Magyar gyűrűs küszvágó csér Ukrajnában
mainpaycheckfield
Egy hazai gyűrűzésű fiatal küszvágó csért figyeltek meg néhány napja, Odesszától nem messze, Ukrajnában. (megfigyelő: Pavel Panchenko).
Ezt a madarat fiókaként gyűrűzték június elején Nyékládháza közelében (Debreczeni-tó, gyűrűző: Balázsi Péter).
Az Ukrajnában megfigyelt küszvágó csér megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)
Ez a második magyar gyűrűs küszvágó csér megkerülés Ukrajnában, de az első, amit a színes gyűrűje alapján azonosítottak. Az első eset még 1961-ben történt, amikor egy 1957-ben a Szegedi Fehér-tavon, dr. Beretzk Péter által, fiókaként jelölt példányt lőttek le a Duna-delta közelében.
Az itthon ezidáig megjelölt közel hétezer küszvágó csér közül összesen 21 madár került meg külföldön, közülük három Afrikában (a Dél-afrikai Köztársaságban, Mozambikban, és Namíbiában). Magyarországon eddig 24 külföldi gyűrűs példány került meg.
A Madárgyűrűzési Központ adatbankjában szereplő küszvágó csér megkerülések.
A küszvágó csér fokozottan védett, rendszeres fészkelő madárfaj Magyarországon, szikes tavak, halastavak, vagy bányatavak környékén, szigetein, sokszor dankasirályokkal vegyes telepeken. Hosszútávú vonuló, a telet Afrikában tölti.
További információ a küszvágó csérről a Tudástár, Magyarország madarai oldalon: https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-stehir
Magyar gyűrűs kis kócsag Csehországban
mainpaycheckfield
Egy hazai gyűrűzésű fiatal kis kócsagot figyeltek meg néhány napja, Prágától nem messze (Kosorice, pond Mocicky, megfigyelő: Vladislav Zelezny).
Ezt a madarat fiókaként gyűrűzték július elején az Osli-Hanyban, az Esterházy Madárvárta közelében (Fertő-Hanság Nemzeti Park, gyűrűző: Tatai Sándor). Az eddig külföldön megkerült hazai jelölésű kis kócsagok közül ez a példány kóborolt északi irányban a legtávolabb.
A Csehországban megfigyelt kis kócsag megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)
Az itthon ezidáig megjelölt kétezer kis kócsag közül összesen 20 madár került meg külföldön, a legtöbb Olaszországban (6 példány) és Tunéziában (3 példány). A legtávolabbi megkerülést a telelőterületről, Szenegálból jelentették.
A kis kócsag fokozottan védett gémféle. Vonuló, a telet Afrikában tölti, ahonnan március és május között érkezik vissza a fészkelőterületére. A fiatal madarak a kirepülést követően kisebb-nagyobb távolságokra kóborolnak, mielőtt megkezdenék az őszi vonulásukat DNy-i irányba.
További információ a kis kócsgról a Tudástár Magyarország madarai oldalon: https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-egrgar
Magyar gyűrűs szárcsa Varsóban
mainpaycheckfield
Pár napja megfigyeltek egy fiókáit vezető, magyar gyűrűs szárcsát a Visztula egy holtágában (Lacha Potocka, megfigyelő: Hubert Mateuszczyk).
Ezt a madarat 2017. február elején gyűrűzték Budapesten, a Római parton (gyűrűző: Lukács Katalin Odett). Azon a télen különösen sok vízimadár gyűlt össze a Dunán és a be nem fagyott vizeinken.
Telelő szárcsák Buapesten, a Soroksári Dunán, 2017. február (Fotó: Lukács Katalin Odett)
2016/2017 telén összesen 81 szárcsát gyűrűzek a Duna Budapesti szakaszán. Ezek közül korábban már két példányról érkezett távolsági megkerülési adat a Madárgyűrűzési Központba. Egyiket 2018. szeptemberben Oroszországban, Csuvasföldön ejtették el. A másik példányt Lengyelországban, Katowice közelében figyelték meg több alkalommal, 2017. októberében és 2018. februárban. Ez utóbbi madár azon a télen hamarabb visszatért északra, esetleg nem is vonult messzebbre, de mivel nincs több megfigyelési adata, ezt nem tudhatjuk.
A 2016/2017. telén a Duna budapesti szakaszán jelölt szárcsák külföldi megkerülései (Madárgyűrűzési Központ)
A szárcsa vonuló madár, de a nagy elterjedési területén belül más-más vonulási szokásaik vannak az egyes állományoknak. A Nyugat- és Dél-Európai szárcsák nem vonulnak, csak az időjárási helyzettől és a vizek táplálékellátottságától függően változtatják a tartózkodási helyüket. A Kelet- és Észak-Európai állományok télen délebbre húzódnak. Ha a fészkelő helyen keményebb a tél, befagynak az utolsó vízfolyások is, nagy számban jelennek meg a Kárpát-medencében, Dél-Európában, de nem ritkán Észak-Afrikában is.
A fiókáit vezető szárcsa a Visztula egyik holtágában (Fotó: Hubert Mateuszczyk)
Nálunk gyakori fészkelő madár, ebben az időszakban vezetik a fiókáikat. Az itthoni költő madarak elsősorban a Kárpát-medence be nem fagyott vizein vagy a Földközi-tenger partvidékén telelnek.
A megfigyelt szárcsát fényképről, a fémgyűrű száma alapján azonosították (Fotó: Hubert Mateuszczyk)
További információ a szárcsáról a Tudástár Magyarország madarai oldalon: https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-fulatr
Magyar gyűrűs bütykös hattyú Görögországban
mainpaycheckfield
Egy magyar gyűrűs bütykös hattyút figyeltek meg pár napja Theszaloniki közelében.
Ezt a bütykös hattyút fióka korában jelölték a Balatonon, Fonyódon, 2017-ben (Lukács Katalin Odett). Abban az évben és 2018-ban is megfigyelték még a gyűrűzés környékén, az idei évből ez az első megkerülési adata a madárnak.
Magyar gyűrűs bütykös hattyú megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)
Ez a második hazai gyűrűzésű bütykös hattyú megkerülés Görögországban. Egy 1998 telén, a Soroksári Dunán gyűrűzött telelő példány tetemét 2002. januárban az Evros folyónál találták meg, közel a török határhoz. Korábban Németországban és – költési szezonban – Ukrajnában is megfigyelték.
Magyar gyűrűs bütykös hattyúk megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)
A most Theszalonikinél fotózott példány viszont hazai költő állományból származik. Mivel 3. éves a madár (a madárgyűrűzési adatbankban a madarak korát az EURING kódolással jelölik), még nem költő példányról van szó. A bütykös hattyúk általában a 4. éves korukban kezdenek fészkelni (ettől lehetnek eltérések). A fiatal, 1-3. éves madarak kisebb-nagyobb távolságokat tesznek meg, de a legtöbbször csak a Kárpát-medencén belül, amíg megtalálják a végleges fészkelési területüket, amelyhez a későbbiekben hűek maradnak.
A hazai fészkelő bütykös hattyúk az enyhe teleken a költőhelyük környékén maradnak, de ha a fagyok rákényszerítik, még be nem fagyott vizeket keresnek fel, vagy a Kárpát-medence délebbi területeire húzódnak. Ritkábban messzebbre vonulnak telelni, hazai gyűrűs madarakat olykor Észak-Olaszországban is megfigyelnek (Isonzó deltavidékén), de ennél délebbi területekre nagyon ritkán vetődnek el a hazai hattyúk. Egy 1989. augusztusban, a Fertő-tónál jelölt madarat ugyanabban az évben, télen, Spanyolországban, Menorca-szigeten találtak meg sérülten. Az nem bizonyított, hogy ez a madár hazai fészkelő vagy átvonuló példány volt-e.
Kíváncsian várjuk, hogy a most a Szaloniki-öbölben megfigyelt madár hol bukkan fel legközelebb, visszatér-e a Kárpát-medencébe.
További információ a bütykös hattyúkról a Tudástár Magyarország madarai oldalon: http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-cygolo
Magyar gyűrűs szürke gém Lengyelországban
mainpaycheckfield
Színes gyűrűvel jelölt szürke gémet figyeltek meg Dél-Lengyelországban.
A magyar gyűrűs madarat még nyáron fényképezték le (Zenon Niziolek) a Kárpátaljai vajdaságban (Województwo podkarpackie), de csak most kerültek fel a megfigyelési adatok a lengyelországi online madárgyűrűzési rendszerbe (POLRING), ami megküldte azokat a hazai Madárgyűrűzési Központnak.
Magyar gyűrűs szürke gém (Fotó: Zenon Niziolek)
A madarat 2016-ban gyűrűzték fiókaként Bátonyterenye határában (Tarján-pataki mocsár, Papp Ferenc). Ez az első olyan színes gyűrűs szürke gém a hazai madárgyűrűzési adatbankban, amit külföldön figyeltek meg. 2008-tól napjainkig összesen 413 példányt jelöltek meg Magyarországon, kék színű, teleszkóppal is leolvasható gyűrűvel. Közülük korábban 11 példányt már megfigyeltek belföldön.
Szürke gém fiókák (Fotó: Papp Ferenc)
A hazai madárgyűrűzés kezdeti évétől (1908) mintegy 1800 szürkegémet gyűrűztek meg fémgyűrűkkel (ezek nem, vagy csak nehezem olvashatóak le távcsővel). Közülük 224 került kézre valamilyen oknál fogva, például gyakran vadászat áldozataiként. Számos európai és afrikai országból jelezték vissza ezeket az adatokat, legtávolabb Gambiából, Nigériából és Maliból.
A szürke gém megkerülési térképe (Madárgyűrűzési adatbank)
Az észak- és kelet-európai szürke gémek vonulók, de a kontinens középső, déli és nyugati területein fészkelő állományokban, így a hazaiak madarak között is – egyre nagyobb számban – akadnak áttelelők. A szürke gémek egy jelentős része a Földközi-tenger vidékén telel, de sok példány eljut a Szaharán túlra is. Február, márciusban foglalják el ismét fészkelőhelyeiket, de a még nem költő fiatalabb példányok a telelőterületen maradhatnak.
Szürke gém fiókák gyűrűzése (Fotó: Papp Ferenc)
További információ a szürke gémről a Tudástár Magyarország madarai oldalon: http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-ardcin
Biharugra vízivilága
mainpaycheckfield
Hazánk egy eldugott, csendes zugában, Békés megye északi részén találjuk egyik legfontosabb halastavi vizes élőhelyünket, a Biharugrai- és a Begécsi-halastavak által alkotott tórendszert. A tavak természet- és madárvédelmi jelentőségüket egyrészt méretüknek köszönhetik, hiszen 1927 hektáros kiterjedésükkel az ország második legnagyobb halastórendszerét alkotják. A tavak a múltban kiterjedt, majd lecsapolt Kis-Sárrét egykori mocsárvilágának helyén épültek meg 1910 és 1967 között.
Az ország jóformán egész területére kiterjedő lecsapolások és folyószabályozások megsemmisítették a természetes vizes élőhelyek nagy részét, ezért a 20. század során egyre nagyobb jelentőséget kaptak mesterséges víztereink. Az 1900-as évek első felétől épülő kisebb-nagyobb kiterjedésű halastavak élőhelyet biztosítottak számos ritka és veszélyeztetett, vonuló vagy fészkelő vízimadár számára. Ezen tavak közül is különös jelentőséggel bírnak az „Ugrai-tavak”.
Természetvédelmi értékének köszönhetően a terület része a Körös-Maros Nemzeti Parknak, valamint hazánk Natura 2000 hálózatának. Nemzetközileg fontos madár élőhelyként (IBA) és Ramsari területként is nyilvántartják.
A tavak élővilága
A halastavak sekély vízfelületükkel, változatos élőhelyeikkel, a szomszédos kiterjedt szikes pusztákkal, nedves gyepekkel és erdőfoltokkal nagyszámú növény és állatfajnak nyújtanak életteret.
Közülük is leglátványosabbak és legkönnyebben megfigyelhetők a sokszor hatalmas tömegben jelenlévő madarak.
Az alábbi táblázatban a területen rendszeresen előforduló természetvédelmi szempontból legjelentősebb fajokat foglaljuk össze:
Az alábbi táblázatban a területen rendszeresen előforduló természetvédelmi szempontból legjelentősebb fajokat foglaljuk össze:
A nyári lúd a nádasok egyik jellemző fészkelője
A cigányréce számára fontos fészkelő és gyülekező helyet biztosítanak halastavaink
Gazdálkodás a halastavakon
A halastavak, bár másodlagosan rendkívül fontos szerephez jutottak a természet és a madárvilág sokféleségének megőrzésében, elsődlegesen mégis gazdálkodási céllal létesültek. Ezt nem szabad szem elől téveszteni a ma már védett természeti területté nyilvánított tóegységek esetében sem, noha ezeken a területeken a védelemé az elsőbbség.
A természetvédelem jól felfogott érdeke, hogy a tavakon fennmaradjon a halgazdálkodás, hiszen annak hiánya közép, de még inkább hosszútávon a tavak elöregedéséhez, egyes élőhelyek megszűnéséhez, a biodiverzitás csökkenéséhez vezet. Ennek megfelelően olyan kapcsolatrendszert kell kiépíteni a természetvédelem és a gazdálkodók között, mely biztosítja a természetvédelmi prioritások és a gazdálkodó érdekeinek érvényesülését is.
Ez csak egy extenzív módon kezelt halastavon képzelhető el, ahol a gazdálkodó a természetvédelem előírásaihoz igazodva végzi tevékenységét (műtrágyát és meszet nem használ, lecsapolásokat és feltöltéseket a természetvédelmi célkitűzéseknek megfelelően időzíti, természetkímélő nádgazdálkodást végez stb...). Ennek a természetkímélő rendszernek a kidolgozásában és fenntartásában a természetvédelem intézményeinek hathatós segítséget kell nyújtania.
A biharugrai térségben a rendszerváltozást követően alaposan megváltoztak a tulajdonosi és kezelői viszonyok. Jelenleg több halgazdálkodó is tevékenykedik a területen. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) mellett a Bihar Közalapítvány is jelen van a területen és egyedülálló módon 500 hektár halastavat kezel kizárólag természetvédelmi szempontok alapján. Az így kialakult helyzet megteremtette annak lehetőségét, hogy a természetvédelem és a halgazdálkodás egymás mellett működve megőrizze hazánk egyik kiemelkedő jelentőségű vizes élőhelyét.
Projekt a halastavak sokrétű, fenntartható használatáért
A UNEP/GEF támogatásával 2007-óta valósul meg a területen egy MME projekt, melyben egy halgazdálkodó, az Agropoint Kft. mellett a Bihar Közalapítvány is partner.
A projekt célja az, hogy a már létező extenzív halgazdálkodási módszerekre még természetkímélőbb, de gazdaságos alternatívákat dolgozzon ki és vezessen be, kisebb élőhely fejlesztésekkel kedvezőbb életfeltételeket hozzon létre számos védett, fokozottan védett faj számára, valamint, hogy a területet vonzóbbá tegye a fenntartható turizmus számára.
A projekt felismerte, hogy mind a természetvédelem, mind a halgazdálkodók és a helyi lakosság közös érdeke egy gazdaságilag jól működő, a természeti értékeket megőrző, az élőhelyeket fejlesztő, a helyi közösséget is bevonó rendszer. Csak ez lehet a hosszú távú megőrzés alapja, ahol a madármegfigyelő turizmuson kívül egyre nagyobb szerepet kap a szélesebb körök érdeklődését is felkeltő, kontrollált ökoturizmus.
A tavak madártömegei rendszeresen vonzzák a területre a madarászokat
Fotók: Ványi Róbert, Porkoláb Magdolna, Vasas András, Simay Gábor