Vizimadarak

A nagy goda állományának drasztikus csökkenése minden olyan terepmadarász számára jól látható, aki az elmúlt egy-két évtizedben a hazai vizes élőhelyeket látogatta. Nem csak a költőállomány tűnik el az egyre kevesebb alkalmas élőhely miatt, de az átvonuló sokezres godacsapatok látványa is egyre ritkább napjainkra. Ennek ellenére mostanáig hiányoztak az országos szintű adatok a nagy goda átvonuló állománynagyságról, hiszen sajátos élőhelyigénye miatt a Vonuló Vízimadár Monitoring nem tudta megfelelően lefedni hazánk fő pihenő- és táplálkozóhelyeit.

Vonuló nagy godák a kardoskúti Fehér-tavon ( Fotó: Csibrány Balázs)

A nagy goda vonulási csúcsa április elejére esik, ilyenkor található a legtöbb madár egyszerre a Kárpát-medencében a tavaszi vonulás során. Ekkor jellemzően a szikes tavakat, a pusztai vízállásokat, a belvízfoltokat és a lecsapolt halastavakat keresik fel tömegesen. A 2022-es év rendkívüli aszályának előjelei már áprilisban megmutatkoztak, ezért jórészt csak a lecsapolt halastavakon lehetett számítani a godák megjelenésére. Bár a 2023-as év csapadék szempontjából még mindig erősen hiányt szenved, a helyzet egyelőre lényegesen jobb a tavalyinál. A sekély vizű szikes tavak és mocsárrétek jelentős része még víz alatt áll, és a hajdani folyómedrek és fokok medreit kirajzoló „belvizek” is megjelentek a mélyebb területeken. E vízállások mind fontos pihenőhelyül szolgálnak a Kárpát-medencén átvonuló partimadarak számára, s érdemes őket felkeresni a négynapos nagy goda szinkronfelmérés ideje alatt.

Nagy godák ( Fotó: Csibrány Balázs) 

Az adatközlés legegyszerűbb módja, ha a megfigyeléseket a Madáratlasz Program (MAP) internetes adatbázisába töltik fel a felmérők, melyre asztali számítógépről (map.mme.hu) és okostelefonról (Turdus applikáció) egyaránt lehetőség nyílik. Bár alapvetően a nagy goda adatok a legfontosabbak, mégis mindenkit biztatunk lehetőség szerint az összes madárfaj megfigyelését rögzítő ún. teljes fajlistás adatgyűjtésre! De azon felmérők számára, akik csak a vízimadarak felmérésében érdekeltek, már lehetőség van kizárólag a vízimadárfajokat érintő ún. vízimadár fajlista rögzítésére is. Amennyiben valaki nem rendelkezik hozzáféréssel e felületekhez, megfigyelési adatait a Vízimadár-védelmi Szakosztály elektronikus címére (vvsz@mme.hu) is elküldheti. Ebben az esetben kérjük a terület neve mellett annak koordinátáit, illetve a megfigyelés időpontját és időtartamát is feltüntetni!

A felmérés eredményeiről az adatok összesítését követően fogunk beszámolni. Ezúton szeretnénk előzetesen is megköszönni minden felmérő munkáját!

Csibrány Balázs

MME Vízimadár-védelmi Szakosztály

2023-ban is január közepén szervezte meg az MME Vízimadár-védelmi Szakosztály a tél közepi szinkronszámlálást. A tavaly sikeresen zárult esemény után célul tűztük ki, hogy a jövőben további önkéntesek és területek bevonásával kiszélesítsük a monitoring tevékenységet hazánkban. 2023-ban január 13. és 16. között összesen 191 megfigyelő 408 518 vízimadarat figyelt meg 480 2,5X2,5 km-es UTM négyzetben, ami jóval felülmúlta a tavalyi évben elért eredményeket (1. táblázat). A felmérésekbe az MME önkéntesei mellett bekapcsolódtak a nemzeti park igazgatóságok munkatársai 

A négy nap során 74 vízimadárfaj egyedei kerültek távcső elé (2. táblázat).

Természetvédelmi szempontból kiemelt prioritást élvező, fokozottan védett fajok példányainak megfigyelésére is sor került, mint a kis kárókatona (Phalacrocorax pygmeus – 1673 pld.), a kis lilik (Anser erythropus – 17 pld.), a vörösnyakú lúd (Branta ruficollis – 27 pld.) és a cigányréce (Aythya nyroca – 8 pld.). Ritkább, szórványosan előforduló madarak közül a felmérések során sikerült megfigyelni kis hattyút (Cygnus columbianus – 3 pld.), csüllőt (Rissa tridactyla – 1 pld.), jegesrécét (Clangula hyemalis – 4 pld.), apácaludat (Branta leucopsis – 3 pld.) és füles vöcsköt (Podiceps auritus – 2 pld.).

1. táblázat. 2022. ás 2023. január közepi VVM összehasonlítása

2. táblázat. A január közepi VVM során a fent említett területeken megfigyelt vizes élőhelyeken jellemző madárfajok és összes egyedszámuk (az egyedszámok csökkenő sorrendjében)

1.térkép. A felmért területek eloszlása

A jövőben is szeretettel várjuk új felmérők csatlakozását az egyesület VVM programjához. ( vvsz@mme.hu)

Ezúton is szeretnénk megköszönni minden résztvevőnek az adatgyűjtésben nyújtott segítségét!

Megfigyelők: Agócs Péter, Albert András , Antoni Gyula, Bálint Gábor, Balogh Gábor, Bárdos Tibor, Bártol István, Berdó József, Berecz Tibor, Berényi Zsombor, Béres István, Bessenyei László, Bodics Dániel, Bodó János, Bodor Ádám, Borza Sándos, Bozó László, Bozsaky Bonifác, Bruckner Attila, Bukor Zoltán, Búzás Előd, Császár Zsolt, Cseh Judit, Cser Szilárd, Cserép György, Cserepes Miklós, Csesznik Bence, Csibrány Balázs, Csitneki Balázs, Csonka István, Danku János, Dányi Ádám, Demeter Iván, Dénes János, Druzsbaczky Ildikó, Ecsedi Zoltán, Emri Tamás, Fatér Imre, Fehér József, Fejes Éva, Fenyves Ervin, Flesch Márton dr., Forintos Nikolett, Forintos Viktor, Gál Lajos, Gaszler Péter, Gilányi Gábor, Görögh Zoltán, Gyömbér Zsolt, Győrig Előd, Gyukics Gellén, Gyuricza András, Hajdú Tamás, Halmos Gergő dr., Heincz Miklós dr., Hencz Alexandra Júlia, Horváth Gábor, Horváth Márton dr., Horváth Tibor, Hugyecz Angéla, Jóna Zoltán, Jordán Mária, Juhász Lilla, Juhász Tibor, K. Szabó Attila, Kagyerják Pál, Kajtár Bence, Kaposvári Marcell, Karcza Zsolt, Kasza Ferenc dr., Kasztner Lilla, Katona József, Kazi Róbert, Kecskés József, Kelemen András dr., Kepes Zsolt, Kern Rolland, Kis István Péter, Kis Márton, Kis-Rózsa Valentina, Kiss Ádám, Kiss Orsolya dr., Klébert Antal, Kókai Ákos, Kókai Károly dr., Kókai Szabolcs, Koleszár Sándor, Konyhás Sándor, Korom István, Kosztolányi László, Kovács Gergely Károly, Kozma László, Krempf István ifj., Kun Zoltán, Lajter Edina, Láng Katalin, László Csaba, Lelkes András, Lovászi Péter, Magyari Máté, Maknics Katalin, Marosi Beáta, Meiszterics Zoltán, Mester Béla dr., Mészáros Csaba, Móczár Balázs, Molnár Géza, Molnár László, Molnár Márton, Molnár Máté, Molnár Melinda, Monoki Ákos, Nagy Miklós, Nagy Sándor András, Nagy Tamás, Németh Zoltán dr., Németvári Nóra, Nyáry Zsigmond, Oláh János, Omajtényi Imre, Oroszi Zoltán, Pálfy Andrea Anna, Pálinkás Andor, Pálinkás Csaba János, Papp Sándor, Paráda Zsolt, Pigniczki Csaba dr., Pitó Andor, Polgár Márta, Polyák Ferenc, Pongrácz Ádám, Práger Csaba, Preiszner Bálint, Prommer Mátyás, Puskás József, Rimóczi Árpád, Rottenhoffer István, Sári Gergő, Schmidt András, Schneidler Viktor, Sebe Krisztina dr., Selmeczi Kovács Ádám, Simay Gábor, Simon Orsolya, Sipos Tibor, Somogyi Balázs, Sprenczné Kovács Anett, Szabó Ferenc, Szabó Gitta, Szabóné Balázs Beáta, Szász Bence, Szász Benedek, Szász Előd, Szatóri János, Szelényi Balázs, Szelle Ernő, Szentirmai István dr., Szentmihályi Gábor, Szép Tibor dr., Szilágyi Alexandra, Szilágyi Attila, Szinai Péter, Szokács Krisztián, Takács Péter, Takó Miléna, Tamás Ádám, Tar István, Tar János, Tari Klaudia, Tarné Kerekes Erzsébet, Tihanyi Gábor, Timon Dávid, Tislér Péter, Tokody Béla dr., Tóth Csaba dr., Tőgye János, Turny Zoltán, Vámos Csenge, Varga Péter ifj., Vasas András, Vásony Petra, Vass Roland, Vassné Tóth Brigitta, Vasuta Gábor ifj., Végvári Zsolt, Vetró Gábor, Vigné Priznicz Tünde, Viszló Levente, Zalai Tamás, Zöld Barna Mihály, Zvara Gábor

Szász Előd

MME VVSZ

 

Ezt a gulipánt 2022. május 25-én a fészkelőterületén, a Dunatetétlen határában elterülő Bába-széken (Kiskunsági Nemzeti Park) fogták meg és látták el GPS jeladóval (Barna Krisztián, dr. Sápi Tamás). Mindez az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat, Ökológiai Kutatóközpont, Vízi Ökológiai Intézet projektjének keretén belül valósult meg (dr. Boros Emil projektvezető, Lánczos Zsuzsanna projekt asszisztens).

 

A jeladóval ellátott gulipán (Fotó: Barna Krisztián)

A jeladós madaraknak a kutatók általában nevet adnak, ezt a gulipánt Flippernek nevezték el. A madár viszonylag korán, már július elsején elhagyta Magyarországot, feltehetően a súlyos aszály miatt. A nyarat Olaszországban töltötte, majd onnan október végén átrepült Tunéziába, majd Algéria, Marokkó, Nyugat-Szahara érintésével Mauritániába repült.

 

Flipper útvonala (ELKH, Ökológiai Kutatóközpont, Vízi Ökológiai Intézet)

Mivel a madár jeladója napok óta egy helyről küldött adatokat, feltételezhető volt, hogy valami gond van vele. A madárgyűrűzési központok szövetségén (EURING) keresztül sikerült felvenni a kapcsolatot egy helyi lakossal (Frédéric Marret), aki felkereste az adott helyet és megtalálta a gulipán tetemét. Az elhullás oka nem állapítható meg.

 

A megtalált madár (Fotó: Frédéric Marret)

Magyarországon eddig kétezer gulipánt gyűrűztek, amelyek közül 32 példány került meg külföldön, a legtöbb Európán belül, a Kárpát-medencétől délre, délnyugatra, illetve nyugati irányban. Mind közül a most megtalált madár a legtávolabb megkerült hazai jelölésű példány. Afrikában még kettő magyar gyűrűs gulipán került meg, 1955-ben és 1977-ben, Tunéziában.

 

Az elhullás oka ismeretlen, a fészkelőhelyétől légvonalban 4506 km-re pusztult el (Fotó: Frédéric Marret)

A gulipán fokozottan védett, rendszeres fészkelő partimadarunk. Márciustól novemberig lehet megfigyelni a síkvidékek szikes tavain vagy sekély időszakos kiöntéseken, tavakon. Vonuló madárfaj, a telet elsősorban a Földközi-tenger partvidékein, és Északnyugat-Afrika pervidékein tölti.

További információ és megkerülési térképek a gulipánról a Tudástár Magyarország madarai oldalon:

https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-recavo

A gulipán megkerülési térképe az online EURING (www.ring.ac) Eurázsia-Afrika Madárvonulási Atlaszban:

https://migrationatlas.org/node/1701

A ludakon, hattyúkon gyakran alkalmaznak nyakgyűrűket, ami alapján sokkal könnyebb a madarak azonosítása, de ezt a nagy liliket a mindössze egy centiméter magasságú fémgyűrűje alapján sikerült azonosítani. Ez az első ilyen eset a hazai madárgyűrűzési adatbankban.

A Belgiumban fényképezett nagy lilik fémgyűrűje (Fotó: Filip De Ruwe)

Ezt a példányt, harminc társával együtt 2013. február 28-án fogták be és jelölték a Zámoly határában lévő víztározónál. A befogáshoz az Alterra kutatóintézet (Hollandia) munkatársai, hazai szakemberek (Szinai Péter, Szalai Gábor) segítségével vetőcsöves tarlóhálót használtak. A madarak közül öt kapott műholdas nyomkövető eszközt (ezek mozgási adatai sok más példányéval együtt láthatóak az online Eurázsia-Afrika Madárvonulási Atlaszban (https://migrationatlas.org/node/1789 oldalon, a „Tracking projects” ikon bekapcsolását követően). A többi 26 nagy liliket nyakgyűrűvel jelölték meg, köztük a most megfigyelt madarat is, ám ez elhagyta (letörhetett vagy valami más módon elvesztette) a nyakgyűrűjét az utóbbi két évben. Előtte 12 alkalommal került szem elé Németországban és Belgiumban a téli hónapokban, legutoljára 2020. december 12-én azonosították a nyakgyűrűje alapján a mostani megfigyelési helyétől nem messze.

A Belgiumban fényképezett nagy lilik megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

Magyarországon mindössze 205 nagy liliket gyűrűztek ezidáig, közülük jelenleg a most Belgiumban megfigyelt példány a legidősebb megkerült madár. A teljes EURING adatbankot nézve a legidősebb ismert gyűrűs vadonélő nagy lilik 25 éves volt, azt Hollandiában jelölték és végül vadászat áldozata lett.

A 2013-ban Zámolyon gyűrűzött nagy lilikek megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

A 2013-ban Zámolynál megjelölt 31 nagy lilik közül 19-ről érkeztek később megkerülési adatok a Madárgyűrűzési Központba, elsősorban itthonról és a környező országokból, de volt madár, amit Bulgáriában figyeltek meg, vagy Oroszországban, Kazahsztánban lőttek le. A most Belgiumban megfigyelt hazai gyűrűs madár telelőterületet váltott és a Germán-alföldön tölti a hideg hónapokat, ezért a Tatai Vadlúdsokadalomról is lemaradt..

Egy nagy lilik műholdas jeladót kap (Zámoly, 2013., Fotó. Lukács Katalin Odett)

A nagy lilik Eurázsia és Észak-Amerika tundráin fészkel. A Kárpát-medence fontos vonuló és telelőterülete az Oroszország észak-, északnyugati területein, különösen a Tajmir-félszigeten fészkelő állománynak. Egyes éjszakázó és pihenő helyeken ilyenkor többtízezres csapatok gyűlnek össze, mint például a Tatai Öreg-tavon.

További információ és megkerülési térképek a nagy lilikről a Tudástár Magyarország madarai oldalon:

https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-ansalb

A nagy lilik megkerülési térképe az online EURING (www.ring.ac) Eurázsia-Afrika Madárvonulási Atlaszban:

https://migrationatlas.org/node/1789

A cigányréce (Aythya nyroca) költőterülete Nyugat-Európától Közép-Ázsián keresztül egészen Kínáig terjed. Európa nagy részén csak elszórtan, foltszerűen fészkel az alkalmas vizes élőhelyeken. Legnagyobb összefüggő európai költőállományát a Kárpát-medencében, illetve Románia keleti felében találjuk. Hazánkban elsősorban a vízinövényzetben gazdag halastavakon, víztározókon és mocsarakban fészkel.

Cigányréce (Fotó: Mészáros Csaba)

Európai költőállománya a múlt század második felében erőteljes csökkenésen ment keresztül, ami elsősorban az alkalmas vizes élőhelyek leromlására és eltűnésére vezethető vissza. Élőhely specialista madárfajként ugyanis kifejezetten igényli a dús növényzetű vizes területeket. Az európai költőállomány az ezredfordulót követően látszólag stabilizálódott, a védelmi tevékenységeknek köszönhetően egyes területeken – például Kelet-Európában – valamelyest nőtt is a populáció. Ezért a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján 2014-ben az addigi „Sebezhető” (Vulnerable) kategóriából „Mérsékelten fenyegetett”-re (Near Threatened) változott a faj státusza. Világállománya ennek ellenére még mindig mérsékelten csökkenő tendenciát mutat. Magyarországon a cigányréce fokozottan védett, természetvédelmi értéke 1.000.000 Ft. 

Magyarország kiemelten fontos szerepet tölt be a faj európai költőállománya szempontjából, ezért az MME Vízimadár-védelmi Szakosztálya – a nagy goda és a barátréce mellett – a cigányrécét választotta az országos szintű szinkronfelmérések egyik célfajának. A déli költőállomány állandó, az északi – így a hazai – költőállomány azonban vonuló. A Kárpát-medencében egy erőteljesebb őszi és egy kevésbé nagyszámú tavaszi ún. vonulási csúcs jellemző. A tavaszi vonulás során jellemzően áprilisban tartózkodik a legtöbb cigányréce a hazai vizeken, ezért április 15-18. között, a hóközi Vonuló Vízimadár Monitoringgal egyidőben hirdettük meg a cigányrécék országos szinkronfelmérését.

Cigányréce csapat (Fotó: Mészáros Csaba)

A négynapos felmérési időszak alatt 76 felmérő vett részt a hazai legfontosabb vizes élőhelyek felmérésében, melynek során összesen 1.696 példány cigányrécét sikerült megfigyelniük a felmérőknek. A megfigyelt egyedek zöme az Alföldön került távcső elé, bár a felmért területekből is jelentősen több esett erre a régióra. A Vonuló Vízimadár Monitoring elmúlt két évtizedes adatai alapján a cigányréce a tavaszi vonuláskor először a Dél-Dunántúlon tűnik fel nagyobb számban a márciusi hónapban, áprilisra azonban az Alföld halastavaira helyeződik át a vonulás súlypontja.

Bár a cigányréce európai állománya látszólag stabilizálódott, a legfontosabb költőhelyei – a dús vegetációjú, természetközeli vizes élőhelyek – számára egyre nagyobb kihívást fog jelenteni a klímaváltozás okozta vízhiány, ami alapvetően fenyegeti a cigányréce költőállományait. Ezért szakosztályunk a jövőben is kiemelten nyomon kívánja követni a faj hazai vonuló és költőállományát. Ehhez továbbra is számítunk azon megfigyelőink önzetlen munkájára, akiknek a jelenlegi eredményeket is köszönhetjük:

 

Adorján Ágnes, Ampovics Zsolt, Balázsi Péter, Barna Péter, Berdó József, Bessenyei László Bence, Bodor Ádám, Borza Sándor, Bozsaky Bonifác, Csibrány Balázs, Csonka István, Danku János, Ecsedi Zoltán, Engi László, Enyedi Róbert, Fatér Imre, Fejes Éva, Fenyves Ervin, Forintos Viktor, Gál Szabolcs, Gilányi Gábor, Gyömbér Zsolt, Győrig Előd, Habarics Béla, Hajdú Tamás, Hanyicska Zsolt, Hartmann Johanna, Horváth Tibor, ifj. Homoki Károly, Katona Gergely, Katona József, Kiss János, Dr. Kiss Orsolya, Kókai Ákos, Dr. Kókai Károly, Koleszár Sándor, Kónya Máté, Dr. Kóta András, Makrai Gergely, Málnás Kristóf, Márton Marcell, Dr. Mátics Róbert, Meiszterics Zoltán, Dr. Mester Béla, Mészáros Csaba, Mogyorósi Sándor, Molnár Ádám, Nagy Ildikó, Nagy Miklós, Nagy Tamás, Németvári Nóra, Pálfy Andrea Anna, Pitó Andor, Pribéli Levente, Sallai István, Sári Mátyás, Seres Nándor, Somoskői Péter, Szász Előd, Szelle Ernő, Dr. Szép Tibor, Szilágyi Attila, Takács Ádám, Tamás Ádám, Tar István, Tar János, Tatai Sándor, Tihanyi Gábor, Timon Dávid, Dr. Tokody Béla, Tőgye János, Vámos Csenge, Varga Benedek, Vargáné Kárpáti Ildikó, Veszelinov Ottó, Zalai Tamás, Zöld Barna Mihály, Zsebők Tamás

 

Csibrány Balázs

MME Vízimadár-védelmi Szakosztály

 

 

Magyarország fontosabb vizes élőhelyein már sok évtizedes hagyománya van az azonos időpontokban végzett madártani felméréseknek. A Vonuló Vízimadár Monitoring segítségével meglehetősen pontos pillanatképet kaphatunk a hazánk legfontosabb vonulóhelyeken észlelt vízimadarak aktuális számáról, az egy időpontban történő felmérés ugyanis minimálisra csökkenti a különböző vizes területek között átmozgó madarak „többszöri számbavételének” esélyét. Az MME Vízimadár-védelmi Szakosztálya három vízimadárfaj esetében egy-egy alkalmi felmérést minden olyan vizes élőhelyre is szeretne kiterjeszteni, melyek eddig nem  szerepeltek a Vonuló Vízimadár Monitoring célterületei között. E három hazánkban költő, természetvédelmi szempontból is kiemelt jelentőségű vízimadárfaj a barátréce, a cigányréce és a nagy goda.

Barátréce gácsér ( Fotó: Gál Szabolcs)

Az országos számlálást mindhárom madárfaj esetében évente kettő alkalommal, a költést megelőző és a költés utáni vonulási időszak ún. vonulási csúcsán hirdetjük meg. Ezek azok az időszakok, amikor az adott madárfaj gyülekező és vonuló egyedei a legnagyobb számban tartózkodnak hazánk vizes élőhelyein a vonulásuk során. A kiválasztott három madárfaj közül a barátréce ún. tavaszi vonulási csúcsa esik legkorábbra. Ezért a soron következő hosszúhétvégén, március 11-14. között minden olyan madármegfigyelő segítségére számítunk, akinek e napok során, hazánk bármelyik vizes élőhelyén járva sikerül megfigyelnie a barátréce egy vagy több példányát.

Az adatközlés legegyszerűbb módja, ha a megfigyeléseket a Madáratlasz Program internetes adatbázisába töltik fel a felmérők, melyre asztali számítógépről (map.mme.hu) és okostelefonról (Turdus applikáció) egyaránt lehetőség nyílik. Amennyiben valaki nem rendelkezik hozzáféréssel e felületekhez, megfigyelési adatait a Vízimadár-védelmi Szakosztály elektronikus címére (vvsz@mme.hu) is elküldheti. Ekkor kérjük a megfigyelt barátrécék pontos száma mellett a megfigyelés időpontját, a terület nevét és koordinátáját is tüntesse fel az adatközlő. Emellett mind a MAP adatfeltöltőket, mind az e-mailes adatközlőket szeretnénk megkérni, hogy a barátrécék száma mellett a hímek és tojók minél pontosabb arányát is igyekezzenek megbecsülni! MAP adatfeltöltés esetén a hímek és tojók száma minden fajnál a lefelé mutató nyíllal lenyitható, az adott faj részletesebb megfigyelési adatainak megadására szolgáló ablakban tölthető ki.

Barátréce pár (Fotó: Mészáros Csaba) 

A felmérés eredményeiről az adatok összesítését követően fogunk beszámolni. Ezúton szeretnénk egyúttal előzetesen is megköszönni minden felmérő munkáját!

MME Vízimadár-védelmi Szakosztály

A megfigyelt pajzsoscankó 2020. augusztus 16-án kapta a színes, egyedi kóddal ellátott zászlós jelölőgyűrűjét, ami alapján sikerült azonosítani a madarat. A gyűrűzésre a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban, a Mekszikópusztai Madárvártán (Fertőújlak, Borsodi-dűlő) került sor, amely kiemelt jelentőségű terület a hazai fészkelő és átvonuló vízi és partimadarak számára (gyűrűző: Lukács Katalin Odett). Ez az első magyar gyűrűs pajzsoscankó, ami megkerült Mauritániában. 

A Mauritániában megfigyelt pajzsoscankó a gyűrűzést követően (Fotó: Karcza Zsolt)

Magyarországon eddig 1758 pajzsoscankót gyűrűztek a tavaszi és az őszi vonulási időszakban. Közülük ez a hatodik példány, amit Afrikából jelentettek vissza, a többi madarat rendszerint lelőtték. Egy Tunéziában, négy pedig Maliban került így kézre kézre. A most megfigyelt példány a gyűrűzési helyétől legtávolabb megkerült pajzsoscankó a hazai madárgyűrűzési adatbankban.

A MAuritániában megfigyelt pajzsoscankó megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

A pajzsoscankó Eurázsia északi részének nedves, mocsaras területein fészkel. Hosszútávú távú vonuló, a Kárpát-medencén átvonuló állománya a telet Afrika Szaharán túli területein tölti. Ősszel és tavasszal nagy számban lehet megfigyelni árasztásokon, vizenyős gyepeken, halastavakon.
További információ a pajzsos cankóról a Tudástár Magyarország madarai oldalon: https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-phipug