és széleskörű tudását, és azt, hogy milyen nagy sikerű egy ilyen tábor, ahonnan minden bizonnyal a jövő aktívan cselekvő természetvédői kerülnek majd ki. Ezúton is gratulálunk Győrig Elődnek és csapatának a színvonalas szervezésért, és köszönjük a meghívást!

 

Írta: Rák Gergő

2022-ben vette kezdetét két récefajunk, a védett barátréce és a fokozottan védett cigányréce országos ún. szinkronfelmérése a tavaszi és őszi vonulási csúcsok időszakában. A Vonuló Vízimadár Monitoring területbejárásaival egyidőben meghirdetett országos felmérések során így nagyjából akkor kaphatunk pontosabb képet a két faj területi eloszlásáról, amikor azok a legnagyobb számban tartózkodnak hazánkban a tavaszi és őszi vonulási időszak során.

 

Cigányrécék (Fotó: Mészáros Csaba)

A két faj tavaszi vonulási csúcsa nagyjából egy hónapos különbséggel figyelhető meg a Kárpát-medencében. Ennek megfelelően a barátrécék országos felmérésére március közepén került sor, míg a cigányrécék szinkronszámlálása április közepén történt meg. Az őszi vonulási csúcs ezzel ellenben mindkét faj esetében azonos időszakban, szeptember hónapban figyelhető meg. Ezért a barátrécék és cigányrécék felmérését is egyazon területbejárások során el tudták végezni az önkéntes felmérőink. Bár a szeptember 16-19. között zajló országos szinkronfelmérésen az időjárás nem kedvezett a terepi munkának, ennek ellenére 66 felmérő járta be sikeresen az ország legfontosabb vizes élőhelyeit.

A barátrécék állománydinamikájára az erőteljesebb tavaszi vonulási csúcs jellemző hazánkban, ennek megfelelően az őszi felmérés szerényebb számokat eredményezett a tavaszi szinkronszámlálásnál. Míg márciusban mintegy 18.000 példányt figyeltek meg a felmérők, szeptemberben nagyjából 4100 barátréce került távcső elé. A legnagyobb csapatokat a Hortobágyi Nemzeti Park térségében (Darvasi-halastavak, Fényes-halastó, Hajdúszoboszlói-halastavak), a Biharugrai-halastavakon, a Kiskunlacháza környéki bányatavakon és a szegedi Fehér-tavon regisztrálták a felmérők. Bár a márciusi vonulási csúcson a megfigyelt barátrécék majdnem fele a Tisza-tavon tűnt fel, a szeptemberi felmérés során itt egyáltalán nem észleltek bukórécéket. Országos szinten a legnagyobb barátréce példányszámokat a Darvasi-halastavakon (850 példány), a Kiskunlacházi-bányatavakon (600 példány) és a szegedi Fehér-tavon (600 példány) figyelték meg a szeptemberi szinkronfelmérés során.

 A cigányréce állománydinamikájára – a barátrécével ellentétben – az őszi időszakban jellemzőek a nagyobb átvonuló mennyiségek. Míg az áprilisi szinkronfelmérés során mintegy 1700 példányt figyeltek meg a felmérőink, addig a szeptemberi felmérések során nagyjából 3360 cigányréce került távcső elé. A Hortobágy térségében a barátrécék szempontjából fontos halastavakon a cigányrécék is kiemelkedő számokat mutattak, azonban legalább ugyanilyen fontos gyülekezőhelyeknek számítottak Észak-Bácska egyes halastavai. Országos szinten a legnagyobb cigányréce példányszámokat a Nagybaracskai-halastavakon (820 példány), a Darvasi-halastavakon (650 példány) és a szakmári Dzsidva-halastavakon (490 példány) figyelték meg a szeptemberi szinkronfelmérés során.

 A nálunk fokozottan védett cigányréce világállománya a múlt század második felében szenvedte el a legnagyobb csökkenést, ami csak az ezredforduló környékén tudott stabilizálódni. A barátréce állománycsökkenése ehhez képest viszonylag újkeletű, 2008-ig még Magyarországon is a vadászható fajok között tartották számon. Az elmúlt évtizedekben tapasztalt állománycsökkenés miatt azonban a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján 2014-ben az addigi „Nem fenyegetett”-ből (Least concern) a „Sebezhető” (Vulnerable) kategóriára változott a faj státusza. 2021-ben a barátréce felkerült az Európai Unió ún. prioritás listájára is, amely a fajvédelmi programok szempontjából kiemelt státuszú fajokat tartalmazza.

A fenti okok miatt az MME Vízimadár-védelmi Szakosztálya a jövőben is kiemelt figyelmet szeretne fordítani e két récefaj hazai állományára, ezért a következő években remélhetőleg egyre bővülni fog a szinkronfelmérésekben résztvevők és a felmért vizes élőhelyek száma egyaránt. A szeptemberi felmérések kivitelezésében az alábbi önkéntes felmérőinknek tartozunk nagy köszönettel:

Bárdos Tibor, Barkóczi Csaba, Barna Péter, Berdó József, Bodics Dániel, Bodor Ádám, Borza Sándor, Cserép György, Cserepes Miklós, Csibrány Balázs, Csonka István, Dávid Jenő, Domján András, Ecsedi Zoltán, Emri Tamás, Fenyves Ervin, Gál Szabolcs, Gebei Lóránt, Gilányi Gábor, Gyarmati Gábor, Gyuricza András, Gyurita István, Dr. Hadarics Tibor, Hajdú Tamás, ifj. Herczeg Ferenc, ifj. Homoki Károly, Jóna Zoltán, Katona József, Kern Rolland, Kiss Ádám, Kiss Viktória, Dr. Kókai Károly, Kókai Szabolcs, Dr. Kóta András, Lippai Károly, Dr. Mester Béla, Mészáros Csaba, Molnár Márton, Mórocz Attila, Nagy Gábor, Nagy Gyula, Nagy Miklós, Papp Ferenc, Pellinger Attila, Pitó Andor, Polyák Ferenc,Pompola Krisztián, Schmidt András, Simay Gábor, Szabó Gitta, Szász Előd, Szelle Ernő, Szilágyi Attila, Takács Ádám, Tamás Ádám, Tar István, Tar János, Tihanyi Gábor, Dr. Tokody Béla, Tóth Kornél, Tőgye János, Ujfalusi Sándor, Veress Tamás, Zalai Tamás, Zöld Barna Mihály, Zsebők Tamás

Csibrány Balázs
MME Vízimadár-védelmi Szakosztály

A Bordeaux közelében (Arcachon-öbölben) visszafogott réti tücsökmadarat idén július végén gyűrűzték Tiszalúc határában, a Bátka-közi Gyűrűzőtáborban (Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Ézsöl Tibor). Ez a második magyar gyűrűs réti tücsökmadár, ami megkerült külföldön.

Réti tücsökmadarak külföldi vonatkozású megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

Magyarországon összesen háromezer réti tücsökmadarat gyűrűztek meg ezidáig. Korábban egy 2017. augusztus elején, Érsekvadkerten gyűrűzött példányt fogtak vissza 2018. szeptember elején a Fertő ausztriai oldalán (Illmitz). Magyarországon eddig egy külföldi gyűrűs réti tücsökmadár került meg, amit 2015. nyár végén jelöltek Észak-Olaszországban, és a rákövetkező nyáron fogtak vissza Csákvár határában, a Zámolyi-tározónál.

Réti tücsökmadár (illusztráció, fotó: Lukács Katalin Odett)

A réti tücsökmadár rejtett életmódú apró énekesmadarunk. Eurázsia sűrű növényzetű, nedves láp- és mocsárrétjein fészkel. Hosszútávú vonuló, a telet Nyugat-Afrikában tölti. Ősszel délnyugati irányba vonulnak, amit az eddigi hazai megkerülések is mutatnak.

További információ és megkerülési térképek a réti tücsökmadárról a Tudástár Magyarország madarai oldalon:

https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-locnae

A réti tücsökmadár megkerülési térképe az online EURING (www.ring.ac) Eurázsia-Afrika Madárvonulási Atlaszban:

https://migrationatlas.org/node/1703

Ezt a madarat első éves korában gyűrűzték, 2016. augusztus 4-én a Sumonyi Madárvonuláskutató Állomáson (Baranya megye, Lukács Zoltán). Bár a rövidtávú vonuló barátposzáták a telet a Földközi-tenger partvidékén vagy szigetein töltik, ez az első magyar gyűrűs példány, ami megkerült Máltán. Korábban három máltai gyűrűs barátposzáta már megkerült itthon, azoknál a gyűrűzés és a visszafogás között kevesebb, mint egy év telt el. A most visszafogott példány már hét alkalommal megtette a távot a fészkelő és a telelő helye között, az ilyen megkerülések viszonylag ritkák, a legidősebb madarakat nagyobb valószínűséggel fogják vissza a gyűrűzés helyén.

A visszafogott magyar gyűrűs barátposzáta megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

Magyarországon a barátposzáta gyakori fészkelő és átvonuló madárfaj, ezért igen sokat gyűrűznek belőle, eddig összesen közel 450 ezer példányt jelöltek meg itthon. Közülük 143 madár került meg eddig külföldön, a legtöbb a szomszédos országokban (60 példány). A Kárpát-medencén kívül a leggyakrabban a Mediterrán régióban kerültek meg hazai gyűrűs barátposzáták: Cipruson (12 pld.), Libanonban (11 pld.), Olaszországban (11 pld.), Izraelben (8 pld.), Görögországban (7 pld.), Nyugat-Törökországban (5 pld.), Nyugat-Szíriában (5 pld.), Dél-Franciaország (2 pld.), Dél-Spanyolországban (1 pld.) és Albániában (1 pld.).

Magyorországon gyűrűzött és külföldön megkerült barátposzáták megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

A hazai madárgyűrűzési adatbankban a jelenleg legidősebb barátposzáta a gyűrűzését követően tíz év és egy hónap elteltével került meg. Ezt a példányt is a Sumonyi Madárvártán gyűrűzték első éves korában, 1997 nyarán, és több évben is visszafogták a területen, utoljára 2007. augusztusban.

Az EURING (The European Union for Bird Ringing) adatbankban tárolt adatok alapján a legidősebb ismert korú, megkerült gyűrűs barátka közel 14 évig élt (egy cseh gyűrűs példány). Forrás: https://euring.org/files/documents/EURING_longevity_list_20170405.pdf

Mivel több mediterrán országban, így Máltán is magas az Illegális madárpusztítások mértéke, kész szerencse, hogy ez a gyűrűs példány a BirdLife Málta gyűrűzőállomásán került hálóba, ennyi szerencsésen megúszott év után és nem egy vadász terítékében végezte.

További információ és megkerülési térképek a barátposzátáról a Tudástár Magyarország madarai oldalon:
https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-sylatr

A barátposzáta megkerülési térképe az online EURING (www.ring.ac) Eurázsia-Afrika Madárvonulási Atlaszban:
https://migrationatlas.org/node/1845