Mivel az MME idén 40 éves, a negyvenes melléket választottuk. Szóval, tárcsázva a 13600-as telefonszámot, majd bepötyögve a 40-es melléket, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületet segítheti.

Egy-egy telefonhívás vagy sms bruttó 250 Ft adományt jelent. Jelenleg az Invitel, a T-Home és T-Mobile valamint a Telenor és a Vodafone hálózatából érhető el a szolgáltatás. Más szolgáltatók hálózatából (így például a Digi és a UPC területéről) sajnos nem hívhatóak az vonalak. Ha valaki ilyen hálózatokból kezdeményez hívást, akkor egy automatikus válaszüzenetet kap, amely egyértelművé teszi, hogy az adott hálózatból nem tud adományozni.

A beérkező adományokat hazánk egyedülállóan gazdag madárvilágának megőrzésére fordítjuk. Az országos és a határon átnyúló madárvédelem mellett kiemelt szerepet kap a lakott területeken élő madárközösség is, hogy ne csupán a nagybetűs természetet járva lehessünk szemtanúi a vadvilágnak, hanem lakóhelyünk közvetlen közelében is élvezhessük a madarak sokszínűségét és hangkavalkádját. A program, amely az imént említett célt támogatja, a lakosság széleskörű bevonásával működtetett Madárbarát Kert Program.

Pályázati anyagunk megtekinthető a nonprofit.hu oldalon és magáról a programról bővebben a www.adhatvonal.hu oldalon tájékozódhat.

Az adományozás módjai:

Telefonhívás: Tárcsázza készülékén a 13600-as telefonszámot, majd billentyűzze be a 40-es melléket.

SMS küldés: Küldje a 40-es számot sms-ben a 13600-as telefonszámra.

Bízunk benne, hogy egyetért célkitűzésünkkel, és alkalomadtán egy-egy telefonhívással, SMS-sel Ön is hozzájárul terveink megvalósításához.

Hívásával 250 Ft-tal támogatja az MME madárvédelmi munkáját.

Olyan közösséget kívánunk létrehozni, ahol lehetőség nyílik a különböző emlősfajokkal kapcsolatos vizsgálatok ismertetésére, szakmai konzultációra, segítve ezzel a jövőbeni kutatási irányok meghatározását is. Fontosnak tartjuk az eddig összegyűlt tudás rendszerezését, ösztönözve a kutatók közötti együttműködést, hisz közös célunk az emlősfajok minél jobb megismerése, amit leghatékonyabban csak egymással együttműködve tudunk megvalósítani. Ehhez kapcsolódó távolabbi célunk egy olyan webes felület megteremtése, ahol a beérkező adatok alapján a fajok elterjedését minél tökéletesebben nyomon tudnánk követni. Az emlősfajok népszerűségének növelése érdekében fontosnak tartjuk, hogy az adatgyűjtésbe bevonjuk a természetszerető lakosságot is.

A Szakosztály fontosnak tartja a célzott fajvédelmi tevékenységet is. Ide tartoznak a veszélyeztetett, fokozottan védett emlősfajok megőrzési terveinek kidolgozása és végrehajtása. Ennek lényeges eleme az adott faj népszerűségének növelése, ami jelentősen segítheti a védelmi munka kivitelezését és elfogadottságát egyaránt.

Az emlősök védelméhez szorosan hozzátartoznak a jogszabályi előírások is, ezért feladatunk az emlősfajokra vonatkozó hazai és nemzetközi jogszabályok bemutatása, a változások nyomon követése, illetve az esetleges változtatások során a szakma véleményének képviselete.

E felsorolt feladatokat természetesen mindazokkal együtt szeretnénk elérni, akik hozzánk hasonlóan szeretik és csodálják a természetet és benne az emlősöket. Várunk tehát mindenkit, aki jelentkezni szeretne a szakosztályba, vagy részt szeretne venni programjainkon. Szintén bárkinek lehetséges a feliratkozás levelezőlistánkra.

A Szakosztály elnöke dr. Csorba Gábor, a titkárok dr. Boldogh Sándor, dr. Németh Attila, Görföl Tamás és Pokorni Flóra, a taglétszámunk jelenleg 34 fő. Ha szeretne jelentkezni a szakosztályba, vagy felkerülni a levelezőlistára, kérjük írjon központi e-mail címünkre: emlosvedelem@mme.hu.

Dr. Csorba Gábor
elnök

1983 óta dolgozom a Magyar Természettudományi Múzeumban, először a Parazitológiai Gyűjteményben, majd az Emlősgyűjteményben. Tágabb értelemben vett feladatom a múzeum gyűjteményének fejlesztése (az összes emlősfaj vonatkozásában), tudományos feldolgozása és mindennek bemutatása a nagyközönség számára. Szűkebb kutatási témáim az óvilági denevérek sokféleségének vizsgálata és az európai emlősfajok természetvédelme.

Dr. Boldogh Sándor András
titkár  

1997-ben biológus-ökológusként végeztem a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, később PhD-fokozatot is itt szereztem. 18 éve az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóságon dolgozom, jelenleg zoológiai szakreferens munkakörben tevékenykedem. Munkahelyi feladataim keretében leginkább terepi kutatások tervezésével és kivitelezésével, hatósági döntés-előkészítéssel, ismeretterjesztéssel, illetve gyakorlati védelmi munkák szervezésével és végrehajtásával foglalkozom. Kutatási témáim a szinantropikus gerincesek természetvédelmével, illetve gyakorlati kezelési módszerek kidolgozásával kapcsolatosak. Különösen érdekelnek a denevérek és megőrzésük szakmai kérdései. Egy évtizeden át szerveztem és irányítottam az MME haris- és gyöngybagoly-védelmi programjait is.

Görföl Tamás
titkár

2012-ben végeztem biológusként a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karán. Az egyetem elvégzése után az Állatorvos-tudományi Doktori Iskolába nyertem felvételt, PhD munkám során új denevérfajokat és denevérvírusokat keresek, illetve denevérek és vírusaik koevolúcióját tanulmányozom. 2013 óta dolgozom a Magyar Természettudományi Múzeum Emlősgyűjteményében, először mint gyűjteménykezelő, majd 2014-től kezdődően mint muzeológus. A denevértaxonómiai munkám mellett a hazai denevérek konzervációbiológiájával is foglalkozom.

Dr. Németh Attila
titkár

2006-ban szereztem diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán, biológus szakon. Szakdolgozatomat a hazai földikutya populációk vizsgálatának első eredményeiből írtam. Doktori tanulmányaimat az Eötvös Loránd Tudományegyetem Biológia Doktori Iskolájában végeztem. 2011-ben védtem meg „A kárpát-medencei földikutyák (Rodentia: Spalacinae) rendszertana, elterjedése és természetvédelmi helyzete” című doktori értekezésemet. Mint a fentiekből is kitűnik, fő érdeklődési és kutatási területem a földikutyák evolúciójának térbeli és időbeli vizsgálata: genetikai, molekuláris biológiai, paleontológiai és különféle ökológiai –ökofiziológiai módszerek révén. Ezen kívül pedig természetvédelmük és megőrzésük lehetőségei foglalkoztatnak. Ugyanakkor a földikutyák tanulmányozása és a megmentésükért folytatott küzdelem mellett tudományos érdeklődési területemhez tartozik a fajképződés és az adaptív szétterjedés általános lépéseinek vizsgálata különféle kihalt és ma is élő emlősfajok esetében. Ennek eredményeként jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Természettudományi Múzeum és az Eötvös Loránd Tudományegyetem által közösen fenntartott Paleontológiai Kutatócsoportban dolgozom.

Pokorni Flóra
titkár

2010-ben végeztem az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán, biológus szakon. Mindig is szerettem a természetet, a természetjárást, de emlősökkel az egyetemen kerületem először szorosabb kapcsolatba. Szakdolgozatom témája is az emlősökhöz kapcsolódott, az erdőszerkezeti elemek kisemlősökre gyakorolt hatásait vizsgáltam. Egyetem után a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (ma Vidékfejlesztési Minisztérium) Természetmegőrzési Főosztályára kerültem, ahol 3 évig dolgoztam. Jelenleg az ELTE Környezettudományi Doktori Iskoláját végzem, ahol szintén emlősökkel foglalkozom. Kutatási területem az utak menti állatgázolási forró pontok feltárása és a konfliktuscsökkentés lehetséges módszereinek kidolgozása.

Az ország jóformán egész területére kiterjedő lecsapolások és folyószabályozások megsemmisítették a természetes vizes élőhelyek nagy részét, ezért a 20. század során egyre nagyobb jelentőséget kaptak mesterséges víztereink. Az 1900-as évek első felétől épülő kisebb-nagyobb kiterjedésű halastavak élőhelyet biztosítottak számos ritka és veszélyeztetett, vonuló vagy fészkelő vízimadár számára. Ezen tavak közül is különös jelentőséggel bírnak az „Ugrai-tavak”.

A tavak élővilága

A halastavak sekély vízfelületükkel, változatos élőhelyeikkel, a szomszédos kiterjedt szikes pusztákkal, nedves gyepekkel és erdőfoltokkal nagyszámú növény és állatfajnak nyújtanak életteret.

A nyári lúd a nádasok egyik jellemző fészkelője

Gazdálkodás a halastavakon

Projekt a halastavak sokrétű, fenntartható használatáért

A UNEP/GEF támogatásával 2007-óta valósul meg a területen egy MME projekt, melyben egy halgazdálkodó, az Agropoint Kft. mellett a Bihar Közalapítvány is partner.

A projekt célja az, hogy a már létező extenzív halgazdálkodási módszerekre még természetkímélőbb, de gazdaságos alternatívákat dolgozzon ki és vezessen be, kisebb élőhely fejlesztésekkel kedvezőbb életfeltételeket hozzon létre számos védett, fokozottan védett faj számára, valamint, hogy a területet vonzóbbá tegye a fenntartható turizmus számára.

A projekt felismerte, hogy mind a természetvédelem, mind a halgazdálkodók és a helyi lakosság közös érdeke egy gazdaságilag jól működő, a természeti értékeket megőrző, az élőhelyeket fejlesztő, a helyi közösséget is bevonó rendszer. Csak ez lehet a hosszú távú megőrzés alapja, ahol a madármegfigyelő turizmuson kívül egyre nagyobb szerepet kap a szélesebb körök érdeklődését is felkeltő, kontrollált ökoturizmus.

 A tavak madártömegei rendszeresen vonzzák a területre a madarászokat

Fotók: Ványi Róbert, Porkoláb Magdolna, Vasas András, Simay Gábor

A faj végleges eltűnését megelőzendő dolgoztuk ki hosszútávú programunkat, melyben elsődleges célunk a faj fennmaradásának biztosítása. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága (KNPI) és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága (DINPI) által közösen benyújtott “A Rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) hosszútávú megőrzésének megalapozása” című pályázatát támogatásra méltónak ítélte az Európai Bizottság és a LIFE-Nature alapból biztosította 2004 és 2007 között a program teljes költségvetésének 50%-át.

A LIFE-támogatás lezárultával nem fejeződött be a védelmi program, sőt a LIFE+ pályázati rendszerben elnyert támogatásnak köszönhetően 2009 és 2013 közötti időszakban biztosított a faj védelmével kapcsolatos tevékenység. A “A Rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) védelme a Kárpát-medencében” című projektben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága (KNPI), a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatósága (FHNPI), a Fővárosi Állat- és Növénykert (FÁNK), a Természetfilm.hu (T.HU), valamint az osztrák Fertő-tó – Fertő-zug Nemzeti Park (NNSS), a Schönbrunni Állatkert (TSV) és a bécsi Vadökológiai Intézet (FIWI) vesznek részt.

A program alrészei a következők:

• földvásárlás a faj előfordulási területein;
• élőhelyek területének növelése gyeprekonstrukcióval;
• Rákosivipera-védelmi és Bemutató Központ kialakítása és működtetése;
• tenyészprogramban nevelt egyedek kibocsátása élőhelyekre;
• állománymonitoring és kapcsolódó kutatások;
• lakosság informálása, szemléletformálása a faj helyzetéről, illetve a védelem fontosságáról;
• fajjal és programmal kapcsolatos felmérés a lakosság körében.

http://www.rakosivipera.hu/

Fő tevékenységek:

• Műfészkek kihelyezése és a varjútelepek fenntartható kezelése
• Táplálkozó területek kezelése: összesen 530 ha bemutató gazdálkodás, a természetbarát mezőgazdaság eszközeinek és a támogatási rendszerének népszerűsítése
• A fészkek védelme a nyest predációitól, a veszélyeztetett fészkek őrzése Szlovákiában
• A kék vércse főbb vonuló helyeinek védelme Európában a Falcoporject hálózat kiépítésével
• Természetvédelmi kezelési kézikönyv készítése és a kék vércse nemzeti fajmegőrzési tervének aktualizálása
• A program kezeléseinek széles körű meghonosítása

http://www.falcoproject.eu/

Partnerek:

Civil szervezetek:
Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (kedvezményezett/HU)
Szlovák Ragadozómadár-védelmi Egyesület (SK)

Közintézmények:
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (HU)
Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság (HU)
Magyar Természettudományi Múzeum (HU)
Szlovákia Természetvédelmi Hivatala (SK)