A tél körüli időszakban halmozottan érdemes a kisebb és nagyobb nyílt vizeken szertenézni, hiszen a gyakorinak számító vonuló fajokon túl ritkább récefélék is megjelennek nálunk. A gyakori úszórécékén (pl. tőkés-, kendermagos-, csörgőréce) és bukórécéken (pl. barát-, kontyos-, kerceréce) túl, több olyan faj is ellátogat hozzánk, jóval kisebb példányszámokban, amelyek a messzi északon fészkelnek, és a tengerekre járnak telelni.

Kerce réce gácsér (Fotó: Gál Szabolcs)

Jellemzően október végétől vagy novembertől észlelhetőek ezek a fajok, és a tavasz közepéig tartózkodhatnak nálunk. Néhány esetben késő tavasszal, vagy nyáron is feltűnik egy-egy kóbor egyedük.

 A ritkább téli récék közül a leggyakoribb a hegyi réce (Aythya marila). Rendszerint kontyos récék, barátrécék csapatában tűnik fel, csak ritkán látható egyedül.

Kontyos réce (Fotó: Gál Szabolcs)

A Balatonon a 100-as nagyságrendű bukóréce csapatokban már szinte „kötelező” faj, a 20 feletti gyülekezések nem ritkák, de akár 100 feletti egyedszámban is megjelenhetnek. A Dunán és a Tisza-tavon néhány 10 példány a jellemző, de rendszeres nagyobb tavakon, halastavakon is kis mennyiségekben. A gácsérok elkülönítése, a messziről szinte fehérnek tűnő test, és a sötét fej (ami jó fényeknél zöldesen irizál) alapján nem nehéz, a fiatalok és a tojók viszont hasonlítanak a tojó ruhás kontyoshoz. Ezeknél a fő bélyegek, a csőrtövi hóka (ami a kontyosnál is lehet, csak kisebb), világos pofafolt (nem minden egyednél jellemző), nagyobb méret, és kicsit rozsdásabb (melegebb) színezet.

Hegyi réce csapat a Balatonon (Fotó: Gál Szabolcs

                A két Melanitta faj közül, amik már igazi tengeri récék a füstös réce (Melanitta fusca) nálunk a gyakoribb. Sokszor csapódik nagyobb bukóréce csapatokhoz, ritkábban külön váltan láthatóak. A Balatonon kisebb csapatai is jellemzőek, a Dunán, a Tisza-tavon és a nagyobb bányatavakon is rendszeresen feltűnik néhány példány. Bizonyos években inváziószerűen éri el az országot, akár 100-as nagyságrendben. Messziről is ki lehet szúrni a récék közül, nagy méretéből és sötét színezetéből kifolyólag. A fekete réce (Melanitta nigra) némileg ritkább vendég, 10 feletti csapatáról nem tudunk hazánkban, és rendre csak 1-1 példány tűnik fel belőle. Leggyakrabban a Balatonon, a Dunán és a Tisza-tavon láthatjuk. Nem ragaszkodik annyira a réce csapatokhoz, így több esetben akár kisebb tavakon is feltűnik, szemben a füstössel, ami csak rendkívül ritkán. A kontyosokhoz hasonló mérete miatt kevésbé tűnik fel a bukórécék közt, viszont nagyon sötét teste, és a kontrasztosan világos arca, még alvás közben is elárulja jelenlétét.

Füstös récék (Fotó: Tar István)

             A jegesréce (Clangula hyemalis) is a magas észak és a tengerek récéje, leggyakrabban szintén a Balatonon, a Dunán és a Tisza-tavon tűnik fel. Halastavakon még vannak megfigyelései, de kisebb vizeken rendkívül ritka. A többi fajjal ellentétben gyakrabban tartózkodik partközelben, így szerencsés esetekben szép fotókat lehet készíteni erről a szép mintázatú fajról. Nagyobb kontyos-, barát- és kercerécék csapataihoz is vegyül, néha nehéz észrevenni, apróbb termete, és a fiatalok nem túl feltűnő színezete miatt. Magányosan, párosával tűnik fel főleg, néha viszont kisebb csapatokban is, sajnos egyre ritkábban.

Jegesréce  (Fotó: Gál Szabolcs)

A legritkább hazánkban rendszeresen előforduló tengeri bukóréce faj a pehelyréce (Somateria mollissima). Egészen a közelmúltig rendszeresnek számított, mára viszont olyan ritka lett, hogy hitelesítendő fajnak számít! Az elmúlt 10 évben csak a Balatonon és egy alkalommal a Tisza-tavon tartózkodtak magányos példányai a fajnak. Igen termetes bukóréce, még a tőkésnél is némileg nagyobb. Bukóréce csapatban a mérete, és a jellegzetes, háromszög alakú feje miatt nem nehéz kiszúrni.

 Sajnos az összes téli ritkább faj populációja a klímaváltozás, élőhelyek eltűnése, szennyezések és a predáció által erősen hanyatlik, így a jövőben még kisebb számban számíthatunk ezekre az amúgy is ritka fajokra.

 

Gál Szabolcs

A hajdani felbecsülhetetlen nagyságú vadlúd tömegekhez képest elenyésző a napjainkban, hazánkban átvonuló ludak mennyisége. Mostanság egy jelentősen átalakult környezetben, sokkal szerényebb mennyiségben fordulnak elő és néhány fajnak teljesen megváltozott a hazai státusza is. A madarászok a jól megszokott módon, a hóközi és a kiemelt hónapokban hóvégi szinkronokkal (VVM, Soproni Egyetem stb.) veszik számba az átvonuló vízimadarak mennyiségét.

Vörösnyakú ludak nagy lilikkel (Fotó (Ampovics Zsolt)

Az átvonuló vadludak között két fokozottan védett faj is rendszeresen előfordul. A kis lilik és a vörösnyakú lúd, melyek trendje jelentősen megváltozott az utóbbi pár évtizedben. A kis lilik skandináv populációja továbbra is küzd a fennmaradásért, sajnos az utóbbi néhány évben az őszi jelenlétük mindössze néhány napra zsugorodott. Emellett viszont a Nyugat-szibériai populációból évről évre több madarat kapunk a nagy lilikek október közepi nagy beáramlását követően.

Kis lilik (Fotó: Ampovics Zsolt)

Valószínűsíthető, hogy egy vonulási útvonal átrendeződésnek lehetünk a tanúi. A vörösnyakú ludak száma is hasonló emelkedést mutat a kilencvenes évek közepétől kezdve. Egyre gyakrabban fordulnak elő, akár többszázas csapatai is hazánk jelentősebb vizes élőhelyein. Fontos ennek a két világszerte veszélyeztetett faj trendjeinek nyomon követése. Ebből kiindulva 2014-től kezdve évente egy vadlúd szinkront szerveztünk, a két faj monitorozására rugalmas időpontválasztással. A szinkron napját a két faj hazai vonulási csúcsára próbáljuk tenni, melyet az aktuális helyzet figyelembe vételével jelölünk ki pár nappal előtte. Területi lefedettség szempontját nézve, az ország összes jelentős vizes és egyben vadludas előfordulási területét próbáljuk lefedni. Az első felméréskor jogosan felmerült igényként, hogy a két célfaj mellet az összes észlelt vadlúdfajt vegyük számba. Az összesítet eredményeket, a résztvevők és az érdeklődők számára hozzáférhetővé tesszük.

Kis lilik repül nagy lilik-csapatban (Fotó: Balics Gábor)

Az évek során összegyűlt adatokból lehet következtetni a trendekre, védelmi intézkedések és fajvédelmi tervek megvalósítására és aktualizálására javaslatot tenni. Fontos a szinkron a mezőgazdasági konfliktusok kialakulásának kezelésére és a szervesen ehhez kötődő vadászati problémaforrások megvilágításához is. Sajnos ez most pontosan aktuális is, mivel most tették egységessé hazánkban a vadlúd vadászati idény kezdetét október 01-re. A keleti négy vadludas szempontból kiemelt megyében, eddig csak december 01-től lehetett vadászni.

Az idei libaszinkron időpontja: 2021. november 19. péntek

 Kérjük, hogy minél többen csatlakozzatok a speciális vadlúd szinkronhoz ezzel is segítve azt, hogy minél átfogóbb képet kaphassunk.

Kontakt:  Tar János        darassa@fibermail.hu

 

Tar János