Madárgyűrűzési Központ

Miért gyűrűzzük a madarakat?

A madarak olyan rejtett életfolyamatainak, mint: a madárvonulás, az élettartam, a pár- és területhűség, a napi aktivitás, az élőhelyválasztás vizsgálatához elengedhetetlen a madarak azonosíthatósága, amit különböző jelölési eszközökkel érünk el. Ezek közül a legszélesebb körben alkalmazottak – különösen a gólyák esetében – az alumínium és színes madárgyűrűk, de ma már lehetőség van akár műholdas adók felszerelésére is a közepes és nagytestű madarakra. A madárgyűrűzés kialakulásáról, több mint százéves hazai történetéről és módszertanáról részletesen olvashat a madárgyűrűzési oldalakon. Tovább >> 

Miért pont ilyenkor?

A nagytestű madarak jelölésének alapvető problémája a befoghatóság, ami a kifejlet egyedek esetében különösen nehéz. Ezért a gémeket, gólyákat, kócsagokat, sasokat túlnyomórészt fiókakorban, még a fészekben gyűrűzzük meg. Az április végén, május elején költeni kezdő fehér gólyák fiókái általában június 10-15-e között érik el azt a kort, amikor már gyűrűzhetők, bár az időjárástól függően, hideg nyárelő esetén, ez akár 1-2 hetet is csúszhat.

... még állni sem tudnak, nem menekülnek, ...

... ezért gyorsan és biztonságosan rájuk kerülhetnek a gyűrűk, ...

... először az alumínium, ...

... majd a színes.

Hogyan zajlanak a gólya road show rendezvények?

Egyes program helyszínek csak egy-két település néhány fészkét érintik, ezért egy-két óra időtartamúak, de a legnagyobbak, például a Tápió-vidéken, 10-15 falura és városra is kiterjednek, ezért legalább két naposak. Annak érdekében, hogy minél több érdeklődő vehessen részt a fiókák gyűrűzésén, az akciókra elsősorban hét végén, 8-18 h között kerül sor. Ott, ahol egy nap alatt nem lehet végezni, a második alkalom többnyire a következő hét végén kerül megszervezésre.

Benei Béla, a hazai gólyagyűrűzés egyik legaktívabb alakja, aki részt vett a gólya road show kidolgozásában és elindításában is.

A hagyományos alumínium mellett színes gyűrűk (a fotón) is felkerülnek a fiókákra, így életük során akár 2-300 m-ről is azonosíthatók lesznek távcső vagy teleszkóp segítségével.

Az egyes helyszínek részletes programjának összeállításakor arra törekszünk, hogy lehetőleg negyedórás pontossággal megadjuk azt az időpontot, amikor megjelenünk egy-egy adott fészeknél. Ez a megoldás megkönnyíti a helyi lakosok és a távolabbról érkezők számára, hogy a lehető legkevesebb üresjárattal kapcsolódhassanak be az eseményekbe.

A fészkeket csak darus emelőkocsival lehet gyorsan és biztonságosan megközelíteni, ezért a fészeknél várakozók könnyen felismerhetik az MME stábot, melynek tagjai általában láthatósági mellényt is viselnek.

Gólya road show helyszín Tápiószentmárton - Göbölyjáráson.

A fészekhez megérkezve a darus kocsi felveszi a megfelelő pozíciót, majd a gyűrűző és egy-két segítője beszáll a daru gémjének végén levő kosárba, ami felemeli őket a fészekhez, ahol megtörténik a fiókák jelölése. Annak érdekében, hogy az érdeklődők is személyes kontaktusba kerülhessenek a gólyákkal, néhány fészkeknél egy-egy fiókát le is hozunk, ahol mindenki megcsodálhatja, megsimogathatja a fehér tollas madarakat. Amint végeztünk egy fészeknél, a gyűrűző „vándorcirkusz”: elöl a darus kocsi, mögötte az érdeklődők nem ritkán 10-15 személyautóból álló karavánja felkerekedik, és áttelepül a következő fészekhez.

Nem kell gólya szakértőnek lenni!

Rendezvényeinken alapelv, hogy a részvételnek nem feltétele a madártani ismeret! Felkészült madarász kollégáink, madárgyűrűzőink mindent megmutatnak, gyerekek és felnőttek számára egyaránt érthetően és érdekesen elmesélnek a gólyákról.

Hol tájékozódhatom?

 Az MME helyi csoportjai által meghirdetett aktuális gólya road show helyszínek az egyesület honlapján, a kiemelt hírek között szerepel, május közepétől.

Miként vehetek részt?

A programra nem szükséges előzetesen jelentkezni, elég a választott településre, gólyafészekhez jönni a meghirdetett időpontban. További információ a szervezőknél kérhető (honlaphír május közepétől). Nagyobb létszámú óvodai csoportok, iskolai osztályok vagy egész iskolák részvétele esetén azonban javasoljuk az előzetes egyeztetést!

Mit vigyek magammal?

Júniusban már kánikulai meleg is lehet, ezért a szellős ruházat mellett ajánlott a sapka, kalap vagy kendő viselete. Aki hosszabb programon vesz részt, hozzon magával kellő mennyiségű ivóvizet, ennivalót, és nem árt az esőkabát sem a hirtelen záporokra gondolva. Mivel a gólyafészkek túlnyomó többségében közutak mentén álló oszlopokra épültek, az események részben az útpadkán, forgalom által érintett területen zajlanak, ezért akit tud, különösen aki autóval érkezik, hozzon magával és viseljen láthatósági mellényt. Ha van távcsöve, jó, ha elhozza, és a rendezvény egyedülálló alkalmat kínál a fészek körül repkedő madarak és a fiókák fotózására, videózására is.

Találkozzunk a legközelebbi gólya road shown!           

A táborok és a madárgyűrűző állomások rendkívül izgalmas, sehol másutt meg nem tapasztalható élményeket kínálnak a gyerekeknek és a felnőtteknek egyaránt - legyen szó akár egy napos látogatásról, akár több napos részvételről. A madármegfigyelés, a kézbe fogható madarak, a természetközeli életmód, a közösségi élmények és az esti tábortűz nemcsak életre szóló emléket jelentenek, de sok gyereket a természetvédelmi, biológus, ökológus vagy agrár pályára irányítanak.

Mindenkit szeretettel várunk!

A madarász táborok nemcsak kutatási helyszínek, az itt folyó munka másik fontos célja az ismeretterjesztés, utánpótlásképzés (felnőtteké is!), ezért bárki, bárminemű madártani, természetjáró, táborozási ismeretek nélkül is jelentkezhet.

Milyen munka zajlik a táborainkban?

Táboraink többségében a tudományos célú madárbefogás és -gyűrűzés képezi a központi tevékenységet (részletesen a madárgyűrűzésről >>). Emellett sok helyen folyik távcsöves madármegfigyelés (faunisztika), botanizálás, de kirándulni is lehet. Az egyes táborok programjairól a tábori tájékoztatókban olvashatnak.

Ellátás és körülmények

A madárgyűrűző táborok - az itt folyó munka jellege - miatt szép természeti környezetben működnek, ahol sok esetben csak sátorban lehet lakni; így remek lehetőséget kínálnak a nomád jellegű élet néhány napos kipróbálására. A nagyobb madárgyűrűző állomások némelyikén korlátozott számban rendelkezésre állnak szobák és ágyak is. A táborokban a mindennapi élet alapfeltételei (hideg és meleg étkezés, mosakodás, zuhanyozás, WC) természetesen biztosítottak; a körülményekről az egyes táborok saját tájékoztatóiban olvashatnak, illetve a szervezőknél érdeklődhetnek. 

Ki és miként vehet részt?

Első táborozó gyerekek felnőtt kísérő nélkül többnyire 14-16 éves kortól vehetnek részt a táborok munkájában. A gyerekek mellett természetesen felnőtteket is szeretettel várunk. A madarász táborok egyik legnagyszerűbb vonása, hogy gyerekek és felnőttek együtt és egymásért dolgoznak mind a kutatásban, mind a napi jólét megteremtésében és fenntartásában.

Mit vigyek magammal?

A madarász táborokba alapvetően ugyan azokat a felszereléseket kell magunkkal vinnünk, amit egy családi üdülésre is magunkkal vinnénk. A nomád életmód, a madárgyűrűzés és a madármegfigyelés miatt az alábbi extrákra lehet szükség (ezek military és hegymászó boltokban, részben az MME boltjában is beszerezhetők):

      Nélkülözhetetlen táborozási specialitás:

• hátizsák (vázas kialakítású, erős, tartós, kellően nagy [60-100 l-es] legyen)
• hálózsák (lehetőleg +5 - 0 Cº körüli komfortfokozatú kapucnis "múmiazsák")
• polifoam derékalj (lehetőleg ne a legvékonyabb, legpuhább változatot válasszuk)
• sátor (víz- és szélálló legyen, ami sajnos a 15.000 Ft alattiakról nem mondható el) 
• gumicsizma
• esőruházat
• fejlámpa (LED-es, vízálló, megbízható legyen; a legjobb a Petzl márka)
• acél bögre (legalább 2,5, de inkább 5-9 dl-es)
• tábori acél étkészlet (lehetőleg konzervnyitós tartóval)
• tányér (ebből is legjobb a tábori acél változat)

      Jól jöhet:

• távcső (ha van; az MME boltban is beszerezhető >>)
• terepi madárhatározó (az MME boltban is beszerezhető >>)
• kézben tartott madarak határozója (az MME boltban szerezhető be >>)

Aktuális táboraink 2023-ban

Egyesületünk közel 50 éves fennállása alatt, mindig nagy hangsúlyt fektetett a szemléletformálásra és az utánpótlás nevelésre, amelynek legjobb eszköze a táboroztatás, így nem volt rá még példa, hogy ezen a majdnem fél évszázad alatt szervezetünk ne fogadott volna gyerekeket és felnőtteket a nyári szünet idején. Helyi csoportjaink az alábbiak alapján működtetnek táborokat:

Mindenkinek jó táborozást kívánunk - találkozzunk a terepen!

Amennyiben érdekli az óvodákban és iskolákban, a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>)

A függönyháló megjelenése és elterjedése új lehetőségeket teremtett a madárvonulás-kutatásban, elsősorban az addig ritkábban jelölt, nagy tömegű énekesmadarak gyűrűzésében. A gondosan tervezett és következetes mintavételezések (hosszútávra tervezett, állandó felületű hálóállások) lehetővé tették a gyűrűzési adatok statisztikai módszerekkel történő feldolgozását.

Partifecske függönyhálóban (Fotó: Karcza Zsolt)

A lengyel "Actio Baltica" mintájára megindult Magyarországon az "Actio Hungarica" madárgyűrűző hálózat. Az első gyűrűzőtáborokat Szentendrey Géza szervezte a Pilisben, Kisorosziban (Martuska-sziget), illetve Budakeszin (Nagy-Szénás-Zug "Bodzás árok"), míg a dinnyési tábort Csörgő Tibor indította el. A következő években országszerte szerveződtek a gyűrűzőtáborok és állomások: Fülöpháza (1976-1989), Fehértó (Hanság, 1977-2001), Sumony (1981-), Csanytelek (1983-1987), Ócsa (1983-), Fenékpuszta (1986-), Szalonna (Bódva-völgy, 1986-), Szeged (Fehér-tó, 1988-), Dinnyés (Elza-major, 1989-), Naszály (Ferencmajor, 1991-), Barabás (Kaszonyi-hegy, 1992-2010), Izsák (Kolon-tó, 1998-), Tömörd (1998-), Farmos (Gátőrház, 2007-), Dávod (Földvári-tó, 2010-), Hortobágy (Halastó, 2011-). Ezeken a gyűrűző pontokon napjainkig több, mint kétmillió madarat jelöltek meg és vették fel biometriai adataikat.

Madárgyűrűző állomások (2016.)

1976-ban a Madártani Intézet megbízásából az MME átvette a madárgyűrűzés szervezését Magyarországon. A Madárgyűrűzési Központban dolgozó munkatársak (1974-2003): Schmidt Egon, Haraszthy László, Roman Holynski, Harangi István, Büki József, Tóth László, Varga Lajos, Simon László, Halmos Gergő.

Madárgyűrűzési Központ, Irattár

Az első számítógépes programot (Proring) és hozzá a hazai kódrendszert (HURING) 1987-ben dolgozták ki (Szép Tibor, Büki József), amely Közép-, Kelet-Európában akkor egyedülálló volt. Ez egy IBM XT számítógépen írt dbase program és adatbázis volt, amelybe rögzítésre kerültek a megkerülések, valamint a hozzájuk tartozó gyűrűzési adatok. A mentéseket floppy disc-eken tárolták. Az 1990-es évek közepétől kezdték fejleszteni (Varga Lajos, Simon László) a 2014. február 19-ig működött „Ringing office” elnevezésű számítógépes alkalmazást, ami már Windows operációs rendszerben futott, és egy Paradox adatbázist kezelt. Ezzel a szoftverrel már valamennyi madárgyűrűzési adat rögzítésre került, visszamenőleg is. Ebben a munkában a Központ alkalmazottai mellett polgári szolgálatos segítők, megbízott külső munkatársak és önkéntes segítők tucatjai vettek részt. A teljes, naprakész adatbank 2006-ra készült el.

Madárgyűrűzési Központ, adattárolók

Ezt az óriási munkát a Központban alkalmazásában lévő munkatársak (Halmos Gergő, Karcza Zsolt, Marosi Norbert, Simon László, Varga Lajos, Verseczki Nikoletta) mellett megbízott külső adatrögzítők (Albert László, Kollár József, Lóránt Miklós, Madarász Boglárka, Miklay György, Orbán Zoltán), polgári szolgálatosok (Bajor Zoltán, Balázs András, Benedek Tibor, Hős János, Kókay Szabolcs, Künsztler Róbert, Magyar Zsolt, Marosi Norbert, Nagy Krisztián, Rákosi Gergely, Téglás Tamás) és önkéntes segítők tucatjai (Éles Balázs, Morandini Pál, Vadász Csaba, Verseczki Nikoletta, Vigh Lívia és még sokan mások) végezték. Az utóbbi évtizedben egyre nagyobb arányban maguk a gyűrűző kollégák végzik az adatrögzítést. Ők az éves madárgyűrűzési jelentéseket elektronikus adatbázis formában küldik meg, ezzel óriási terhet levéve a Központban dolgozók válláról.

Tringa (T-Ring Application), Madárgyűrűzési Adatkezelő Rendszer

2014-ben indult el a T-Systems Magyarország és az MME közös munkájából született új, Tringa (T-Ring Application) elnevezésű, a mai igényeknek és rendszerkörnyezetnek megfelelő online madárgyűrűzési adatbank kezelő alkalmazás. Ezzel az új szoftverrel a gyűrűzők és a rendszeres megfigyelők közvetlenül, online módon kezelhetik a madárgyűrűzési adataikat.

Az adatbank alapján 1908-tól 2016-ig 1251 madárgyűrűző 300 madárfaj 5,6 millió egyedét jelölte meg Magyarországon. Összesen 860 ezer megkerülési adatot tarunk nyílván, amiből 57 ezer külföldi vonatkozású. Mindezek közül jelenleg a legtávolabbi adatunk, a gyűrűzés helyétől (Tiszafüred, Jász-Nagykun-Szolnok megye) 8972 km-re kézrekerült fehér gólya (Dél-Afrikai Köztársaság).

Gyűrűzött madarak száma Magyarországon 1908 és 2021között

2009-ben jelent meg a Kossuth Könyvkiadó gondozásában a Magyar Madárvonulási Atlasz. Ebben a 2006. december végén adatbankban lévő 3,7 millió gyűrűzési és megkerülési adat került feldolgozásra (1908-2006, 99 év), fajonként, 672 oldalon. Az atlaszban 287 térkép, 509 grafikon mutatja be a hazai madárfajokat és a gyűrűzési eredményeket. Összesen 73 szerző, 50 fotós, és az adatellenőrzésben és feldolgozásban segítő sok önkéntes munkatárs segítette a munkát. A könyv teljes terjedelme 1,98 millió karakter.

Magyar Madárvonulási Atlasz

A vonuló madarak szabadon keresztezik az országhatárokat, így a madárgyűrűzés alkalmazása is csak nemzetközi összefogás segítségével lehetséges. Európában ezt az együttműködést az 1963-ban, Párizsban, az európai madárgyűrűzési központok által alapított EURING (European Union for Bird Ringing) biztosítja. Az EURING fő céljai a tudományos célú madárgyűrűzés szervezése és standardizálása, egységes kódrendszer kialakítása és használata, közös adatbank létrehozása és üzemeltetése, valamint egységes protokoll alapján működő, széleskörű kutatási programok koordinálása, mint például a "swallow project", vagy az "EURO-CES". Az 1977-től működő EURING adatbank megkerülési adatai - az érintett madárgyűrűzési központok engedélyével - a világ bármely részén végzett kutatás rendelkezésére állnak.

Bird Ringing for Science and Conservation

Az EURING kétévente rendezi meg rendszeres közgyűlését, amelyen valamennyi társ madárgyűrűzési központ részt vesz. A vasfüggöny lebontása előtt a kelet-európai országok képviselői csak ritkán vehettek részt ezeken a találkozókon, ezért megrendezték a szocialista országok madárgyűrűző és vonuláskutató konferenciáit. Magyarországon két alkalommal tartották, 1979-ben és 1985-ben.  

Szocialista országok madárgyűrűzési központ vezetőinek találkozója, 1979. (Fotó: Schmidt Egon)

Magyarország először 1990-ben, Visegrádon adott otthont az EURING találkozónak, majd 2007. nyár végén, részben a közelgő centenárium tiszteletére, ismét Magyarországon, Fertőújlakon (Fertő-Hanság és Örségi Nemzeti Park: Csapody István Természetiskola és Látogatóközpont) került megrendezésre. Ezen 25 madárgyűrűzési központ képviseltette magát.

EURING közgyűlés, 1990, Visegrád

EURING közgyűlés, 2007 Fertőújlak (fotó: Verseczki Nikoletta)

A 2018-ban 110 éves hazai madárgyűrűzés teljes mértékben digitalizált adatbankjából eddig is számtalan publikáció, egyetemi szakdolgozat, doktori dolgozat, cikk született, és továbbra is nyitva áll a hazai és külföldi kutatók előtt.

2005/120. számú megkerülési levél
 (Madárgyűrűzési Központ archívuma)

Mortensen első kísérletei után, 1903-ban Németországban a Rossitteni Madármegfigyelő Állomáson kezdődtek meg az első nagyobb arányú, szervezett gyűrűzések. Öt évvel később, 1908-ban a világon harmadikként, az 1893-ban alapított, Hermann Ottó vezette, Királyi Magyar Ornithológiai Központ - a későbbi Madártani Intézet - munkatársai Magyarországon is elkezdték a módszer alkalmazását. A madárgyűrűzés jelentőségét Schenk Jakab ismerte fel, aki 1898-tól volt munkatársa az Ornitológiai Központnak, és sok hazai szakember aggodalma és támadásai ellenére javasolta Herman Ottónak a módszer hazai bevezetését. Javaslatát Herman Ottó elfogadta és megbízta Schenk Jakabot a részletek kidolgozásával. Schenk Jakab életéről bővebben: Keve András,Sági Károly Jenő: Emlékezés Vönöczky Schenk Jakabra (A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. 1971.)

Archív madárgyűrűk

Johanness Thienemanntól, a rossitteni madárvárta vezetőjétől kapott mintagyűrűk alapján egy budapesti fémárugyárban legyártatták az első hazai madárjelölő gyűrűket, ötféle méretben. A gyűrűkön lévő felirat azonosítja a gyűrűt kibocsátó országot, központot, a sorszám pedig a madár egyedi azonosítója. A gyűrűzési eredményeket, valamint a beérkezett megkerülési adatokat éves madárgyűrűzési jelentések formájában publikálták az Ornitológiai Központ 1894-ben alapított folyóiratában, az Aquila-ban, az elsőt a XV. évfolyamban.

Az első gyűrűzött madárfajok a fehér gólya, gémfélék, a dankasirály, a füsti fecske és más, fészken fogható és jelölhető madarak voltak, ugyanis a korábbi, ősi fogási eszközök veszélyeztették a madarak testi épségét. A gyűrűzéshez szükséges, biztonságos élve fogási módszereket ezekben az időben kezdték kidolgozni. A madárjelöléseket eleinte főleg a Központ munkatársai végezték, később évről évre emelkedő számban, önkéntes és megbízott külső munkatársak is bekapcsolódtak a munkába. A hazai madárgyűrűzés első évében, 1908-ban összesen 27 madárfaj 1064 példányát jelölték meg Magyarországon a Központ munkatársai, legnagyobb számban fehér gólya (351), dankasirály (110) és füsti fecske (381) fiókákat.

Dankasirályok jelölése (Vezényi Elemér)

A jelölésekben Schenk Jakabon kívül a legtevékenyebben Cerva Frigyes, Csörgey Titusz, Müller Péter és Szeöts Béla vett részt. A későbbi években, ahogy a külső munkatársak száma folyamatosan emelkedett, ezzel párhuzamosan nőtt az évente megjelölt madarak száma is, amely lendületet az I. világháború szakította meg. A hazai madárgyűrűzés első negyed századában összesen 200 madárfaj közel 85 ezer egyedét jelölték meg Magyarországon.

Csörgey Titusz és Breuer György
(Keve András: Csörgey Titus és Breuer György emlékezete - Állattani Közlemények 50.)

Az egyre növekvő gyűrűzési eredményekkel párhuzamosan évről évre egyre több megkerülési adat érkezett a Központba, a legtöbb közvetlen levelezés útján, ami részben annak köszönhető, hogy Schenk Jakab a kísérletek minél szélesebb körben való megismertetése céljából a napisajtóban, vadászati, erdészeti, mezőgazdasági és egyéb szakmai és tudományos folyóiratokban közleményeket tett közzé, így sok megtaláló, bejelentő előtt nem voltak ismeretlenek az első megkerülések. Az Aquila XVII. évfolyamában kerül közlésre az Ornitológiai Központ madárjelölési tablójának fényképe, amit a bécsi vadászati kiállításon mutattak be.

OMK Madárjelölési Kollekció (Aquila XVII.)

Sok megjelölt madár sorsáról nem levelezés útján, hanem más, közvetett vonalakon kapott a Központ értesülést, például újságokban, elsősorban vadászati folyóiratokban közzétett bejelentés, hirdetés útján. Az 1909. évi madárjelölési jelentésben számol be Schenk Jakab az első, Afrikában megkerült gyűrűzött madárról - egy Háromszék megyében (ma Románia), Schenk Jakab által, fiókaként jelölt és Dél-Afrikában lelőtt fehér gólyáról -, amely szenzációt a Times magazin (1909. március 3.) hasábjain tette közzé a bejelentő (fordítás: Aquila XVI.):
    

Nem sokkal később (1909. március 17.) megjelent Herman Ottó válaszlevele is, amelyben ismerteti a madár történetét:

"MADÁRVONULÁS.

A THE TIMES SZERKESZTŐJÉNEK
Tisztelt uram, A The Times március 3-ai jegyzete "Egy magyar gólya Natalban" mindenfelé nagy érdeklődést keltett. Ez arra buzdított, hogy nyilvánosságának támogatását kérjem a következő megfontolásokhoz.
Az egyik legnehezebb megoldandó kérdés a madárvonulás problematikájában az volt, hogy az afrikai telelőterültekre vonuló madaraink átlépik-e az egyenlítőt. A Natalban lőtt magyar gólya közvetlen bizonyíték arra, hogy átlépik az egyenlítőt, és az a gyűrűs gólya, amelyet Észak-Németországban engedtek szabadon és a busmanok földjén ölték meg újabb bizonyíték. Mindkét esetben az azonosítás teljes bizonyossággal megtörtént, és ez különös jelentőséget ad számukra.
A Natalban lőtt fehér gólya földrajzi részletei a következők:
Fiatal madárként jelölték az É. Szél. 45° 30 és K. hossz. 25° 30 alatt fekvő Hidvégen Magyarország dél-keleti részében (Erdély) 1908. július 8-án, a 209. számot hordozó gyűrűvel. A madár elérte a D. szél. 30° és a K. hossz. 30° alatt fekvő Polelát Natalban. Ez az út szinte egyenesen déli irányban vezetett keresztezve az egyenlítőt, az utazás hossza légvonalban nagyjából 8600 km volt.
Mivel mostanában a magyar mintára egy bizottság alakult Pretoriában a madárvonulás megfigyelésére, és a mi gólyánk nagyon mélyen behatolt dél-afrikai barátaink országába, ezért így kell kezelnünk az eset nagy jelentőségét; és reményemet fejezem ki, hogy a gólyák vonulását hamarosan tisztán láthatjuk, ha a napi sajtó, a nagyhatalmak legmodernebbike biztosítja tekintélyes segítségét, úgy, mint ebben az esetben.
Biztosítva nagyrabecsülésemről,

Mély tisztelettel,
Herman Ottó, Igazgató
Magyar Királyi Ornithológai Központ
Budapest, március 12. "

Az Ornitológiai Központ munkájának és szenzációs eredményeinek gyorsan híre ment a szakmai körökben. 1910-ben, Berlinben, az V. Nemzetközi Madártani Kongresszuson az öt szekció egyikének, a madárvonulási szakosztálynak Hermann Ottó, az Ornitológiai Központ igazgatója volt az elnöke, jegyzőnek pedig Schenk Jakabot választották, aki a kongresszuson bemutatta a "Kísérlet a Madárvonulás kutatásában" című előadását. Szintén a kezdeti sikerek elismerése, hogy 1914-ben meglátogatta a Központot Henry Forbes Witherby, a British Birds magazin alapítószerkesztője, hogy cikket készítsen a magyarországi madárgyűrűzési módszerekről és eredményekről. Az itteni gyakorlati tapasztalatokat az angliai madárgyűrűzés szervezésében is felhasználták.

1928-ban, az akkor már Madártani Intézet kísérletügyi igazgatójaként, Schenk Jakab iskolai falitérképet szerkesztett az addig összegyűlt megkerülési adatok alapján, "Magyarországi madarak vándorútjai" címmel. Ez volt a madárgyűrűzés eredményeinek első, összefoglaló térképi feldolgozása.

Magyarországi Madarak Vándorútjai (Schenk Jakab, 1928: Iskolai falitérkép)

Az 1928-ban megalakult Magyar Ornitológusok Szövetsége - a "Madártani Intézet törekvéseinek társadalmi úton való támogatásának" céljával -, amelynek díszelnöke Klebelsberg Kunó, ügyvezető elnöke Nagy Jenő volt. A Szövetség folyóiratát, a Kócsag-ot Greschik Jenő szerkesztette. A Szövetség keretein belül több madárvártát hoztak létre, amelyeken saját gyártású és feliratú gyűrűkkel madárgyűrűzési tevékenység folyt. Ezek: Horthy Miklós Madárvárta (Lakitelek), Esterházy Pál Madárvárta (Kapuvár) (a képen), Bethlen István Madárvárta (Hortobágy), Klebelsberg Kunó Madárvárta (Dinnyés). A Szövetség 1945-ig működött.

Esterházy Pál Madárvárta (Magángyűjteményből)

A II. világháború során az értelmetlen pusztítás áldozata lett mindannyi más természeti, emberi és kulturális érték között 1944 decemberében a Madártani Intézet teljes archívuma és gyűjteménye. A pusztítás martalékává vált 60 ezer kötet könyv, a teljes irattár, 32 ezer madártáplálék-minta, 8 ezer madárpreparátum, a Cerva-féle pelyhesfióka-gyűjtemény, Alexander Bau 7500 db-os tojásgyűjteménye, a gyűrűzési törzskönyvek és kartonok 170 ezer addigi összes adattal. Pátkai Imre (1916-2003) sorait idézve "Ember magasságú hamu, olvadt üveghalmok fájdalmas látványától megrendülve kezdtük meg februárban az újjáépítés küzdelmes munkáját. Romokat bontva és tömegsírokat ásva, a jobb jövő reményével biztattuk egymást". E tragikus eseményt követően, 1945. február 22-én bekövetkezett még egy súlyos csapás a hazai madártanra, Kőszegen egy bombatámadás során szívrohamban elhunyt Schenk Jakab.

A háború után Vertse Albert vezetésével újjászerveződik a Madártani Intézet. A munkatársak a megmaradt gyűrűzők és a külföldi társintézetek segítségével megpróbálták a jelölési adatokat rekonstruálni, de azoknak csak egy részét sikerült újra összegyűjteni, a gyűrűzési adatok legnagyobb hányada végleg elveszett (AquilaLV). Napjainkra a háború előtti időszakból csak azok a felbecsülhetetlen értékű adatok maradtak fenn, amelyek korábban az éves madárgyűrűzési jelentésekben publikálásra kerültek az Aquila folyóiratban. A háború utáni években csak kis számban jelöltek madarakat Magyarországon, részben a megmaradt régi hazai, részben Svájcból és Csehországból kapott külföldi jelölőgyűrűkkel. 1950-ben Warga Kálmán vezetésével a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársai is megkezdték a madárjelöléseket múzeumi gyűrűkkel, de a gyűjteményt ért bombatámadás (1956. október 24.) után ez nem folytatódott. Összesen 69 madárfaj, 2030 példányát jelölték meg, de a részletes adatok jelentős része megsemmisült.

Madártani Intézet Gyűrűzési Törzskönyve

1951-ben a Madártani Intézet is újra indította gyűrűgyártást (AquilaLIX) és a rendszeres madárgyűrűzést Magyarországon. Ebben az időszakban elsősorban fiókagyűrűzések (pl.: dankasirály fiókák jelölése a Rétszilasi-halastavakon és a Fehér-tavon) és a madárbefogás hagyományos, hívómadarak segítségével történő módszerei voltak elterjedtek.

Tarlóháló (Fotó: Schmidt Egon)

1951 és 1973 között 260 gyűrűző összesen 192 madárfaj, 152 ezer egyedét jelölte meg Magyarországon (leggyakrabban: tengelicet, dankasirályt, csízt). A Madárgyűrűzési Központot 1951 és 1973 között Keve András, Pátkai Imre és Schmidt Egon vezette.

Schmidt Egon: Hová mennek, honnan jönnek vándormadaraink? (Mezőgazdasági Kiadó)

Amennyiben részletesebben is érdekli Önt a Magyar Ornithologiai Központ története, olvassa el Vönöczky Schenk Jakab dédunokájának, Vönöczky Lillának "A Magyar Ornithologiai Központ története 1893-1944" című, 2009-ben írt szakdolgozatát (letölthető itt >>)! Kérjük, amennyiben fel szeretné használni a dokumentumot, vegye fel a kapcsolatot a szerzővel a Madárgyűrűzési Központon keresztül (e-mail a szerzőnek >>).

A madárgyűrűzés egy kutatási módszer, ami a madarak egyedi jelölésén alapul. A sorszámozott gyűrűkkel megjelölt madarak minden egyes megfigyelése, visszafogása vagy kézrekerülése sokat árul el életükről, különösen mozgásukról, vonulásukról. A madárgyűrűzés segítségével – sok más igen hasznos eredmény mellett – megismerhetjük az egyes madárfajok szezonális vonulási útvonalait, pihenő- és táplálkozóhelyeit, telelőterületeit, végső soron a madárvonulási rendszerek egész Földünket átfogó hálózatát.

A standardizált módszereken alapuló mintavételezés során megfogott, megjelölt és visszafogott madarak adatainak felhasználásával nyert eredmények a költőállományok olyan jellemzőire engednek következtetni, amelyek szükségesek a populációváltozások hátterében húzódó okok felderítéséhez (pl. túlélési valószínűségek, a teljes élettartamra vonatkozó reprodukciós siker).

A vizsgázott madárgyűrűzők legtöbbször önkéntes madarászok, természetvédelmi szakemberek vagy kutatók. A hazai Madárgyűrűzési Központ jelenleg 429 madárgyűrűzőt regisztrál, akik évente hozzávetőlegesen 230 ezer madarat gyűrűznek. Ennek jelentős részét a hazai madárgyűrűző állomásokon és tudományos vagy természetvédelmi projektek keretén belül jelölik. A gyűrűzés során az egyes madárfajok csüdméreteinek megfelelő, "BUDAPEST" feliratú, sorszámozott fémgyűrűket használnak, amelyeket a Madárgyűrűzési Központ ad ki. Magyarországon a madárjelölési tevékenységet és a Madárgyűrűzési Központot a Földművelésügyi Minisztérium támogatja anyagilag.

A vonuló madarak szabadon keresztezik az országhatárokat, így a madárgyűrűzés alkalmazása is csak nemzetközi összefogás segítségével lehetséges. Európában ezt az együttműködést az 1963-ban, Párizsban, az európai madárgyűrűzési központok által alapított EURING (European Union for Bird Ringing) biztosítja.

Amennyiben gyűrűs madarat, madártetemet, jelölőgyűrűt talál, fém- vagy színes gyűrűs madarat észlel, értesítse a Madárgyűrűzési Központot! A megkerülési adat beépül a hazai madárgyűrűzési adatbankba, és a Központ munkatársai a feldolgozás után elküldik Önnek a gyűrűzési és megkerülési adatokat egy válaszlevélben. Ebben egy megadott link segítségével megtekinthető az adott madár térképes riportja.

• gyűrű pontos felirata és száma (lehetőség szerint a gyűrűt vagy a fényképét el kell küldeni a Madárgyűrűzési Központ címére)
• madárfaj (ha megállapítható)
• megtalálás vagy a megfigyelés helye vagy koordinátái (pontos hely vagy a legközelebbi település neve)
• megtalálás dátuma (pontosan, vagy ha ez nem ismert, megközelítő jelleggel pl.: 2017. nyár)
• megkerülés körülményei (pl.: üvegnek ütközött, macska fogta meg, autó ütötte el, a gyűrűszám a madár befogása nélkül lett leolvasva stb.)
• madár vagy tetem állapota (pl.: friss tetem, régi tetem, csak a gyűrű került meg stb.)
• a bejelentő neve és elérhetősége (e-mail címe)

Ezek az adatok online módon is kitölthetőek a www.ring.ac honlapon.

Szlovén gyűrűs széncinege visszafogás (Fotó: Lukács Katalin Odett)

Évente meggyűrűzött madarak száma Magyarországon (1974-2021)

Madárgyűrűzések területi eloszlása 2021-ben (kék: madárgyűrűző állomások)

A Madárgyűrűzési Központ címe

A Madárgyűrűzési Központ szabályzatai, nyomtatványai és beszámolói

A Madárgyűrűzési Központ szabályzatai (2023. február 15.)

FM MME Együttműködési megállapodás (madárgyűrűzés és monitoring) (2016. február 2.)

Constitution of EURING (2015. szeptember 23.)

Érvényességi időszakok hívóhang használathoz

Fehér gólya fiókagyűrűzési protokoll

Tringa, online madárgyűrűzési rendszer felhasználási útmutatója

Magyarországi, regisztrált (www.cr-birding.org) színes gyűrűs projektek (Frissítve: 2020. június 13.)
Magyarországi színes jelölések összesítése (Frissítve: 2021. november 14.)

Madárgyűrűzési terepnapló (Fedlap, 2. lap, Belső oldalak)

Actio Hungarica terepnapló (Fedlap, 2. lap, Belső oldalak)

Felhívás madarak szájtájéki sipoly megfigyeléseinek beküldésére

Madarak szájtájéki sipoly megfigyelését bejelentő űrlap

Parazitált (atkás) énekesmadarak adatgyűjtése

Éves beszámolók

A Madárgyűrűzési központ éves beszámolója 2004. 
A Madárgyűrűzési központ éves beszámolója 2005. 
A Madárgyűrűzési Központ éves beszámolója 2006. 
A Madárgyűrűzési Központ éves beszámolója 2007.
A Madárgyűrűzési Központ éves beszámolója 2008.
A Madárgyűrűzési Központ éves beszámolója 2009.  
A Madárgyűrűzési Központ éves beszámolója 2010.   
A Madárgyűrűzési Központ éves beszámolója 2011. 
A Madárgyűrűzési Központ éves beszámolója 2012.
A Madárgyűrűzési Központ éves beszámolója 2013.
A Madárgyűrűzési Központ éves beszámolója 2014.
A Madárgyűrűzési Központ éves beszámolója 2015.
A Madárgyűrűzési Központ éves beszámolója 2016.
A Madárgyűrűzési Központ éves beszámolója 2017.
A Madárgyűrűzési Központ éves beszámolója 2018.
A Madárgyűrűzési Központ éves beszámolója 2019.
A Madárgyűrűzési Központ éves beszámolója 2020.
A Madárgyűrűzési Központ éves beszámolója 2021.
A Madárgyűrűzési Központ éves beszámolója 2022.

Éves madárgyűrűzési engedélyek dokumentumai

PMKH határozat 2017-2027

Madárgyűrűzési vizsgára készülőknek

Madárgyűrűzési vizsga információk

Madárgyűrűző tanfolyam és vizsgafelkészítő