A denevérek megítélése hazánkban
Csokorba gyűjtöttük az elmúlt évtizedek kutatási és természetvédelmi eredményeit a járványhelyzetre vonatkozó kiegészítésekkel.
A Bat4Man projekt az eredeti elképzelések szerint is az évszázados babonák és gyakran káros gyakorlatok ellensúlyozására szolgál. A jelenlegi helyzet még fontosabbá teszi, hogy a denevérek védelme több támogatást kapjon. A "Járványos boszorkányüldözés" című cikk kiválóan tükrözi a nemzetközi helyzetet, az alábbi rövid írásban pedig a legfontosabb hazai vonatkozásokat igyekeztünk összeszedni.
A 28 hazai denevérfajunk néhány kivételtől eltekintve mind előfordul közvetlen környezetünkben, de mindössze 8 faj tudott viszonylag sikeresen alkalmazkodni az emberi települések nyújtotta mesterséges szálláshelyekhez a természetes élőhelyeik eltűnését, leromlását követően.
A kis patkósdenevér gyakran tanyázik épületek padlásán, pincékben
(Fotó: Boldogh Sándor)
Bár Magyarország ma még jó néhány, nemzetközi szinten is jelentős denevérkolóniával büszkélkedhet, idehaza is aggasztóan fogynak a denevérek. A környezeti állapotértékelések (pl. a Nemzeti Biodiverzitásmonitorozó Rendszer) is fontos jelzőként tekint a denevérekre, állományaik aktuális státuszát rendszeres felmérés segítségével tartják számon a szakemberek. A 20 éves adatsorok azt mutatják, a barlangi fajok visszaszorulása különösen látványos, de a zavartalan öreg erdőkhöz kötődő denevérek sincsenek sokkal jobb helyzetben. Itthon a legsérülékenyebb fajok fokozottan védettek. Nem csupán az állatok zavarása és pusztítása tilos, de szálláshelyeik tönkretétele is – beleértve az emberi építményekben található kolóniákat!
A nagy patkósdenevér fokozottan védett (Fotó: Boldogh Sándor)
A magyarországi fajok mind rovarevők. A mezőgazdasági kártevők és a betegségeket terjesztő rovarok (pl. szúnyogok) tömeges fogyasztásával nagyban hozzájárulnak az emberi társadalom jóllétéhez, amelyet a szó szoros értelmében a bőrünkön érezhetünk, de komoly anyagi hasznot is hajtanak a vegyszerhasználat kiváltásával. Anyagcseréjük rendkívül gyors, így egy mindössze 6-7 g-os denevér éjszakánként akár 800-900 szúnyogot is elpusztíthat.
Európában nem alakult ki a denevérek elfogyasztásának vagy házikedvencként való tartásának szokása, az emberek és a denevérek között ezért csak rendkívül ritkán jön létre közvetlen kapcsolat. A denevérek soha nem támadnak emberekre, de ha valaki megfogja őket, bátran védekeznek. Esetleges harapás esetén a veszettség kockázatát komolyan kell venni, annak ellenére, hogy idehaza igen csekély a megfertőződés esélye. Az új koronavírust biztosan nem kaphatjuk el denevértől, sőt, inkább mi jelentünk az állatokra nézve potenciális veszélyt. A jelenlegi helyzetből az mutatja a helyes kiutat, ha a kiváltó okokat ismerjük fel és szüntetjük meg (élőhelypusztítás, ökoszisztémák működésének megzavarása, vadon élő állatok kiterjedt kereskedelme stb.), nem pedig az ide vezető, „természet-ellenes” viselkedésünket folytatjuk (pl. a denevérek ellen irányuló tömeges akciókkal). Próbáljuk inkább megismerni a minket körülvevő, társadalmunk fennmaradását támogató élővilágot, és annak érdekes és hasznos tagjait, a denevéreket!
