A kék vércséről

Hazánkban a kék vércse elsősorban az ország középső és keleti részén, az Alföld sík vidékein költ. A kék vércse hosszú távú obligát vonuló, telelőterülete Délnyugat-Afrikában van, a Dél-Afrikai Köztársaság északi részétől Namíbián és Botswanán keresztül Angoláig, Zimbabwéig és Zambiáig terjed. 
A kék vércse a többi sólyomféléhez hasonlóan nem épít saját fészket, költéséhez elsősorban a varjúfélék fészkeit foglalja el. Hazánkban a vetési varjú, szarka, dolmányos varjú fészkekben telepszik meg leggyakrabban, de szinte bármely, méretben megfelelő gallyfészket (pl. egerészölyv) vagy akár faodút, faüreget is elfoglalhat. A megfelelő élőhelyen mesterségesen kialakított fészektelepeket is hosszú távon használja és sikerrel költ azokban.
A kék vércse generalista ragadozó, költéskor leggyakoribb zsákmányai a rovarok közül kerülnek ki, bizonyos élőhelyeken fontos tápláléka a barna ásóbéka és egyes kisemlős fajok, főként a mezei pocok. 
A fajról bővebben a Magyarország madarai oldalon és a fajvédelmi program oldalán olvashat. 

Aktuális kékvércse-védelmi munkáink

• Költőhelyek létrehozása, kezelése
• Élőhely-fejlesztések, szakmai segítségnyújtás az AKG programoknak
• Költőállomány-monitoring, őszi gyülekezők szinkronja
• Vonuláskutatás

Kék vércsék egyedi azonosítása, melyre a gyakorlati védelem során felmerülő kérdések
megválaszolásához van szükség (Video: Orbán Zoltán)

Elért eredmények

A biztonságos költőhelyekért

• 4000 költőládát helyeztünk ki vércsék számára 
• Rendszeresen ellenőrizzük a költőtelepeket,
• 14 esetben indítottunk eljárást illegális fakivágások ügyében
• 36 új facsoportot telepítettünk - ez 923 fát jelent
• Romániában az út menti fasorok madárbarát hasznosításának érdekében kezelési tervet készítettünk, valamint közreműködtünk részletes kezelési tervek kidolgozásában 5 db szlovák Natura 2000 terület kulcsfontosságú részein 
• Összesen 26 fórumon vitattuk meg a gazdálkodókkal a vetési varjú helyzetét, fészkelésük segítésére 3 önkormányzattal kötöttünk megállapodást, így hasznosítva a keletkező zöldhulladékot és segítve a vércsék természetes fészkelési lehetőségeit
• Elértük a vetési varjú költési időszakban való védelmét Romániában és az érintett szlovákiai Natura 2000 területeken
• ​Összesen 37 helyszínen állítottunk fel a két fajt bemutató tájékoztató táblákat, valamint sikerrel indítottunk útjára egy ötrészes, iskolásoknak szóló vándorkiállítást 

• 

A kékvércse-állomány stabilizálódásához nagyban hozzájárultak a varjúfészkeket helyettesítő műfészkek (Fotó: Orbán Zoltán)

A megfelelő táplálkozó területekért

• 49 kék vércse zsákmányszerzési szokásait vizsgáltuk rádiótelemetriás módszerrel, hogy tudományosan megalapozzuk az élőhelyvédelmi előírásokat. A vizsgálatokból kiderült, hogy a hímek a költés során sokkal nagyobb területen vadásznak, mint a tojók, és a sikeres vadászat elsősorban a növényzet magasságától és nem az élőhelytípustól függ. A Pannon régióban a program során 10 nagy jelentőségű, korábban ismeretlen gyülekezőhelyet sikerült felderíteni. 
• Kékvércse-barát agrártámogatási célprogramot dolgoztunk ki, amit a három ország illetékes minisztériumai beépítettek az agrártámogatási rendszerbe
• Rendezvényeinken külön platformot biztosítunk a gazdálkodóknak tapasztalataik megosztására

Az akadálymentes égboltért

• Együttműködési megállapodásokat kötöttünk az áramszolgáltatókkal és beszereztük a kritikus elektromos vezetékszakaszok szigeteléséhez szükséges anyagokat. A főbb kék vércse költő- és vonulóhelyek 4 kilométeres körzetében mintegy 400 km középfeszültségű oszlopszakaszt sikerült madárbaráttá alakítani. Romániában javaslatot tettünk továbbá az előnyben részesítendő madárbarát oszlopfejtípusokra, Szlovákiában pedig 400 db veszélyes középfeszültségű oszlop szigetelésére kötöttünk megállapodást 2 db Natura 2000 területen az illetékes áramszolgáltatóval 

A sikeres költésekért 

• Folyamatosan nyomon követtük a faj költőállományát, illetve szinkronszámlálást tartottunk a vércsék őszi gyülekezőhelyein
• A veszélyeztetett költőtelepeken folyamatosan csapdáztuk, illetve riasztottuk a nyestet

A hosszú távú védelem megalapozásáért

• Számtalan kutatást végeztünk és publikáltunk neves folyóiratokban a vércsék életéről, főként azzal a céllal, hogy eredményeink a gyakorlati védelmet is segítsék /http://falcoproject.eu/en/content/publications /
• Az el- és bevándorlás valamint a túlélés vizsgálatához több mint ezer kék vércsét láttunk el egyedi azonosítást biztosító színes gyűrűkkel  
• Kidolgoztuk a kék vércse hazai és európai fajmegőrzési tervét
• Fejlesztjük a vetési varjú konfliktus kezelési- és fenntartható megőrzési módjait 

Kék vércse költőpárok számának alakulása 

Kékvércse-védelmi tevékenység kezdetektől napjainkig

A magyar madártan megalapozói, Chernel István és Herman Ottó is kiemelt figyelemmel kísérte a fajt. Bár Csörgey Titusz munkássága kezdetétől sokat foglalkozott a kék vércsével, a XIX. század végétől gőzerővel terjeszkedő madártan korában a faj még annyira gyakori volt az árterek, dunántúli- és hegylábi legelők, de a pest környéki varjútelepek életében is, hogy számba vétele nem csak igen költséges, de teljesen felesleges időtöltésnek tűnhetett. Több ezer pár lehetett ekkor a költőállomány, mely több százezer vetési varjú fészekből válogathatott évről-évre. 

Változások előszele – a XX. század második fele
A század utolsó negyedében az egyre intenzívebbé váló mezőgazdaságban a kemizálás és monokultúra elterjedése a rovarfauna elszegényedéséhez vezetett. A varjak számára ez a tavasztól őszig tartó időszakban az állati eredetű táplálék kifejezett hiányát idézte elő. A gazdálkodás egyre kiélezettebb konfliktusba került a vetési varjakkal. A vetési varjú védelmét az illetékes minisztérium 1971-től előbb enyhítette, majd teljesen fel is oldotta, s a fajt az egész évben korlátozás nélkül vadászható fajok közé sorolta. Gyérítették lőfegyverrel, fiókák kiszedésével, illetve az akkor ismert és engedélyezett mérgezési módokkal.
A varjak ellen indult hadjáratból ekkor még a vércsék és kutatóik semmit sem éreztek. Az 1974-ben alakult Magyar Madártani Egyesület szakemberei kezdték el újra vizsgálni a kék vércse ökológiáját és figyeltek fel a faj szoliter és telepes költési stratégiájában rejlő érdekességekre.

Összeomlás
A XX. század nyolcvanas éveiben és a kilencvenes évek elején szelektív mérgezéses eljárással végzett állományszabályozás következményeként 90%-kal csökkent a vetési varjak száma, hatalmas területekről tüntek el a varjak és ezzel a vércsék számára alkalmas telepes fészekkínálat is. Az egész Dunántúlon szinte alig maradt természetes élőhelyen varjútelep, csak azok a madarak élték túl a „beavatkozást”, amelyek beköltöztek a városokba. A vércsék természetesen oda már nem követték őket.

A Magyarországon költő kék vércsék száma a becslések szerint 1990 körül még 2000–2200 pár volt. Az állománycsökkenést azonban kisebb területeken végzett kutatások már ekkor jelezték. 

Országosan 1997-ben az ismert fészkelő kék vércse állomány 1130 pár volt, a becsült teljes hazai állományt 1300–1400 pár közé tették.  A csökkenés okaként a költéseknek otthont adó vetésivarjú-telepek eltűnése mellett a gyepterületek feltörését és általában az extenzív mezőgazdaság (ezen belül is a legeltetés) háttérbe szorulását sorolják fel. A mezőgazdasági gépek egyre hatékonyabban végzik feladatukat, a felhasznált technológiák és vegyszerek pedig egyre kevesebb teret engednek a mezőgazdasági környezetben élő és ahhoz alkalmazkodni próbáló madarak számára.

Új idők- a XXI. század 
A helyzet megoldásának első szándékát az jelezte, hogy a 1996-ban a hatóság kímélendőnek, 2001-ben pedig már védetté nyilvánította a vetési varjút, megteremtve ezzel a természetvédelmi kezelés lehetőségét. A mérgezett tojások használatának törvényi keretei megszűntek az 89/2004. (V.5.) FVM rendelet hatályba lépésével. Az ezredfordulót követően már alig 25000 pár vetési varjú, a hajdanán becsült állomány mintegy 10%-ka költött Magyarországon.
A kék vércse költőállományát 2002-ben már csupán 600–700 párra becsülték hazánkban. Az egy évvel később végzett felmérés szerint a kék vércse költőpárok száma 800–900 volt, melyek 60%-a a Tiszántúlon és mintegy 40%-a a Duna-Tisza közén fészkelt. A Dunántúlról azonban szinte teljesen eltűnt, mindössze 4 pár költése volt ismert, mely kevesebb, mint a hazai állomány 1%-a. A nagy, több száz párnak otthont adó telepek teljesen eltűntek.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás (2004) alapjaiban változtatta meg a szakmai lehetőségeket, így a Kárpát-medence természetvédelmi szakemberei összefoghattak a kék vércse megmentése érdekében. Átfogó, egymásra épülő természetvédelmi projektek kezelik a két faj problémáját 2006 óta, melyekben hazai és határon túli szakmai egyesületek és Nemzeti Parkok vesznek részt (részletek: falcoproject.eu). 

A kék vércse hazai természetvédelmi helyzete

A kék vércse 1906 óta védett és 1954 óta fokozottan védett faj Magyarországon, eszmei értéke 500000 Ft. A pusztai élőhelyek ún. esernyőfaja, jelenléte azt bizonyítja, hogy a táplálékállatai is életképes populációt alkotnak az adott élőhelyen. Ezért agrár-környezetvédelmi és élőhelyfejlesztési kezdeményezések előszeretettel tűzik zászlajukra ezt a mutatós kis sólyomfajt. 

Veszélyeztető tényezők

• Fészkelőhely-hiány (vetésivarjú-állomány csökkenése, pusztai erdőfoltok eltűnése, illegális fakivágás)
• Élőhelyvesztés (intenzív mezőgazdaság térhódítása, hagyományos területkezelési módok /pl. legeltetés/ visszaszorulása)
• Áramütés, közúti elütések
• Ragadozók (nyest, héja) kártétele a fészkelő-telepeken
• A vonulás alatt bekövetkező veszteségek, mortalitás, kedvezőtlen hatások a telelő területeken

A kék vércse  globális természetvédelmi helyzete 

A szakértők jelentős egyedi eltéréssel 50-100 ezer pár közöttire teszik a kék vércse világállományát.
A kék vércsét nemzetközi egyezmények védik, melyeket a legtöbb ország aláírt, ahol a faj előfordul. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a fajt a kihalással fenyegetett fajok számon tartására létrehozott Vörös Listán a „mérsékelten veszélyeztetett” kategóriába sorolja. Kedvezőtlen a faj természetvédelmi státusza (SPEC3) az Európai Vörös Lista szerint és a vonuló fajok védelmére létre hozott Bonni egyezmény és a Berni egyezmény II. függelékében is szerepel a kék vércse. 

Fajvédelmi programjaink

Az elmúlt évtizedekben az MME kékvércse-védelmi programját több hazai és külföldi szervezet támogatta kisebb-nagyobb projektek keretében, amelyből a megvalósuló eredmények és a több éven át rendelkezésre álló jelentős források tekintetében kiemelkednek az Európai Unió LIFE Nature programja által támogatott projektek.

Jelenleg futó projektünk: 

A kék vércse védelme a Kárpát-medencében (LIFE11/NAT/HU/000926)
Honlap: www.falcoproject.eu

Korábban sikeresen lezárult projektünk: 

A kék vércse védelme a Pannon régióban (LIFE05 NAT/H/000122)
Honlap: http://kekvercse.mme.hu/hu/content/show?dattype=life

Hogyan segítheti Ön az MME kékvércse-védelmi munkáját?

Kérjük, ha kék vércsét észlel, vagy előfordulásáról tudomást szerez, jelezze felénk a Madárhatározó alkalmazás segítségével, vagy a honlapon található elérhetőségeinken.

Kérjük, kövesse munkánkat az MME oldalain, Facebook oldalán, illetve a www.falcoproject.eu  honlapon.

Partnereink a faj védelmében

BirdLife Bulgaria (BG)
Bird Study and Protection Society of Vojvodina - BSPSV
Bükk Nemzeti Park Igazgatóság (HU)
Conservation India
Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (HU)
Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság (HU)
Magyar Természettudományi Múzeum (HU)
Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (HU)
Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság (HU)
Madárvédelmi egyesület, Olaszország (IT)
Milvus Csoport (RO)
"Riparia" Association of Naturalists
Szlovák Ragadozómadár-védelmi Egyesület (SK)
Szlovákia Természetvédelmi Hivatala (SK)
Ukrainian Society for the Protection of Birds (USPB)
Wildlife Institute of India

A parlagi sasról

A parlagi sas (Aquila heliaca) eurázsiai elterjedésű faj. Oroszországban, Kazahsztánban és Ukrajnában a sztyeppzónát követi elterjedési területe, amely a Kaukázus északi részétől egészen a Bajkál-tóig terjed. A keleti sztyeppek mellett a Pannon-régió és Anatólia bír még jelentősebb költőállománnyal. Kisebb állománya költ Bulgáriában és Macedóniában is. Elsősorban a fákkal, kisebb erdőkkel tarkított füves puszták, mezőgazdasági területek csúcsragadozója. Fészkét a táplálkozóterület közelébe, nyugalmas helyre, magas fák koronájába építi.  A hatékony védelmi erőfeszítések eredményeként hazai állománya a 80-as évektől kezdve lassan, de folyamatosan növekszik, a költőpárok száma napjainkra meghaladta a 200-at.

A parlagi sasról további információkat a Magyarország Madarai oldalon olvashat.

 

Aktuális parlagisas-védelmi munkáink

A 2000-es évek közepétől a sasokat veszélyeztető antropogén tényezők közül a mérgezés vált a leggyakoribb és legjelentősebb  veszélyforrássá, mely lényegében önmagában képes volt az örvendetes állománynövekedést megakasztani és újra veszélybe sodorni ezt az érzékeny fajt.  A ragadozók (elsősorban róka és varjúfélék) ellen kihelyezett mérgezett csalétkekből vagy az azok által elpusztított ragadozókból táplálkoznak a gyakran a nagy területeket bejáró, éles szemű sasok.  A probléma kezelésére az MME több szervezettel együttműködve hathatós védelmi intézkedéseket dolgozott ki, így:

• Kiképezte és működteti az első hazai méreg- és tetemkereső kutyás egységet, mely kiemelkedő szerepet kapott a mérgezéses esetek felderítésében.
• Jászberény mellett a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósággal közösen üzemelteti az ún. „Sasközpontot”, mely menedéket nyújt a sérült vagy lábadozó ragadozómadaraknak. Emellett az ismeretterjesztésben, környezeti nevelésben is jelentős tevékenységet lát el.
• A Magyar Ragadozómadár-védelmi Tanácson belül életre hívta a Mérgezés-megelőzési Munkacsoportot, mely kidolgozta a mérgezés-gyanús esetekben alkalmazandó terepi, rendőrségi és állatorvosi protokollokat.
• Egy  forródrótot, illetve online-bejelentő felületet üzemeltet a ragadozómadár-mérgezéssel kapcsolatos bejelentések gyors és szakszerű kezelésére.
• A madarak pusztításával kapcsolatos adatokat online adatbázisokban gyűjti és kezeli.
• Képzéseket és találkozókat szervez a témában a fő érintett érdekcsoportoknak (vadászok, rendőrök, ügyészek, bírák, mezőgazdálkodók, természetvédelmi szakemberek).
• Jeladókkal felszerelt egyedek segítségével igyekszik részint preventív jelleggel csökkenteni a mérgezések számát, részint elősegíteni az esetleges előfordulások felderítését.  Ez a technika nagyon célszerű a nagyközönség felé történő kommunikációban is, hiszen az egyes egyedek élettörténetén, és esetleges pusztulásán keresztül könnyen átérezhető az őket veszélyeztető tényezők jelentősége.

A mérgezés elleni fellépés mellett az Egyesület igyekszik csökkenteni más, ember okozta veszélyeztető tényezők negatív hatásait is. A második legfontosabb pusztulási ok a középfeszültségű oszlopokra ülő sasokat érő áramütés, amely csökkentése érdekében madárbarát oszlopszerkezetek elterjesztésén dolgozunk partnereinkkel. A védelmi tevékenység magába foglalja az élőhelyek csökkenéséből adódó problémák kezelését is, amelynek érdekében az MME:

• javaslatot nyújtott be az egyik legfontosabb jászsági élőhelyen a Magas Természeti Értékű Terület kijelölésére,
• elkészítette a Jászság Különleges Madárvédelmi Natura2000 Terület fenntartási tervét,
• élőhely-fejlesztési akciókat folytat az apróvad-fajok egyedszámának növelése érdekében,
• együttműködik a területen gazdálkodókkal, hogy elősegítse a sasbarát szempontok érvényesítését.

A sasokat érő negatív emberi hatások kompenzálásaképpen helyenként mesterséges fészekalapok kihelyezésével, a veszélyeztetett fészkek őrzésével vagy éppen biztonságos téli táplálék biztosításával segítjük a parlagisas-állomány megmaradását. A kutatás és a folyamatos monitoring éppúgy része a védelmi munkának, mint az említett veszélyeztető tényezők feltárása és az ellenük való célzott fellépések.

Elért eredmények

 

Parlagisas-védelmi tevékenység a kezdetektől napjainkig

Az MME 1974-es megalakulása után kezdett védelmi tevékenységének elsődleges célja a parlagi sas kipusztulásának megakadályozása volt, hiszen az országos állomány akkor nem haladta meg a 15-25 költőpárat. Ennek érdekében felmértük az országos állományt, valamint feltártuk a faj fennmaradását negatívan befolyásoló tényezőket. E tevékenység közben évtizedes adatsorokat gyűjtöttünk a költés eredményességéről, a táplálkozásról, a pusztulási okokról, amely adatok a mai napig a védelmi tevékenység alapját jelentik.

A gyakorlati intézkedések koordinálására a MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztályán belül  létrejött a Magyar Parlagisas-védelmi Munkacsoport, amely az 1990-es években először a szlovákiai és szerbiai kollégákkal egy Közép-Kelet Európai, majd 1993-tól a Nemzetközi Parlagisas-védelmi Munkacsoport alapítását és koordinálását is felvállalta.

Az állomány növekedésével párhuzamosan a 2000-es évektől egyre intenzívebbé vált a kutatási és védelmi tevékenység, amely többek között magában foglal genetikai vizsgálatokat és műholdas nyomkövetést is. Az MME által egységesen kezelt térinformatikai adatbázisok tartalmazzák jelenleg a világon a legtöbb parlagi sassal kapcsolatos információt, amelyek számos tudományos és ismeretterjesztő publikációban kerültek bemutatásra.

A Helicon LIFE pályázat zárófilmje

A parlagi sas hazai természetvédelmi helyzete

A parlagi sas hazánkban fokozottan védett madár, természetvédelmi értéke a legmagasabb, 1 millió Ft-os kategóriába tartozik. A hazai állomány az 1970-es években a kipusztulás szélére került, mindössze 15-25 párból állt. A több évtizedes természetvédelmi munka eredménye, hogy jelenleg több mint 200 költőpár fészkel Magyarországon.

Veszélyeztető tényezők:

• Mérgezés
• Áramütés
• Gázolás
• Élőhelyek csökkenése
• Zsákmány-állatok (elsősoran az ürge és a hörcsög) mennyiségének csökkenése
• Közvetlen emberi zavarás
• Vezetékkel vagy szélerőművel való ütközés
• Lelövés

A parlagi sas globális természetvédelmi helyzete és a fő veszélyeztető tényezők

A parlagi sas állományának nagysága teljes eurázsiai fészkelőterületén pontosan nem ismert. A legfrissebb adatgyűjtés alapján európai állománya 1800-2200 pár közé tehető, amelynek jelentős része Oroszországban és Kazahsztánban található.

A faj helyzete Európai Unió Madár- és Élőhelyvédelmi Irányelveinek Mellékletei szerint és a nemzetközi fajvédelmi besorolása:

• Madárvédelmi Irányelv: I. Melléklet (azokat a madárfajokat tartalmazza, amelyek fennmaradása, szaporodása csak az élőhelyüket érintő speciális intézkedésekkel biztosítható)
• Washingtoni Egyezmény (CITES): I. Függelék (azok a fajok szerepelnek itt, amelyek a nemzetközi kereskedelem káros hatásai miatt mát a kipusztulás szélére kerültek)
• Bonni Egyezmény (CMS): I. és II. Függelék
• Berni Egyezmény (CCEWNH): II. és III. Függelék
• IUCN Vörös Lista: Veszélyeztetett
• Európai fajvédelmi státusz:  SPEC 1 kategória (európai előfordulású fajok, melyek globálisan veszélyeztetettek, védelemfüggők vagy adataik nagymértékben hiányosak)

Fajvédelmi projektjeink

Az elmúlt 40 évben az MME parlagisas-védelmi programját több hazai és külföldi szervezet támogatta kisebb-nagyobb projektek keretében, amelyből a megvalósuló eredmények és a több éven át rendelkezésre álló jelentős források tekintetében kiemelkednek az Európai Unió LIFE Nature programja által támogatott projektek.

Jelenleg futó projektünk:

• PannonEagle LIFE - A parlagi sasok védelme a Pannon-régióban az ember okozta halálozás visszaszorításával (LIFE15 NAT/HU000902)

Projektidőszak: 2016.10.01-2022.03.31
Költségvetés: 3 583 577 € (ebből EU hozzájárulás. 75%)
Weboldal: www.parlagisas.hu

Korábbi, sikeresen lezárt projektjeink:

• HELICON - A parlagi sas védelme Magyarországon (LIFE10NAT/HU/000019)

Projektidőszak: 2012.01.01.-2016.12.31.
Költségvetés:    € 2 141 597 (ebből EU hozzájárulás. 75%)
Tovább információk a lezárult projektről: http://imperialeagle.hu/hu

• Parlagisas-védelem a Kárpát-medencében (LIFE02NAT/H/8627)

Projektidőszak:2002.10.01. - 2005.12.31.
Költségvetés: € 515 031 (ebből EU hozzájárulás. 75%)
Tovább információk a lezárult projektről: http://www.imperialeagle.mme.hu/

Hogyan segítheti Ön az MME parlagisas-védelmi munkáját?

• Sérült, beteg vagy elhullott parlagi sas észlelése, illetve ragadozók mérgezésének gyanúja esetén tegyen azonnal bejelentése az MME forródrótján (20/251-4404)
• Fészkek zavarásának elkerülése.
• Látogassa meg Sasközpontunkat! Bővebb információ:  https://www.facebook.com/saskozpont/?ref=br_rs
• Lépjen kapcsolatba az illetékes helyi csoportjainkkal és kapcsolódjon be az aktív ragadozómadár-védelmi munkáinkba!Kövesse és népszerűsítse sasvédelmi munkánkat a www.parlagisas.hu
• oldalon illetve a Facebook-on (https://www.facebook.com/PannonEagleLIFE/?ref=br_rs)

Partnereink:
 

Az MME védelmi programját az állami természetvédelemmel, így a nemzeti park igazgatóságokkal szoros együttműködésben valósítja meg. Emellett az MME keresi az együttműködést a parlagi sasok élőhelyén dolgozó mező- és erdőgazdálkodókkal, vadászokkal, szükség esetén az önkormányzatokkal is. A HELICON LIFE projekt keretében az érintett  nemzeti park igazgatóságok mellett állatkertekkel, az Országos Magyar Vadászkamarával, a Nemzeti Nyomozó Irodával és a Természetfilm.hu Tudományos Filmműhely Egyesülettel alakítottunk ki szorosabb partnerséget.  A parlagisas-védelem fokozottan igényli a nemzetközi együttműködést, ezért a külföldi kollégákkal rendszeres munkakapcsolatot tartunk.  A PannonEagle LIFE projektben 5 ország 10 szervezetével fogtunk össze a parlagi sasok érdekében.

Bővebben a fajról: a Magyarország Madarai oldalon olvashat.