A tél körüli időszakban halmozottan érdemes a kisebb és nagyobb nyílt vizeken szertenézni, hiszen a gyakorinak számító vonuló fajokon túl ritkább récefélék is megjelennek nálunk. A gyakori úszórécékén (pl. tőkés-, kendermagos-, csörgőréce) és bukórécéken (pl. barát-, kontyos-, kerceréce) túl, több olyan faj is ellátogat hozzánk, jóval kisebb példányszámokban, amelyek a messzi északon fészkelnek, és a tengerekre járnak telelni.

Kerce réce gácsér (Fotó: Gál Szabolcs)

Jellemzően október végétől vagy novembertől észlelhetőek ezek a fajok, és a tavasz közepéig tartózkodhatnak nálunk. Néhány esetben késő tavasszal, vagy nyáron is feltűnik egy-egy kóbor egyedük.

 A ritkább téli récék közül a leggyakoribb a hegyi réce (Aythya marila). Rendszerint kontyos récék, barátrécék csapatában tűnik fel, csak ritkán látható egyedül.

Kontyos réce (Fotó: Gál Szabolcs)

A Balatonon a 100-as nagyságrendű bukóréce csapatokban már szinte „kötelező” faj, a 20 feletti gyülekezések nem ritkák, de akár 100 feletti egyedszámban is megjelenhetnek. A Dunán és a Tisza-tavon néhány 10 példány a jellemző, de rendszeres nagyobb tavakon, halastavakon is kis mennyiségekben. A gácsérok elkülönítése, a messziről szinte fehérnek tűnő test, és a sötét fej (ami jó fényeknél zöldesen irizál) alapján nem nehéz, a fiatalok és a tojók viszont hasonlítanak a tojó ruhás kontyoshoz. Ezeknél a fő bélyegek, a csőrtövi hóka (ami a kontyosnál is lehet, csak kisebb), világos pofafolt (nem minden egyednél jellemző), nagyobb méret, és kicsit rozsdásabb (melegebb) színezet.

Hegyi réce csapat a Balatonon (Fotó: Gál Szabolcs

                A két Melanitta faj közül, amik már igazi tengeri récék a füstös réce (Melanitta fusca) nálunk a gyakoribb. Sokszor csapódik nagyobb bukóréce csapatokhoz, ritkábban külön váltan láthatóak. A Balatonon kisebb csapatai is jellemzőek, a Dunán, a Tisza-tavon és a nagyobb bányatavakon is rendszeresen feltűnik néhány példány. Bizonyos években inváziószerűen éri el az országot, akár 100-as nagyságrendben. Messziről is ki lehet szúrni a récék közül, nagy méretéből és sötét színezetéből kifolyólag. A fekete réce (Melanitta nigra) némileg ritkább vendég, 10 feletti csapatáról nem tudunk hazánkban, és rendre csak 1-1 példány tűnik fel belőle. Leggyakrabban a Balatonon, a Dunán és a Tisza-tavon láthatjuk. Nem ragaszkodik annyira a réce csapatokhoz, így több esetben akár kisebb tavakon is feltűnik, szemben a füstössel, ami csak rendkívül ritkán. A kontyosokhoz hasonló mérete miatt kevésbé tűnik fel a bukórécék közt, viszont nagyon sötét teste, és a kontrasztosan világos arca, még alvás közben is elárulja jelenlétét.

Füstös récék (Fotó: Tar István)

             A jegesréce (Clangula hyemalis) is a magas észak és a tengerek récéje, leggyakrabban szintén a Balatonon, a Dunán és a Tisza-tavon tűnik fel. Halastavakon még vannak megfigyelései, de kisebb vizeken rendkívül ritka. A többi fajjal ellentétben gyakrabban tartózkodik partközelben, így szerencsés esetekben szép fotókat lehet készíteni erről a szép mintázatú fajról. Nagyobb kontyos-, barát- és kercerécék csapataihoz is vegyül, néha nehéz észrevenni, apróbb termete, és a fiatalok nem túl feltűnő színezete miatt. Magányosan, párosával tűnik fel főleg, néha viszont kisebb csapatokban is, sajnos egyre ritkábban.

Jegesréce  (Fotó: Gál Szabolcs)

A legritkább hazánkban rendszeresen előforduló tengeri bukóréce faj a pehelyréce (Somateria mollissima). Egészen a közelmúltig rendszeresnek számított, mára viszont olyan ritka lett, hogy hitelesítendő fajnak számít! Az elmúlt 10 évben csak a Balatonon és egy alkalommal a Tisza-tavon tartózkodtak magányos példányai a fajnak. Igen termetes bukóréce, még a tőkésnél is némileg nagyobb. Bukóréce csapatban a mérete, és a jellegzetes, háromszög alakú feje miatt nem nehéz kiszúrni.

 Sajnos az összes téli ritkább faj populációja a klímaváltozás, élőhelyek eltűnése, szennyezések és a predáció által erősen hanyatlik, így a jövőben még kisebb számban számíthatunk ezekre az amúgy is ritka fajokra.

 

Gál Szabolcs