“Október harmadikán hajnalban indultunk öten a Fehér-tavi Ornitológiai Táborból Romániába, Chitucra fülemülesitke-kutató expedícióra. Egy jó tizenhárom órás út után meg is érkeztünk a helyi gyűrűzőtáborba, ahol felállítottuk a sátrainkat és összeismerkedtünk az ottani madarászokkal. Másnap reggel a helyi gyűrűzés megtekintése után elindultunk megkeresni a megfelelő hálóhelyet a saját gyűrűzési projektünkhöz. Ez eltartott egy darabig, de végül meglett a tökéletes hely. Felállítottuk a hálóinkat, majd visszamentünk az alaptáborba pihenni egy nagyot. 

Harmadnap kezdtük el a gyűrűzést. Az erős szél miatt sajnos hamar össze kellett húzni a hálókat, de így is sikerült tíz fülemülesitkét fognunk.  

A második gyűrűzési napon már kedvezőbbek voltak az időjárási viszonyok, így sikeresen fogtunk huszonhat fülemülesitkét, három fehérszárnyú szerkőt és egy berki poszátát is. Ennek a fajnak ugyan vannak fészkelési adatai Romániában, viszont nagyon kevés egyedet gyűrűztek eddig, ezért a miénk elég jó adatnak számít. 

A harmadik gyűrűzési napon kicsit visszaesett a fogás: tizennégy sitke akadt a hálónkba és meglepetésünkre még egy berki poszáta. Emellett aznap fogtunk még hét fehérszárnyú szerkőt, egy küszvágó csért és egy kerti rozsdafarkút is.  A negyedik és egyben utolsó gyűrűzési napon újra kevesebb madarat fogtunk. Mindössze kettő sitkét és egy törpegémet sikerült gyűrűzni. Utóbbinak így a végére örültünk, hogy kicsit színesítette a fogást. 

A gyűrűzött madarakon kívül a héten olyan fajokat is megfigyeltünk, mint a rózsás gödény, borzas gödény, kenti csér, kacagócsér, halászsirály, rózsás flamingó. A negyedik nap délutánján indultunk haza, útközben még megálltunk terepmadarászni pár helyen, arrafelé is érdekes fajokat figyeltünk meg.” 

Miért pont a sitke? 

A Kiskunsági Madárvédelmi Egyesület szervezésében már több mint két évtizede erednek a magyar madarászok a fülemüesitke nyomába. A faj terepi tapasztalatok alapján magyarországi állománya már a 2000-es évek elején csökkenő tendenciájúnak bizonyult. A faj specialista, csak a nagyobb vízben álló öreg nádasokban fészkel, amelyhez többnyire a vonulás és telelés során is ragaszkodik. Európában a Kárpát-medencében található a legjelentősebb állománya, így a magyar madarászoknak különösen fontos a faj megóvása. 

Kezdetben a hazai élőhelyek stabilan biztosították a faj szaporodását, legtöbb fészkelőhelye védett területen található, ahol fajnak kedvező nádgazdálkodás zajlik. Azonban az állománycsökkenés ennek ellenére továbbra is fennállt, így sejthető volt, hogy a vonulási és telelőterületeken érheti a fajt valamilyen negatív hatás. A Balkán-félsziget számos országában (Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Albánia, Görögország) és Olaszországban jártak már a magyar madárgyűrűzők, hogy felderítsék a faj vonulási és telelési szokásait. Az elmúlt évtizedekben e munka hozzájárult védett területek kijelöléséhez, megőrzéséhez, de a tengerparti nádasok sajnos továbbra is zsugorodnak, melyek megőrzése a sitkéknek kulcsfontosságú lenne.  

Az utóbbi években még inkább bajba került a faj, hiszen a klímaváltozás miatt a legnagyobb állományainak helyet adó nádasok többsége (Fertő-tó, Velencei-tó, Kolon-tó, farmosi Nagy-nádas stb.) kiszáradtak vagy a drasztikus vízszintcsökkenés miatt a fajnak már egyre alkalmatlanabb a fészkelésre. Sajnos a nádas élőhelyek nem prioritás élőhelyek, annak ellenére, hogy elképesztő mennyiségű madár és más élőlény használja. A fülemülesitke ritkaságánál fogva egy esernyőfajként ezeket az élőhelyeket jelezheti, amely számos más (szintén csökkenő állományú) faj megőrzését is szolgálná.  

Azonban a sitke világszinten stabil állományú fajnak számít (IUCN). Három nagy populáció különíthető el, amelyből az európai (Ibériai-félszigettől a Kárpát-medencéig bezárólag) állománya valamennyi országban csökkenő tendenciájú fajnak tekintik, a fajjal történt kutatások itt történtek. Azonban az európai állomány csak töredéke a vélt világállománynak. A magyar kutatók úgy vélik, hogy ez a nehezen felmérhető faj Fekete-tenger melléki és Belső-Ázsiai (Kaszpi-tenger mellékétől egészen Mongóliáig) állományairól - az alul kutatottság révén kevés információ áll rendelkezésre ahhoz, hogy biztosan stabil fajnak lehessen tekinteni.  

A Fekete-tenger melléki populáció jobb megismerése érdekében eddig Moldovában, Romániában, Bulgáriában és Görögországban jártak magyar gyűrűzők. Idei évben a Milvus Group és a Duna Delta Kutató Intézet (?) jóvoltából a Chituci túrzáson és a Grindul Lupilor területén folyt a kutató munka, melynek mi is részesei voltunk. Reméljük a jövőben is folytatódhat a fajjal kapcsolatos kutatás, ami előre mozdítja majd a fülemülesitke védelmét. 

Youth section goes abroad: International research to protect a special species 

Several volunteers from our Youth section have been involved in a Moustached Warbler research project, which started in 2002. This year was no different. 

Read Gellén Gyukics's account of his experience:  “Early morning on the third of October five of us left the White Lake (Fehér tó, Szeged, Hungary) Ornithological Camp (FOT) to Chituc, Romania for a Moustached Warbler research expedition. After a good thirteen-hour drive, we arrived to the ringing camp, where we pitched our tents and met the local birders. Next morning, we stayed at the base camp to check out the local ringing process, then went to find a place for our own nets. It took us a while, but in the end we found the perfect place. We set up the nets and headed back to the base camp. On the third day we started the ringing and caught ten Moustached Warblers. It could have been more, but the high winds made us close the nets, and finnish sampling.  On the second day, we caught twenty-six Moustached Warblers, three White-winged Tern and one Cetti's Warbler. Cetti's Warbler is not a resident bird in Romania, and we have data about only a few received rings from earlier,  so it is a pretty good record. On the third ringing day, we saw a slight drop in catches, with fourteen Moustached Warblers and, to our surprise, another Cetti's Warbler, what else we caught seven White-winged Terns, one Common Tern and one Redstart too.  On the fourth and final day of ringing, we caught less birds than the days before, two Moustached Warblers of which we were pleased at the end, and a Little Bittern.  In addition to the birds ringed this week we’ve observed other species too, like Great White Pelican, Dalmatian Pelican, Sandwich Tern, Gull-billed Tern, Pallas's Gull, Greater Flamingo. On the fourth day on our way home we made a few stops to do some field birdwatching to see  some other interesting species.” 

Why Moustached Warbler? 

For more than two decades now, Hungarian birders have been tracking the Moustached Warbler organized by the Kiskunság Bird Conservation Association. Field experience has shown that the Hungarian population of the species has been declining since the early 2000s. This species is a specialist, nesting only in old reedbeds with larger water bodies, to which it mostly adheres during migration and wintering.

The Carpathian Basin has the largest population of this species in Europe, so its conservation is particularly important for Hungarian birders and bird ringers. Initially, its habitats provided stable breeding  conditions, and most of its nesting sites are still located in protected areas, where reed management is favorable to the species. However, despite this, population declines persisted and it was suspected that there might be some negative impact on the species in the migration and wintering areas. Hungarian bird ringers have visited several countries of the Balkan Peninsula (Croatia, Bosnia and Herzegovina, Montenegro, Albania, Greece) and Italy to survey the migration and wintering patterns of the species. Over the past decades, this work has contributed to the designation and conservation of protected areas, but unfortunately coastal reedbeds continue to shrink, which would be crucial for the Moustached Warbler. In recent years, the species has become even more threatened, as climate change has caused most of the reedbeds that host its largest populations (Lake Fertő, Lake Velence, Lake Kolon, the Great Reedbed of Farmos, etc.) to dry up or become increasingly unsuitable for nesting due to drastic water level declines. 

Unfortunately, reedbed habitats are not priority habitats, despite the amazing number of birds and other animals that use them. Given its rarity, the Moustached Warbler could mark these habitats as an umbrella species, which would also serve to conserve many other species (also in decline). However, the Moustached Warbler is considered a globally stable species (IUCN). There are three major populations that can be  istinguished out of which the European population (from the Iberian Peninsula to the 

Carpathian Basin) is considered to be in decline in all countries. The research on the species has been carried out here.  However, the European population is only a fraction of the estimated world population. Hungarian researchers believe that because of under-researched areas in the Black Sea and Inner Asia (from the Caspian Sea to Mongolia) there is too little information available on the populations of this difficult-to-assess species to make sure that it is indeed a stable species. 

To get a better understanding of the population along the Black Sea, Hungarian ringers have visited Moldova, Romania, Bulgaria and Greece. This year, thanks to Milvus Group and the Danube Delta Research Institute of Tulcea, Romania, research work was carried out on the Insula Chituc sandspit and in the Grindul Lupilor area, of which we were part of. We hope that the research of Moustached Warbler can continue in the future, which will improve the conservation of this species.