A cigányréce (Aythya nyroca) költőterülete Nyugat-Európától Közép-Ázsián keresztül egészen Kínáig terjed. Európa nagy részén csak elszórtan, foltszerűen fészkel az alkalmas vizes élőhelyeken. Legnagyobb összefüggő európai költőállományát a Kárpát-medencében, illetve Románia keleti felében találjuk. Hazánkban elsősorban a vízinövényzetben gazdag halastavakon, víztározókon és mocsarakban fészkel.

Cigányréce (Fotó: Mészáros Csaba)

Európai költőállománya a múlt század második felében erőteljes csökkenésen ment keresztül, ami elsősorban az alkalmas vizes élőhelyek leromlására és eltűnésére vezethető vissza. Élőhely specialista madárfajként ugyanis kifejezetten igényli a dús növényzetű vizes területeket. Az európai költőállomány az ezredfordulót követően látszólag stabilizálódott, a védelmi tevékenységeknek köszönhetően egyes területeken – például Kelet-Európában – valamelyest nőtt is a populáció. Ezért a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján 2014-ben az addigi „Sebezhető” (Vulnerable) kategóriából „Mérsékelten fenyegetett”-re (Near Threatened) változott a faj státusza. Világállománya ennek ellenére még mindig mérsékelten csökkenő tendenciát mutat. Magyarországon a cigányréce fokozottan védett, természetvédelmi értéke 1.000.000 Ft. 

Magyarország kiemelten fontos szerepet tölt be a faj európai költőállománya szempontjából, ezért az MME Vízimadár-védelmi Szakosztálya – a nagy goda és a barátréce mellett – a cigányrécét választotta az országos szintű szinkronfelmérések egyik célfajának. A déli költőállomány állandó, az északi – így a hazai – költőállomány azonban vonuló. A Kárpát-medencében egy erőteljesebb őszi és egy kevésbé nagyszámú tavaszi ún. vonulási csúcs jellemző. A tavaszi vonulás során jellemzően áprilisban tartózkodik a legtöbb cigányréce a hazai vizeken, ezért április 15-18. között, a hóközi Vonuló Vízimadár Monitoringgal egyidőben hirdettük meg a cigányrécék országos szinkronfelmérését.

Cigányréce csapat (Fotó: Mészáros Csaba)

A négynapos felmérési időszak alatt 76 felmérő vett részt a hazai legfontosabb vizes élőhelyek felmérésében, melynek során összesen 1.696 példány cigányrécét sikerült megfigyelniük a felmérőknek. A megfigyelt egyedek zöme az Alföldön került távcső elé, bár a felmért területekből is jelentősen több esett erre a régióra. A Vonuló Vízimadár Monitoring elmúlt két évtizedes adatai alapján a cigányréce a tavaszi vonuláskor először a Dél-Dunántúlon tűnik fel nagyobb számban a márciusi hónapban, áprilisra azonban az Alföld halastavaira helyeződik át a vonulás súlypontja.

Bár a cigányréce európai állománya látszólag stabilizálódott, a legfontosabb költőhelyei – a dús vegetációjú, természetközeli vizes élőhelyek – számára egyre nagyobb kihívást fog jelenteni a klímaváltozás okozta vízhiány, ami alapvetően fenyegeti a cigányréce költőállományait. Ezért szakosztályunk a jövőben is kiemelten nyomon kívánja követni a faj hazai vonuló és költőállományát. Ehhez továbbra is számítunk azon megfigyelőink önzetlen munkájára, akiknek a jelenlegi eredményeket is köszönhetjük:

 

Adorján Ágnes, Ampovics Zsolt, Balázsi Péter, Barna Péter, Berdó József, Bessenyei László Bence, Bodor Ádám, Borza Sándor, Bozsaky Bonifác, Csibrány Balázs, Csonka István, Danku János, Ecsedi Zoltán, Engi László, Enyedi Róbert, Fatér Imre, Fejes Éva, Fenyves Ervin, Forintos Viktor, Gál Szabolcs, Gilányi Gábor, Gyömbér Zsolt, Győrig Előd, Habarics Béla, Hajdú Tamás, Hanyicska Zsolt, Hartmann Johanna, Horváth Tibor, ifj. Homoki Károly, Katona Gergely, Katona József, Kiss János, Dr. Kiss Orsolya, Kókai Ákos, Dr. Kókai Károly, Koleszár Sándor, Kónya Máté, Dr. Kóta András, Makrai Gergely, Málnás Kristóf, Márton Marcell, Dr. Mátics Róbert, Meiszterics Zoltán, Dr. Mester Béla, Mészáros Csaba, Mogyorósi Sándor, Molnár Ádám, Nagy Ildikó, Nagy Miklós, Nagy Tamás, Németvári Nóra, Pálfy Andrea Anna, Pitó Andor, Pribéli Levente, Sallai István, Sári Mátyás, Seres Nándor, Somoskői Péter, Szász Előd, Szelle Ernő, Dr. Szép Tibor, Szilágyi Attila, Takács Ádám, Tamás Ádám, Tar István, Tar János, Tatai Sándor, Tihanyi Gábor, Timon Dávid, Dr. Tokody Béla, Tőgye János, Vámos Csenge, Varga Benedek, Vargáné Kárpáti Ildikó, Veszelinov Ottó, Zalai Tamás, Zöld Barna Mihály, Zsebők Tamás

 

Csibrány Balázs

MME Vízimadár-védelmi Szakosztály

 

 

A megfigyelések még 2021 nyarán történtek, de csak most kaptuk meg az adatokat és rögzítettük a magyar madárgyűrűzési adatbankba.

Az egyik madarat Vaasa tartományban (megfigyelő: Riita Alapiha), míg a másikat Lappföldön észlelték (megfigyelő: Marko Vainonpaa). Mindkét példányt 2019. augusztus elején jelölték teleszkóppal leolvasható színes zászlós gyűrűkkel, a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban, a Mekszikópusztai Madárvártán (Koleszár Balázs, Nagy Levente). Most először került meg magyar gyűrűs billegetőcankó Finnországban.

A Finnországban megfigyelt billegetőcankók megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

Magyarországon ezidáig 3148 billegetőcankót gyűrűztek, elsősorban a nyár végi, őszi vonulás során. Ezek közül korábban 7 madár került meg külföldön, Ausztriában, Németországban (Bajorország), Litvániában, Olaszországban (3 példány) és Szlovákiában. Itthon eddig 5 külföldi gyűrűs példány került meg, egy cseh, 3 lengyel és egy orosz gyűrűs. Ez utóbbit fiókakorában gyűrűzték a Kandalakshsky-öböl partvidékén, 1991 nyarán és 1995. augusztusban fogták vissza a Szaged melletti Fehér-tavon.

Magyar gyűrűs billegetőcankó Finnországban (Fotó: Marko Vainonpaa)

A billegetőcankó szinte egész Eurázsiában elterjedt madárfaj. Magyarországon is rendszeres fészkelő, elsősorban a nagyobb folyók mentén, zátonyokon, szigeteken. Hosszútávú vonuló, az európai állománya Afrikában tölti a telet. Ősszel és tavasszal nagy számban vonul át a Kárpát-medencén. A most érkezett megfigyelési adatok költő példányokról érkeztek. Az Észak-Európában fészkelő billegetőcankóknak és más partimadaraknak a Fertő szikesei kiemelkedően fontos pihenő és táplálkozóterület.

További információ és megkerülési térképek a billegető cankóról a Tudástár Magyarország madarai oldalon:

https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-acthyp

 

A madarak mellett a lepkék az állatvilág egyik legközkedveltebb csoportja. Színesek, szépek, viszonylag könnyen megfigyelhetőek, akár a kertünkben is gyönyörködhetünk könnyed röptükben.  A valóságban azonban ennél sokkal árnyaltabb a helyzet. Hihetetlen változatosságukat, életmódjukat, testfelépítésüket a mai napig vizsgálják, rendszerezésük pedig folyamatos viták tárgyát képezi a tudósok között. Eddig több mint 160 ezer fajukat fedezték fel, de vannak feltételezések, melyek szerint akár félmillió különböző lepkefaj is élhet bolygónkon. Magyarország jelenlegi határain belül körülbelül 3600 faj előfordulásáról tudunk eddig, melyből alig százhetven tartozik a közismertebb nappali lepkék közé.

Az egyesület által eddig megszólított széles közönség lepkék iránt is érdeklődő tagjait szeretné összefogni. Ha szeretne hozzájárulni hazánk lepkéinek pontosabb megismeréséhez, szeretné, ha a repülő rovarok rohamosan fogyó biomasszájának csökkenését lelassítsuk, szeretné megosztani lepkevédelemmel kapcsolatos ötleteit, vagy ha csak a kertjében figyeli egy ideje a lepkéket, bátran csatlakozzon hozzánk a lepke@mme.hu e-mail-címen.
 

Lepkevédelmi Szakosztály vezetőségé:

Dr.Kalotás Zsolt, Faragó Ádám, Gór Ádám, Pál Attila, Pribéli Levente