Közelről, akár 1-2 méteres távolságról figyelhető meg a havasi szürkebegy, ha óvatosan közelítünk felé. Ilyenkor jellegzetes mintázatán kívül azt is észre lehet venni, ha éppen egy gyűrűs példánnyal találkozunk.

Magyarországon kevés havasi szürkebegyet jelölnek, eddig mindössze 43 példányra került gyűrű. Távolsági megkerülést ezidáig nem regisztráltunk, ezért volt örvendetes az október végén érkezett fényképes adat. Egy 2021. január 17-én, Budapest II. kerületében, az Apáthy-sziklán gyűrűzött példányt figyeltek meg október 30-án a Sümegi vár falain, majd két nap múlva a Somlói vár romjain (Kaufman Gábor és Kaufman Ádám).

A megfigyelt havasi szürkebegy gyűrűzési (piros kör) és megkerülési (piros háromszög) helyei (Madárgyűrűzési Központ)

A havasi szürkebegy magas hegységek sziklás területein költ, a Magyarországra érkező telelő példányok elsősorban a Kárpátok magasabb, fátlan hegyoldalain fészkelnek. A téli időszak közeledtével húzódnak lejjebb és lejjebb, követve, keresve a sziklás területeket, ahol apró magvakkal, repedésekben megbúvó pókokkal, rovarokkal táplálkozik.

Gyűrűs havasi szürkebegy a Somlói várnál (Fotó: Kaufman Ádám)

További információ a havasi szürkebegyről a Tudástár Magyarország madarai oldalon: https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-prucol

Lovassy Sándor Márton Miklós a Pest megyei Abonyban született 1855. október 28-án. Édesapja a kiskunfélegyházi gimnázium tanára volt ekkor. A kisfiú Lovassy azonban sokat tartózkodott nagyszüleinél Abonyban, az elemi iskolát is itt végezte el. Miután édesapját a bajai főgimnáziumhoz helyezték át, Lovassy Sándor is Baján folytatta gimnáziumi tanulmányait.

Az alföldi mezővárosban nevelkedett Lovassyra nagy hatással volt a bajai Dunaág, a Sugovica vízivilága, illetve a szomszédos Pandúr-sziget kiterjedt ártéri erdőségei. Ekkor kezdődött szenvedélye a madártojások gyűjtése iránt, amely megalapozta későbbi ornitológiai érdeklődését is. 1871-ben apját Debrecenbe helyezték át, az ifjú Lovassy pedig a református kollégiumban folytatta tanulmányait. Tanára, a tojásgyűjteményéről híres Kovács János hatására tovább mélyültek madártani ismeretei, és megismerkedett a debreceni Nagyerdő, a Hortobágy, illetve az akkor még létező Ecsedi-láp madárvilágával.

A múzeum-alapító mellszobra a Balatoni Múzeum kertjében (Forrás: kozterkep.hu)

További tanulmányait Debrecenben a Gazdasági Felsőbb Tanintézetben, illetve a Pázmány Péter Tudomány Egyetem bölcsészkarán végezte. 1878-ban tanári diplomát, 1884-ben pedig doktorátust szerzett. Kezdetben a szlovákiai  Nagyrőcére került tanárként, 1889-ben pedig a keszthelyi Mezőgazdasági Akadémián kapott katedrát, melynek 1916-ban igazgatója lett. Sági Károllyal és Csák Árpáddal 1898-ban alapították a Balatoni Múzeum Egyesületet, melynek eredményeképpen megépülhetett Keszthelyen a Balatoni Múzeum.

Dr. Lovassy Sándor (Forrás: Balatoni Múzeum)

Az 1891-es második Nemzetközi Madártani Kongresszusra Hermann Ottó kérésére Lovassy készítette el a magyar gyűjteményekben megtalálható tojásanyagok jegyzékét, a kongresszus résztvevőit pedig szintén ő kalauzolta a Kis-Balatonra tett kirándulásuk során. Ekkor kezdődött barátsága a neves német ornitológussal, Alexander von Homeyerrel is.

A Nagyrőcén töltött tanári évek alatt, a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából négy évig kutatta az Ecsedi-láp madárvilágát 1885-1889 között. Az Alföld akkori legnagyobb kiterjedésű mocsárvilágát mindössze 9 évvel később csapolták le, hogy véglegesen áldozatul essen a mezőgazdasági hasznosításnak. Az utolsó években zajló kutatásokból született Lovassynak az 1931-ben megjelent Az Ecsedi-láp és madárvilága fennállása utolsó évtizedeiben című munkája.

Legjelentősebb műve kétségkívül a Magyarország gerinces állatai és gazdasági vonatkozásaik című könyve, amely mintegy harmincévnyi munka eredményeképpen 1927-ben jelenik meg a Természettudományi Társulat kiadásában. Bár a könyv szemlélete napjainkra sok téren idejétmúlt, mégis páratlan műnek és jelentős forrásmunkának számít a magyar zoológiai irodalomban. Jól mutatja ezt, hogy Fekete István Tüskevár című regényében Tutajos érdeklődő kérdéseire Matula bácsi így felelt:

„Ha pedig többet akar tudni ezekről a madarakról, kérje el otthon azt a könyvet, amit az a Lovassy nevű tanár úr írt. Az tud mindent.”

 

Csibrány Balázs

Dr. Beretzk Péter (1894-1973) a szegedi MÁV kórház orvosaként, később igazgató-főorvosaként dolgozott, hírnevét mégis a madártan területén végzett tudományos munkásságának köszönheti. 

Beretzk Péter függőcinegével (Fotó: Móra Ferenc Múzeum archívuma)

1932-től négy évtizeden át végezte kutatásait a szegedi Fehér-tavon, melynek eredményeit több mint 400 tudományos és ismeretterjesztő cikkben mutatta be.

Szerecsensirály fióka fotózása (Fotó: Móra Ferenc Múzeum archívuma)

Az évtizedeken át végzett megfigyeléseivel és madárgyűrűzési adataival a madárvonulás hazai lezajlásának új képét vázolta fel, emellett a hazai madárfotózás egyik úttörőjeként is számon tartják. Munkásságának kezdete előtt a szikes tavakat szinte senki nem vizsgálta. Még pont a tájátalakítások előtt ismerte meg a területet, és amikor Szeged kezdeményezte a Fehér-tó gazdasági hasznosítását, óriási erőfeszítéseket tett, hogy megmentse, ami még menthető. Kezdeményezésére az ősi szikes tó megmaradt részeit 1936-ban Szeged város helyi védettségű területévé, 1939-ben pedig országos védettségű területté nyilvánították, létrehozva ezzel Magyarország első madárrezervátumát. Dr. Beretzk Pétert tudományos tevékenysége elismeréseképpen a Szegedi Tudományegyetem címzetes egyetemi tanárává választották 1964-ben.

Beretzk Péter a fehértavi Korom-szigeten az éppen elkészült lessátrat vizsgálja (Fotó: Móra Ferenc Múzeum archívuma)

Beretzk Péter közéleti emberként is sokat tett városáért. Mint a városi törvényhatósági bizottság tagja, számos, figyelemre méltó javaslattal állt elő. Ha a közművelődés területét vizsgáljuk, ilyenek például a múzeum épületének kibővítése, a díszterem kialakítása, a Stefánia-park rendezése. A Magyar Madártani Egyesület megalakulását sajnos már nem élhette meg, a neves esemény előtt csupán néhány hónappal hunyt el.

Dr. Beretzk Péter életművének, a nevezetes tóvidék megmentéséért folytatott, gyakran reménytelennek tűnő küzdelmének tiszteletére a hálás utókor a „Fehér-tó atyja” névvel ismerte el a kiváló tudóst.

 

Tokody Béla