A közhiedelemtől eltérően partimadaraink őszi vonulása nagyon korán, már június végén elkezdődik.

Ebben az időszakban elsősorban a cankók közelebb fészkelő, elsősorban tönkrement költésű egyedei jelennek meg újra hazánkban. A csoport látványosabb, madarászok számára érdekesebb, szórványos képviselői azonban általában csak augusztus második felétől tűnnek fel a Kárpát-medencében.

Az első hullámban az öreg, nászruhából vedlő, de még mindig látványos színezetű madarak, majd a hónap harmadik negyedétől fogva a fiatal tollruhás példányok jelennek meg, akik lassan átveszik az „uralmat” az öregek felett.

A csoport talál legjobban várt képviselői a partfutók, köztük is a sárjáró, a sarki partutó és a fenyérfutó, de ebben az időszakban tűnnek fel az első vékonycsőrű víztaposók és kőforgatók is és a rejtett életmódot élő nagy sárszalonkák. Ahogy megyünk bele a szeptemberbe, egyre nagyobb eséllyel figyelhetünk meg csigaforgatót és kis godát, ám az igazi ritkaságokra, mint a laposcsőrű víztaposó és a vándorpartfutó általában a hónap harmadik hetéig várni kell.

Várva várt madaraink változatos élőhelyeken tűnnek fel. Elsődleges, eredeti élőhelyük a kopár, sekély parti zónával és nyílt vízzel rendelkező természetes tavak, de tekintve, hogy ezek a veszélyeztetett élőhelyek jelentős mértékben megfogyatkoztak, illetve állapotuk a megfelelő élőhelykezelés hiánya és a klímaváltozás okozta egyenlőtlen csapadékeloszlás miatt leromlott, előtérbe kerültek a mesterséges, frissen csapolt halastavak, az élőhelyrehabilitációk, sőt, a nagyobb tavaink, mint a Balaton kövezése is.

Zalai Tamás

A nagy sárszalonka (Gallinago media)  hazánkban rendszeresen átvonuló, de viszonylag ritka madárfaj, amelynek gyűrűzött példánya eddig még nem került meg Magyarországon. A legyengült példány egy észt jeladóval volt felszerelve, amely még érdekesebbé teszi a megkerülést.Lakossági bejelentésnek köszönhetően került kézre egy nagy sárszalonka 2021. augusztus 27-én, Szegeden.

Gyermekek találták meg az erősen legyengült, röpképtelen madarat a lakótelepen található Zápor-tónál. Sajnos a Szegedi Vadasparkba szállítás után nem sokkal a madár el is hullott.Egy nagy sárszalonka kézrekerülése önmagában is érdekes, de a kézrekerülés igazi jelentőségét a madáron lévő észt gyűrű és a madár hátára rögzített műholdas jeladó jelenti.

Az MME Madárgyűrűző Központja felvette a kapcsolatot az észtországi központtal, így megtudtuk, hogy az Ananász (Ananass) névre keresztelt, adult hím madarat 2021. május 31-én gyűrűzték és látták el GPS nyomkövető eszközzel a Matsalu Nemzeti Parkban.

Sajnos a jeladója egy hónap elteltével nem adott jeleket, így a kutatók elveszítették a madarat. Addig egy hónapon keresztül a gyűrűzés környékén mozgott. A gyűrűző központ visszaküldte a nyomkövető eszközt az észt kollégákhoz. Ha a technika mellénk áll, még van remény a későbbi pozíció adatok letöltésére és talán megtudhatjuk, hogy a jelölés helyszínétől 1413 km-re, 2 hónappal és 27 nappal később, a Dél-Alföldre hogyan jutott. Gyűrűző központi adatok szerint, Magyarországon még nem került kézre külföldi gyűrűs nagy sárszalonka, és itthon ez idáig mindössze öt példányt gyűrűztek a vonulási időszakban.

Egy, a közelmúltban publikált tudományos cikk ír a nagy sárszalonkák vonulásáról, amely azt a meglepő eredmény hozta, hogy madaraink kifejezetten magasan, átlagosan 5-6000 méter magasan repülnek, de az egyik példányra rögzített jeladó 8.700 méter magasságot detektált, amely az eddigi legmagasabb, madár által elért magasságot jelenti. A másik érdekesség, hogy a nagy sárszalonkák a költő-és vonulóhely közötti kb. 6000 km-es utat egy, hosszú repüléssel teljesítik, amely 60-90 óráig tart.

Forrás: 

https://theconversation.com/migratory-birds-found-to-be-flying-much-higher-than-expected-new-research-167582?fbclid=IwAR2bXL-Wu302z-q3dkWLsudOC-SdjMSrg0UFvFcvPDchZS9c8VGOs5XfE6c

Puskás József

KNPI