Kék vércse
Ez a kistestű sólyomféle a magyar puszták féltett kincse. Az Európai Unió teljes kék vércse állományának mintegy 40%-a költ Magyarországon és bár az osztrák és szlovák állomány az utóbbi évtizedekben nagyon lecsökkent, további jelentős állományai találhatóak határaink közvetlen közelében a Partiumban és a Vajdaságban. A faj Európai Uniós állományának megőrzésében ezért a Kárpát-medencében költő állomány védelme kiemelt nemzetközi jelentőségű. Védelme egy speciális élőhelyegyüttes fennmaradását és sok egyéb ritka faj védelmét is elősegítheti.
A kék vércséről
Hazánkban a kék vércse elsősorban az ország középső és keleti részén, az Alföld sík vidékein költ. A kék vércse hosszú távú obligát vonuló, telelőterülete Délnyugat-Afrikában van, a Dél-Afrikai Köztársaság északi részétől Namíbián és Botswanán keresztül Angoláig, Zimbabwéig és Zambiáig terjed.
A kék vércse a többi sólyomféléhez hasonlóan nem épít saját fészket, költéséhez elsősorban a varjúfélék fészkeit foglalja el. Hazánkban a vetési varjú, szarka, dolmányos varjú fészkekben telepszik meg leggyakrabban, de szinte bármely, méretben megfelelő gallyfészket (pl. egerészölyv) vagy akár faodút, faüreget is elfoglalhat. A megfelelő élőhelyen mesterségesen kialakított fészektelepeket is hosszú távon használja és sikerrel költ azokban.
A kék vércse generalista ragadozó, költéskor leggyakoribb zsákmányai a rovarok közül kerülnek ki, bizonyos élőhelyeken fontos tápláléka a barna ásóbéka és egyes kisemlős fajok, főként a mezei pocok.
A fajról bővebben a Magyarország madarai oldalon és a fajvédelmi program oldalán olvashat.
Aktuális kékvércse-védelmi munkáink
- Költőhelyek létrehozása, kezelése
- Élőhely-fejlesztések, szakmai segítségnyújtás az AKG programoknak
- Költőállomány-monitoring, őszi gyülekezők szinkronja
- Vonuláskutatás
Kék vércsék egyedi azonosítása, melyre a gyakorlati védelem során felmerülő kérdések
megválaszolásához van szükség (Video: Orbán Zoltán)
Elért eredmények
A biztonságos költőhelyekért
- 4000 költőládát helyeztünk ki vércsék számára
- Rendszeresen ellenőrizzük a költőtelepeket,
- 14 esetben indítottunk eljárást illegális fakivágások ügyében
- 36 új facsoportot telepítettünk - ez 923 fát jelent
- Romániában az út menti fasorok madárbarát hasznosításának érdekében kezelési tervet készítettünk, valamint közreműködtünk részletes kezelési tervek kidolgozásában 5 db szlovák Natura 2000 terület kulcsfontosságú részein
- Összesen 26 fórumon vitattuk meg a gazdálkodókkal a vetési varjú helyzetét, fészkelésük segítésére 3 önkormányzattal kötöttünk megállapodást, így hasznosítva a keletkező zöldhulladékot és segítve a vércsék természetes fészkelési lehetőségeit
- Elértük a vetési varjú költési időszakban való védelmét Romániában és az érintett szlovákiai Natura 2000 területeken
- Összesen 37 helyszínen állítottunk fel a két fajt bemutató tájékoztató táblákat, valamint sikerrel indítottunk útjára egy ötrészes, iskolásoknak szóló vándorkiállítást
-
A kékvércse-állomány stabilizálódásához nagyban hozzájárultak a varjúfészkeket helyettesítő műfészkek (Fotó: Orbán Zoltán)
A megfelelő táplálkozó területekért
- 49 kék vércse zsákmányszerzési szokásait vizsgáltuk rádiótelemetriás módszerrel, hogy tudományosan megalapozzuk az élőhelyvédelmi előírásokat. A vizsgálatokból kiderült, hogy a hímek a költés során sokkal nagyobb területen vadásznak, mint a tojók, és a sikeres vadászat elsősorban a növényzet magasságától és nem az élőhelytípustól függ. A Pannon régióban a program során 10 nagy jelentőségű, korábban ismeretlen gyülekezőhelyet sikerült felderíteni.
- Kékvércse-barát agrártámogatási célprogramot dolgoztunk ki, amit a három ország illetékes minisztériumai beépítettek az agrártámogatási rendszerbe
- Rendezvényeinken külön platformot biztosítunk a gazdálkodóknak tapasztalataik megosztására
Az akadálymentes égboltért
- Együttműködési megállapodásokat kötöttünk az áramszolgáltatókkal és beszereztük a kritikus elektromos vezetékszakaszok szigeteléséhez szükséges anyagokat. A főbb kék vércse költő- és vonulóhelyek 4 kilométeres körzetében mintegy 400 km középfeszültségű oszlopszakaszt sikerült madárbaráttá alakítani. Romániában javaslatot tettünk továbbá az előnyben részesítendő madárbarát oszlopfejtípusokra, Szlovákiában pedig 400 db veszélyes középfeszültségű oszlop szigetelésére kötöttünk megállapodást 2 db Natura 2000 területen az illetékes áramszolgáltatóval
A sikeres költésekért
- Folyamatosan nyomon követtük a faj költőállományát, illetve szinkronszámlálást tartottunk a vércsék őszi gyülekezőhelyein
- A veszélyeztetett költőtelepeken folyamatosan csapdáztuk, illetve riasztottuk a nyestet
A hosszú távú védelem megalapozásáért
- Számtalan kutatást végeztünk és publikáltunk neves folyóiratokban a vércsék életéről, főként azzal a céllal, hogy eredményeink a gyakorlati védelmet is segítsék /http://falcoproject.eu/en/content/publications /
- Az el- és bevándorlás valamint a túlélés vizsgálatához több mint ezer kék vércsét láttunk el egyedi azonosítást biztosító színes gyűrűkkel
- Kidolgoztuk a kék vércse hazai és európai fajmegőrzési tervét
- Fejlesztjük a vetési varjú konfliktus kezelési- és fenntartható megőrzési módjait
Kék vércse költőpárok számának alakulása
Kékvércse-védelmi tevékenység kezdetektől napjainkig
A magyar madártan megalapozói, Chernel István és Herman Ottó is kiemelt figyelemmel kísérte a fajt. Bár Csörgey Titusz munkássága kezdetétől sokat foglalkozott a kék vércsével, a XIX. század végétől gőzerővel terjeszkedő madártan korában a faj még annyira gyakori volt az árterek, dunántúli- és hegylábi legelők, de a pest környéki varjútelepek életében is, hogy számba vétele nem csak igen költséges, de teljesen felesleges időtöltésnek tűnhetett. Több ezer pár lehetett ekkor a költőállomány, mely több százezer vetési varjú fészekből válogathatott évről-évre.
Változások előszele – a XX. század második fele
A század utolsó negyedében az egyre intenzívebbé váló mezőgazdaságban a kemizálás és monokultúra elterjedése a rovarfauna elszegényedéséhez vezetett. A varjak számára ez a tavasztól őszig tartó időszakban az állati eredetű táplálék kifejezett hiányát idézte elő. A gazdálkodás egyre kiélezettebb konfliktusba került a vetési varjakkal. A vetési varjú védelmét az illetékes minisztérium 1971-től előbb enyhítette, majd teljesen fel is oldotta, s a fajt az egész évben korlátozás nélkül vadászható fajok közé sorolta. Gyérítették lőfegyverrel, fiókák kiszedésével, illetve az akkor ismert és engedélyezett mérgezési módokkal.
A varjak ellen indult hadjáratból ekkor még a vércsék és kutatóik semmit sem éreztek. Az 1974-ben alakult Magyar Madártani Egyesület szakemberei kezdték el újra vizsgálni a kék vércse ökológiáját és figyeltek fel a faj szoliter és telepes költési stratégiájában rejlő érdekességekre.
Összeomlás
A XX. század nyolcvanas éveiben és a kilencvenes évek elején szelektív mérgezéses eljárással végzett állományszabályozás következményeként 90%-kal csökkent a vetési varjak száma, hatalmas területekről tüntek el a varjak és ezzel a vércsék számára alkalmas telepes fészekkínálat is. Az egész Dunántúlon szinte alig maradt természetes élőhelyen varjútelep, csak azok a madarak élték túl a „beavatkozást”, amelyek beköltöztek a városokba. A vércsék természetesen oda már nem követték őket.
A Magyarországon költő kék vércsék száma a becslések szerint 1990 körül még 2000–2200 pár volt. Az állománycsökkenést azonban kisebb területeken végzett kutatások már ekkor jelezték.
Országosan 1997-ben az ismert fészkelő kék vércse állomány 1130 pár volt, a becsült teljes hazai állományt 1300–1400 pár közé tették. A csökkenés okaként a költéseknek otthont adó vetésivarjú-telepek eltűnése mellett a gyepterületek feltörését és általában az extenzív mezőgazdaság (ezen belül is a legeltetés) háttérbe szorulását sorolják fel. A mezőgazdasági gépek egyre hatékonyabban végzik feladatukat, a felhasznált technológiák és vegyszerek pedig egyre kevesebb teret engednek a mezőgazdasági környezetben élő és ahhoz alkalmazkodni próbáló madarak számára.
Új idők- a XXI. század
A helyzet megoldásának első szándékát az jelezte, hogy a 1996-ban a hatóság kímélendőnek, 2001-ben pedig már védetté nyilvánította a vetési varjút, megteremtve ezzel a természetvédelmi kezelés lehetőségét. A mérgezett tojások használatának törvényi keretei megszűntek az 89/2004. (V.5.) FVM rendelet hatályba lépésével. Az ezredfordulót követően már alig 25000 pár vetési varjú, a hajdanán becsült állomány mintegy 10%-ka költött Magyarországon.
A kék vércse költőállományát 2002-ben már csupán 600–700 párra becsülték hazánkban. Az egy évvel később végzett felmérés szerint a kék vércse költőpárok száma 800–900 volt, melyek 60%-a a Tiszántúlon és mintegy 40%-a a Duna-Tisza közén fészkelt. A Dunántúlról azonban szinte teljesen eltűnt, mindössze 4 pár költése volt ismert, mely kevesebb, mint a hazai állomány 1%-a. A nagy, több száz párnak otthont adó telepek teljesen eltűntek.
Az Európai Unióhoz való csatlakozás (2004) alapjaiban változtatta meg a szakmai lehetőségeket, így a Kárpát-medence természetvédelmi szakemberei összefoghattak a kék vércse megmentése érdekében. Átfogó, egymásra épülő természetvédelmi projektek kezelik a két faj problémáját 2006 óta, melyekben hazai és határon túli szakmai egyesületek és Nemzeti Parkok vesznek részt (részletek: falcoproject.eu).
A kék vércse hazai természetvédelmi helyzete
A kék vércse 1906 óta védett és 1954 óta fokozottan védett faj Magyarországon, eszmei értéke 500000 Ft. A pusztai élőhelyek ún. esernyőfaja, jelenléte azt bizonyítja, hogy a táplálékállatai is életképes populációt alkotnak az adott élőhelyen. Ezért agrár-környezetvédelmi és élőhelyfejlesztési kezdeményezések előszeretettel tűzik zászlajukra ezt a mutatós kis sólyomfajt.
Veszélyeztető tényezők
- Fészkelőhely-hiány (vetésivarjú-állomány csökkenése, pusztai erdőfoltok eltűnése, illegális fakivágás)
- Élőhelyvesztés (intenzív mezőgazdaság térhódítása, hagyományos területkezelési módok /pl. legeltetés/ visszaszorulása)
- Áramütés, közúti elütések
- Ragadozók (nyest, héja) kártétele a fészkelő-telepeken
- A vonulás alatt bekövetkező veszteségek, mortalitás, kedvezőtlen hatások a telelő területeken
A kék vércse globális természetvédelmi helyzete
A szakértők jelentős egyedi eltéréssel 50-100 ezer pár közöttire teszik a kék vércse világállományát.
A kék vércsét nemzetközi egyezmények védik, melyeket a legtöbb ország aláírt, ahol a faj előfordul. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a fajt a kihalással fenyegetett fajok számon tartására létrehozott Vörös Listán a „mérsékelten veszélyeztetett” kategóriába sorolja. Kedvezőtlen a faj természetvédelmi státusza (SPEC3) az Európai Vörös Lista szerint és a vonuló fajok védelmére létre hozott Bonni egyezmény és a Berni egyezmény II. függelékében is szerepel a kék vércse.
Fajvédelmi programjaink
Az elmúlt évtizedekben az MME kékvércse-védelmi programját több hazai és külföldi szervezet támogatta kisebb-nagyobb projektek keretében, amelyből a megvalósuló eredmények és a több éven át rendelkezésre álló jelentős források tekintetében kiemelkednek az Európai Unió LIFE Nature programja által támogatott projektek.
Jelenleg futó projektünk:
A kék vércse védelme a Kárpát-medencében (LIFE11/NAT/HU/000926)
Honlap: www.falcoproject.eu
Korábban sikeresen lezárult projektünk:
A kék vércse védelme a Pannon régióban (LIFE05 NAT/H/000122)
Honlap: http://kekvercse.mme.hu/hu/content/show?dattype=life
Hogyan segítheti Ön az MME kékvércse-védelmi munkáját?
Kérjük, ha kék vércsét észlel, vagy előfordulásáról tudomást szerez, jelezze felénk a Madárhatározó alkalmazás segítségével, vagy a honlapon található elérhetőségeinken.
Kérjük, kövesse munkánkat az MME oldalain, Facebook oldalán, illetve a www.falcoproject.eu honlapon.
Partnereink a faj védelmében
BirdLife Bulgaria (BG)
Bird Study and Protection Society of Vojvodina - BSPSV
Bükk Nemzeti Park Igazgatóság (HU)
Conservation India
Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (HU)
Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság (HU)
Magyar Természettudományi Múzeum (HU)
Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (HU)
Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság (HU)
Madárvédelmi egyesület, Olaszország (IT)
Milvus Csoport (RO)
"Riparia" Association of Naturalists
Szlovák Ragadozómadár-védelmi Egyesület (SK)
Szlovákia Természetvédelmi Hivatala (SK)
Ukrainian Society for the Protection of Birds (USPB)
Wildlife Institute of India
Parlagi sas
A parlagi sas egyike kiemelkedő természeti értékeinknek. Európai állományának mintegy kétharmada Magyarországon fészkel, így fennmaradásában a hazai természetvédelem felelőssége igen hangsúlyos. Az MME és az állami természetvédelem célzott intézkedéseinek köszönhetően magyarországi fészkelőállománya az utóbbi évtizedekben örvendetesen növekszik.
A parlagi sasról
A parlagi sas (Aquila heliaca) eurázsiai elterjedésű faj. Oroszországban, Kazahsztánban és Ukrajnában a sztyeppzónát követi elterjedési területe, amely a Kaukázus északi részétől egészen a Bajkál-tóig terjed. A keleti sztyeppek mellett a Pannon-régió és Anatólia bír még jelentősebb költőállománnyal. Kisebb állománya költ Bulgáriában és Macedóniában is. Elsősorban a fákkal, kisebb erdőkkel tarkított füves puszták, mezőgazdasági területek csúcsragadozója. Fészkét a táplálkozóterület közelébe, nyugalmas helyre, magas fák koronájába építi. A hatékony védelmi erőfeszítések eredményeként hazai állománya a 80-as évektől kezdve lassan, de folyamatosan növekszik, a költőpárok száma napjainkra meghaladta a 200-at.
A parlagi sasról további információkat a Magyarország Madarai oldalon olvashat.
Aktuális parlagisas-védelmi munkáink
A 2000-es évek közepétől a sasokat veszélyeztető antropogén tényezők közül a mérgezés vált a leggyakoribb és legjelentősebb veszélyforrássá, mely lényegében önmagában képes volt az örvendetes állománynövekedést megakasztani és újra veszélybe sodorni ezt az érzékeny fajt. A ragadozók (elsősorban róka és varjúfélék) ellen kihelyezett mérgezett csalétkekből vagy az azok által elpusztított ragadozókból táplálkoznak a gyakran a nagy területeket bejáró, éles szemű sasok. A probléma kezelésére az MME több szervezettel együttműködve hathatós védelmi intézkedéseket dolgozott ki, így:
- Kiképezte és működteti az első hazai méreg- és tetemkereső kutyás egységet, mely kiemelkedő szerepet kapott a mérgezéses esetek felderítésében.
- Jászberény mellett a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósággal közösen üzemelteti az ún. „Sasközpontot”, mely menedéket nyújt a sérült vagy lábadozó ragadozómadaraknak. Emellett az ismeretterjesztésben, környezeti nevelésben is jelentős tevékenységet lát el.
- A Magyar Ragadozómadár-védelmi Tanácson belül életre hívta a Mérgezés-megelőzési Munkacsoportot, mely kidolgozta a mérgezés-gyanús esetekben alkalmazandó terepi, rendőrségi és állatorvosi protokollokat.
- Egy forródrótot, illetve online-bejelentő felületet üzemeltet a ragadozómadár-mérgezéssel kapcsolatos bejelentések gyors és szakszerű kezelésére.
- A madarak pusztításával kapcsolatos adatokat online adatbázisokban gyűjti és kezeli.
- Képzéseket és találkozókat szervez a témában a fő érintett érdekcsoportoknak (vadászok, rendőrök, ügyészek, bírák, mezőgazdálkodók, természetvédelmi szakemberek).
- Jeladókkal felszerelt egyedek segítségével igyekszik részint preventív jelleggel csökkenteni a mérgezések számát, részint elősegíteni az esetleges előfordulások felderítését. Ez a technika nagyon célszerű a nagyközönség felé történő kommunikációban is, hiszen az egyes egyedek élettörténetén, és esetleges pusztulásán keresztül könnyen átérezhető az őket veszélyeztető tényezők jelentősége.
A mérgezés elleni fellépés mellett az Egyesület igyekszik csökkenteni más, ember okozta veszélyeztető tényezők negatív hatásait is. A második legfontosabb pusztulási ok a középfeszültségű oszlopokra ülő sasokat érő áramütés, amely csökkentése érdekében madárbarát oszlopszerkezetek elterjesztésén dolgozunk partnereinkkel. A védelmi tevékenység magába foglalja az élőhelyek csökkenéséből adódó problémák kezelését is, amelynek érdekében az MME:
- javaslatot nyújtott be az egyik legfontosabb jászsági élőhelyen a Magas Természeti Értékű Terület kijelölésére,
- elkészítette a Jászság Különleges Madárvédelmi Natura2000 Terület fenntartási tervét,
- élőhely-fejlesztési akciókat folytat az apróvad-fajok egyedszámának növelése érdekében,
- együttműködik a területen gazdálkodókkal, hogy elősegítse a sasbarát szempontok érvényesítését.
A sasokat érő negatív emberi hatások kompenzálásaképpen helyenként mesterséges fészekalapok kihelyezésével, a veszélyeztetett fészkek őrzésével vagy éppen biztonságos téli táplálék biztosításával segítjük a parlagisas-állomány megmaradását. A kutatás és a folyamatos monitoring éppúgy része a védelmi munkának, mint az említett veszélyeztető tényezők feltárása és az ellenük való célzott fellépések.
Elért eredmények
Parlagisas-védelmi tevékenység a kezdetektől napjainkig
Az MME 1974-es megalakulása után kezdett védelmi tevékenységének elsődleges célja a parlagi sas kipusztulásának megakadályozása volt, hiszen az országos állomány akkor nem haladta meg a 15-25 költőpárat. Ennek érdekében felmértük az országos állományt, valamint feltártuk a faj fennmaradását negatívan befolyásoló tényezőket. E tevékenység közben évtizedes adatsorokat gyűjtöttünk a költés eredményességéről, a táplálkozásról, a pusztulási okokról, amely adatok a mai napig a védelmi tevékenység alapját jelentik.
A gyakorlati intézkedések koordinálására a MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztályán belül létrejött a Magyar Parlagisas-védelmi Munkacsoport, amely az 1990-es években először a szlovákiai és szerbiai kollégákkal egy Közép-Kelet Európai, majd 1993-tól a Nemzetközi Parlagisas-védelmi Munkacsoport alapítását és koordinálását is felvállalta.
Az állomány növekedésével párhuzamosan a 2000-es évektől egyre intenzívebbé vált a kutatási és védelmi tevékenység, amely többek között magában foglal genetikai vizsgálatokat és műholdas nyomkövetést is. Az MME által egységesen kezelt térinformatikai adatbázisok tartalmazzák jelenleg a világon a legtöbb parlagi sassal kapcsolatos információt, amelyek számos tudományos és ismeretterjesztő publikációban kerültek bemutatásra.
A Helicon LIFE pályázat zárófilmje
A parlagi sas hazai természetvédelmi helyzete
A parlagi sas hazánkban fokozottan védett madár, természetvédelmi értéke a legmagasabb, 1 millió Ft-os kategóriába tartozik. A hazai állomány az 1970-es években a kipusztulás szélére került, mindössze 15-25 párból állt. A több évtizedes természetvédelmi munka eredménye, hogy jelenleg több mint 200 költőpár fészkel Magyarországon.
Veszélyeztető tényezők:
- Mérgezés
- Áramütés
- Gázolás
- Élőhelyek csökkenése
- Zsákmány-állatok (elsősoran az ürge és a hörcsög) mennyiségének csökkenése
- Közvetlen emberi zavarás
- Vezetékkel vagy szélerőművel való ütközés
- Lelövés
A parlagi sas globális természetvédelmi helyzete és a fő veszélyeztető tényezők
A parlagi sas állományának nagysága teljes eurázsiai fészkelőterületén pontosan nem ismert. A legfrissebb adatgyűjtés alapján európai állománya 1800-2200 pár közé tehető, amelynek jelentős része Oroszországban és Kazahsztánban található.
A faj helyzete Európai Unió Madár- és Élőhelyvédelmi Irányelveinek Mellékletei szerint és a nemzetközi fajvédelmi besorolása:
- Madárvédelmi Irányelv: I. Melléklet (azokat a madárfajokat tartalmazza, amelyek fennmaradása, szaporodása csak az élőhelyüket érintő speciális intézkedésekkel biztosítható)
- Washingtoni Egyezmény (CITES): I. Függelék (azok a fajok szerepelnek itt, amelyek a nemzetközi kereskedelem káros hatásai miatt mát a kipusztulás szélére kerültek)
- Bonni Egyezmény (CMS): I. és II. Függelék
- Berni Egyezmény (CCEWNH): II. és III. Függelék
- IUCN Vörös Lista: Veszélyeztetett
- Európai fajvédelmi státusz: SPEC 1 kategória (európai előfordulású fajok, melyek globálisan veszélyeztetettek, védelemfüggők vagy adataik nagymértékben hiányosak)
Fajvédelmi projektjeink
Az elmúlt 40 évben az MME parlagisas-védelmi programját több hazai és külföldi szervezet támogatta kisebb-nagyobb projektek keretében, amelyből a megvalósuló eredmények és a több éven át rendelkezésre álló jelentős források tekintetében kiemelkednek az Európai Unió LIFE Nature programja által támogatott projektek.
Jelenleg futó projektünk:
- PannonEagle LIFE - A parlagi sasok védelme a Pannon-régióban az ember okozta halálozás visszaszorításával (LIFE15 NAT/HU000902)
Projektidőszak: 2016.10.01-2022.03.31
Költségvetés: 3 583 577 € (ebből EU hozzájárulás. 75%)
Weboldal: www.parlagisas.hu
Korábbi, sikeresen lezárt projektjeink:
- HELICON - A parlagi sas védelme Magyarországon (LIFE10NAT/HU/000019)
Projektidőszak: 2012.01.01.-2016.12.31.
Költségvetés: € 2 141 597 (ebből EU hozzájárulás. 75%)
Tovább információk a lezárult projektről: http://imperialeagle.hu/hu
- Parlagisas-védelem a Kárpát-medencében (LIFE02NAT/H/8627)
Projektidőszak:2002.10.01. - 2005.12.31.
Költségvetés: € 515 031 (ebből EU hozzájárulás. 75%)
Tovább információk a lezárult projektről: http://www.imperialeagle.mme.hu/
Hogyan segítheti Ön az MME parlagisas-védelmi munkáját?
- Sérült, beteg vagy elhullott parlagi sas észlelése, illetve ragadozók mérgezésének gyanúja esetén tegyen azonnal bejelentése az MME forródrótján (20/251-4404)
- Fészkek zavarásának elkerülése.
- Látogassa meg Sasközpontunkat! Bővebb információ: https://www.facebook.com/saskozpont/?ref=br_rs
- Lépjen kapcsolatba az illetékes helyi csoportjainkkal és kapcsolódjon be az aktív ragadozómadár-védelmi munkáinkba!Kövesse és népszerűsítse sasvédelmi munkánkat a www.parlagisas.hu
- oldalon illetve a Facebook-on (https://www.facebook.com/PannonEagleLIFE/?ref=br_rs)
Partnereink:
Az MME védelmi programját az állami természetvédelemmel, így a nemzeti park igazgatóságokkal szoros együttműködésben valósítja meg. Emellett az MME keresi az együttműködést a parlagi sasok élőhelyén dolgozó mező- és erdőgazdálkodókkal, vadászokkal, szükség esetén az önkormányzatokkal is. A HELICON LIFE projekt keretében az érintett nemzeti park igazgatóságok mellett állatkertekkel, az Országos Magyar Vadászkamarával, a Nemzeti Nyomozó Irodával és a Természetfilm.hu Tudományos Filmműhely Egyesülettel alakítottunk ki szorosabb partnerséget. A parlagisas-védelem fokozottan igényli a nemzetközi együttműködést, ezért a külföldi kollégákkal rendszeres munkakapcsolatot tartunk. A PannonEagle LIFE projektben 5 ország 10 szervezetével fogtunk össze a parlagi sasok érdekében.
Bővebben a fajról: a Magyarország Madarai oldalon olvashat.