Járványos boszorkányüldözés

mainpaycheckfield

A Bat4Man projekt egyik fő célkitűzése a denevérekkel kapcsolatos - általában téves - hiedelmek eloszlatása. Merlin Tuttle  denevérkutató áttekintést ad arról, milyen problémákat okoznak világszerte a tévhitek, különös tekintettel a jelenlegi járványhelyzetben terjedő pánikreakciókra.

Merlin Tuttle 1982-ben alapította és 27 éven keresztül irányította a Bat Conservation International civil szervezetet. Jelenleg a Merlin Tuttle Bat Conservation civil szervezet vezetője, valamint a Texasi Egyetem (Austin) Integrált Biológia Tanszékének kutatója. Az alábbiakban “A Viral Witch Hunt” című cikkének fordítása olvasható a szerző engedélyével. Hasonló hazai vonatkozásokról és a denevérek megítéléséről itt találnak további olvasnivalókat.

A denevérekkel – mint betegségterjesztőkkel – szembeni félelem nem csupán tévedés, de értékes és fontos állatcsoportot sodor veszélybe. 

Sanyarú évtized áll a denevérek mögött. Már a COVID-19 megjelenése előtt is világszerte drasztikusan csökkentek állományaik, most pedig ők váltak a modernkori történelem egyik legköltségesebb pandémiájának bűnbakjává. Mindez annak ellenére következett be, hogy sem a vírus fajváltását, sem annak módját nem sikerült beazonosítani. Bár a tudományos világ kötelessége, hogy a felmerülő veszélyekről késedelem nélkül tájékoztasson, a denevérekkel kapcsolatos elhamarkodott találgatások hamar a média címoldalára kerültek. Valójában szakmai megalapozottság nélkül alakult ki a denevéreket övező zűrzavar, amelynek eredményeként még ott is kitelepítés, pusztítás, démonizálás sújtja őket, ahol pedig a legnagyobb szükség van rájuk.

Még mindig nem sikerült azonosítani a COVID-19 „nulladik betegét”, tehát az, hogy ki vagy mi fertőzte meg őt, továbbra is rejtély. Még abban sem lehetünk biztosak, hogy a vírus valóban az eredetileg megnevezett helyszínen, a vuhani állatvásáron ugrott át egy ismeretlen köztigazdájáról az emberre. A bizonytalanságokra fittyet hányva, a média – a tudományos körök hathatós segítségével – szenzációs híradásokban kürtölte világgá a kockázatokat, gyakran minden körítés vagy magyarázat nélkül lehetséges bűnbakként megemlítve a denevéreket. Ezzel a járványos méretűvé duzzadt boszorkányüldözés célpontjaivá téve őket.

A félretájékoztatásnak világszerte denevérállományok sínylik meg a következményeit. Malajziai kollégám, Sheema Abdul Aziz, hosszú évek óta dokumentálja a denevérek kulcsfontosságú szerepét a durián beporzásában, melyre Délkelet-Ázsiában több milliárd dolláros iparág épül. A termelők nemrégiben partnerséget ajánlottak neki, hogy közösen folytassanak széles körű ismeretterjesztő kampányt a denevérek által biztosított gazdasági értékről – most azonban mind visszakoznak, mert nem kívánják saját fejükre vonni a népharagot. Egy ottani szálloda tulajdonosa pedig attól fél, hogy a közeli repülőkutya-kolónia miatt komoly bevételtől fog elesni. A környékbeliek attól tartva, hogy a kutatások újabb járvány kitöréséhez vezetnek, azzal a kéréssel fordultak a helyi önkormányzathoz, hogy az tiltsa be a felméréseket és támogassa az állatok kiirtását. A szomszédos Indonéziában mindez már valósággá is vált, és a kínai szakemberek is aggodalmukat fejezték ki a denevérekkel szembeni ellenséges lépések miatt.

Még szülővárosomban, Austinban is, ahol évtizedek óta osztozunk másfél millió denevérrel egy belvárosi híd használatában és ahol emiatt még soha semmilyen baleset nem történt, egyre többen érdeklődnek a denevérek jelenlétéből fakadó egészségügyi kockázatokról. Ott van ez, ahol felületesen informált közegészségügyi dolgozók figyelmeztetései ellenére – miszerint a denevérek veszettséget hordoznak és veszélyesek az emberekre – még egyetlen bekövetkezett esetről sincs tudomásunk. Ugyanakkor nyaranta több millió dolláros bevételt hoznak ide azok a turisták, akik a kolóniát jönnek megcsodálni; nem is beszélve arról, hogy hány tonnányi rovarkártevőt pusztítanak el ezek az állatok éjjelente. Éves szinten összegezve, Texas állam denevérállománya dollármilliárdokat termel. És mégis eljutottunk oda, hogy a denevérbarát kerttulajdonosok szomszédaik haragját vonják magukra, mert azok attól tartanak, hogy a kihelyezett odúk és más mesterséges szálláshelyek betegségeket terjesztő denevéreket vonzanak a környékre.

Ezt a pánikot sajnos nem ellensúlyozhatjuk pusztán azzal, hogy újra és újra elmondjuk: a denevérek értékesek, ne bántsátok őket. Közvetlenül tapasztaltam számtalanszor, amikor rémült emberek barlangbejáratokat tömtek el, méreggel vagy tűzzel pusztítottak el akár milliós denevérkolóniákat. Nekem ez azt mutatja, hogy semmi sem veszélyesebb a tévhitekből eredő intoleranciánál és pusztító szándéknál.

A denevérek általi betegségterjesztés kockázatának eltúlzása nem csupán félrevezető, de teljes ökoszisztémák és gazdaságok létét is veszélyezteti. Indonéz kutatók visszafogott becslései szerint évente legalább 700 millió dollárt takarítanak meg a denevérek a helyi kakaótermelőknek a rovarok okozta károk mérséklésével. Mexikóban pedig a tequila- és mezcalgyártás nyer dollármilliárdokat a denevérek agávé-beporzó tevékenysége révén. Denevérek pusztítják a rizsföldek rovarkártevőit Délkelet-Ázsiától a Földközi-tengerig, a dél-afrikai makadámia-termesztők ültetvényeit pedig a poloskáktól szabadítják meg ezek az állatok.

Az őket övező évszázados téveszmék és félelem ellenére, a denevérek megdöbbentően hosszú ideje problémamentes „szomszédaink” településeinken. Miközben éjszakai életmódjuk és cikázó röptük sokakban ellenszenvet kelt, milliószámra élnek parkjainkban, padlásokon, pincékben, kertvárosi denevérodúkban anélkül, hogy bármi gondot okoznának. Rám soha nem támadt még egyetlen denevér sem, és 60 év szorgalmas terepmunka után is egészséges vagyok. Holott denevérek százait fogtam kézbe és vizsgáltam meg világszerte, sőt, nem egyszer milliós sereglet közepén álltam barlangokban. Mivel a kutatások során, hasonlóan az állatorvosokhoz, alkalmanként beszerez az ember egy-egy karmolást-harapást, ezért be vagyok oltva veszettség ellen.

Olyasvalakinek, aki elkerüli, hogy denevérhez érjen, mérhetetlenül kicsi az esélye arra, hogy bármilyen betegséget is elkapjon tőlük. A nekik tulajdonított összes betegség könnyen elkerülhető még úgy is, ha a padlásunkon tanyáznak az állatok.

Ezekről azonban valahogy nem esik szó, miközben a kockázatokat gyakran túlzásokba esve szajkózzák. A Scientific American 2020. március 11-ei száma tökéletesen példázza ezt. A COVID-19 témájú cikk alcíme: „Shi Zhengli, a vuhani virológus több tucat halálos SARS-típusú  vírust azonosított denevérek lakta barlangokból és figyelmeztet, hogy jóval több vár még kimutatásra.” A „halálos” jelző használata azonban nem több, mint alaptalan spekuláció.

A cikk emellett azt is állítja, hogy a vuhani járvány már a hatodik, denevérek által okozott járványkitörés az utóbbi 26 évben. Valójában a felsorolt járványok közül négy (SARS, MERS, Hendra, Ebola) esetében úgy tűnik, hogy nem denevérről került át az emberre a kór, mégis a denevéreket okolják leggyakrabban ezekért is. Ötödik a listán a Nipah-vírus, mely valóban jó eséllyel repülőkutyáról került át az emberre, ugyanakkor ennek terjedése könnyen megelőzhető akár a gyűjtőedények letakarásával, akár a szennyezett pálmalé pasztörizálásával.

A COVID-19 kitörésével kapcsolatban két lehetséges forgatókönyv létezik. Az első szerint egy új koronavírus kerülhetett át egy köztigazdába – például tobzoskába – ahol bizonyos idő alatt emberre is veszélyes kórokozóvá fejlődött. A második változat szerint egy akkor még ártalmatlan koronavírus került át az emberbe, de az idővel fertőzővé alakult. Nehéz annak eldöntése, hogy melyik forgatókönyv az igaz, de egy jelenleg elfogadás előtt álló tudományos közlemény még azt sem zárja ki, hogy házi sertés vagy egér is lehetett a potenciális forrás.

Akkor viszont miért okolja a média ennyire egyoldalúan a denevéreket? Részben azért, mert a denevéreket sokkal alaposabban kutatták a vírusok szempontjából.

2005-ben látott napvilágot az első feltételezés arról, hogy a SARS-járványt okozó koronavírus ősei patkósdenevérekből származnak, azóta a denevérek sokkal nagyobb figyelemben részesülnek, mint bármely más állatcsoport. Egy kutatás keretében, aminek eredményei hajmeresztő cím alatt meg is jelentek, kétszer annyi denevérfajt vizsgáltak, mint rágcsálót, cickányt vagy emberszabásút együttvéve. Ragadozókat és patásokat pedig egyet sem.

A nagy népszerűségnek egyáltalán nem örvendő denevérek helyzete a miatt is nehéz, hogy nagyon gyorsan lehet nagyon sok mintát gyűjteni tőlük. Ezek feldolgozásából aztán rövid időn belül születhetnek eredmények és publikációk, melyek még szenzációsabbnak és elfogadhatóbbnak tűnhetnek akkor, ha eleve viszolygást keltő állatcsoportról van bennük szó.

Így egyáltalán nem meglepő az, hogy a denevérekből több vírust mutattak ki, mint más, ritkábban vizsgált fajokból. Vagyis a torzításra épülő spekuláció önmagából igazolást nyert ténnyé (beteljesedett jóslattá) válik.

Jelenleg azonban nem tudjuk biztosan, hogy a denevérek valóban több vírust hordoznak-e mint más állatok, hiszen azok vizsgálatára még közel sem fordítottunk annyi időt és energiát. És még ha több vírusa is van a denevéreknek, a vírusok száma nem feltétlenül jelenti a fertőzés kockázatának növekedését. Számos vírus ártalmatlan, sőt, akár még jótékony is lehet a gazdaszervezetre.

Egyes virológusok kihasználva a világméretű járványtól való félelmet, a természetben előforduló vírusok olyan felméréséhez igyekeztek támogatásokat szerezni, amelyek segítik megelőzni az ilyen eseményeket, vagy legalább mérsékelni azok hatásait. 2019-ben az Egyesült Államok Allergia és Fertőző Betegségek Kutatóközpontja 4,8 milliárd dollárt különített el a potenciálisan magas kockázatú vírusokat felderítésére. A folyamatban levő felmérések támogatói a COVID-19 pandémia apropóján hangsúlyozzák, hogy a jövőbeni járványok megelőzésének alapja az, ha elkészítjük az egész bolygó vadon élő fajainak víruskatalógusát, különös tekintettel a magas kockázatúnak tekintett fajokra, ide természetesen a denevérekre is.

Sok neves kutató azonban egyáltalán nem ért ezzel egyet, Ők arra próbálják felhívni a figyelmet, hogy az ilyen felmérések hihetetlenül költségesek, ugyanakkor kevés gyakorlati hasznuk van. Érvelésük szerint a vírusok okozta járványok rendkívül ritkák, a vészhelyzetek előrejelzése pedig gyakorlatilag lehetetlen. Edward Holmes evolúciós virológus és munkatársai még azt is hozzáteszik ehhez, hogy ha lehetséges lenne is az összes jelenlegi vírust katalogizálni, RNS-vírusok új változatai akkor is folyamatosan fel fognak tűnni. Szerintük hiteltelen és arrogáns ilyen felmérésekkel a megelőzés vagy a hatásmérséklés hiú reményét kelteni.

Annak érdekében, hogy megértsük, miért nem működik a felmérés mint stratégia, gondoljuk végig a MERS, a Nyugat-nílusi láz és a Zika-vírus példáját. A MERS egy korábban igen valószínűtlennek tartott helyszínen (Szaúd-Arábiában) egy igen valószínűtlen forrásból (tevékből) került az emberekbe. Robert Tesh, az újonnan kialakuló vírusok szakértője rámutatott arra, hogy sem a Nyugat-nílusi láz, sem a Zika vírusa nem újkeletű, csupán annyi történt, hogy új földrajzi helyeket hódítottak meg olyan események következtében, amiket lehetetlen lett volna megjósolni. Egyre több vezető járványtani szakember egyetért abban, hogy a következő vírusjárvány forrását nem lehet előre megjósolni. Sajnos az ilyen figyelmeztetéseket ritkán kapja fel a média, és ha még fel is felfedezik őket, hajlamosak lebecsülni jelentőségüket.

Sokkal fontosabb a jelenlegi járvány „nulladik betegének” és a gazdaváltás módjának felderítése, mint bűnbakot gyártani a denevérekből vagy milliárdokat költeni további lehetséges kórokozók felkutatására. A humánegészségügyi alapok a legnagyobb szolgálatot a tesztelés és korai észlelés kidolgozásában tehetik.

Nekünk pedig ideje végre felismernünk és elfogadnunk saját szerepünket is a történtekben. A vadon élő állatok foglyul ejtése, pusztítása és kereskedelme garantálja a vírusok terjedését. A nem-szeretem állatok elleni vádak pedig csak súlyosbítják azok egyébként is válságos helyzetét, miközben elterelik a figyelmet mindazokról a szolgáltatásokról, amelyet garmadával tesznek mind a környezetnek, mind közvetlenül az emberi társadalomnak. Akár szeretjük a denevéreket, akár nem, a COVID-19 járványt nyugodtan tekinthetjük egy baljós figyelmeztetésnek. Be kell látnunk, hogy azon áll vagy bukik társadalmi jóllétünk, hogy felelős vagy kizsákmányoló gazdái vagyunk-e a világnak.

 

Írta: Merlin D. Tuttle
Fordította: Zölei Anikó

 

Forrás: Tuttle, Merlin D. “A Viral Witch Hunt.” Issues in Science and Technology (March 27, 2020). 

A denevérek megítélése hazánkban

mainpaycheckfield

Csokorba gyűjtöttük az elmúlt évtizedek kutatási és természetvédelmi eredményeit a járványhelyzetre vonatkozó kiegészítésekkel.

A Bat4Man projekt az eredeti elképzelések szerint is az évszázados babonák és gyakran káros gyakorlatok ellensúlyozására szolgál. A jelenlegi helyzet még fontosabbá teszi, hogy a denevérek védelme több támogatást kapjon. A "Járványos boszorkányüldözés" című cikk kiválóan tükrözi a nemzetközi helyzetet, az alábbi rövid írásban pedig a legfontosabb hazai vonatkozásokat igyekeztünk összeszedni.

A 28 hazai denevérfajunk néhány kivételtől eltekintve mind előfordul közvetlen környezetünkben, de mindössze 8 faj tudott viszonylag sikeresen alkalmazkodni az emberi települések nyújtotta mesterséges szálláshelyekhez a természetes élőhelyeik eltűnését, leromlását követően.


A kis patkósdenevér gyakran tanyázik épületek padlásán, pincékben
(Fotó: Boldogh Sándor)

Bár Magyarország ma még jó néhány, nemzetközi szinten is jelentős denevérkolóniával büszkélkedhet, idehaza is aggasztóan fogynak a denevérek. A környezeti állapotértékelések (pl. a Nemzeti Biodiverzitásmonitorozó Rendszer) is fontos jelzőként tekint a denevérekre, állományaik aktuális státuszát rendszeres felmérés segítségével tartják számon a szakemberek. A 20 éves adatsorok azt mutatják, a barlangi fajok visszaszorulása különösen látványos, de a zavartalan öreg erdőkhöz kötődő denevérek sincsenek sokkal jobb helyzetben. Itthon a legsérülékenyebb fajok fokozottan védettek. Nem csupán az állatok zavarása és pusztítása tilos, de szálláshelyeik tönkretétele is – beleértve az emberi építményekben található kolóniákat!


A nagy patkósdenevér fokozottan védett (Fotó: Boldogh Sándor)

A magyarországi fajok mind rovarevők. A mezőgazdasági kártevők és a betegségeket terjesztő rovarok (pl. szúnyogok) tömeges fogyasztásával nagyban hozzájárulnak az emberi társadalom jóllétéhez, amelyet a szó szoros értelmében a bőrünkön érezhetünk, de komoly anyagi hasznot is hajtanak a vegyszerhasználat kiváltásával. Anyagcseréjük rendkívül gyors, így egy mindössze 6-7 g-os denevér éjszakánként akár 800-900 szúnyogot is elpusztíthat.

Európában nem alakult ki a denevérek elfogyasztásának vagy házikedvencként való tartásának szokása, az emberek és a denevérek között ezért csak rendkívül ritkán jön létre közvetlen kapcsolat. A denevérek soha nem támadnak emberekre, de ha valaki megfogja őket, bátran védekeznek. Esetleges harapás esetén a veszettség kockázatát komolyan kell venni, annak ellenére, hogy idehaza igen csekély a megfertőződés esélye.  Az új koronavírust biztosan nem kaphatjuk el denevértől, sőt, inkább mi jelentünk az állatokra nézve potenciális veszélyt. A jelenlegi helyzetből az mutatja a helyes kiutat, ha a kiváltó okokat ismerjük fel és szüntetjük meg (élőhelypusztítás, ökoszisztémák működésének megzavarása, vadon élő állatok kiterjedt kereskedelme stb.), nem pedig az ide vezető, „természet-ellenes” viselkedésünket folytatjuk (pl. a denevérek ellen irányuló tömeges akciókkal). Próbáljuk inkább megismerni a minket körülvevő, társadalmunk fennmaradását támogató élővilágot, és annak érdekes és hasznos tagjait, a denevéreket!

Denevér ovi

mainpaycheckfield

Kedves Gyerekek!
Az online madarász ovi vendége Elemér a denevér, és hallhattok egy részletet Schmidt Egon: Állatok a kertben című könyvéből is.


Online madarász ovi - Denevérek (Videó: Benedek Veronika)

Köszönjük a szerző és az Anno Kiadó hozzájárulását!

Madár- és denevérbarát felújítás!

mainpaycheckfield

A lakástulajdonosok, kivitelezők gyakran nincsenek tisztában azzal, hogy a védett állatokat érintő épületmunkák természetvédelmi hatósági engedélyeztetést is igényelnek! Ennek elmulasztása esetén a munkálatok a lakott fészkeket, fészek- és lakóüregeket törvénysértő és embertelen módon, állatkínzást is megvalósítva, akár állatok tömegeivel együtt semmisítik meg! Ezért a megyei kormányhivatalok a fészkek eltávolítását, a fészeküregek betömését, a denevérkolóniák áttelepítését csak tavaszi-nyári szaporodási időszak előtt, illetve ezt követően engedélyezhetik, amennyiben az érintettek időben benyújtják az engedélyeztetési kérelmet.


Az MME ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy ezek a felújítások óhatatlanul megsemmisítik azoknak a védett és helyenként vészesen fogyatkozó fecskéknek, verebeknek, baglyoknak és denevéreknek az élőhelyeit, melyek települési jelenléte ugyanakkor egyre fontosabb, jól felfogott érdekünk is. Szerencsére rendelkezésünkre állnak azok az eszközök, melyek segítségével olcsón és egyszerűen pótolhatóak ezek a fészkelőhelyek és lakóüregek!


A természetbarát falfelújítás téma az Ozone Network Egyenlítő című műsorának
2016.02.02-ai adásában. Az indításhoz katt a képre (Forrás: videa.hu).

 

Saját védelmünkben is fontosak ezek az állatok!

A hazai fecskeállomány az élőhelyek leromlása, a klímaváltozás és a társadalmi tolerancia csökkenése miatt már így is riasztó mértékben megfogyatkozott, felére (!) csökkent az ezredfordulót követő másfél évtizedben. Ha nem figyelünk oda rájuk, hasonló folyamatok bekövetkeztére számíthatunk a szintén épületlakó házi és a mezei verebek, egyes baglyok és denevérfajok esetében is.

Ezeknek a védett állatoknak az elpusztítása nem csak törvénytelen, de ellentétes jól felfogott érdekeink szempontjából is. A klímaváltozás egyik következményként újabb és újabb szúnyogok terjesztette betegségek és rovarkártevők tűnnek fel hazánkban is. A fecskék, sarlósfecskék és denevérek ugyanakkor a legfontosabb szúnyogfogyasztó állatok közé tartoznak, a verebek növényi kártevő rovarokkal táplálják a fiókáikat, a baglyok pedig százával pusztítják az egereket és patkányokat. Ha megsemmisítjük ezeknek a szúnyog-, kártevőrovar- és rágcsálóvadászoknak a szaporodó- és élőhelyeit, akkor sokszorosára nőnek a védekezésre fordítandó költségek. Ennél is nagyobb probléma, hogy eközben súlyosan veszélyeztetjük a lakókörnyezetünk biológiai sokféleségét, csökkenthetjük hazánk mezőgazdasági potenciálját. Szemléletes példája ennek a sajnálatos módon 97%-ban idegmérgek alkalmazására építő hazai szúnyogirtási gyakorlat, ami nem szúnyogszelektív, minden rovart, így a haszonnövényeinket beporzó fajok tucatjait is elpusztítja (a melegködös irtási módszer esetében egy MTA vizsgálatban csak minden ezredik [!] elpusztított rovar szúnyog).

Ugyanakkor az MME „Madárbarát” fejlesztései és interneten bárki számára elérhető tájékoztató anyagai egyszerűen és olcsón alkalmazható megoldásokat kínálnak (lásd később) a hatóságok és felelős lakástulajdonosok, kivitelezők számára a felszámolt fészkelő- és búvóhelyek pótlására, számuk növelésére (ezek használatára a hatóság az engedélyek kiadásakor kötelezheti is a kérelmezőt).


A Google kereső a „denevér (vagy fecske)+falfelújítás” keresőszavak
begépelését követően egyből az MME kapcsolódó oldalaira
irányítja az érdeklődőt (Forrás: google.hu).

Jogszabályi háttér

Az alábbiakban – áttekintési céllal –  összegyűjtöttük egyrészt azokat a jogszabályok, melyek az építkezési, kivitelezési és felújítási tevékenységek természetvédelmi vonatkozásait  érintik, másrészt azokat a megoldási lehetőségeket, melyek lehetővé teszik a madár- és emlősbarát kivitelezést. A jogszabályi környezet folyamatosan változik, ezért ezek az információk csak tájékoztató jellegűek, érintettség esetén vegye igénybe jogi szakember segítségét!  
 

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény

5. § (1) Minden természetes és jogi személy, valamint más szervezet kötelessége a természeti értékek és területek védelme. Ennek érdekében a tőlük elvárható mértékben kötelesek közreműködni a veszélyhelyzetek és károsodások megelőzésében, a károk enyhítésében, következményeik megszüntetésében, a károsodás előtti állapot helyreállításában.

8. § (1) A vadon élő szervezetek, továbbá ezek állományai, életközösségei megőrzését élőhelyük védelmével együtt kell biztosítani.

42. § (1) Tilos a védett növényfajok egyedeinek veszélyeztetése, engedély nélküli elpusztítása, károsítása, élőhelyeinek veszélyeztetése, károsítása.

43. § (1) Tilos a védett állatfajok egyedének zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása.
  (3) Védett állat- és növényfaj egyedének károsítása, veszélyeztetése vagy jogellenes zavarása esetén a természetvédelmi hatóság köteles az ilyen magatartás tanúsítóját a tevékenység folytatásától eltiltani.

74. § (1) Védett állatfaj egyede kártételeinek megelőzéséről, illetve csökkentéséről a kártétellel érintett ingatlan tulajdonosa, illetve használója a tőle elvárható módon és mértékben gondoskodik. Ha a kártételt a kötelezett nem képes megelőzni, kérheti a természetvédelmi hatóság hasonló célra irányuló intézkedését.
  (2) Riasztási módszerek alkalmazása, illetve - kivételes esetben - a túlszaporodott állomány egyedeinek befogása vagy gyérítése csak a természetvédelmi hatóság engedélyével és felügyeletével végezhető.
  (3) A természetvédelmi hatóság szükség esetén vagy a tulajdonos, használó kérésére gondoskodik a riasztásban, befogásban, gyérítésben kellő szakértelemmel rendelkező szerv bevonásáról. A természetvédelmi hatóság saját kezdeményezése esetén az ebből eredő költségeket maga viseli. Ha a természetvédelmi hatóság beavatkozásával a tulajdonos, használó kérésének tett eleget, a költségek viselésére a közöttük létrejött megállapodás az irányadó.
  (4) A természetvédelmi hatóság kártalanítást fizet, ha a védett állatfaj egyedének kártétele azért következett be, mert
  a) nem tett eleget az (1) bekezdésben meghatározott, megalapozott kérelemnek;
  b) indokolatlanul nem engedélyezte riasztási módszer alkalmazását vagy a túlszaporodott állomány egyedeinek befogását, gyérítését;
  c) indokolatlanul nem teljesítette a (3) bekezdésben meghatározott kérést.
A természetvédelmi hatóságot más esetben kártalanítási kötelezettség nem terheli.

80. § (1) Aki tevékenységével vagy mulasztásával  a védett élő szervezet, életközösség élőhelyét, illetőleg élettevékenységét jelentős mértékben zavarja természetvédelmi bírságot köteles fizetni.
  (5) A természetvédelmi bírság nem mentesít a büntetőjogi, a szabálysértési, a kártérítési felelősség, valamint a tevékenység korlátozására, felfüggesztésére, tiltására, továbbá a helyreállításra vonatkozó kötelezettség teljesítése alól.

 

Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló
253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet

109. § Építményt vagy annak egy részét csak úgy szabad elbontani, hogy ez a szomszédos földrészletek és építmények, továbbá visszamaradó építményrészek állékonyságát, rendeltetésszerű és biztonságos használhatóságát ne veszélyeztesse, környezetét ne szennyezze, az egészséget ne károsítsa, valamint az épített környezet értékeinek védelmére vonatkozó (településkép-, építészeti érték- vagy műemlékvédelmi) érdeket, továbbá táj- és természetvédelmi érdeket ne sértsen.

 

A védett állatfajok védelmére, tartására, hasznosítására és
bemutatására vonatkozó részletes szabályokról szóló
348/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet.

Az 5. § -ban találhatóak a felújításokra vonatkozó előírások:

(2) A védelemben részesülő állatfaj egyede által lakó-, élő-, költő-, búvó- vagy pihenőhelyként használt épületrészen külső felújítás vagy karbantartás a természetvédelmi hatóság engedélyével végezhető.

(3) A (2) bekezdés szerinti tevékenység engedélyezhető, ha az nem veszélyezteti az egyed élettevékenységét, túlélési vagy szaporodási esélyeit, továbbá fennmaradását. A természetvédelmi hatóság az engedélyben meghatározza a tevékenység végzésének feltételeit.

 

Egyéb jogszabályok

Az építésügyi hatósági eljárásokról és az építésügyi hatósági ellenőrzésről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény

Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 193/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet

 

Madár- és denevérbarát falfelújítási megoldások

Ismételten hangsúlyozzuk, hogy az épületfelújítások, a nyílászárócserék és utólagos falszigetelések nélkülözhetetlenek, mert a kisebb energiafogyasztásnak köszönhetően csökkentik a lakosság anyagi terheit és a környezetterhelést. Ráadásul a falfelújítások egyszerűen és olcsón tehetők madár- és emlősbaráttá az alábbiak betartásával:

  1. A munkálatok megkezdése előtt – lehetőleg az állatok aktív időszakában, elsősorban nyáron – fel kell mérni az érintett falak lakóit: a sárból készült füsti és molnárfecske fészkeket, a sarlósfecskék, verebek és denevérkolóniák által lakott réseket, hasadékokat, üregeket.

    A kivitelező számára ebben a felmérésben a legfontosabb partner a ház lakóközössége lehet, akik jól ismerik a falak "albérlőit". A lakók bizalmának és támogatásának (információközlés) elnyerése érdekében már ekkor hangsúlyozni kell, hogy nem az állatok elüldözéséről, hanem mesterséges fészkek és odúk alkalmazásával az áttelepítésükről van szó.

    Az épületfelújítások jó lehetőséget kínálnak az esetleges ember-madár, ember-denevér konfliktusok kezelésében is azzal, hogy az alábbi eszközök alkalmazásával áttelepíthetők a problémás részekről, a lakókat zavaró helyekről.
     
  2. A falak állatainak felmérése, létszámuk és fajösszetételük megismerése után fel kell deríteni, hogy a lehető legközelebb hol lehet mesterséges fészkek, odúk és költőládák kihelyezésével pótolni a megszűnő fészkelő- és pihenőhelyeket.

    A mesterséges molnár- és füstifecskefészkek, sarlósfecskeodúk a szomszédos épületekre szerelhetők, a veréb- és denevérodúk viszont nem csak falakra, de akár az épületek közötti nagyobb fákra is telepíthetők:
  3. A megyei kormányhivatalnál (2015 tavaszától a zöldhatóságok beolvadtak megyei kormányhivatalokba) el kell indítani a fészekeltávolítási-engedély megszerzését (ezt az illetékes nemzetipark-igazgatóság is véleményezi), amit csak a költési időszakon kívüli időpontra kaphatunk meg:
    • fecskék esetében március 31-ig,
    • denevérek esetében az április 1-31. és az augusztus 15-október 31. közötti időszakra.
       
  4. Csakis az engedélyek birtokában és ennek utasításai szerint lehet leverni a felújítást akadályozó fecskefészkeket, betömni a sarlósfecskék és verebek fészeküregeit, amire a költési időszakot követő vagy ezt megelőző időszakban: november-március között, legkésőbb március végéig kerülhet sor.

Ha így járunk el, elkerülhetjük, hogy a vonulásból visszatérő madarak ismét elfoglalják a fészkelőhelyeket, mert az aktív fészekaljak bolygatása, a kotló és etető madarak zavarása ettől kezdve már tilos!

A denevérek eltávolítására a hűvös, de még fagymentes őszi és kora tavaszi időszak a legalkalmasabb, mert ezek a téli álmot alvó állatok ilyenkor még vagy már nem alszanak, részben ébren vannak, így a megfogásuk nem okoz telelési problémát. Ha azonban nem így járunk el, akkor következnek be olyan esetek, mint 2016. januárjában Esztergomban, ahol a József Attila Általános Iskola nyílászárócseréinek és külső szigetelésének munkálatai közben feltehetően több ezer rőt koraidenevért falaztak be.

További információk (tanulmány) az épületlakó denevérek kérdésének kezeléséről >>


Mesterséges molnár- és füstifecske-fészek, ...


... sarlósfecskeodúk ...


... és denevérodúk alkalmazásával a védett fal lakó állatok kényelmesen
áttelepíthetők és a falfelújítások természetvédelmi károkozás
nélkül végezhetők el (Fotók: Orbán Zoltán).


Az épületszigetelések már középtávon is jelentős területi verébállomány-csökkenést
okozhatnak, ezért fontos, hogy a felújított (lebontott) épületek közelébe egyre több
olyan mesterséges odú is kikerüljön, amiben a verebek költeni tudnak
(Videó: Orbán Zoltán).

 

Bagoly- és denevérbarát tetőjavítás, épületbontás

Három bagolyfaj: a gyöngybagoly szinte kizárólag, a kuvikpárok mintegy fele, alkalmilag pedg a macskabagoly is padlásterekben költ. Emellett pedig egyes denevérek is keresik a sötét sátortetők védelmét. Ezért a tetőszerkezet jelentős részének megbontásával járó munkák, illetve az épületek bontása előtt érdemes rászánni azt a néhány percet, amivel a tető és a padló találkozási pontjai átnézhetőek, hogy nincs-e bagolyfészek (erre március-augusztus között lehet számítani), illetve a gerendázat, hogy nincsenek-e denevérek.

Ha tojásos bagolyfészket találunk, akkor a kelési időt és a fiókanevelést is beszámítva 6-8 hetet kell várni a munkákkal, mert a tojások mesterséges keltetése ritka kivételektől eltekintve nem megoldott. Ha fiókás fészket találunk, és a munkálatok halaszthatóak, akkor érdemes kivárni a kirepülést, ami 3-5 hét alatt lezajlik. Ha a munka nem halasztható, akkor meg lehet próbálkozni a fiókák mesterséges felneveltetésével, amihez előzetesen érdemes felvenni a kapcsolatot valamelyik madármentéssel foglalkozó intézménnyel.

Amennyiben az épületen tervezett munkálatok bagylyokat és/vagy denevéreket érintenek, segítségkérés érdekében érdemes felvenni a kapcsolatot a területileg illetékes nemzetipark-igazgatósággal.

Hova fordulhatunk segítségért?

Ha védett élőlények (növények és állatok), illetve ezek élőhelyeinek pusztítását tapasztaljunk vagy fennáll ennek gyanúja, kockázata, ha veszélyeztetett fecskefészkekről vagy -telepekről szerzünk tudomást stb., eljáró hatóságként a megyei kormányhivatalhoz és a területileg illetékes nemzetipark-igazgatósághoz fordulhatunk az alábbiak szerint:

  1. Bizonyító fotók készítése a ma már szinte mindenkinél ott lévő okostelefonnal.
  2. Néhány soros tájékoztató e-mail küldése a helyszín, időpont, cselekmény leírásával a megyei kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályának, ennek hiányában a hivatal központi címére.
    LEGGYORSABBAN ÚGY TALÁLJUK MEG A MEGYEI ILLETÉKES FŐOSZTÁLYT, HA A GOOGLE KERESŐBEN KERESÜNK RÁ A VÁROS ÉS A FŐOSZTÁLY NEVE SZERINT. PÉLDÁUL: BUDAPEST+KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI FŐOSZTÁLY.
    A bejelentést másolatként érdemes a területileg illetékes nemzetipark-igazgatóság címére is eljuttatni.
    A bejelentés megérkezéséről, majd a vizsgálat eredményéről a hatóság válasz e-maileket küld.
  3. Amennyiben ilyen megerősítő visszajelzést nem kapunk vagy bármilyen okból azt gyanítjuk, hogy a bejelentésünk nem jut, nem jutott célba, továbbá ha a bejelentésünkre érkezett elutasító határozattal nem értünk egyet, csúcsszervéként a Pest Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályához fordulhatunk a fent leírt módon.
  4. Ha gyors, szinte azonnali intézkedés szükséges, akkor az írásos bejelentés előtt vagy azzal párhuzamosan hívjuk telefonon a területileg illetékes nemzetipark-igazgatóságot, és az őrszolgálatnak jelezve a problémát kérjük a segítségüket.

Ez a követendő eljárás bármely természetkárosítás észlelése, illetve ennek belátható veszélye, például költési időszakban végzett fa- és bokroskivágás, partifecske és gyurgyalag partfal megsemmisítés, fehérgólya-fészek leszakadása, madarak áramütése (különösen tömeges előfordulás), védett tőrösdarazsak elpusztítása stb. esetén is!

Ilyen esetekben a bejelentést azért nem tudja az MME megtenni, mert ha nem mi vagyunk a szemtanúk, akkor a hatóság munkáját sem tudjuk adatokkal, információkkal segíteni. Azaz, ha csak közvetítők lennénk, akkor ez a hivatalos vizsgálat lefolytatását, a szükséges intézkedések megtételét, az eredeti cél elérését is ellehetetlenítené. Ezért is hangsúlyozzuk annak fontosságát, hogy a hatósági bejelentést – a fentiekben részletezett módon – a problémát közvetlenül megtapasztaló szemtanú tegye meg. Köszönjük!

 

Fecskevédelmi eszközök beszerzése

Az MME boltjában fecske műfészkek is beszerezhetők itt >>


Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>)

 

Orbán Zoltán

 

Denevérodú

mainpaycheckfield

Az öreg, odvas fák hiányát, a modern, résmentes épületek térhódítását az odúköltő madarak mellett az egész Európában veszélyeztetett, így hazánkban is védett denevérek sínylik meg leginkább. Ezért dolgozták ki az ezekkel a repülő emlősökkel foglalkozó szakemberek a mesterséges denevérodúkat.

A denevérodúk bejárati nyílása általában alul helyezkedik el, és a „bőregerek” bejutását kapaszkodó keresztlécek vagy a drótháló segíti. A mesterséges denevérodúk madárodúkhoz hasonlóan bizonyos feltételek mellett kihelyezhetők fatörzsekre vagy felakaszthatók faágakra, de felszerelhetők irodaépületek, panel- és társasházak falára, erkély- és ablakbeugróiba. Mivel a denevérek előszeretettel telepednek meg magas épületeinken, ideális állatai a Madárbarát kert program Madárbarát panel és Madárbarát munkahely alprogramjainak is.

Nagy denevérodú tervrajza

Legyen szó a több hónapig tartó telelésről, vagy csak a nappali pihenésről, a denevéreknek mindig nagyon fontos, hogy meghúzódhassanak valami sötét, biztonságos és viszonylag kiegyenlített hőmérsékletű helyen.

A nőstények ezekre a helyekre csoportosulva nyaranta szülőkolóniákban hozzák világra utódaikat is. Miután a természetes búvóhelyek (pl. idős, leváló kérgű és odvas fák) egyre fogyatkoznak, ezért a denevérek lakásügyileg is a segítségünkre szorulnak. Mesterséges odúk kihelyezésével hatékonyan támogathatjuk őket, egy gondosan megépített és jó helyre kihelyezett odú sok-sok éven át akár egy egész századnyi rovarpusztítónak otthont biztosíthat.

Milyen a jó denevérodú?

Szinte hihetetlen, de a legnagyobb hazai odú- és réslakó denevéreink is képesek egy 2-3 cm széles hasadékban megbújni, sőt, kifejezetten az ilyeneket kedvelik!

  • A jó denevérszállás jól szigetelt: külső fala vastag, viszonylag magas és résmentesen illeszkedik, hogy a lehető legkevesebb fény és huzat jusson be. Mindezek miatt praktikus, ha az odút a könnyen beszerezhető „szőrös” deszkából (2,5 cm vastag) készítjük, amit előtte hónapokon át szárítunk, hogy ne vetemedjen.
  • Belső tere osztott, a denevérek által használt rekeszeket egymástól 1,5-2,5 cm-re álló térelválasztók képezik (ezek vékonyabb lapból, rétegelt lemezből is készülhetnek, de a búvórés ne legyen nagyobb 2,5-3 cm-nél!).
  • A denevérlábaknak a belső felületek érdessége biztosítja kapaszkodófelületet, a deszkalap belsejét, a térelválasztó felszínét érdemes fűrésszel keresztül-kasul meghúzgálni.
  • A jó odú fontos része az érdes felületű „leszállópálya”, ahol landol az állat és ezen kapaszkodik fel a búvóhelyre.
  • Nagyobb odúknál, denevérházaknál a szellőzés elengedhetetlen, ezt az odú falán húzódó rések, furatok biztosítják.
  • A belső tereket nem szabad kezelni.
  • Az odú külső felszínét lenolajjal, sötétebb tónusú (pl. barna) vízbázisú vagy természetes oldószeres lazúrral kezelhetjük, ezért időjárásálló. Az ecsetelés előtt érdemes kicsit megcsiszolni, így nem vesz fel annyi felületvédő anyagot. A beázás ellen a tetőre helyezett plusz lemezfedéssel védekezhetünk. A lemezt otthoni barkácsolásnál helyettesíthetjük maradék zsindellyel, kátránypapírral.
  • Ha az illesztéseknél-vetemedésnél vagy máshol rés keletkezik az odú falán, igyekezzünk azokat tömíteni (faragasztó, parkettaragasztó, fagitt stb.)
  • Az ábrán látható odút a fedél és a hátlap találkozásánál vízszintesen felrögzített keresztléc (pl. 10*50 cm darab) segítségével oldjuk meg – ez a résmentességet is fokozza és arról is gondoskodik, hogy az odú teteje kissé kifele billenjen – az enyhén rézsútos fal így biztonságosabban bent tartja az újszülött kisdenevéreket.

Egy kisebb csoportnak már postaládányi doboz is megfelelő, a magasabb, szélesebb és több kamrával rendelkező típusok több állatot tudnak befogadni. Az alul nyitott, gondosan megépített és felületvédelemmel ellátott odúk a tavaszi darázsfészek-mentesítésen kívül éveken át nem igényelnek karbantartást. Az általunk ajánlott denevérlak nem igényel takarítást, de kihelyezésnél azzal számolni kell, hogy lakott odúból folyamatosan peregni fog a kertészkedők által igen nagyra tartott denevérguanó. Egyes odútípusokat alsó bejárati elemmel is ellátnak, ezeket évente ki kell takarítani a felgyülemlett guanótól.

Hová kerüljön a denevérlak?

Ha a denevérlakot elágazó fára, lombkoronába helyezzük, a macskák és nyestek könnyen elkapják a kirepülő állatokat, és hamar rászoknak a biztos táplálékforrásra. Ha felnyurgult törzsű fára vagy oszlopra helyezzük ki, a törzsre erősítsünk sima fémlemezből gallért, amely megakadályozza, hogy a ragadozók felkapaszkodjanak. Településeken a legideálisabb, ha épület falára, közvetlenül az eresz alá kerül az odú, ez hőháztartását is kiegyensúlyozottabbá teszi (kifejezetten kedvező, ha a nap jó részében éri a napsütés). A bőregereknek szükségük van bizonyos magasságra, hogy szárnyra kapjanak, ezért lehetőleg 3 méternél magasabbra helyezzük az odút.

 

A szálláshelyet és annak környékét soha ne érje lámpafény, mert a denevérek a természetes fényre is rendkívül érzékenyek, a mesterséges éjszakai világítás pedig kiváltképp megzavarja viselkedésüket.

Ha szerencsénk van, az első lakók hamar megjelennek, ugyanakkor ne csüggedjünk, ha a denevérek – rászolgálva a titokzatos jelzőre – kiismerhetetlen okokból hosszú ideig távol maradnak. Várjunk türelemmel vagy kísérletezgetve próbáljuk a legjobb helyet és odútípust megtalálni!

A nyári szállás tervrajzait ide kattintva tudod letölteni.

Nagyméretű, háromrekeszes denevérodú ház falára kihelyezve, melynek lakottságát az odú alatti denevérürülékek jelzik (Fotók: Orbán Zoltán). 

Az MME boltjában beszerezhető alsó bejárati nyílású, keresztléces ...

.

Denevérbarát felújítás videó

A denevérbarát falfelújítás téma az Ozone Network Egyenlítő című műsorának
2016.02.02-ai adásában

 

Orbán Zoltán