A faj jellemzően erdőssztyeppeken, öreg ártéri ligetekben, fehérnyár csoportokkal tarkított homok pusztákon, illetve erdőfoltokban bővelkedő lápréteken és kaszálókon fordult elő, de ezek hiányában, napjainkban leginkább a mozaikos gyepekkel, extenzív szántókkal, facsoportokkal, öreg magányos fákkal tarkított élőhelyen találja meg az életfeltételei.
Hazánkban állománya 1500-1600 párra tehető, az intenzív fajvédelmi tevékenységnek köszönhetően állomány stabil, kissé növekvő trendeket mutat.

A szalakótáról további információkat a Magyarország Madarai oldalon olvashat.

Aktuális szalakótavédelmi munkáink

Az MME által koordinált szalakótavédelmi munka fő irányvonala az önkéntesekre alapozott mesterséges fészkelőhely-telepítés: a szalakóta másodlagos odúköltő madárfaj, így a megfelelő táplálkozó területre kihelyezett D-típusú odúval eredményesen telepíthető a madárfaj.

A fő szalakótavédelmi tevékenység a következő feladatokat foglalja magában:

• Költőhelyek létrehozása mesterséges fészekodúkkal
• A vonulás és telelés során a fajt érintő fenyegettségek felderítése műholdas jeladók és színes gyűrűk használatának segítségével.
• A mortalitás csökkentése (középfeszültségű vezetékek okozta áramütések felmérése, konfliktus térkép frissítése, áramszolgáltató vállalatokkal történő együttműködés madárbarát megoldású középfeszültségű tartóoszlopokról)
• Gazdálkodók bevonása a gyakorlati természetvédelmi munkába a „Szalakótás Gazda” -program keretei között
• Szalakótabarát gazdálkodási módszerek használatának népszerűsítése Natura2000 területeken
• Potenciális költőhelyek (fasorok, facsoportok) felmérése
• Általános szemléletformálás

A hazai szalakótavédelem alapját a 2014-2020 között zajló  „A szalakótavédelem a Kárpát-medencében” elnevezésű LIFE- projekt (LIFE13/NAT/HU/000081) segíti. (www.rollerproject.eu)

Elért eredmények

 

Szalakótavédelmi tevékenység a kezdetektől napjainkig

Az 1980-as évek végére a hazai szalakótaállomány összeomlott, a faj nagyrészt eltűnt a Dunántúlról, állománya a Duna-Tisza-közére korlátozódott mindössze néhány száz páros populációval. A hazai gyakorlati szalakótavédelmi munka az MME 37. sz. helyi csoportjához köthető, ahol dr. Molnár Gyula szakmai irányításával 1988-ban kezdődött az a munka, amely a Csongrád megyei Szatymaz-Balástya- Kistelek települések között húzódó gyepekre kihelyezett D-típusú odúk kihelyezésével kezdődött. 1991-ben az MME Bükki Helyi csoportja kezdte el az odúkihelyezéseket, hasonlóan eredményesen. A Jászságban Urbán Sándor irányításával folyt az odútelepítés. Jelentős szakmai elismerés volt, hogy 2008-ban a BirdLife International az MME-t bízta meg az „International Species Action Plan for the European Roller” című projekt kivitelezésével. Az MME a Bükki Helyi Csoport koordinációjában valósította ezt meg, 19 ország részvételével Besenyőtelken. Ugyanebben az évben zárult „A globálisan veszélyeztetett szalakóta védelme Magyarországon és Romániában” című projekt is, melynek kapcsán első ízben történt a fajjal kapcsolatos országos, egzakt adatokra alapozott felmérése. Az összegyűlt tapasztalatok alapján az MME, a Vajdasági Madártani Egyesület/ amely 2011-ben átalakult országos tevékenységű szervezetként Szerbiai Madártani Egyesületté (SZME) 2009-ben elhatározta, hogy két magyarországi nemzeti parkunkkal összefogva (Kiskunsági-és Kőrös-Maros Nemzeti Park) pályázik a határon átnyúló IPA programba.

A két szervezet „A Natura 2000-es jelölőfajok állategészségügyi monitorozása és védelmi intézkedések”(CONSN2KBIRDS  HU-SRB/0901/122/120), címmel készítette el a közös pályázatot, amely az első komoly fajvédelmi program, amely a szalakóta védelmét jelenti a Kárpát-medencére nézve.

2012-ben a szalakóta az MME javaslatára felkerült az Európa Unió prioritás fajainak listájára, amely lehetővé tette, hogy 75 %-os támogatású LIFE pályázat készülhessen a faj védelme érdekében.

Ez 2013-ban elkészült és 2014-2020 között „A szalakóta védelme a Kárpát-medencében” (LIFE13/NAT/HU/000081) című projekt szolgálja a faj védelmét.

A szalakóta hazai természetvédelmi helyzete

Hazánkban a szalakóta fokozottan védett madár, természetvédelmi értéke 500 000 Ft. Megtalálható a magyar Vörös Könyvben is az aktuálisan veszélyeztetett fajok között. Az MME által 1999-ben összeállított Vörös Lista szerint a magyarországi állománya alapján a veszélyeztetett fajok közé tartozik.

Veszélyeztető tényezők hazai szinten:

• fészkelőhelyek eltűnése
• táplálkozóhelyek csökkenése
• áramütés
• gázolás

A szalakóta globális természetvédelmi helyzete és a fő veszélyeztető tényezők

A Természetvédelmi Világszövegség (IUCN) globális Vörös Listáján 2015-ben a szalakótát a mérsékelten fenyegetett (Near-Threatened) kategóriából a nem fenyegetett (Least Concern) fajok közé sorolták át, köszönhetően a több országban, köztük hazánkban is folytatott védelmi tevékenységnek, azonban északabbi populációi továbbra is csökkennek.  Európai Uniós szintű védelmi státuszát az 1979. április 2-án elfogadott, a vadon élő madarak védelméről szóló irányelv (Madárvédelmi Irányelv) határozza meg, ahol az I. mellékletben került felsorolásra azon madárfajok között, amelyek fennmaradása, szaporodása csak az élőhelyüket érintő speciális intézkedésekkel biztosítható. Ennek értelmében a szalakóta Natura 2000 jelölőfaj.

Az 1979-ben létrehozott Bonni Egyezmény egy, a vándorló fajok összehangolt, nemzetközi védelmét szolgáló keretmegállapodás, amelyhez hazánk 1983-ban csatlakozott. Az egyezmény függelékek segítségével működik, a szalakóta a II. függelék mellett 2014-ben magyar javaslatra felkerült az I. függelékre is. Az itt felsorolt fajok jogi védelmét minden tagországnak biztosítania kell, ezen fajok kipusztulásának megakadályozása érdekében a fontos élőhelyeket meg kell őrizni, ahol pedig megoldható, ezen élőhelyeket helyre kell állítani.

Fő veszélyeztető tényezők:

• fészkelőhelyek eltűnése
• táplálkozó területek leromlása, megszűnése
• illegális vadászat
• közvetett mérgezés
• szélerőművekkel történő ütközés
• áramütés
• a védelemhez szükséges megfelelő ismeretek hiánya

Fajvédelmi projektjeink

http://husrb.mme.hu/hu/content/ipa-projekt
http://rollerproject.eu/hu/content/projekt-inform%C3%A1ci%C3%B3k

Hogyan segítheti Ön az MME szalakótavédelmi munkáját?

A szalakóta, mint másodlagos odúköltő faj, viszonylag könnyen telepíthető olyan helyeken, ahol táplálkozásra alkalmas gyepek megtalálhatóak. Az odútelepítésre vonatkozó praktikus információk összegyűjtve az alábbi linken találhatóak:

http://rollerproject.eu/sites/default/files/allando_tartalmak/Letoltesek/a_szalakota_vedelme.pdf

A szalakóta védelemében jelentős szerepe van a földtulajdonosoknak, akik egyfelől a táplálkozóhely, másfelől a fészkelésre alkalmas fák megőrzésében különösen fontos partnerek. Az élőhelyen tevékenykedő erdészek, vadászok, mezőőrök valamennyien hozzájárulhatnak a szalakótavédelemhez azzal, hogy segítenek a fészkelésre alkalmas facsoportok fenntartásában, újak telepítésében. Kisebb kiterjedésű élőhelyeit célszerű lenne az önkormányzatok által helyi jelentőségű védett területté nyilvánítani. Hullámtéren, egykori ártereken gazdálkodók - különösen az erdőgazdálkodók - nagyban segíthetik a szalakótaállomány fennmaradását azzal, hogy az erdőtörvény előírásai szerint fehér és fekete nyárral, fehér és törékeny fűzzel végzik el az erdőfelújítást, és a megmaradt réteket nem fásítják be, azokat kaszálóként vagy legelőként kezelik. A hullámtéri füzesek botolása is nagyban segítené megtelepedését, és egyúttal tűzifát biztosítana a munkában részt vevők számára. Különösen nagy a felelőssége az élőhelyén illetékes hatóságok képviselőinek, akik engedélyezési gyakorlatuk során határozataikba beépíthetik a szalakóta fennmaradásához szükséges feltételeket. Ebből a szempontból a mezőgazdasági, vízügyi, erdészeti és vadászati hatóság együttműködése különösen fontos.

Partnereink:

Bükki Nemzeti Park Igazgatóság

Dalerd Délalföldi Erdészeti Zrt.

Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság

Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság

Kőrös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság

Földművelésügyi Minisztérium

Milvus Csoport (RO)

Szatmárnémeti Környezetvédelmi Ügynökség (RO)

Bővebben a fajról:

http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-corgar

A közlapítvány létrejöttének célja:"A Tisza-völgy és tájtörténetileg hozzákapcsolódó területek, valamint az Északi-középhegység térségének természeti értékei feltárásával, megóvásával és megismertetésével kapcsolatos feladatok, továbbá az egészséges emberi környezet kialakítása érdekében szükséges tennivalók szervezésével kapcsolatos feladatok ellátásának segítése, szervezése és megvalósítása."
Rövid név: Tiszatáj Közalapítvány
Székhely: 4450 Tiszalök, Rákóczi út 14. szám
Vezető: Dr. Legány András, a kuratórium elnöke
Kapcsolattartó: Bodnár Mihály, a kuratórium titkára
Postacím: 4450 Tiszalök, Rákóczi út 14. szám
Telefon: 06303495718
Honlap: http://tiszatajkozalapitvany.hu
E-mail: posta@tiszatajkozalapitvany.hu
Friss hírek a facebookon: Tiszatáj Környezet- és Természetvédelmi Közalapítvány

 
Hosszútávú célok és stratégia:
A Közalapítvány tulajdonába került természetvédelmi szempontból értékes területek rehabilitációja és folyamatos kezelése. Az optimális hasznosítás megszervezése, a befolyó bevételek és az adományok visszaforgatása a természetvédelmi kezelésbe, a környezetbarát gazdálkodásba, valamint a környezeti felvilágosító- és nevelőmunkába.
 
Rövidtávú célok és stratégia:
A Közalapítvány az alapításkor rövid távú célként azt tűzte ki, hogy az összegyűjtött kül- és belföldi adományok felhasználásával minél több, természetvédelmi értékekben gazdag területet megvásároljon, hogy ezáltal biztos alapokat teremthessen a természeti értékek hosszú távú megőrzésére. Emellett aktív nevelő- és propagandamunkába kezdett a lakosság széles körein belül a természeti értékek védelme és a környezetvédelmi szemlélet erősítése céljából.

A megvásárolt, illetve bérelt területeken a kívánatos természeti állapot kialakítását célzó rehabilitáció és kezelés megvalósításán dolgozunk.
A Közalapítvány által birtokolt és kezelt területek döntő hányada a tradicionális gazdálkodás következtében kialakult másodlagos kultúrtáj. Itt a természeti értékek megóvása, a területek állapotának megtartása kíméletes mezőgazdasági hasznosítást kíván. A kistérségek természetvédelemmel foglalkozó civil szervezeteit, gazdálkodóit segítendő, a közalapítványi tulajdonú gyepek, szántók egy részét előnyös feltételek mellett használatba adjuk számukra, ha vállalják a gazdálkodásuk során a természeti értékek megőrzését, fejlesztését .A befolyó agrár támogatások, bérleti díjak, valamint az adományok és a pályázatok útján megszerezhető források segítségével a területek látogatható részein megteremtjük az ökoturizmus feltételeit, hogy ezzel is hozzájáruljunk egy-egy térség vonzóvá tételéhez. Meggyőződésünk, hogy ily módon ismertté lehet tenni egy-egy kistérséget, és minél több turista látogat oda, annál nagyobb az esélye annak, hogy előbb személyes, majd gazdasági kapcsolatok épüljenek ki, az egész térség érdekeit szolgálva.

Az optimális állapotba hozott közalapítványi területek bevételeinek, a bérleti díjaknak, valamint az ökoturizmusból származó bevételeknek a bevonásával lehetőségünk nyílik a Közalapítvány agrár-környezetgazdálkodási, környezet- és természetvédelmi oktató-nevelő munkájának a fejlesztésére is.
A Közalapítvány saját kezelésében tartott területek esetében a célunk olyan „agrár-környezetgazdálkodási mintagazdasági” tevékenység folytatása, amely során egyrészről kikísérletezzük a természeti értékek megóvását leginkább szolgáló módszereket, és ezeket az agrár-környezetgazdálkodási programok kidolgozói számára hozzáférhetővé tesszük, másrészről ezen eljárásokat bemutatjuk a tájfenntartó gazdálkodás iránt érdeklődőknek.

A közalapítvány látogató központja, a „Tiszatáj Udvarház” a Kesznyéteni Tájvédelmi Körzetben található. Itt 50 fős rendezvényterem, 6 fürdőszobával ellátott szoba, amely 15 fő elhelyezésére alkalmas, valamint 20 fő elhelyezésére alkalmas 5 emeletes ágyas turista szállás áll rendelkezésre.

A látogató központtól induló tanösvény megismerteti a látogatót a Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet jellemző élőhelyeivel, természeti értékeivel.

 

A tanösvény első állomása őshonos állatok bemutató helye, állatsimogató is egyben.

A Tiszatáj Környezet- és Természetvédelmi Közalapítvány a Debreceni Egyetemmel szoros kapcsolatot ápolva segíti a jövő agrár-, természetvédelmi-, és vadgazda szakembereinek képzését az egyetem Agrár-környezetgazdálkodási-, Tiszatáj Természet- és Vadgazdálkodási Kihelyezett Tanszékeként.

 

A jelenleg 6,5 millió adatrekordot tartalmazó hazai madárgyűrűzési adatbank, amely a kezdetektől fennmaradt és az 1950-es évektől valamennyi madárgyűrűzési és megkerülési adatot magában foglalja, a jelenlegi éves összesítések alapján előreláthatóan évente 250 ezer gyűrűzési, 30 ezer visszafogási és több ezer megfigyelési és kézrekerülési adattal gyarapszik. 

Tringa (T-Ring Application), Madárgyűrűzési Adatkezelő Rendszer

Madárgyűrűzők száma Magyarországon: 423 (2018. január 1. állapot), ebből aktív egyéni gyűrűző: 261

Évente meggyűrűzött madarak száma Magyarországon (1908-2017)

A Tringa felhasználói útmutatója itt érhető el.

Fém és színes madárgyűrűk (Fotó: Lukács Katalin Odett)

A madárgyűrűzési adatbank története

A hazai madárgyűrűzés kezdeti évtizedeinek archívuma a II. Világháborúban megsemmisült. Az 1908 és az 1940-es évek közötti adatokból csak azok maradtak fenn, amelyeket az Aquila éves madárgyűrűzési jelentéseiben publikáltak.  Az legkorábbi fennmaradt, ma is őrzött eredeti madárgyűrűzési dokumentum az 1950-es években használt madárgyűrűzési törzskönyv. A megkerüléseket az 1960-as és 70-es években egy vonalas kötött füzetbe vezették, később pedig írógéppel kitöltött, előre nyomtatott ún. megkerülési kártyákon archiválták. Ezeket már madárfaj és gyűrűszám szerint sorba lehetett rendezni.

Madártani Intézet Gyűrűzési Törzskönyve

Az első számítógépes programot (Proring) és hozzá a hazai kódrendszert (HURING) 1987-ben dolgozták ki (Szép Tibor, Büki József), amely Közép-, Kelet-Európában akkor egyedülálló volt. Ez egy IBM XT számítógépen írt dbase program és adatbázis volt, amelybe rögzítésre kerültek a megkerülések, valamint a hozzájuk tartozó gyűrűzési adatok. A mentéseket floppy disc-eken tárolták. Az 1990-es évek közepétől kezdték fejleszteni (Varga Lajos, Simon László) a 2014. február 19-ig működött „Ringing office” elnevezésű számítógépes alkalmazást, ami már Windows operációs rendszerben futott, és egy Paradox adatbázist kezelt. Ezzel a szoftverrel már valamennyi madárgyűrűzési adat rögzítésre került, visszamenőleg is. Ebben a munkában a Központ alkalmazottai mellett polgári szolgálatos segítők, megbízott külső munkatársak és önkéntes segítők tucatjai vettek részt. A teljes, naprakész adatbank 2006-ra készült el. A 2000-es évek elejétől az aktív madárgyűrűzők egyre nagyobb arányban küldték be számítógépes adatbázis formátumban (elsősorban excel táblázatban) az éves adatokat a Központba. 2007-től ez a forma – 500 példány éves gyűrűzés felett – kötelező lett. Az adatok ellenőrzés és adatelőkészítés után kerültek importálásra a központi adatbázisba. 

Madárgyűrűzési adatbankba került adatrekordok száma

Az online alkalmazásra (Tringa) való átállás 2014. február 15-én kezdődött, ezen a napon történt az adatbank migrálás a rági, offline rendszerről az új felületre. A zárt tesztüzem február 20-án kezdődött. 2014. június 11-től használhatták a felhasználók (gyűrűzők és megfigyelők) a rendszert. Továbbfejlesztések 2016. júliusban és 2017. augusztusban történtek. 2014-től napjainkig (2018. március) összesen 1,4 millió gyűrűzési és megkerülési adatrekord került a Tringa rendszerbe.

A magyar gyűrűs madarat még nyáron fényképezték le (Zenon Niziolek) a Kárpátaljai vajdaságban (Województwo podkarpackie), de csak most kerültek fel a megfigyelési adatok a lengyelországi online madárgyűrűzési rendszerbe (POLRING), ami megküldte azokat a hazai Madárgyűrűzési Központnak.

Magyar gyűrűs szürke gém (Fotó: Zenon Niziolek)

A madarat 2016-ban gyűrűzték fiókaként Bátonyterenye határában (Tarján-pataki mocsár, Papp Ferenc). Ez az első olyan színes gyűrűs szürke gém a hazai madárgyűrűzési adatbankban, amit külföldön figyeltek meg. 2008-tól napjainkig összesen 413 példányt jelöltek meg Magyarországon, kék színű, teleszkóppal is leolvasható gyűrűvel. Közülük korábban 11 példányt már megfigyeltek belföldön.

Szürke gém fiókák (Fotó: Papp Ferenc)

A hazai madárgyűrűzés kezdeti évétől (1908) mintegy 1800 szürkegémet gyűrűztek meg fémgyűrűkkel (ezek nem, vagy csak nehezem olvashatóak le távcsővel). Közülük 224 került kézre valamilyen oknál fogva, például gyakran vadászat áldozataiként. Számos európai és afrikai országból jelezték vissza ezeket az adatokat, legtávolabb Gambiából, Nigériából és Maliból.

A szürke gém megkerülési térképe (Madárgyűrűzési adatbank)

Az észak- és kelet-európai szürke gémek vonulók, de a kontinens középső, déli és nyugati területein fészkelő állományokban, így a hazaiak madarak között is – egyre nagyobb számban – akadnak áttelelők. A szürke gémek egy jelentős része a Földközi-tenger vidékén telel, de sok példány eljut a Szaharán túlra is. Február, márciusban foglalják el ismét fészkelőhelyeiket, de a még nem költő fiatalabb példányok a telelőterületen maradhatnak.

Szürke gém fiókák gyűrűzése (Fotó: Papp Ferenc)

További információ a szürke gémről a Tudástár Magyarország madarai oldalon: http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-ardcin