ITATÁSI ÖSSZEFOGLALÓ

• A legjobb, legegyszerűbb itató és madárfürdő a 40-50 cm átmérőjű (vagy nagyobb) műanyag virágalátét, melynek mélysége a kistestű fajok számára is biztonságos 5-7 cm.
• Az itatók vizét rendszeresen, naponta frissre kell cserélni, az elpárolgott vizet napközbeni utántöltéssel pótolhatjuk is.
  Télen naponta legalább egyszer el kell távolítani a jeget, és langyos csapvízzel kell feltölteni az itatót (részletek >>).
• A naponkénti vízcsere egyben megakadályozza, hogy a szúnyogok belepetézzenek az itató vizébe.
• Nagy forgalmú itatóknál, különösen nyáron, hetente-kéthetente érdemes a napi vízcserét megelőzően algátlanítani és akár fertőtleníteni is az itatót.
  Ha az itató közelében több egyedet, elsősorban zöldikéket érintő madárelhullást tapasztalunk, a fertőtlenítést lehetőleg minden nap végezzük el. Ennek legpraktikusabb módja, ha naponta váltogatva két itatótálcát használunk – az egyikben itatunk, a másikat napközben fertőtlenítjük, majd öblítést követően kiszárítjuk, és másnap ezt töltjük fel ivóvízzel, közben az előző napon használt itatónál végezzük el a fertőtlenítést.   
• A kisebb madarak számára veszélyt jelent az 5-10 cm-nél mélyebb víz, ezért itatónak ne használjunk mély, vízzel telt hordót, konténert; kerti tavak építése esetén alakítsunk ki sekély parti részt.
• A talajszint fölé helyezett itatóknál, különösen az ablakitatók esetében, figyeljünk a biztonságos rögzítésre, a feldőlés, leesés elkerülésére.
• Még az 5-10 cm mély itatók vizébe is érdemes beletenni egy kinyúló ágat, nagyobb, lejtős oldalú követ, ahol a madarak kényelmesen és biztonságosan tudnak állni, és szabályozni tudják fürdéskor a vízmélységet.
• Lehetőleg akkora itatót használjunk (40-50 cm átmérőjű már megfelelő), melyben egy balkáni gerle nagyságú madár is képes megfürödni.
• A téli etetők mellett is működtessünk itatót (részletek >>)!
• Az itatókészítés, az itatók életének megfigyelése jó környezeti nevelési és
  turizmusfejlesztési program is lehet (részletek >>).

 

Segíti a többi eszköz alkalmazását is!

Amikor egy új helyszínen indul el a Madárbarát kert program, óhatatlan elvárás, hogy a madarak egyből használják az odúkat, etetőket. Az igazság azonban az, hogy időre van szükségük ahhoz, hogy a számukra kedvező változásokat észrevegyék. Ez különösen a növényzetben rejtettebben elhelyezkedő odúk esetében igaz, így nem ritka, hogy a kihelyezés évében ezek lakatlanok maradnak. Az itatás nemcsak a Madárbarát kert program egész évben végzendő aktív madárvédelmi tevékenysége, de egyben a madarak gyors odaszoktatásának legjobb módszere is.

Ennek legfontosabb oka, hogy az itatókhoz mindig több madár jár, mint ahány a közelben költ. Különösen a nyári kánikulában gyakori jelenség, hogy akár kilométernyi távolságokról is érkeznek madarak a vízzel feltöltött itatóhoz. Amennyiben egész évben itatunk, a madarak állandó vendégeink lesznek, így nagyobb az esélye annak is, hogy a többi madárvédelmi eszközt is igénybe veszik.

A virágalátét itatótálcában a kisebb madarak (őszapók) akár csoportosan is tudnak inni és fürdeni (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Miért van szükség itatókra?

Az emberkövető madárfajok többsége akkor csatlakozott hozzánk, amikor eleink még hagyományos, alapvetően háztáji állattartó gazdálkodást folytattak. A jószágok takarmánya és gyakran az ürüléke is, valamint az általuk vonzott rovarok egész évben táplálékot, a baromfiudvarok talaja porfürdőt, itatójuk pedig ivó- és fürdőhelyet biztosított madár lakótársaik számára is.

Ma már nemcsak a nagytestű patások, de a ...

... baromfiudvarok is eltűnőben vannak.

Ehelyett az állatok számára a lakott területekre egyre inkább a beépítettség
okozta táplálék- és vízhiány jellemző.

Itató hiányában a madarak képesek akár a nyárra kitett virág ...

 

... ahol azonban maximum a házi veréb méretű fajok tudnak fürödni is.

 

Ha nincs más lehetőségük, az éjszakai életmódot folytató zöld varangyok ...

 

... is kénytelnek a virágalátét vizéből pótolni a szükségleteiket
(fotók, videó: Orbán Zoltán).

 

 

 

Ezért minél inkább belvárosi környezetben élünk, annál fontosabb, hogy az állatokat - a rovaroktól a békákon, gyíkokon és madarok át az emlősökig - itatással, lehetőleg talajitatóval (a fecskéket pedig sárgyűjtőhelyek létesítésével) is segítsük.

 

Ami biztosan nem alkalmas itatónak

Minden olyan nyitott eszköz: hordók, esővízgyűjtők, az udvaron hagyott vödör, nyitott emésztő - sőt nem megfelelő kialakítás esetén még a kerti tó is -, melynek meredek, csúszós oldalfala van és 10 cm-nél mélyebb, potenciális madárcsapdaként működik. A szomjas madarakat ugyanis mágnesként vonzza a víz csillogása és miközben inni vagy fürdeni próbálnak, belecsúszhatnak a tartályba ahonnan a pillanatok alatt átvizesedő, elnehezülő tollazattal nem tudnak kimenekülni és megfulladnak.

"A pokolba vezető út jó szándékkel van kikövezve" - tartja a mondás,
ami erre a megoldásra fokozottan igaz! A félig vízzel töltött, ráadásul
talajba süllyesztett műanyag láda nem csak a kis és közepes méretű
madarak és emlősök (például a sün), de részben vízi állatnak
számító varnagyok és ásóbéák számára is halálos veszélyt
jelent, mert nem tudnak kijutni belőle

A nyitott esővígyűjtő hordók hasonló madárcsapdák

Szerencsére kis odafigyeléssel, az ilyen potenciálisan veszélyes
víztartályok lefedésével nemcsak az állatbaleseteket
akadályozhatjuk meg, de a fedőanyag megfelelő
kialakításával akár itatóként is hasznosíthatjuk
(fotók: Orbán Zoltán)

 

A kerti tó itatásra alkalmassá tétele

Pusztán madáritatási célra nem érdemes kerti tavat építeni, ahhoz ez túl drága és a működtetése is sok munkát és szakértelmet igényel, viszont dísztavak tervezésekor és kivitelezésekor érdemes az állatjóléti szempontokat is figyelembe venni.

Szép, de a kisebb állatok számára veszélyes. A körben ilyen meredek és
csúszós falú, fóliával bélelt kerti tavakban a madarakon kívül kisrágcsálók,
de akár egy róka, borz vagy kutya méretű emlős (sőt, akár egy kisgyerek)
is balesetet szenvedhet

Ez a probléma elkerülhető vagy orvosplható, ha a tavacskának
legalább egy részén kialakítunk olyan rámpaszerű, a partról
a vízbe lejtő kavicsos kövezést ...

... ahol  a madarak (házi veréb) lépésről lépésre tudnak a sekély parti
részektől a mélyebb víz felé haladni

Hasonló hatás érhető el szélesebb fakéreggel (széncinege) ...

Végül, de nem utolsósorban használhatunk hosszabb ágakat is.
Ez a megoldás egyébként itatóknál (a képen) is alkalmazható
a legkisebb testű vagy bátortalan madarak számára
(fotók: Orbán Zoltán)

 

Miben itassunk?

Az itató az egyik legkönnyebben alkalmazható madárbarát kertészeti módszer. Kis túlzással kijelenthető, hogy szinte bármely vízmegtartó képességgel rendelkező tárgy alkalmas madáritatónak. A legjobb a kerek vagy szögletes, 40-50 cm átmérőjű (lehet ennél nagyobb is), 5-7 cm mély műanyag virágalátét. Természetesen az égetett cseréptálak és -alátétek is megfelelőek, ezek azonban jóval drágábbak, nehezebbek és törékenyebbek, különösen a téli fagyokban.

A legegyszerűbb, legolcsóbb és legjobb madáritatók és -fürdők a különböző méretű ...

... és alakú ...

... műanyag virágalátétek.

Az itatónak nem kell feltétlenül a talajon lennie, tehetjük fatuskóra, de léteznek függő és ...

... ablakpárkányon használható itatók is (ezekről a későbbiekben még lesz szó). Az ilyen magaslati itatókon a madarak nagyobb biztonságban vannak a macskáktól (Fotók: Orbán Zoltán).

 

Télen is itassunk!

A közhiedelemmel ellentétben az etetőkön alkalmazott téli itatás legalább olyan fontos, mint a nyári kánikulában végzett. Ennek oka, hogy miközben az etető madarai alacsony víztartalmú magvakat fogyasztanak - amire sokat kell inni -, az egyre szárazabb, hómentes teleken, amikor fagy is, a vízhiány okozta kiszáradás legalább akkora probléma, mint a júliusi kánikulában.

Változatos és gazdag madárvilág: harkály, balkáni gerlék és verebek
talajetető itatóján (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Az egész éves, tehát télen is folytatandó itatás azért is fontos, mert a madaraknak nem csak iváshoz, de a napi tisztálkodáshoz, fürdéshez is szükségük van vízre. Az etetőkön történő itatásról itt is olvashat részletesebben >>.

 

 

 

A talajitató és környezetének kialakítása

 

Amennyiben az itató egyedüli célja a madarak és más állatok segítése, akkor a talajszinttől az ablakpárkányig szinte bárhol elkezdhetjük az itatást. Ha azonban van kertünk vagy a környezetpedagógiai és turisztikai élményszolgáltatás is szempont, az alábbi kihelyezési fogások figyelembevételével sok megfigyelési élményben is részünk lehet. Különösen nyáron, amikor a déli kánikulában napfürdőzni is tudnak a madarak, illetve a fiókák még ismerkednek a világgal.

 

A talajitató legnagyobb előnye, hogy itt a madaraknak kellő tér áll rendelkezésére összetettebb viselkedésformák gyakorlására, nekünk pedig ezek megfigyelésére, különösen akkor, ha ennek környezetében napos gyepfoltok, beülőágak és árnyékot adó búvóhelyek is vannak.

 

A púdertollak védelme miatt a galambok nem porfürdőznek, valószínűleg
ezért tartoznak a leggyakoribb víz- és napfürdőző madarak közé a kertben.
Ez a balkáni gerle a túlhevülés ellen úgy védekezik, hogy az itató
vizében üldögélve napfürdőzik.

 

Amennyiben az itató környezetében nyírt a gyep, a madarak
(a fotókon ismét balkáni gerle) ...

 

... előszeretettel fekszenek rá szétterített szárnnyal és farokkal a
felforrósodó alacsony növényzetre és a kopár talajfoltokra, ahol
a napfürdő még hatékonyabb

 

Az esetleg évek óta a kertben fészkelő fekete rigók annyira megszokják
a jelenlétünket (felismernek bennünket), hogy képesek alig méterre
tőlünk "összerogyni" és napfürdőzni.

 

 

 

Nyári kánikulában a nyílt, napsütötte itató és környezete akkor igazán vonzó a madarak számára, ha a közvetlen közelében árnyékot adó növényzet vagy kerti bútorok is vannak. Ha szerencsénk van, akkor itt az ablaklesből az alábbi videón látható jelenetnek is a tanúi lehetünk. A felvételen úgy tűnik, mintha a hím fekete rigó fejét sütkérezés közben a kelleténél egy kicsit jobban megsütötte volna a Nap, mert nem tudta eldönteni, hogy napon vagy árnyékban legyen-e, ezért körbe-körbe szaladgált az itató és a bokrok között.

 

 

 

 

Mire jó még az itató körüli gyep?
Valószínűleg nincs ember, akit ne bűvölne el az emlősök kölykeinek hancúrozó, ugrabugráló játéka. Azt azonban már kevesebben tudják (mert kevesebbeknek volt lehetősége megfigyelni), hogy egyes, elsősorban közösségekben élő madárfajok fiókái (például a fekete rigók) is hasonlóan játszadoznak.

 

A sokak által még mindig kevéssé elfogadott verebek első költésből származó fiókái július közepén általában többé-kevésbé önállósodott ifi bandákban keresik fel az itatót (szüleik ilyentájt a még fészekben nevelkedő másodköltést gondozzák). Az alábbi felvételek apropóját az adta, hogy az élelmes és hiperaktív mezei veréb fiókák rájöttek arra, hogy mi mindenre használható az itató melletti, a nyírás után már némileg felnövekedett gyep.

 

A verébfiókák örömére az itatóban fürdő madarak
(házi veréb hím és a következő képen zöldike) ...

 

... folyamatosan annyi vizet fröcsköltek ki, hogy ...

 

... attól olyan tocsogóssá vált az itatótálca körüli fű, hogy abban
"úszva" a kistestű fiatalok ...

 

... kreatív módon fürdeni és hűsölni is tudtak (Fotók: Orbán Zoltán).

 

 

 

 

Ha lehet, legyenek a közelben beülőágak
A tollászkodás, különösen a fürdés utáni tollrendezgetés a madarak életének fontos része, erre nap mint nap sok időt szánnak. Ezért az itató nélkülözhetetlen "berendezési tárgya" a megfelelő kilátást, ugyanakkor takarást egyaránt biztosító tollászkodóhely. Erre legalkalmasabbak a sűrű bokrok, ezért ha lehet, ilyenek közelébe telepítsük az itatót.

 

A képen látható japán birs bokor betegség vagy a szárazság következtében
tavaszra kiszáradt. Az őszi cseréig hajnalkával befuttatva ...

 

... ideális sziesztázóhelye maradt a  madaraknak.

 

A hely vonzóbbá tételét szolgálja néhány kilógó ág, melyekre kiülve ...

 

... a madarak (házi veréb) nem csak az átnedvesedett tollazatukat tudják
rendezgetni, de napfürdőzésre is ideális (Fotók: Orbán Zoltán).

 

 

 

 

 

 

Itatás ablakban, erkélyen

 

Elsősorban a Madárbarát panel és Madárbarát mukahely programban résztvevők számára jó hír, hogy ablakpárkányon, erkélyen is teljes értékű madárvédelmi munka, így itatás is végezhető.

 

Téli madárvédelem teljes kiszolgálással: többféle eleséggel
és itatóval balkonládányi területen egy
emeleti ablakban.

 

Az ilyen etetőkön többnyire a 2011. év madara - a széncinege, és ...

 

... a kék cinege a leggyakoribb vendég, de ...

 

... a balkáni gerle sem számít ritkának ...

 

 

 

 

 

Itatás párkány nélküli ablakban

 

Első pillantásra a párkány nélküli ablakoknál, a panel- és társasházak, irodák emeleti magasságában nehéz madárvédelmi megoldásokat, így madáritatást is alkalmazni. Szerencsére az állatkereskedések számos olyan, erre a célra is használható állatjóléti kiegészítő felszerelést árulnak, ami kis kézügyességgel szinte bárhova felszerelhető. A következőkben a nagytestű papagájok kalitkájába tervezett, fém etető- és itatótál madárvédelmi hasznosíthatóságát mutatjuk be.

 

A cél egy ilyen ablakitató felszerelése (Fotó: Orbán Zoltán).

 

 

 

Első lépésben két fogó segítségével nyissuk meg egy-egy szemes csavar zárt fejét, hogy megkapjuk az itató akasztó kampóit. Kis utánajárással csavarmenetes kampót is beszerezhetünk, a lényeg az, hogy ezek nyaki része ne legyen túl hosszú, mert ebben az esetben a fém tartókeretet nem lehet függőleges pozícióba állítani.

 

Fogókkal nyissunk meg két zárt szemes csavart  (Fotó: Orbán Zoltán).

 

 

 

Miután megvannak a rögzítők, ki kell jelölnünk az itató majdani helyét. Ügyeljünk arra, hogy ez ne akadályozza az ablak becsukását, itt is érvényes a „kétszer mérj, egyszer vágj” mondás. A kampóknak az ablakkeret fájába történő becsavarozását segítheti, ha vékonyabb szárral előfúrunk egy-egy lyukat, erősebb kezűek számára azonban erre nincs szükség, mivel ezek a csavarok némi előkalapálást követően belekapnak, belehajthatók a fába. A kampókat addig csavarjuk be, hogy a keret a felakasztást követően függőlegesen állva biztosítsa az itatótál vízszintességét. Fém vagy műanyag tokozás esetében az itatót ezzel a módszerrel nem rögzíthetjük az ablakkerethez, ilyenkor a falba fúrt lyukakba helyezett tiplik jelentik a megoldást a kampók felfogatásához.

 

Vékony szárral fúrjunk elő a csavaroknak, ...

 

... amiket így már a fa megrepedése nélkül ...

 

 ... tudunk becsavarni (Fotók: Orbán Zoltán).

 

 

 

Ezt követően helyezzük a készlethez tartozó rozsdamentes acél tálat a tartókeretbe, majd töltsük fel az itatót, s már csak várnunk kell tollas barátaink megjelenését.

 

A tartókeret felakasztását, ...

 

... és a tálka behelyezését követően ...

 

... kész az ablakitató, amit már csak fel kell töltenünk
(Fotók: Orbán Zoltán).

 

 

 

Ablak- és erkélyitatók parlagi galambok elleni védelme

 

A túlszaporodott parlagi galambok az általuk belakott városrészekben sajnos teljesen ellehetetleníthetik az énekesmadarak egész éves itatását és téli etetését, mert kiverik a vizet és az eleséget, ürülékükkel pedig mindent beszennyeznek. Ez ellen kétféleképpen védekezhetünk, vagy az etetőt és az itatót fedjük, vagy az erkélyt zárjuk le olyan dróthálóval, melyen csak a kisebb testű (fekete rigó, esetleg balkáni gerle méretig) madarak tudnak átjutni.

 

Ezen az erkélyen a balkonláda-madáritatót (télen etetőként is funkcionál)
felülről és oldalról (az ablaktól és a faltól nem védett részeken)
háló parlagigalamb-mentesíti, ...

 

... miközben a kisebb madarak az erkély korlátja alatti résen tudnak
közlekedni (ez a felvétel nyitott ablaknál készült).

 

Erkélyen működő mini madárvédelmi központ parlagi galambok ellen lehálózva.
A galamboknál kisebb méretű madarak a dróthálóba vágott  bejáratokon
keresztül  juthatnak be. A képen jól érzékelhető, hogy az ilyen vékony
(csibe)drót alig látható, azaz nem csúfítja el az erkélyt
(Fotók: Orbán Zoltán).

 

 

 

Itatókészítés

 

Műanyagflakon- itató
Egy nagyon éles kés vagy tapétavágó sniccer segítségével a nem visszaváltható (vékonyabb a fala), műanyag flakonokból ideális ablakitatót készíthetünk, erre a célra a legalkalmasabb az 5 l-es étolaj kiürült és alaposan kimosott tartálya.  Ennek oldalába, az aljától 5-6 cm-re vágjunk egy ökölnyi lyukat, majd kössünk a nyakára egy függesztő zsinórt, és már csak fel kell töltenünk az itatónkat.

 

Fontos, hogy a lyukat úgy vágjuk ki, hogy a víztartály valóban ne legyen mélyebb 10 cm-nél, mert abba a madarak a zárt térben belefulladhatnak. Mivel a műanyag flakon nem veszélyezteti az ablaküveg épségét, ez az eszköz ideális ablakitatónak is.

 

Az éles tapétavágóval először óvatosan kilyukasztjuka palack
oldalát a bejárati nyílás tetejénél, ...

 

... majd innen félkörívesen balra és jobbra haladva, végül a vízszintes
részt is kivágva pillanatok alatt elkészül az itató, ...

 

... ami a nyakára között zsinór segítségével ki is akasztható
(Fotók: Orbán Zoltán).

 

 

 

Függő itató készítése műanyag virágalátétből
A házi készítésű tálcás függő itató legjobb alapanyaga a műanyag virágalátét. Ennek mgmunkálásához, a zsinórtartó lyukak kialakításához nem is feltétlenül szükséges fúrógép, a lágy műanyagon akár kézzel is átvezethető a fúrószár, a kés vagy a sniccer hegye, de gáz- vagy gyertyalángon felhevített szeggel is eredményesek lehetünk. Lehetőleg olyan alátéttípust válasszunk, melynek alján sugárirányú merevítő bordák vannak, mert ezek segítenek a lyukak helyének pontos tájolásában. Ez azért fontos, mert így biztosítható az egyenletes súlyelosztás és a vízszintes kihelyezés.

 

A házi készítésű függő itató alapanyaga a megfelelő méretű
műanyag virágalátét.

 

A függesztőzsinóroknak fúrjunk három lyukat a tálca
függőleges peremébe egyenletesen elosztva. 

 

Ezt követően vágjunk le három azonos hosszúságú vékony, de erős
zsineget (talán a reluxazsinór a legjobb, a képeken ez látható), ...

 

... majd kössünk egyik végükre egy-egy azonos nagyságú hurkot. ...

 

... A hurkot dugjuk át a perembe fúrt lyukon, ...

 

... majd a zsinór szabad végét húzzuk át ezen a hurokrészen; ...

 

... ezt háromszor megismételve ...

 

... megkapjuk a függesztőzsinórokat. ...

 

... Végül ezeket egybefogva a végükre kössünk egy függesztőhurkot is
(Fotók: Orbán Zoltán).

 

 

 

Az esti locsolás

 

Bár a locsolás nem váltja ki az itatást, amennyiben lehetőségünk van rá, és nincs öntözési tilalom sem, kora délelőtt vagy késő délután indítsuk be 15-20 percre a locsolófejeket. Ezekben a csendes percekben érdemes kiülni a kertbe, és figyelni, ahogy a vízpermettől átázó gyepen megjelennek a földigilisztákra és csigákra vadászó rigók.

 

Szemerkélő esőben és locsoláskor a fekete rigók főleg a felszínre merészkedő földigilisztákkal táplálkoznak (Videó: Orbán Zoltán).

 

 

Mit láthatunk az itatónál?

 

Az itt látható videók azt szemléltetik, hogy egy egyszerű virágalátét-itató is milyen sok megfigyelési lehetőséget jelenthet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Orbán Zoltán

 

 

A települési és település környéki, idősebb fákat is tartalmazó erdőfoltok, fasorok felaprózódása és egymástól való elszigetelődése következtében ezeken a területeken az odúkészítő harkályfajok állománya is csökken. Ezáltal a leggyakoribb odúköltőink – cinegék, verebek és seregélyek – a lehetségesnél és szükségesnél kisebb számban élnek a falvakban, városokban.

Öreg fák hiányában, hacsak nem alkalmazunk mesterséges odúkat, az
odúköltő madarak többsége eltűnik a területről (Fotó: Orbán Zoltán).

 Ez alól elsősorban a széncinegék jelentenek kivételt, mivel szinte bármilyen üregben,
a felvételen éppen egy vázában képesek költeni (Videó: Orbán Zoltán).

Szerencsére mesterséges fészekodúk kihelyezésével ellensúlyozni lehet ezt a negatív hatást. Attól függően, hogy milyen madárfajokat szeretnénk megtelepíteni, a madarak igényeihez és testméretéhez alkalmazkodva különböző odúkat kell alkalmaznunk. A letölthető odútípus táblázat a leggyakrabban alkalmazott odútípusok alapadatait, köztük az elkészítéshez szükséges alapterület, magasság és röpnyílás méreteket mutatja be.

Odútípusok

A, B és D típusok

A tipikus, kerek röpnyílású, harkály vájta madárodúk mesterséges változatait a berepülőnyílás és az alapterület nagysága alapján „A”, „B” és „D” típusba soroljuk. 
A mesterséges odúk közül a „B” típusú a legszélesebb körben használt, ebbe költöznek azok a legalkalmazkodóképesebb, településeken is gyakori fajok – a széncinege, a házi és a mezei veréb –, melyek kedvelik a hagyományostól eltérő és az alacsonyan elhelyezkedő fészkelőhelyeket is. Hasonlóan rugalmas viselkedésű a seregély is, mely a nagyobb alapterületű és röpnyílású "D" odút foglalja el, akár alig méteres magasságban is.

A „D” típusú mesterséges odú seregély lakóinak megfigyelése sok izgalmas
élményt kínál: beköltözéskor, ...

... és a fiókák etetésekor (Videók: Orbán Zoltán).

 

... és a fiókák etetésekor (Videók: Orbán Zoltán).

 

C típusú odú 

A "C" odúk partfalak és sziklák hasadékaiban, üregeiben költő kistestű énekesmadárfajok megtelepítését szolgálják. Ezek a madarak a hagyományos értelemben nem tekinthetők odúköltőknek, esetükben a megfelelő költőhely legfontosabb kritériuma a fedettség, a vízszintes alap és a fészek legalább egyik oldalának támasztottsága. Ezért ezek az odúk nem szűk, kerek röpnyílásúak, hanem megközelítően félig nyitott előoldalúak.

Míg a kerek röpnyílású énekesmadárodúkat többnyire fákon használjuk, az eredetileg sziklahasadékokban, partfalak üregeiben fészkelő rozsdafarkúak és barázdabillegetők költését segítő "C" odúk esetében a helyzet éppen fordított: ezeket elsősorban magasan az épületfalakra szokás kirakni, a fára telepítés ritkább.

A ragadozók ellen előtét kiegészített ellátott "C" odúkat a lakott területek macskaveszélyes környezetében is ki lehet telepíteni bokrokba, sövényekbe, falra futtatott kúszónövényzetbe. Ugyan ez mindenféle kiegészítés nélkül "B" odúkkal is megtehető.

 ... a bejáratukat levédve térdtől fejmagasságba, bokrokba is kitehetjük
ökörszemnek és a vörösbegynek (Felvétel: Orbán Zoltán) .

A nagy méretű „C” típusú odúkat költőládának hívjuk. A képen lakott
kék vércse költőláda látható. 

A táblázatban ismertetett alaptípusok mellett számos egyéb mesterséges odú, és a madarak megtelepítését segítő eszköz, megoldás létezik. Az MME bolt weboldalán, ahol számos odútípust és odúváltozatot vásárolhat.  

Milyen a megbízható minőségű madárodú?

A mesterséges odúkkal szemben támasztott legfontosabb természetvédelmi vonatkozású követelmény a megbízhatóság. Az elmúlt több mint egy évszázad tapasztalatai alapján - minden szempontot figyelembe véve - a 2-2,5 cm vastag fenyődeszkából készült odúk felelnek meg leginkább a minőségi, biztonsági és ár/érték arány elvárásoknak.

A fenyő-, esetleg akácdeszkából készült, festett vagy lenolajjal kezelt odúk,
különösen, ha a tetejük bádoglemezzel, kátránypapírral van szigetelve,
akár évtizedekig szolgálják a madárvédelmet.

A barkácsáruházakban és hasonló helyeken kapható színes, gyakran mókás kinézetű madár házikókról sokszor azt sem lehet eldönteni, hogy etetők vagy költőodúk-e, ráadásul gyakran etetőként árusítanak kerek röpnyílású eszközöket, melyek teteje nem nyitható, ezért ezek nem takaríthatóak, tehát fészkelőhelynek sem alkalmasak.

Hol szerezhetők be garantált minőségű madárvédelmi eszközök?

Az MME Természetbarátok Boltját azért hoztuk létre, hogy a Madárbarát kert program résztvevői, a madárvédők örvendetesen bővülő lakossági tábora számára biztosítsuk a madárvédelmi eszközöket és szakkönyveket. A bolt nem csak internetes (csomagküldő) áruházként működik, de kedden és szerdán 10–16 h közötti nyitvatartással is várjuk az érdeklődőket.
 

Odúkészítés

Mesterséges odúk készítésére a fatelepeken árusított 2,5 cm vastag, 15-20 cm szélességű fenyődeszka a legalkalmasabb. Amennyiben az odú méretei ennél jelentősen szélesebb anyagot igényelnek, barkácsüzletekben kapható faragasztóval megfelelő szélességű deszkalapokat készíthetünk. Madárodúk természetes fatörzsekből is gyárthatók, ehhez azonban drágább megmunkáló berendezések (nagyobb teljesítményű elektromos fúró, marófej, befogó satu) szükségesek, ezért érdemesebb ezeket készen megvásárolni. Fontos azonban, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a fatörzsodúk könnyen repednek, kevésbé időtállóak, mint a deszkaodúk, ezért ha ilyet vásárolunk, többször ellenőrizzük az állapotát. További lehetőséget kínálnak az odúkészítéshez a kültéri OSB lapok is.

Ne készítsünk odút nem vízálló anyagokból (pl. farostlemezből, faforgácslapból ["bútorlap"]), mert ezek nedvesség hatására szétmállnak, szétesnek és elsőként szinte bizonyosan az aljuk szakad ki a legnagyobb terhelést jelentő költési időszakban; a tojásokkal, fiókákkal teli fészek és a kotló, etetni érkező madarak súlya alatt!

Rossz minőségű anyagból készült, nedvesség hatására széteső "D" odú (Fotók: Orbán Zoltán).

 

A röpnyílás kialakítása
A kerek röpnyílást az elektromos kézi fúrókhoz kapható lyukvágó készlettel magunk is ki tudjuk alakítani 6–8 cm átmérőig az odú előlapjának felső harmadába. A fúrást követően a nyílásszélekről csiszolópapírral érdemes eltüntetni a szálkás felületet. A táblázatban közölt alapadatoktól kis mértékben el lehet térni, a kerek röpnyílások esetében ± 2-3 mm nem jelent gondot. Alkalmanként előfordul, hogy a deszkaodúk röpnyílását a harkályok kitágítják. Ez megakadályozható a berepülőnyílás köré szegelt fém (bádog, alumínium) „szoknyával”.

 

Nyitható tető vagy félig nyitott előlap
Az „A-B” és „D” odúk esetében az ellenőrzés és a takarítás miatt nyitható tetőre van szükség. Ez egyszerűen megoldható, ha a tetőt zsanérral rögzítjük az odú hátlapjához, vagy a belmérettel megegyező „dugót” szegelünk, csavarozunk a tető alsó oldalára. Annak érdekében, hogy az odú ne ázzon be, érdemes a tetőt a két oldalán és az elején az odú külső méreténél 2–3 cm-rel szélesebbre méretezni. Mivel az odúk tetejét a szél vagy egyes szőrmés ragadozók (nyest, nyuszt) felnyithatják, érdemes dróttal lezárni. Ennek legegyszerűbb módja, ha a tetőbe vert U-szeghez rögzített puha drótot az odú oldalába nem teljesen bevert szeg feje köré csavarjuk. A tető az odúk leggyorsabban elöregedő része, ezért érdemes megerősített védelemmel ellátni. Kátránypapírral, bádoggal vagy PVC padló darabbal szigetelve élettartama, így az odú használhatósága is meghosszabbítható. A „C” odúk és a félig nyitott elejű költőládák (vörös és kék vércsék számára) esetében nincs szükség nyitható tetőre, mert a röpnyílás elég nagy az ellenőrzés és a tisztítás elvégzéséhez. Az ilyen költőládák esetében a talajról, távcsővel is elvégezhető ellenőrzést segíti a tető belső oldalára elhelyezett tükör.

 

Az elengedhetetlen festés, felületkezelés
Bármely deszkaodú esetében érdemes időt és energiát fordítani az időjárás-állóságot biztosító festésre, lenolajjal történő felületkezelésre, a tetők vízhatlan burkolására, mert ennek hatására odúink élettartama többszörösére, felújítás nélkül akár 10–15 évre is nőhet.

Kátránylappal szigetelt tetejű odú (Fotó: Bajor Zoltán)

A letölthető odútípus-táblázatban ismertetett alaptípusok mellett számos egyéb mesterséges odú, és a madarak megtelepítését segítő eszköz, megoldás létezik. Ezekről az MME bolt weboldalán is tájékozódhat, ahol az eszközök meg is vásárolhatók.

 

Töltse le az odúkkal kapcsolatos kisokosunkat! 

 

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a kertben végezhető
mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>), ... 

Ha pedig szeretné jobban megismerni, meg is határozni az eközben látott madarakat,
a Madármegfigyelők kézikönyve (bolt >>) segíthet önnek 

 

Orbán Zoltán

 

Ezért is fontos, hogy nagyban, több ország vagy éppen az egész unió területében gondolkodva védjük a még stabil állományokat, így került a mezei veréb hazánkban természetvédelmi oltalom alá. Az állami szerepvállalás mellett azonban legalább annyit nyom a latban a lakosság, a madárbarát kertészek aktivitása veréb ügyben, téli etetésük mellett költésük segítésgével is.

 

A veréblakótelep-odú

Egy megoldásként több „B” odút is kihelyezhetünk egymáshoz közel, így a verébcsaládok egymás közelében tudnak maradni. Másik megoldási lehetőséget jelentenek a telepes, több fészek befogadására alkalmas odúk, melyek leginkább a galambdúcokhoz hasonlíthatóak.

A veréblakótelep ugyan olyan széles körben alkalmazható, mint a többi mesterséges odútípus. Kertes környezetben, madárbarát óvodában és iskolában, lakótelepeken, munkahelyeken fák törzsére vagy az épületek falára, panel- és társasházakban erkélyre is elepíthető.

Az MME 2008-ban elkészült veréblakótelep-odúja ...

... egyszerre három fészekalj befogadására alkalmas.

Házi készítésű veréblakótelepek (Fotók: Orbán Zoltán).

Mezei verebek ősszel egy veréblakótelep-odúnál
(Videó: Orbán Zoltán).

A veréblakótelep közvetlen közelébe nagyobb
röpnyílású "D" odút is érdemes telepíteni.

A veréblakótelep-odúba, hasonlóan a többi odútípushoz, természetesen
más fajok (a képen kék cinege) is beköltözhetnek.

A verebek költését is segíthetjük tavaszi fészekanyag kihelyezéssel
a veréblakótelepnél ...

... vagy ennek közelében a talajon, ...

... amit előszeretettel vesznek igénybe a madarak, a lépen
egy házi veréb hím (Fotók: Orbán Zoltán).

 

Miért csökken a verebek száma?

A nagy kínai verébfiaskó
A Mao Ce Tung vezette Kína az 1958-1962 közötti időszakban hirdette meg a „Nagy lépés” programot, melynek egyik első akciója az „Öt kártevő kampány” volt. A kártevőirtásban a verebek – mint a rizstermés vélt megdézsmálói –  élen szerepeltek. A lakosságot arra kötelezte a kormányzat, hogy fémedényekkel zajongva folyamatosan riasszák a madarakat, akik így nem tudtak leszállni táplálkozni és pihenni. Emellett mindenféle eszközzel – például a gyerekek csúzlival – lőtték is őket, megsemmisítették a fészkeiket, összetörték a tojásaikat és megölték a fiókáikat.

1960-ban a kínai tudományos akadémia kutatási eredményekre hivatkozva kijelentette, hogy a verebek elsősorban rovar-, nem pedig magevők. Azonban Mao elnök hiába visszakozott, hogy akkor „felejtsük el” – már késő volt. A fiókáikat rovarokkal tápláló verebek hiányában túlszaporodó rovarok felfalták a vetést, és a kialakuló éhínségbe legalább harmincmillió kínai halt bele.

Sajnos az utóbbi évtizedekben – ha más okokra visszavezethetően is – Európában is bekövetkezett egy területenként ijesztő nagyságrendű verébállomány-csökkenés.

A verebek (mezei veréb) rovarokkal, köztük mezőgazdasági
kártevőkkel táplálják a fiókáikat. Ezt Mao Ce Tung nem
tudta vagy nem vette figyelembe, ami legalább
30 millió ember éhhalálához vezetett
(Fotó: Orbán Zoltán).

 

Verébmentes Európa?
Nyugat-Európa jelentős részén a veréb (különösen a 2007. év madara, a mezei veréb) ma már ritkának számít, de vannak olyan régiók is, ahol úgy növekedett fel egy most tizenéves generáció, hogy nem találkozhattak ezekkel a bokrok között csiripelő madarakkal! Kontinensünkön a verebek járulékos áldozatai az élőhelyek átalakításának, elsősorban a mezőgazdasági termelés megváltozásának.

A mindennapiság szinonimájaként a magyar szólások közé is bevonuló
"szürke kis" verebek (házi verebek) sokkal fontosabbak, mint egykor
gondolták. Megfogyatkozásuk, eltűnésük többek között a
természetkímélő agrárium visszaszorulásának egyik
fontos bio-indikátora (Fotó: Orbán Zoltán).

 

A II. világháború és a Közös Agrárpolitika
Az ezredforduló végére már a kontinens jelentős részén komoly aggodalomra okot adó, különösen az agrárterületeket érintő madárállomány csökkenések hátterében az utolsó nagy világégés, a II. világháború áll.

Az 1950-es években a háború dúlta európai országok nemzetgazdasága romokban hevert, az emberek éheztek, mert a termelőeszközök jelentős része megsemmisült. Éppen ezért az Európai Unió (1992) elődjeként megalakuló Európai Szén- és Acélközösség (1951), majd az Európai Gazdasági Közösség (1954) egyik fő célkitűzése a termelékenység növelésére, az agrárnépesség életszínvonalának növelésére, a stabil élelmiszerellátásra épülő közös mezőgazdasági politika megteremtése volt. Az ezt deklaráló 1958. évi Római Szerződés az árgarancia és a támogatási struktúra megteremtésével a mennyiségi élelmiszertermelésre helyezte a hangsúlyt.

A Közös Agrárpolitika (KAP – Common Agricultural Policy) olyan sikeres volt, hogy a Közösség rövidesen az önellátáson felül jelentős exportálható élelmiszer felesleget is termelt a legfőbb élelmiszerekből (tej, vaj, marhahús, gabonafélék stb.). Csakhogy ezért a sikerért hatalmas árat fizettünk!

A terméshozam-maximalizáló intenzív mezőgazdálkodási módszerek,
például a képen látható monokultúrák alkalmazása néhány évtized
alatt az agrárterületek madárvilágának csökkenéséhez vezetett.
Az ilyen területeken a verebek nem találnak fészkelőhelyet,
a permetezés miatt kevesebb és mérgező a rovar táplálék
(Fotó: Orbán Zoltán).

 

Természetvédelmi problémák, társadalmi és piaci feszültségek
Mivel a termelés mennyiségi növelése csak a szántóterületek növelésével, intenzív módszerekkel, monokultúrás gazdálkodással, növényvédőszerek és egyéb agrárkemikáliák általános és széleskörű alkalmazásával volt lehetséges, alig néhány évtizeddel a Római Szerződés aláírását követően már érezhetővé vált a természetes és természetközeli élőhelyek csökkenése, ráadásul az agrárterületek minősége és biológiai sokfélesége is jelenősen károsodott.

Ennek következtében a mezőgazdasági területeken élő madárfajok állományai a nyugat-európai országokban vészesen megfogyatkoztak. Jellemző példája ennek 2007. év madara, a mezei veréb, melynek egyesült királyságbéli állománya az ezredfordulóra 96%-kal csökkent. Az iparilag és gazdaságilag kevésbé fejlett, éppen ezért érintetlenebb természeti környezetű Közép -és Kelet-Európában ez a hatás jelentősen kisebb mértékű volt, de amint azt a 2010-es év madarai – a fecskék – példája mutatja (1999-2009 között átlag 46%-kal csökkent hazai állományuk), a rendszerváltást követően Magyarország sem mentesült a negatív hatások alól.

A környezeti károkozás mellett a társadalmi és piaci hatások is számosak. A szinte feltétlen támogatás miatt elkényelmesedett gazdák termékei a világpiacon nem mindig képviseltek versenyképes minőséget, ezért az EU piactorzító megoldásokat (mozgó védővámnak tekinthető importlefölözés, exporttámogatás) alkalmazott az unión kívüli agrárkereskedelemben. További problémát jelentettek a túltermelés miatt a piacszabályozási beavatkozások ellenére eladhatatlan, felhalmozódó élelmiszerek, melyeket újabb támogatásokkal kellet megsemmisíteni.

Verébdúc Angliában, ahol az egyik legnagyobb,
96%-os mezei veréb állománycsökkenés
bekövetkezett (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Natura 2000, multifunkcionális mezőgazdaság, vidékfejlesztési politika
A Közös Agrárpolitika járulékos negatív hatásaként jelentkező természetvédelmi problémák kezelésére az EKG/EU a nemzetközi egyezmények mellett saját közösségi szabályozásokat is bevezetett. Az EU hatályos jogszabályai közül mintegy 300 környezeti vonatkozású, ezek közül a legjelentősebb természetvédelmiek a Madárvédelmi irányelv (1979) és az Élőhelyvédelmi irányelv (1992). Ezek előírják a tagállamoknak a Fontos Madárélőhelyek (IBA) és a Különleges Madárvédelmi Területek (SPA) egységes koncepció szerinti kijelölését, védelmét és fenntartását, melyek részét képezik az Európai Unió Natura 2000 ökológiai hálózatának.

A természetvédelmi intézkedések mellett a múlt század utolsó évtizede a Közös Agrárpolitika felülvizsgálatát is magával hozta. Az európai mezőgazdaság funkciója alapvetően eltér a tengerentúli versenytársakétól. Tőlük eltérően a kontinens mezőgazdasága több évszázados múltra tekint vissza és sűrűn lakott országokban működik, ezért jelentős táj- és társadalomformáló szerepet is betölt. Az EU tagállamaiban az agrárium egyre kevésbé jellemezhető pusztán élelmiszertermelő ágazatként, sokkal inkább illik rá a „multifunkcionális mezőgazdaság” megjelölés, mely fogalom 1992-ben hangzott el először az ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciáján Rio de Janeiróban. A multifunkcionális mezőgazdaság a hagyományos élelmiszertermelő funkciót:

• mélyíti (fenntarthatóság, helyi és régiós piaci szemlélet, öko- és biotermékek, helyi specialitások);
• újraalapozza (hatékonyság és takarékosság, alternatív erőforrások alkalmazása, nem-élelmiszer funkciók: bioalkohol, biodízel);
• szélesíti (energianövények, agro-, falusi-, öko-, fotó-, élményturizmus, életképes vidék fenntartása, kulturális örökség megőrzése, hagyományőrzés, természetes élőhelyek védelme, talajvédelem, biológiai sokféleség védelme).

Az EU a Közös Agrárpolitika negatív természetvédelmi, társadalmi és gazdasági hatásainak ellensúlyozására 1992-től napjainkig több jelentős KAP reformot dolgozott ki, melynek lényege, hogy az agrárpolitikában a mindeddig elsődlegesnek tekintett hagyományos élelmiszertermelő funkció – a biztonságos szintet biztosítva – háttérbe szorul, és helyette a tájmegőrzési, tájgazdálkodási szerep kerül előtérbe.

Ebben az új szemléletben sok gazdálkodó akkor jár anyagilag is jobban (erre kap támogatást), ha búza helyett túzok- vagy kékvércsebarát gazdálkodást folytta, ha mesterséges odúkat telepít, magyarán biztosítja a területen élő, megőrizendő állat- és növényfajok életfeltételeit is.

A Közös Agrárpolitika reformja az olyan természetkímélő, tájfenntartó,
tájkarbantartó módszerek alkalmazását helyezi előtérbe, mint
amilyen a képen látható rovar búvósávos kaszálás
(Fotó: Orbán Zoltán).

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>), ...

... illetve a kimondottan az odúlakó madarak védelmével foglakozó
kiadványunkat (bolt >>)

Ha pedig szeretné jobban megismerni, meg is határozni az eközben látott madarakat,
a Madármegfigyelők kézikönyve (bolt >>) segíthet önnek

 

Orbán Zoltán

 

Ráadásul a nagy létszámú, támadékony dolgozóból álló odúfoglaló rajok a fiókákra, a kotló és etető szülőkre, illetve a költést ellenőrző madarászokra is veszélyt jelentenek. Ezért is nagyon fontos, hogy a terepen lehetőleg soha ne dolgozzunk egyedül, mindig legyen velünk biztosító társ.

Háziméhcsalád ...

... és lépei D típusú szalakótaodúban (Fotók: Orbán Zoltán).

 

Csak óvatosan és csak ha feltétlenül muszáj!

A nagy családokban élő, agresszív, fullánkos hártyásszárnyúak kilakoltatása nem egyszerű feladat. Méhek esetében lehetőleg szóljunk egy tapasztalt méhésznek, aki még örülni is fog az „ajándék” családnak. Ha a méhek és lódarazsak jelenléte nem jár közvetlen veszéllyel, várjuk meg az ő szaporodási ciklusukat lezáró fagyos késő őszi-téli időszakot, és ekkor távolítsuk el a fészket, a lépeket.

A lódarazsak még a mérgükre nem allergiás emberre is veszélyt jelentenek, ezért odúellenőrzéskor legyünk figyelmesek (Fotó: Orbán Zoltán).

 

A „titkos biofegyver" – a molyirtókazetta

Gyakran előfordul, hogy egy-egy odút évről-évre elfoglalnak a méhek vagy darazsak, ezek esetben érdemes bevetni egy hasznos trükköt. A háztartási és élelmiszer üzletek vegyi áru polcain szinte mindenhol megtalálhatók a ruhásszekrénybe akasztható molyirtó kazetták. Ezek hatóanyaga veszélytelen a madarakra, ezért a lépektől megszabadított odú nyitható tetejének belső oldalára rajzszögezzünk fel egy ilyen rovarriasztó kazettát. Ezek többnyire papír reklám tokra vannak ragasztva, amit a műanyag tartály megsértése nélkül nyugodtan levághatunk, és így már a legkisebb, „A” típusú odú tető lapjára is elfér. A molyirtó kazetták hatásideje hosszú, 4-6 hónap, ezért ezeket legjobb február-márciusban kiszerelni, így egész költésidőben távol tarthatják a méheket és darazsakat. 

A természetes hatóanyagú molyirtókazetta ...

... aktív anyag tasakja körül ...

... vágjuk le a csomagolást, hogy ...

... felrajzszögezést követően ...

... az odú teteje akadálytalanul lecsukódhasson (Fotók: Orbán Zoltán).

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>), ...

... ha pedig szeretné jobban megismerni, meg is határozni az eközben látott madarakat,
a Madármegfigyelők kézikönyve (bolt >>) segíthet önnek

 

Orbán Zoltán

 

Nyári költésellenőrzés és fészekeltávolítás

A legtöbb kisebb testű madárfajnak általában évente két, ritkán három fészekalja is van, és többnyire minden költés számára új fészket készítenek, aminek praktikus okai vannak: a fészkek fizikai rongálódása a kotlás és az etetés során, a ragadozók általi ismertség, az ürülékkel és toll tok „korpával” való szennyeződés, élősködők megtelepedése a fészekanyagban.

Az odúlakó énekesek esetében ezekhez járul még, hogy a behordott fészekanyag miatt a költőüreg fizikailag feltöltődhet. Utóbbira szemléletes példa a házi és a mezei veréb, mely madarak egy-egy fészke is teljes mértékben kitölti az odúk belső terét. Ezért a rendszeres odúellenőrzések egyik legfontosabb oka a régi fészkek eltávolítása. Ha tehetjük, a tavaszi-nyári időszakban havonta legalább egyszer nézzünk be az odúkba, és ha láthatóan használt, szennyezett, ellapult fészket találunk, azt dobjuk ki.

 

Őszi és tél végi nagytakarítás

Attól függetlenül, hogy nyáron megtettük-e, a költési szezon végén, szeptember tájékán mindenképpen ellenőrizzük és takarítsuk ki az odúkat, vágjuk le a besűrűsödött ágakat. Az odúkat a madarak nem csak a költési, de a telelési szezonban is előszeretettel használják. A fagyos éjszakákon, különösen, ha több madár együtt húzza meg magát az odúkban, a zárt tér szélvédettebb, melegebb búvóhelyet jelent. A téli odúhasználat legbiztosabb jele az éjszakázó madarak felhalmozódó ürüléke, amit időnként érdemes kiönteni. Alkalmanként előfordul, hogy egy-egy legyengült vagy beteg madár az odúban pusztul el, akár lehetetlenné téve a további éjszakázást, ezért a télen tovább folytatott havi odúellenőrzés és -takarítás fontos a madarak jóléte szempontjából.

Összelapult, szennyeződött seregélyfészek eltávolítása a fiókák
odúelhagyását követően.

Télen az odúban éjszakázó madarak ürülékét érdemes időszakonként kitakarítani, ...

... mert akár jelentős mennyiség is felhalozódhat belőle az odúk alján
(Fotók: Orbán Zoltán).

 

Védett emlős vendégek

Különösen nagyobb, erdei odútelepeken találkozhatunk odúfoglaló emlősökkel, elsősorban pelékkel a mesterséges odúkban, melyeknek 3 faja: az erdei, a nagy és mogyorós pele él hazánkban (a kerti pele egyértelműen nem bizonyított). Ezek a ritkán látható kis emlősök védettek, ezért ne háborgassuk őket. Ritkán előfordulhat, hogy megfelelő természetes faodvak hiányában denevérek költöznek a mesterséges odúkba. Ha ilyennel találkozunk, érdemes őket áttelepíteni a közelbe kihelyezett, kimondottan az ő számukra készült denevér odúba. Ha az átköltöztetés mellett döntünk, óvatosan, lehetőleg bőrkesztyűvel fogjuk meg a „bőregereket”, majd a denevér odú alul lévő bebújó nyílásához téve mászassuk be őket. Végül a madárodúból kiszedett denevérürülékkel kenjük be a denevérodú röpnyílásának a környékét, hogy az állatok könnyebben megtalálhassák új otthonukat.

... egy ilyen odútelep őszi takarításáról és peléiről szól ez a videó,
illetve a kapcsolódó beszámoló (Fotó, videó: Orbán Zoltán).

 

Méhek, lódarazsak kilakoltatása

Faodvakba a madarak és emlősök mellett sok rovarfaj, elsősorban méhek, darazsak, köztük a lódarazsak is beköltöznek, kilakoltatásukról itt olvashat. 

 

Harkályok elleni védekezés

A harkályok odúkészítő munkájukkal többnyire segítik az odúköltő énekesmadarak életét. Olykor-olykor azonban előfordul, hogy a harkályok szemet vetnek a mesterséges odúkra, és a röpnyílásnál elkezdik megbontani. Ezt egyszerűen megelőzhetjük, ha fém üdítős dobozból „szoknyát” vágunk, majd szegelünk a berepülőnyílás köré. A harkályok épület rombolásáról, és ennek megakadályozásáról itt olvashat többet.

Harkály odútágítása ellen védő fémszoknya (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Hibás odúk cseréje, karbantartása

A rendszeres odúellenőrzések legfontosabb célja az elöregedett, hiányos, törött odúk cseréje, az elmozdult odúk megigazítása. A hibás odúk, költőládák azért jelentenek fokozott veszélyt a madarakra, mert nem egy-egy egyed, hanem akár teljes fészekaljak pusztulását okozhatják. Az odúk elöregedését késleltethetjük, ha időtálló anyagokból és kellő gondossággal készítjük el: a könnyen szétázó farost lemezt vagy bútorlap helyett fenyőt, akácot vagy OSB lapot használjunk, a kész odút fessük le, a tetőre tegyünk kátránypapír vagy bádogszigetelést.

Rosszul kihelyezett vagy elmozdult mesterséges odú.

 

Az egyik leggyakoribb odúhiba a tetők felnyílása, leesése, melynek következtében a fészekaljak megázhatnak, a közvetlen napsugárzás miatt hőgutát kaphatnak, és a ragadozók számára is elérhetővé válnak. A tetőproblémák hátterében többnyire a szél áll, de előfordul, hogy fészekfosztogató nyest, nyuszt vagy mókus a tettes. Mindkettő ellen védekezhetünk, ha az odú tetejét dróttal rögzítjük.

Szél által leszakítot tetejű D odú.

A mesterséges odúk dróttal rögzített teteje nem csak a szélnyitás,
de a ragadozó emlősök ellen is véd (Fotók: Orbán Zoltán).

 

A következő gyakori meghibásodás hátterében a faanyag elöregedése, megrepedése áll, melynek következtében az odú oldalfalai, fenéklemeze részben vagy egészben kitörik. Különösen odúhiányos helyeken, például az alföldi pusztákon, ahol a szalakóták, búbosbankák, füleskuvikok állománynagyságát elsősorban nem a táplálék, hanem a költőhelyek hiánya befolyásolja, a madarak képesek a leglepusztultabb odúkba is beköltözni, ami folyamatos balesetveszélyt jelent a madarakra. Ennek sajnálatos példája egy szalakóta volt, mely etetés közben belecsúszott a röpnyílás alatti repedésbe és elpusztult. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a bőséges rovar tápláléknak hála a kirepülés előtt álló fiókákat a megmaradt szülő egymagában is képes volt etetni. Ennél az odúnál a további baleset elkerülése érdekében, ideiglenes megoldásként, a repedésbe faágat drótoztunk. A legbiztosabb megoldás az, ha a láthatóan elöregedett, pergő festésű, repedezett odúkat, költőládákat újra cseréljük.

A képen látható szalakóta belecsúszott a röpnyílásnál keletkezett
repedésbe és szabadulni képtelenül ottpusztult. ...

... A repedés ideiglenes jellegű helyszíni betömésével a másik
öreg etető madár számára biztonságossá tett odúból a nagy
fiókák kirepültek (Fotók: Orbán Zoltán). 

 

A táblázatban ismertetett alaptípusok mellett számos egyéb mesterséges odú, és a madarak megtelepítését segítő eszköz, megoldás létezik. Ezekről tájékozódhat odú honlapunkon és az MME bolt Web oldalán, ahol számos odútípust és odúváltozatot vásárolhat.

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>), ...

... illetve a kimondottan az odúlakó madarak védelmével foglakozó
kiadványunkat (bolt >>)

Ha pedig szeretné jobban megismerni, meg is határozni az eközben látott madarakat,
a Madármegfigyelők kézikönyve (bolt >>) segíthet önnek

 

Orbán Zoltán

 

Mikor helyezzük ki az odúkat?

Az új odúk telepítésének legjobb időszaka a szeptember-november. Ennek fő oka, hogy az odúkat a madarak nemcsak a költési, de a telelési időszakban is használják éjszakázásra. Természetesen odút kihelyezni soha nincs késő, akár nyár közepén is érdemes erre időt szánni, mert az énekesmadarak évente akár háromszor is költhetnek.

Merre nézzen az odú?

Általános javaslat, hogy az odúk röpnyílása lehetőleg ne észak felé nézzen, mert ezeknél nagyobb esély van a beázásra, ami a hideg széllel együtt hátrányosan befolyásolja az odúk mikroklímáját, különösen télen, amikor a cinegék előszeretettel éjszakáznak akár csoportosan is ezekben.

Kihelyezési magasság és rögzítés

A hagyományos, kerek röpnyílású „A-B” és „D” odúk esetében a kihelyezési magasság általában 2–8 m között van (lásd a táblázatot), de több faj beköltözik alig méteres, mellmagasságban lévő odúkba is. Ezek az odúk függesztettek, drót és szükség esetén kampó segítségével faágra, ágcsonkra akasztva telepítendők. Az odúnak nem kell feltétlenül a fatörzsnek támaszkodnia, azok megfelelően erős ágakra is függeszthetők, a lengő mozgás a madarakat nem zavarja.

A félig nyitott előoldalú „C” odúk esetében a minimum kihelyezési magasság 0,5 m is lehet (lásd a táblázatot). Lakott területeken, ahol sok a macska, ezeket kiegészítő védelem nélkül elsősorban az eresz magasában szoktuk alkalmazni, a kisragadozók benyúlását megakadályozó drót és tüskés ág előtét alkalmazásával azonban térd- és mellmagasságba, bokrokba, sövényekbe is telepíthetők (erről később még lesz szó).

"C" odú hagyományos elhelyezése eresz alatt (Fotó: Orbán Zoltán).

 

A nagy méretű és nehezebb „D” odúk (különösen tömeges kihelyezés esetén) biztonságosan és időtakarékosan már nem mindig helyezhetők ki szegelés nélkül. Amennyiben ezt a megoldást kell alkalmaznunk, fontos, hogy vegyük figyelembe a fa növekedésével járó feszítő erőt, ami már egy-két év alatt is kiszakíthatja a szegeket, az odú leesését okozva. Ezt úgy kerülhetjük el, ha az odúhoz csavarozott léc előfúrt lyukain keresztül a 3-4 szeget csak félig, kétharmadig ütjük be. A kiálló szegrészt a növekedő fatörzs 4-6 év alatt húzza csak át a deszkán, így az odú leesése késleltethető.

A táblázatban ismertetett alaptípusok mellett számos egyéb mesterséges odú, és a madarak megtelepítését segítő eszköz, megoldás létezik. Ezekről tájékozódhat odú honlapunkon és az MME bolt weboldalán.

Egyesével és csoportosan is

Az azonos típusú mesterséges odúkat hagyományosan egyesével, egymástól 15-20 m távolságra szoktuk kihelyezni. Ez alól létezik kivétel: a több "B" típusú lakókamrát tartalmazó veréblakótelep-odú, illetve a mesterségesodú-fa. Utóbbi esetében egyetlen nagy méretű fára, egymás alá, mellé és fölé több, akár 4-6 "B", "D"/seregély és "D"/búbosbankaodút (vagy szalakóta-, füleskuvikodút) akaszthatunk. Ezzel a megoldással a természetes harkályfák, a fakopáncsok által sűrűn kilyuggatott nagyméretű fák kínálta természetes, sűrű fészkelőhelykínálatot tudjuk utánozni.

Az ilyen harkályfák néhány méteres szakaszán akár
5-10 db különböző méretű odú is várja a verebeket,
cinegéket, seregélyeket, denevéreket és méheket,
melyek meglehetős békességben képesek
egymás közelében elfoglalni ezeket
(Fotó: Orbán Zoltán).

Ezen a mesterségesodú-fán három "D"/búbosbankaodú (kétoldalt és lent középen),
és egy "D"/seregélyodú (fent középen) van. Ezeket a fa teljes magasságába
jobban szétszórva, és akár még nagyobb számban, egy-két "B" odúval
kiegészítve is ki lehetne helyezni (Videó: Orbán Zoltán).

 

Az ilyen odúfákkal különösen a lakott területek "odúínséges" környezetében tudunk nagyobb fajgazdagságot és egyedsűrűséget elérni, ami különösen jó madármegfigyelési, fotózási és videózási, valamint környezeti nevelési és turizmusfejlesztési lehetőséget is jelent.

Sövény- és bokorodú megoldások

A lakosság legkedveltebb madarai közé tartozó ökörszem és vörösbegy ősztől kora tavaszig gyakori vendége a lakott területeknek, az etetőknek és itatóknak, költési időszakban viszont alig vagy egyáltalán nem találkozhatunk velük. Ennek egyik fő oka, hogy ez a két, talajon vagy talajközelben fészkelő madár a gondozott parkokban, kertekben nem talál olyan kellően nagy kiterjedésű, a tövüknél is széles és sűrű bokrosokat, ahol biztonságban építhetné meg fészkét.

A téli kertek, parkok egyik leglátványosabb madara a vörösbegy
(Videó: Orbán Zoltán).

 

Pedig a macskák és a szárnyas ragadozók jelentette veszély a fiatalok kirepülését követően jelentősen csökken, mivel a bujkáló életmódot folytató vörösbegy és ökörszem fészket elhagyó fiókái számára a fészkelésre egyébként nem alkalmas bokrok már kellő védelmet nyújthatnak. Ezért ha valahogy meg tudnánk oldani, hogy a fészkek biztonságban legyenek, akkor jó eséllyel a jelenleginél nagyobb számban költhetnének ezek a madarak is a közelünkben – újabb megfigyelési élményekkel gazdagítva életünket. Szerencsére ehhez rendelkezésünkre áll egy olyan mesterségesodú-típus, ami térd- és derékmagasság közé kihelyezve, némi kiegészítéssel ennek a két fajnak a költését is segítheti. 

A felnyírt, nem kellően széles bokrok, bokrosok nem alkalmasak a madarak, különösen
a talajközelben költő fajok fészeképítésére (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Megoldások „C” odú talajközeli alkalmazásához

A Madárbarát kert program résztvevőit is segítő MME web boltban beszerezhető hagyományos, fatetős "C" odú (elsősorban eresz alatti kihelyezéshez)  és időjárásállóbb fémburkolattal borkolt tetejű „C” odú nem a harkályok által készített természetes odúkat utánozza, hanem a szikla- és partfalak, korhadt törzsek esőtől védett üregeit. Ezért ezen az eszközön nem szűk, kerek röpnyílás található, hanem előlapjának felső fele teljes egészében nyitott. Lakott területeken eddig ezt az odút – éppen védtelensége miatt – szinte kizárólag az épületek eresze alá, magasra kihelyezve használtuk, elsősorban házi rozsdafarkú megtelepítésére.

"C" odú Madárbarát panel erkélyén (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Talajközeli alkalmazás esetében a dolog lényege az, hogy az odú félig nyitott előlapját valamilyen módon megvédjük a ragadozóktól úgy, hogy közben ne gátoljuk a vörösbegyek és ökörszemek mozgását, illetve megtartsuk a mesterséges fészkelőhely számukra fontos nyitottságát. A feladat csak első pillantásra tűnik lehetetlennek – a megoldás valójában roppant egyszerű, és ráadásul legalább kétféle módszer között is választhatunk.

Az odúkat elvileg tüskés, tövises növényzetbe is kitehetjük, ilyenkor nincs szükség az alábbiakban leírtakra, de akinek már volt dolga ilyen cserjével, az tudja, hogy ezekről egy-egy ágat levágni sem egyszerű, nemhogy az ágak sűrűjébe karnyi mélységbe nyúlva hosszasan matatni. Ezért jobb, ha „békésebb” bokrot választunk és az alábbi megoldások valamelyikét alkalmazzuk.

 

Rögzített kihelyezés

Az első, az odúk ellenőrzését és takarítását kevésbé támogató (ezért kevéssé ajánlott) módszer olyan bokrokban, sövényekben alkalmazható, ahol az odú a cserje belsejébe helyezhető ki úgy, hogy a sűrű ágak a bejárati oldalt is legalább jó arasznyi mélységben takarják.

A rögzített "C" bokorodú kihelyezésének lépései 9 fotón - katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán).

 

Önhordó megoldás

Figyelembe véve, hogy a mesterséges odúknál fontos szempont az ellenőrizhetőség és a takaríthatóság is (a fészkeket minden költés után, de legkésőbb ősszel érdemes eltávolítani), kicsit munkásabb, de jobb megoldást jelent, ha a „C” odú elejére készítünk egy ragadozóktól védő előtétet.        

Az előtét elkészítésének lépéseit mutatja be a következő 17 fázisfotó - katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán).

 

A sövény- és bokorodú „technológia” nagyszerűsége abban rejlik, hogy bár a kihelyezési magasság csak 0,6–1,5 m körül van, a függőlegesen álló vékony, de erős ágak sűrűje a sérüléssel fenyegető ágvilla-rengeteggel a legügyesebb ragadozók kedvét is elveszi a fészkelőhely megközelítésétől. Ha pedig ezt mégis megpróbálnák, a védelem második vonalát jelentő tövisek és drótháló biztosan útjukat állja.

Az így kiegészített ökörszem- és vörösbegyodú előnye, hogy nem csak bokrok mélyére,
de keskenyebb sövényekbe, falra futtatott kúszónövényzetbe, természetvédelmi
farakásba, és akár ablakodúként is kihelyezhető. Ezeket a lehetőségeket
mutatjuk be 19 fotón - katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

 

„B” odút is

Ha nincs fa a közelben vagy csak sűríteni szeretnénk kertünk odúkészletét, a bokrokba és sövényekbe nyugodtan kihelyezhetünk „B” odúkat is. Ezeket a „C” odúknál magasabbra, inkább mell- és fejmagasságba tegyük ki, így jó eséllyel számíthatunk széncingék és verebek beköltözésére. Természetesen a „B” odúkat nem kell háló vagy töviseság-előtéttel védenünk, elég, ha az odú tetejét a hagyományos kihelyezésnél megszokott módon az odú testéhez drótozzuk.

A "B" odúk sövénybe és bokorba helyezésére mutatunk néhány példát.
13 fotó - katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).
 

 

Mikor érdemes kihelyezni?

Mivel itt a bokrok, sövények kefesűrű ágrengetegében kell dolgoznunk, a láthatóság érdekében érdemes megvárni a lombhullást és a tél elejére ütemezni a kihelyezést. Így a madaraknak is bőven van ideje felfedezni a potenciális fészkelőhelyeket, ami növeli az odúfoglalás valószínűségét. Fontos, hogy jól jegyezzük meg, hova tettük ki a „C” és "B" bokorodúkat, mert rügyfakadást követően a megújuló levélfal észrevehetetlenné teszi ezeket.

Odúk falon, kerítésen, oszlopokon, egyéb építményeken

A lakott területek változatos tájolású és magasságú falainak réseibe előszeretettel költözik be több odúköltő faj, ezért semmi különös nincs abban, ha a számukra megfelelő odúkat és költőládákat − a legkisebb "A"-tól a "D" típusú seregély- és macskabagolyodún át a vörös vércse, kuvik és gyöngybagoly költőládáig − építményekre telepítjük.

A leggyakrabban, legszélesebb körben alkalmazott, legtöbb madárfajt
vendégül látó "B" típusú odúkat szinte bárhova kihelyezhetjük
(Fotó: Orbán Zoltán).

 

A fal mindig kéznél van

Az odúk falra telepíthetősége a Madárbarát kert program minden tevékenységi területén, de különösen az új építésű lakóparkokban,  a Madárbarát panel és a Madárbarát munkahely esetében alapvető fontosságú, mert ennek, valamint az itatónak és a téli etetőnek is  köszönhetően akár a tizedik emeletre is követhetnek bennünket a madarak.

Az odútartó kampót a csupasz falra is felszerelhetjük, de a vadszőlővel,
egyéb kúszónövénnyel...

... befuttatott épületen a falfúrást is megspórolhatjuk.

Madárbarát panel alig 1 m²-es erkélye molnárfecske műfészkekkel
és "B" típusú odúval (Fotók: Orbán Zoltán).

 

Kerítésből sosincs hiány

Az épületek mellett a kerítések is jó alternatív kihelyezési pontok lehetnek, főleg a "B", de akár a "D" odúk számára is, különösen ott, ahol ezek bokrok, sövények közelében húzódnak.

A kerítések óriási előnye, hogy az odúk itt könnyedén kihelyezhetőek, ellenőrizhetőek.

Ha nem akarjuk megfúrni a falat, az odúkat a tornácok és erkélyek korlátjára
is akaszthatjuk (Fotók: Orbán Zoltán).

 

A széncinegékről köztudott, hogy "lehetetlen" helyekre képesek fészkelni, és kimondottan lelkesednek a levélszekrények iránt. Ha egy pár beköltözik a postaládába, akkor azt hetekig nem lehet rendeltetésszerűen használni, a madárbarát lakók ilyenkor egy második levelesládát helyeznek ki. Pedig a problémát egy "B" odúval is orvosolni lehet. Ezt közvetlenül a "megszállt" láda mellé kell akasztani, és a fiókás fészket ide áttelepíteni (ennek puha anyaga óvatosan, a fészekcsésze összenyomása nélkül az odú aljának alakjára formázható). Ha az etetni érkező szülők hallják a fiókák hangját az arasznyi távolságra lévő új helyről − az odúból −, akkor gond nélkül átszoknak ide.

Az ilyen hálós kivitelezésű kerítésen a védett, belső oldalra
elhelyezett odú bejárata befelé (a képen) és kifelé
is nézhet.

Oszlopok, rudak, lugasok, egyebek

Az odúköltők jelenlétét akkor sem kell nélkülöznünk, ha a közelben nincs sem fa, sem nagyobb bokor, sem épületfal vagy kerítés. Ha odúkihelyezési lehetőségeket keresve jól körülnézünk a kertben, számos ilyen helyet találhatunk.

"B" odú háztáji veteményesben ...

... paradicsomkaróra (balra), és rózsalugas fém tartóoszlopára kihelyezve (Fotók: Orbán Zoltán).

 

Az egyik ilyen potenciális helyszín a veteményeskert (fent és balra), ahol egyes növények (például a paradicsom vagy a bab) karós megtámasztást igényelnek. Bár ezek ideiglenes helyek, a szokásoshoz képest kicsit korábbi kihelyezésükkel akár mindkét költésben (április−június és június−július) ki tudunk tenni ezekre egy-egy odút.

Általában minden udvarban, kertben vannak ilyen-olyan célt szolgáló, legalább embermagasságú stabil pontok (mint a fenti jobb oldali képen a rózsalugas oszlopa), ahova szintén kitehetünk odúkat.

Csőprofilon egyszerűen rögzíthető az odú egy Y alakú ágdarab segítségével
(Fotó: Orbán Zoltán).

Külterületeken is

Idősebb fák hiányában az odúk hordozására szánt oszlopok rendkívül jól alkalmazhatóak külterületeken: gyepeken, szántók kaszálatlan szegélyterületein, ültetvényekben, nádasokban, tóparti szegélyélőhelyeken is.

Mezei verebek számára csoportosan telepített "B" típusú madárodúk  fátlan tóparti környezetben, Angliában, ahol a faj majdnem teljesen kipusztult (részletek >>).

"D" típusú szalakótaodú villanypásztor-kerítés magasított oszlopára
kihelyezve Apaj fátlan vidékén.

Odútartó oszlopokkal és magasított lugaskarókkal bogyós ültetvények szegélyélőhelyein és belső területein is telepíthetőek odúköltő fajok.

Oszloplábazaton álló bagoly költőláda tóparti növénytársulásban, Angliában
(Fotók: Orbán Zoltán).

Odútelepítés fiatal faültetvényben

Természetes körülmények között odúkat csak idősebb, kellően vastag törzsű és ágú fákban tudnak a harkályok készíteni. A könnyű mesterséges deszkaodúk óriási természetvédelmi előnye és agrár-biovédekezési haszna, hogy a csemetéket támasztó karókra kihelyezve ezekkel friss telepítésű, ujjnyi vastag fákból álló ültetvényekben is megtelepíthetőek az odúköltő fajok.

"B" típusú mesterséges madárodú fiatal faültetvényben. Itt főleg ezeknek a
kisebb odúknak az alkalmazása lehet eredményes, de ezek a "karók"
elég erősek ahhoz hogy megtartsák a nagyobb D odúkat is
(Fotók: Orbán Zoltán).

 

Az alap B odútípus mellett érdemes próbálkozni "D" típusú seregélyodúkkal is, mert ez a faj is meglepően jól tolerálja az alacsony fészkelőhely-magasságot és előszeretettel költözik akár derék- vagy mellmagasságban lévő mesterséges odúba.

Ez az évek óta lakott seregélyodú alig mellmagasságban
működik ezen a fiatal nyárfán (Fotó: Orbán Zoltán).

 

A fiatal telepítések általában nagyobb kiterjedésűek, ami lehetővé teszi az odúk tömeges, telepszerű alkalmazását: 15–20 méterenként egy-egy "B" odút, egymástól 30–40 m-re pedig egy-egy "D" típusú seregélyodút is kitehetünk.

A Madárbarát kertbe természetesen ültethetünk
olyan idősebb facsemetéket is, ...

... melyek már magukban is elbírnak egy-egy odút
(Fotók: Orbán Zoltán).

Odú az ablakban

A Madárbarát kert program madaraiban és egyéb élőlényeiben az a közös, hogy ezeket az ember közelségéhez önként alkalmazkodó állatokat többnyire sokkal könnyebben és közelebbről figyelhetjük meg, mint a vadonban. A madárvédelmi és más fajvédelmi eszközök (például az itató, etető, porfürdő, darázsgarázs, feketerigó-fészektálca) megfelelő elhelyezésével ez az élmény anélkül fokozható, hogy az állatoknak problémát jelentene. Ebbe a körbe a "B" típusú, illetve az MME által kifejlesztett üveg oldal- vagy hátfalú ablakodúk is bevonhatóak.

Üveg hát- és oldalfalú "B" típusú ablakodúk (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Mielőtt bármit tennénk!

Természetvédelmi tevékenységként a Madárbarát kert program elsődleges célja is a körülöttünk élő, a civilizációs hatásoktól különböző mértékben veszélyeztetett madarak, emlősök, ízeltlábúak, hüllők és kétéltűek életének segítése. Az elsősorban lakott területeken megvalósuló programnak − éppen az állatok közelről történő megfigyelhetősége miatt − legalább ilyen fontos élményszerző, szemléletformáló, környezetpedagógiai szerepe is van. Eközben azonban mindig tartsuk szem előtt, hogy mi csak vendégek vagyunk az eszközeinket használó állatoknál, tehát legyünk tekintettel az érzékenységükre!

Ez a körültekintés leginkább a költési időszakban fontos, hiszen ilyenkor a madarak jobban igénylik a zavartalan körülményeket. Szerencsénkre az urbanizálódott fajok maguktól is produkálnak olyan különleges fészkeléseket, melyek alapján bátran belevághatunk a költési viselkedés megfigyelésébe.

A balkáni gerle a leggyakoribb települési "extrém" fészkelő.
Sok madár éveken keresztül vissza-visszajár ugyanabba
a balkonládába költeni, ahol a fészek életének minden
mozzanata szinte centiméterekről figyelhető meg
az ablakon keresztül (Fotó: Erdődi Erzsébet).

A fővárosban egyre gyakoribb, hogy a tőkés récék épületeken,
akár erkélyeken fészkelnek (Fotó: Orbán Zoltán).

Erdei fülesbagoly fészekalj emeleti balkonládában
(Fotó: Monoki Ákos).

Az ablakodúk várhatóan leggyakoribb vendége, a széncinege gyakran
költ elképesztő helyeken (Videó: Orbán Zoltán).

 

Alapelv, hogy a madarak jóval érzékenyebbek a zavarásra a költés korai, tojásrakási és kotlási periódusában, míg a fiókaetetési időszakban szó szerint méterekre jönnek-mennek az embertől. Ez a jelenség a városiasodott példányoknál is érvényesül, de jelentősen kisebb mértékben.

A gyakorlat nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy a mesterséges odúkban lévő tojásos fészkeket ritkábban ellenőrizzük, heti egy-két ilyen − például környezeti nevelési − alkalom  a madarakat nem zavarja, a fiókákat ugyanakkor akár naponta-kétnaponta is megnézhetjük (lehetőleg az etetések közti szünetben, amikor a szülők nem tartózkodnak a közelben), ha ez nem tart tovább egy-két percnél. Nem mellékesen éppen a szülők tojásos és fiókás fészekaljak iránti hűsége teszi lehetővé a különböző mentési akciók sikerét, szükség esetén például a fészkek áthelyezését a harkályok által megrongált mesterséges odúból egy újba.

A Madárbarát kertben a körülöttünk, velünk élő madarak (széncinege)
gyorsan megtanulják, hogy nem bántjuk őket, ezért általánosnak
számít, hogy odúellenőrzéskor a bizalmas kotló madár
a fészkén marad (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Fontos tanács, hogy az ágak között (és még inkább a talajon) épült fészkeket − mivel ezek jóval védtelenebbek a ragadozókkal szemben az odúk mélyén megbúvóknál − lehetőleg egyáltalán ne nézegessük vagy csak ritkán ellenőrizzük, mert minden egyes ilyen alkalom nagyban segíti az élelmes ragadozók dolgát.

Kellő óvatossággal az ágak közé épült fészkek életébe is bepillanthatunk
(részletek >>). Az így költő fajokat viszont nagyon nehezen és csak
esetlegesen lehet ablak előtt fészkelve megfigyelni
(Videó: Orbán Zoltán), ...

... amihez ablakra futtatott kúszónövényzetre van
szükség, amit azonban nagyon esetlegesen foglalnak
el a madarak (Fotók: Orbán Zoltán).

 

A mesterséges odúkkal már-már mérnöki pontossággal tervezhetően megtelepíthető odúköltő fajoknak (elsősorban a széncinegének, a mezei és a házi verébnek, seregélynek) köszönhetően többféle lehetőség is kínálkozik nemcsak az odúk, de akár a fészkek életének megfigyelésére is. 

Hagyományos odú az ablakban

A hagyományos odúkat (elsősorban a leggyakrabban használt "B" típusúakat) nem csak az épülettől távolabb, hanem akár az ablakkeretre is függeszthetjük. Figyelembe véve a költési időszak első felének nagyobb zavarásérzékenységét, az odúfoglalás sikere úgy is növelhető, ha az odút az ablak melletti falszakaszra akasztjuk ki, aztán az etetési időszakban − úgyis csak ilyenkor van megfigyelési élményt kínáló mozgás az odúknál  − az ablakban jó előre előkészített helyre tesszük át.   

Ilyen kis távolságú odúáthelyezés nem zavarja meg a madarakat, melyek, mintha mi sem történt volna, gond nélkül élik tovább az életüket, etetik tovább a fiókáikat.

 

Az odú közelébe kihelyezett fészekanyag (a képen kutyaszőr)
a fészeképítés mellett a fészkek tatarozását, hideg időben
a tojások betakarását is segíti, így még vonzóbbá
tehető a madarak számára az ablakodú.

Az odút úgy érdemes elhelyezni, hogy jól rálássunk a bejárati nyílásra.

A legjobb megoldás az, ha az odú belső oldala teljesen ráfekszik a falra
(vagy akár az üvegre), és egy beülőággal is megkönnyítjük a
madarak dolgát.

Beülőág csavaros rögzítése az odú oldalfalán.

Ablakhoz kihelyezett odúban költő széncinege ...

... eleséget hoz a fiókáknak (Fotók: Orbán Zoltán).

Az ablakba helyezett odú életét bemutató videó jól szemlélteti
azt az élményt, melyben a madarak zavarása nélkül
részünk lehet (Videó: Orbán Zoltán).

 

Ezeket az odúkat a hagyományos módon, leakasztva lehet ellenőrizni, illetve a fészkeket a költés után eltávolítani (részletek >>).

Üveg hát- vagy oldalfalú ablakodúk

Azok számára, akik kellő türelemmel, idővel (és nem utolsó sorban felelősségérzettel) rendelkezve szeretnék megfigyelni, hogy mi történik az odúk belsejében, a Madárbarát kert program keretében kidolgoztuk az üveg betekintőoldalú odúcsaládot.

Az új látványodúcsalád három tagjának más-más oldala betekintőüveg.

Ezek közös tulajdonsága, hogy átlátszó oldalukkal közvetlenül
a befelé nyíló ablak elé ...

... rögzítve figyelemmel kísérhetjük a fészkek életét is. 

Természetesen a takaríthatóság érdekében az üveg hát- és oldalfalú ablakodúk teteje is nyitható ...

... és ebben az állapotában az üveg hátfal takarítás
céljából felfelé csúsztatva kivehető.

Ha valaki azt szeretné, hogy az odú betekintőoldala puhábban simuljon az ablakhoz,
vékony szivacsot lehet rögzíteni rá (ez nem része az odúk alapfelszereltségének!).
Erre egy megoldás, ha a napozáshoz, túrázáshoz használt Polifoam végéből
levágunk egy 2 cm széles csíkot, majd ezt hosszában félbevágjuk, és a
deszkára ragasztjuk (Fotók: Orbán Zoltán).

 

Ezeket az odúkat a barkácsboltokban beszerezhető L alakú rögzítőelemekkel fogassuk fel a kerethez úgy, hogy az teljesen nekisimuljon az ablaküveg felületének.

Első lépésben fektessük fel az odút az üveges oldalával az ablakra, majd
jelöljük be a rögzítőelemek csavarhelyeit az odúra és az ablakkeretre.

Ezt követően fogassuk fel a fém tartókat, ...

... majd csavarozzuk fel kiszemelt helyére.

Ez a megoldás azért optimális befelé nyíló ablakok esetében, mert
így az ablakot az odú mozgatása, zavarása nélkül ...

... tovább tudjuk használni szellőztetésre, a virágok locsolásakor,
illetve gond nélkül takaríthatjuk is.

Erre az odútípusra is érdemes beülőágat tenni (Fotók: Orbán Zoltán).

 

A kihelyezést követően el kell döntenünk, hogy gondoskodunk-e a fészeküreg kezdeti takarásáról (elsősorban a fészeképítési és a kotlási időszakban), vagy e nélkül próbálkozunk. Elméletileg az előbbi verziót gyorsabban és nagyobb valószínűséggel foglalják el a madarak, de ez nagyban függ az odús ablak elhelyezkedésétől (a lakás vagy a munkahely mennyire forgalmas pontján van), és az odúfoglaló madárpártól. Ismerve a leggyakoribb odúköltő széncinegék elképesztő fészekhely-választási szokásait (levélszekrény, csőkorlát, virágváza, demizson stb.), nagy a valószínűsége, hogy nyugalmas ablakokban bárminemű takarás nélkül is beköltöznek a madarak.

Üveg hátfalú ablakodú egy befelé nyíló ablak alsó sarkába kihelyezve, és ...

... ennek az odúnak kétféle megoldású: kartonpapíros és függönyös takarása.

Ha az ablakodút szúnyogháló elé tesszük, akkor ez elegendő takarást biztosíthat a madár számára.

Széncinege fészek üveg hátfalú ablakodúban.

Elvileg az üveg betekintőoldalú odúknál is alkalmazható lenne a fotóleseknél
bevált, egy oldalról átlátható (vagy fóliázott) üveg. Mivel azonban ezek
sötétítenek is, nagyon lecsökkentenék az amúgy is félhomályos
odúbelső megfigyelését (Fotók: Orbán Zoltán).

 

A madarak megfigyelése

Az odúlakó madárcsalád életének megfigyelése a rendkívül mozgalmas fiókaetetési időszak 10–14 napja alatt nyújt semmivel össze nem hasonlítható élményt, mert ilyenkor a szülők szinte percenként érkeznek újabb és újabb eleségszállítmányokkal.

Az odúban üldögélő fiókák tátogva várják ...

... az eleséggel érkező szülőket.

Az üvegoldalú ablakodúk lehetővé teszik, hogy láthassuk,
amint a szülők a táplálék átadása után a csőrükkel
átveszik a szó szerint fejtetőre álló fiókák
kloákájából előbukkanó ...

... ürülékcsomót, amit higiéniai okokból elszállítva ...

... az odútól távolabb pottyantanak el (Fotók: Orbán Zoltán).

 

Akármennyire "szelídek" is a települési madarak, az ablakodúk megfigyelésekor érdemes betartani néhány szabályt, illetve alkalmazni néhány egyszerű fogást:

• ezek közül a legfontosabb az, hogy lehetőleg mozdulatlanul, leginkább csendben üldögélve figyeljük az odút;
• ha lehet, sötétítsük be a szobát, illetve ne legyen a hátunk mögött lesötétítetlen ablak, hogy kintről még kevésbé láthassanak be a madarak;
• ne menjünk nagyon közel az ablakhoz (különösen a kezdeti időszakban, amikor a madaraknak még meg kell szokniuk a jelenlétünket), az a legjobb, ha az odú és köztünk 2-3 m távolság van;
• mindent sokkal jobban látunk, ha a lakásban is távcsövet használunk a megfigyeléshez;
• amikor a madár megjelenik, maradjunk mozdulatlanok, ne mutogassunk, ne tegyünk hirtelen és nagy mozdulatokat (ezekre különösen akkor figyeljünk, ha kisgyerek is van velünk);
• ne felejtsük el, hogy az odúk életét nemcsak a lakásból, de kintről is nyomon követhetjük.

Távcsövet használva ...

... az apróbb részleteket is jobban látjuk (Fotók: Orbán Zoltán).

Ha megfogadjuk ezeket a tanácsokat, és tiszteletben tarjuk a madarak igényeit,
akkor fantasztikus megfigyelési élményekben lehet részünk
(Videók: Orbán Zoltán).

 

Ezekből az odúkból, mivel rögzítettek, nem a hagyományos (leakasztásos) módszerrel, hanem a tető felnyitását, majd az üvegfal kiemelését követően tudjuk eltávolítan az elhasználódott fészekanyagot (részletek >>).

 

Kinek és hol ajánljuk az ablakodúkat?

Hasonlóan a Madárbarát kert program eszközeinek többségéhez, az ablakodúkat is szinte bárhol alkalmazhatjuk:

• kertvárosi környezetben >>
• panel- és társasházakban >>
• munkahelyen >>
• óvodában >>
• iskolában >>      

Vannak olyan élethelyzetek és helyszínek, ahol a rendkívüli megfigyelési élményt kínáló látványodúk (valamint az ablakitatók, ablaketetők és akár az ablakporfürdők) használata különösen előnyös lehet:

• kisgyerekkel otthon lévő családoknál, óvodai csoportszoba ablakában, ahol a madármegfigyelést a gyerekek szocializációjára, nevelésére is fel lehet használni;
• sokat otthon tartózkodó nyugdíjasok lakásában;
• idősotthonokban;
• tartósan beteg, ágyhoz vagy lakáshoz kötött beteg emberek szobájában;
• de akár kórházi kórtermeknél és hospice házaknál is.

 

Ablakodúk beszerzése

Mielőtt megrendelnénk az üveg betekintőoldalú odúk valamelyikét, a rögzítési lehetőségeket is figyelembe véve döntsük el, hogy hol, melyik ablakban szeretnénk használni, azaz melyik oldala legyen üveg. A döntést követően az odú megrendelhető vagy személyesen megvásárolható itt >>.

 

Egyéb odúmegfigyelési megoldások

Az otthoni és munkahelyi madármegfigyelés legegyszerűbb módja, ha az eszközök egy részét, az odúk mellett az itatót, porfürdőt és etetőt is úgy helyezzük el, hogy az ablaklesből szabadon rálátva megfigyelhessük ezek életét.

Az ablak elé telepített odúk életét távolabbról figyelhetjük meg
(Fotó: Orbán Zoltán).

Kékcinegeodú-kamera (Videó: Tóth Gergő).

 

Elsősorban oktató- és látogatóközpontokban érdemes építeni olyan leskunyhót, melynek külső oldalán különböző típusú, üveg hátfalú odúk vannak, melyeken keresztül az építmény belsejéből a csoportok be tudnak tekinteni az odúkba.

Ezekről az eszközökről és módszerekről részletesebben olvashat az odúk
környezeti nevelési és turizmusfejlesztési lehetőségeit bemutató
oldalunkon itt >> (Fotó: Orbán Zoltán).

Ne feledkezzünk el az odúk takarításáról!

Az énekesmadár-odúk esetén ajánlatos a költési időszakot követően, szeptember-február között elvégezni a régi fészekanyag eltávolítását. A legtöbb faj ugyanis nem költ kétszer ugyanabban a fészekben, új helyet keres, vagy a régi fészekre újat épít. Így az odúkban már egy költési időszak alatt is annyi fészekanyag halmozódhat fel, ami lehetetlenné teszi a további használatot. Ez az évenkénti – legalább egyszeri – odúellenőrzés azért is szükséges, hogy megbizonyosodjunk, az odú állapota megfelelő, alkalmas a következő évi költések biztonságos „kihordásához”. Amennyiben egy odút rossz állapotban találunk, javítsuk meg vagy cseréljük le.

"D" odú kihelyezése (Fotók: Orbán Zoltán).

Mit tegyünk, ha a madarak nem költöznek be a kihelyezett odúkba?

Gyakran előfordul, hogy a kihelyezett mesterséges odúkat a madarak akár éveken át sem foglalják el. Ennek egyik legvalószínűbb oka – azon kívül, hogy az adott fajok nem élnek a környéken – az lehet, hogy annyi természetes odú, épületrés van a közelben, ami miatt a madarak csak hosszabb idő elteltével találnak rá az odúinkra.

Ilyen esetben a legjobb, amit tehetünk, hogy egy-két odút az egyéb madárbarát kerti eszközök: itató, porfürdő, téli etető közelébe helyezünk ki, így a madarak nagyobb valószínűséggel fedezik fel és vésik emlékezetükbe ezeket, különösen akkor, ha benne is éjszakáznak.  

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>), ...

... illetve a kimondottan az odúlakó madarak védelmével foglakozó
kiadványunkat (bolt >>)

Ha pedig szeretné jobban megismerni, meg is határozni az eközben látott madarakat,
a Madármegfigyelők kézikönyve (bolt >>) segíthet önnek

 

Orbán Zoltán

 

A települési és település környéki, idősebb fákat is tartalmazó erdőfoltok, fasorok felaprózódása és egymástól való elszigetelődése következtében ezeken a területeken az odúkészítő harkályfajok állománya is csökken. Ezáltal a cinegék, verebek és seregélyek, leggyakoribb odúköltőink, a lehetségesnél és szükségesnél kisebb számban élnek a falvakban, városokban. Szerencsére mesterséges fészekodúk kihelyezésével ellensúlyozni lehet ezt a negatív hatást. Attól függően, hogy milyen madárfajokat szeretnénk megtelepíteni, a madarak igényeihez és testméretéhez alkalmazkodva különböző odúkat kell alkalmaznunk. A táblázat a leggyakrabban alkalmazott odútípusok alap adatait, köztük az elkészítéshez szükséges alapterület, magasság és röpnyílás méreteket mutatja be.

A mesterséges odúk anyaga
Mesterséges odúk készítésére a fatelepeken árusított 2,5 cm vastag, 15-20 cm szélességű fenyődeszka a legalkalmasabb. Amennyiben az odú méretei ennél jelentősen szélesebb anyagot igényelnek, barkácsüzletekben kapható faragasztóval megfelelő szélességű deszkalapokat készíthetünk. Madárodúk természetes fatörzsekből is gyárthatók, ehhez azonban drágább megmunkáló berendezések (nagyobb teljesítményű elektromos fúró, marófej, befogó satu) szükségesek, ezért érdemesebb ezeket készen megvásárolni. További lehetőséget kínálnak az odúkészítéshez a kültéri OSB lapok is. Ne készítsünk odút farostlemezből és faforgácslapból (bútorlap), mert ezek nem vízállóak, nedvesség hatására szétesnek.

A röpnyílás kialakítása
A kerek röpnyílást az elektromos kézi fúrókhoz kapható lyukvágó készlettel magunk is ki tudjuk alakítani 6-8 cm átmérőig az odú előlapjának felső harmadába. A fúrást követően a nyílásszélekről csiszolópapírral érdemes eltüntetni a szálkás felületet. A táblázatban közölt alap adatoktól kis mértékben el lehet térni, a kerek röpnyílások esetében ± 2-3 mm nem jelent gondot. Alkalmanként előfordul, hogy a deszka odúk röpnyílását a harkályok kitágítják. Ez megakadályozható a berepülő nyílás köré szegelt fém (bádog, alumínium) „szoknyával”.

Nyitható tető vagy félig nyitott előlap
Az „A-B” és „D” odúk esetében az ellenőrzés és a takarítás miatt nyitható tetőre van szükség. Ez egyszerűen megoldható, ha a tetőt zsanérral rögzítjük az odú hátlapjához, vagy a belmérettel megegyező „dugót” szegelünk, csavarozunk a tető alsó oldalára. Annak érdekében, hogy az odú ne ázzon be, érdemes a tetőt a két oldalán és az elején az odú külső méreténél 2-3 cm-rel szélesebbre méretezni. Mivel az odúk tetejét a szél, vagy egyes szőrmés ragadozók (nyest, nyuszt) felnyithatják, érdemes dróttal lezárni. Ennek legegyszerűbb módja, ha a tetőbe vert U-szeghez rögzített puha drótot az odú oldalába nem teljesen bevert szeg feje köré csavarjuk. A tető az odúk leggyorsabban elöregedő része, ezért érdemes megerősített védelemmel ellátni. Kátránypapírral, bádoggal vagy PVC padló darabbal szigetelve élettartama, így az odú használhatósága is meghosszabbítható. A „C” odúk és a félig nyitott elejű költőládák (vörös és kék vércsék számára) esetében nincs szükség nyitható tetőre, mert a röpnyílás elég nagy az ellenőrzés, tisztítás elvégzéséhez. Az ilyen költőládák esetében a talajról, távcsővel is elvégezhető ellenőrzést segíti a tető belső oldalára elhelyezett tükör.

Az elengedhetetlen festés, felületkezelés
Bármely deszkaodú esetében érdemes időt és energiát fordítani az időjárás-állóságot biztosító festésre, lenolajjal történő felületkezelésre, a tetők vízhatlan burkolására, mert ennek hatására odúink élettartama többszörösére, felújítás nélkül akár 10-15 évre is nőhet.
 
A táblázatban ismertetett alaptípusok mellett számos egyéb mesterséges odú, és a madarak megtelepítését segítő eszköz, megoldás létezik. Ezekről tájékozódhat odú honlapunkon és az MME bolt Web oldalán, ahol az eszközök meg is vásárolhatók.

A települési és település környéki, idősebb fákat is tartalmazó erdőfoltok, fasorok felaprózódása és egymástól való elszigetelődése következtében ezeken a területeken az odúkészítő harkályfajok állománya is csökken. Ezáltal a cinegék, verebek és seregélyek, leggyakoribb odúköltőink, a lehetségesnél és szükségesnél kisebb számban élnek a falvakban, városokban. Szerencsére mesterséges fészekodúk kihelyezésével ellensúlyozni lehet ezt a negatív hatást. Attól függően, hogy milyen madárfajokat szeretnénk megtelepíteni, a madarak igényeihez és testméretéhez alkalmazkodva különböző odúkat kell alkalmaznunk. A letölthető odútípus táblázat a leggyakrabban alkalmazott odútípusok alap adatait, köztük az elkészítéshez szükséges alapterület, magasság és röpnyílás méreteket mutatja be.

 

A mesterséges odúk anyaga
Mesterséges odúk készítésére a fatelepeken árusított 2,5 cm vastag, 15-20 cm szélességű fenyődeszka a legalkalmasabb. Amennyiben az odú méretei ennél jelentősen szélesebb anyagot igényelnek, barkácsüzletekben kapható faragasztóval megfelelő szélességű deszkalapokat készíthetünk. Madárodúk természetes fatörzsekből is gyárthatók, ehhez azonban drágább megmunkáló berendezések (nagyobb teljesítményű elektromos fúró, marófej, befogó satu) szükségesek, ezért érdemesebb ezeket készen megvásárolni. Fontos azonban, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a fatörzs odúk könnyen repednek, kevésbé időtállóak, mint a deszka odúk, ezért ha ilyet vásárolunk, többször ellenőrizzük az állapotát. További lehetőséget kínálnak az odúkészítéshez a kültéri OSB lapok is. Ne készítsünk odút farostlemezből és faforgácslapból (bútorlap), mert ezek nem vízállóak, nedvesség hatására szétesnek.

A farostlemez nem jó odúkészítő anyag, mert néhány év alatt szétázik, és a legrosszabbkor, tojásos vagy fészkes fiókákkal együtt szakadhat le.

 

A röpnyílás kialakítása
A kerek röpnyílást az elektromos kézi fúrókhoz kapható lyukvágó készlettel magunk is ki tudjuk alakítani 6-8 cm átmérőig az odú előlapjának felső harmadába. A fúrást követően a nyílásszélekről csiszolópapírral érdemes eltüntetni a szálkás felületet. A táblázatban közölt alap adatoktól kis mértékben el lehet térni, a kerek röpnyílások esetében ± 2-3 mm nem jelent gondot. Alkalmanként előfordul, hogy a deszka odúk röpnyílását a harkályok kitágítják. Ez megakadályozható a berepülő nyílás köré szegelt fém (bádog, alumínium) „szoknyával”.

 

Nyitható tető vagy félig nyitott előlap
Az „A-B” és „D” odúk esetében az ellenőrzés és a takarítás miatt nyitható tetőre van szükség. Ez egyszerűen megoldható, ha a tetőt zsanérral rögzítjük az odú hátlapjához, vagy a belmérettel megegyező „dugót” szegelünk, csavarozunk a tető alsó oldalára. Annak érdekében, hogy az odú ne ázzon be, érdemes a tetőt a két oldalán és az elején az odú külső méreténél 2-3 cm-rel szélesebbre méretezni. Mivel az odúk tetejét a szél, vagy egyes szőrmés ragadozók (nyest, nyuszt) felnyithatják, érdemes dróttal lezárni. Ennek legegyszerűbb módja, ha a tetőbe vert U-szeghez rögzített puha drótot az odú oldalába nem teljesen bevert szeg feje köré csavarjuk. A tető az odúk leggyorsabban elöregedő része, ezért érdemes megerősített védelemmel ellátni. Kátránypapírral, bádoggal vagy PVC padló darabbal szigetelve élettartama, így az odú használhatósága is meghosszabbítható. A „C” odúk és a félig nyitott elejű költőládák (vörös és kék vércsék számára) esetében nincs szükség nyitható tetőre, mert a röpnyílás elég nagy az ellenőrzés, tisztítás elvégzéséhez. Az ilyen költőládák esetében a talajról, távcsővel is elvégezhető ellenőrzést segíti a tető belső oldalára elhelyezett tükör.

 

Az elengedhetetlen festés, felületkezelés
Bármely deszkaodú esetében érdemes időt és energiát fordítani az időjárás-állóságot biztosító festésre, lenolajjal történő felületkezelésre, a tetők vízhatlan burkolására, mert ennek hatására odúink élettartama többszörösére, felújítás nélkül akár 10-15 évre is nőhet.

 
A letölthető odutípus táblázatban ismertetett alaptípusok mellett számos egyéb mesterséges odú, és a madarak megtelepítését segítő eszköz, megoldás létezik. Ezekről tájékozódhat odú honlapunkon és az MME bolt Web oldalán, ahol az eszközök meg is vásárolhatók.

 

 

 

Adó 1%-ának felajánlásával, egyéni és céges adományával is hozzájárulhat a madarak és más állatfajok védelméhez!

     

     Letölthető 1% rendelkezési nyilatkozat >>

     Egyéni és céges adományozás >>

 

Köszönjük!

 

Orbán Zoltán

Sok esetben, például a Madarász ovi, Madarász suli, Madárbarát óvoda, Madárbarát iskola oktatási programokban, de akár a családi gyermeknevelésben, és az MME közösségi programjaiban a madár- és egyéb állatvédelmi eszközök elkészítése, kihelyezése gyakorlat- és élményközpontú környezeti nevelési eszköz is. Legyünk tehát kreatívak, mind az eszközök elkészítése, mind az elkészítés közösségépítő, szemléletformáló hatásainak kihasználása terén!
 

 

     

    

 

 

Orbán Zoltán

 

Bevezetés helyett

Az állatok okozta problémák, károkozások elleni védekezés esetében az egyik leggyakoribb hiba, különösem Magyarországon, hogy ezek kezelésében olyanok döntenek, akik nem ismerik, olyan döntések születnek, amik nem veszik figyelembe az adott állatcsoport vagy -faj életmódját, és még kevésbé a képességeit. Szemléletes példája ennek a parlagigalamb-ügy. Esetükben olyan, évezredek óta városlakó, az adott településsel együtt fejlődő madarakat szeretnének egyszerű, gyors és olcsó módszerekkel elűzni a városból vagy egyes városrészekről, amik táplálékkeresés céljából - amint az az alábbi videókból is kiderül - képesek megtanulni a metró használatát is!

Metrózó galambokról készült videók Londonból és New Yorkból (Forrás: YouTube).

 

A csodálatraméltó galamb

Sok galambfaj képviselői egy életre választanak párt maguknak, és ez az erős családi kötelék, valamint a területhű, nem vonuló életmód tette őket olyan kívánatossá számunkra. Az emberek ugyanis rájöttek arra, hogy a háznál nevelt galambok nem szöknek el a galambdúcból, illetve a fészkétől, párjától elszakított madár több ezek kilométerről is visszatér az otthonába. A galamb háziasítása 4-6000 évvel ezelőtt történt a barlangokban, meredek sziklafalak hasadékaiban fészkelő szirti galambból. A házigalambok évezredek óta részesei az emberi kultúrának, elsősorban a városlakók életének: táplálékot jelentenek, hírt visznek, házi kedvencként gyönyörködtetnek. Részt vettek a két nagy világégésben is, szövetséges katonák életét mentették meg azzal, hogy kémjelentéseket, harcászati információkat juttattak el a vezérkarnak, sokszor a rádiónál is jobb hatásfokkal. A II. világháborúban a brit kormány mintegy 250 ezer postagalambot alkalmazott, közülük 32 hadi hírvivő megkapta az állatok számára alapított legmagasabb birodalmi kitüntetést, a Viktória-keresztnek megfelelő Dickin Medal-t is.

Az emberiség szolgálatában álló galambok még a II. világháborút követően sem vonultak rögtön nyugdíjba, az Internet, a gyors polgári hírközlés és repülés világméretű elterjedéséig, gyakorlatilag az 1980-as évekig folytatták több mint öt évezredes szolgálatukat. A magas hegyekkel szabdalt, nehéz távközlési viszonyokkal rendelkező Svájcban a postagalambok 1969-ig hadkötelesek voltak; a hegymászó expedíciók galambokkal adtak hírt magukról; az USA-ban a sok telefonos félreértés miatt 1962-ig galambok vitték a leírt hírüzeneteket egyes rádióállomások és tudósítóik között; a franciaországi Lyonban az 1980-as évekig a forgalmi dugókban szlalomozó motoros futároknál is gyorsabb galambok szállították a kórházi vérmintákat. Amerikai Egyesült Államok Parti őrsége ugyanekkor hajótöröttek felkutatásában vette igénybe a pilótáknál sokkal jobban látó, speciálisan képzett galambok segítségét. A gép hasa alatt, átlátszó falú dobozban, sugárirányban galambok ültek, és ha vízen hánykolódó szilárd testet vettek észre, az előttük lévő gomb megnyomásával a felderítendő útirányról tájékoztatták a pilótát.

2016 tavaszán, Londonban, galambokat szereltek fel légszennyezettség-érzékelőkkel, hogy ezekkel a "légi járőrökkel" is flehívják a figyelmet a nagyvárosok egészségrongáló környezetszennyezettségére.

 

Háborús hősből „szárnyas patkány”

Addig nincs is baj a házi galambokkal, amíg ellenőrzött körülmények között élnek a hozzáértő tenyésztőknél. A gond akkor kezdődik, amikor az emberi gondoskodás megszűnése vagy túlnépesedés miatt elszöknek, és részben visszavadulva parlagi galambbá válnak. A félvad galambok azért jelentenek problémát, mert az emberi felügyelet hiányában korlátlanul érvényesülhet elképesztő alkalmazkodó- és szaporodóképességük, és a nagyvárosokban akár milliós állományuk is kialakulhat. Sikerük alapja, alkalmazkodóképességük mellett, fantasztikus utódgondozásuk. A galambok, több madárfajhoz hasonlóan, a begy megduzzadó falából képződő, az emlősök tejéhez hasonló váladékkal etetik a fiókáikat, fészekaljanként általában kettőt. A begytejnek köszönhetően az utódnevelést galambéknál nem korlátozza a növényevő fajokra egyébként jellemző szezonális táplálékkínálat, így a parlagi galambok a városok szerves hulladékban és fészkelőhelyben gazdag környezetében egész évben, télen is képesek költeni, akár nyolc alkalommal is egy évben!

Általános, bár hibás vélekedés, hogy a parlagigalamb-ügy hátterében a galambok
etetése áll. Holott, amint azt ez a két felvétel is igazolja, a parlagi galamboknak
a települések természetes táplálékbázisokkal is szolgálnak, amiken emberi
segítség, etetés nélkül is vígan elvannak (Videók: Orbán Zoltán).

 

Alapvetően nem magukkal a szelíden az emberek mellett szedegető, a nyugdíjasokat és a gyerekeket gyönyörködtető, fantasztikusan repülő, változatos színű, egyszóval kedvelhető galambokkal van baj. A gondot a csapatos, területhű életmódjuk miatt helyenként és bizonyos körülmnyek között (elsősorban zárt vagy csapadékmentes területeken: padlásokon, falfülkékben) felhalmozódó ürülékük okozza. Mivel a galambok nem szobatiszták, azaz nem használnak állandó ürítőhelyet, táplálékkeresés közben bárhol járjanak is, ürüléküket lépten-nyomon elpotyogtatják, függetlenül attól, hogy óvodáról, iskoláról, éttermi teraszról vagy száradó ruhákról van-e szó egy lakótelepi erkélyén. Ennél is nagyobb a gond a lakó- és irodaházakon, műemlék épületeken lévő fészkelő- és pihenőhelyeiken, ahol a galamb tömegek nap mint nap összegyűlve idejük jelentős részét töltik, és a guanó probléma koncentráltan jelentkezik. Ezért ha valahol sok a galamb, a kosz okozta kellemetlenség miatt az emberiség jótevőjéből, kedvencéből „szárnyas patkány” válik. 

 

Az ember a felelős!

Arról, hogy a parlagi galambok túlszaporodhatnak a városokban, alapvetően a nemtörődömség a felelős. Az ellen, hogy a településeken nem élnek meg a természetes ragadozóik és az épületek tökéletes fészkelőhelyül szolgálnak számukra, nemigen tehetünk. Az ellen azonban, hogy a nemtörődöm módon kezelt, szétdobált szerves hulladék vagy a célzott etetésük miatt korlátlanul rendelkezésükre áll a táplálék, már igen. Ilyen körülmények között elég néhány betelepülő példány, és néhány év-évtized alatt máris felhőkben lepik el a parkokat, köztereket, lakótelepeket. A parlagigalamb-mentesítést csak akkor van esélye a döntéshozó városvezetőknek sikerre vinni, ha megértik és elfogadják, hogy az előállt helyzetért nem a madarak, hanem kizárólag az emberi gondatlanság, nemtörődömség okolható, és csak ezen okok megszüntetésével lehet kezelni a parlagi galamb problémát.

A szemetes, rendezetlen környezet elősegíti a parlagi galambok
megtelepedését. Parlagi galamb kéttojásos fészekalja egy
lapos tetőn "felejtett" gumiabroncsban.

Ügyelni kell az alkalmazott épületgépészeti technikákra is, mert az élelmes parlagi
galambok a lehető leglehetetlenebb helyekre, ... 

... például a képeken látott antenna állványt rögzítő járólap ...

... vagy a tetőpárkánynak döntött pala lap ...

... alá is képesek költeni. ...

... Az odafigyelés sokat segít. A képen látható, funkció nélküli
fém konzol ideális éjszakázóhely a parlagi galamboknak, ...

... amit a madarak ki is használnak, így alatta rengeteg ürülék
halmozódik fel. 

Ne csodálkozzunk azon, hogy elárasztanak bennünket a
parlagi galambok (és a patkányok), ha egyes
lakók negyed vekni ...

... kenyerekkel etetik "szegény" madarakat! - Életkép egy fővárosi
lakótelepről (Fotók: Orbán Zoltán).

PARLAGIGALAMB-MENTESÍTÉS

A problémákat jobb megelőzni, mint kezelni! – és ez különösen igaz a parlagi galamb kérdés kapcsán. Ha viszont már megtörtént a baj, nagyon fontos lenne, hogy komplex kezelési tervek szülessenek, ne pedig önmagában még tüneti eredményt is alig jelentő bulvár jellegű ötletelés. Ezekből nézzünk meg néhányat.

Az egyik legbiztosabb módszer a lehálózás, a képen panelház lapos tetején
lévő szellőzőkémény lezárása látható (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Ami biztosan nem működik települési környezetben

Riasztás ragadozómadarakkal

Való igaz, hogy a nagytestű sólymok zsákmányolnak galambokat, és a reptereken segítenek távol tartani a balesetveszélyt jelentő madarakat, a belvárosok épületei között azonban elvesztik a sebességük jelentette előnyt. A solymászathoz akadálymentes környezetre, folyamatos vizuális kontaktusra van szükség az ember és a madár között, ennek hiányában a sólyom megsérülhet vagy elveszhet. A végső ellenérv, hogy a madarak tartós távoltartásához a sólymoknak folyamatosan vadászniuk kell a területen, amihez gyors kifáradásuk miatt akár 3-5 solymászmadárra is szükség van. A nem valós veszély és a megszokás miatt nem túl hatékonyak a galamb csapatokkal szemben a ragadozó sziluettek vagy a ragadozó szemekkel preparált lufik sem.

Az olyan gyakoribb városi ragadozók, mint a karvaly vagy a héja ki-kiemel egy-egy
parlagi galambot a csapatból, de ennek nagyságrendje nem képes még
minimálisan sem kezelni a túlszaporodási problémát.

A problémát nem a rámenősség hiánya jelenti, mert a karvaly képes gyalog is üldözni
az elmenekült, például a tujába bújt zsákmányt (Videók: Orbán Zoltán).

A ragadozómadárral végzett parlagigalamb-riasztás volt az egyik témája a
tv2 Mokka c. műsor 2016. július 1-jei adásának (Forrás: YouTube).

 

Ultrahangos riasztás

Hasonlóképpen nem oldja meg a problémát az ultrahangos riasztás sem, hiszen a városi galambok hozzá vannak szokva mindenféle zajhoz, ezért rájuk kevésbé hat, zavarhatja viszont a védett denevéreket és az ultrahangra is érzékeny kutyákat; ráadásul képtelenség egy egész várost behangszórózni.

 

Felvállalható, de drága vagy erkölcsi dilemmát okoz 

Fogamzásgátlás, műtojások

A következő, sokak által „varázsszerként” tekintett módszer, a fogamzásgátlóval kezelt táplálék etetése. Érdemes röviden áttekinteni, hogy ennek alkalmazása a gyakorlatban (nem laboratóriumi, hanem települési környezetben) miért nem olyan egyszerű, amint azt a laikusok gondolják (és amiért ez a módszer máig nem terjedt el világszerte):

1. A fogamzásgátlóval kezelt takarmány:
   • más, többségében védett, magot, magtörmeléket (szemcsés "táplálékmorzsát") is fogyasztó települési madárfajok (vetési varjú, mezei veréb, széncinege, zöldike, erdei pinty, fekete rigó stb.) számára nem lehet hozzáférhető;
   • a járókelők (beleértve a gyerekeket is) még véletlenül se kerülhessenek kapcsolatba a szerrel, az ezzel kezelt élelemmel (esetleg ivóvízzel), miközben a tápláléknak a galambok számára láthatónak és hozzáférhetőnek kell maradnia;
   • a hatóanyag nem érintkezhet csapadékkal, ez elsodródással, kimosódással nem kerülhet a környezetbe, a talajba, vízbázisba (innen az emberek, haszon és védett állatok szervezetébe);
   • a hatóanyag bomlási stabilitásának függvényében nagy valószínűséggel nem érintkezhet közvetlen napsugárzással;
   • a hőmérsékleti és csapadékviszonyok függvényében korlátozott szavatossági idejű, ezért rendszeres cserét igényel;
   • veszélyes hulladéknak minősül, ezért csak megfelelő végzettséggel rendelkező személy kezelheti, raktározására, visszagyűjtésére  és megsemmisítésére külön szabályok (és költségterhek) vonatkoznak.
2. A fogamzásgátló hatóanyagot, a fenti körülmények figyelembe vétele mellett, élete során folyamatosan adagolni kell a galamboknak.
3. A bevitt szer hatékonyságát (a kiadások igazolása érdekében is) a madaraktól vett minták (például vérvéel) alapján megfelelő akkreditációval rendelkező laboratóriumban rendszeresen ellenőriztetni kell (aminek szintén újabb jelentős és állandó költés vonatkozása van).
4. Veszélyes anyag minősítése, és az alkalmazásával együtt járó környezeti kockázatok miatt használata helyszínenkénti hatósági engedélyeztetéshez között - ezt az engedélyt az érintett hatóságok csak az összes feltétel teljesülési esetén adhatja ki.
5. Az 1-3 pontban felsorolt problémák és feltételek csak úgy kezelhetőek, ha a települési önkormányzat épít (építtet), tart (tartat) fent parlagigalamb-padlásokat. Mindezt:
   • legalább néhány, de még inkább tíz éves időtartamban;
   • a település méretéhez és a parlagigalamb-állomány nagyságához igazodva, egy nagyvárosban akár féltucatnyi-tucatnyi nagyságrendben.
6. Eközben az önkormányzatnak/fenntartónak választ kell találnia arra a nem megkerülhető kérdése is (és ezt el el kell fogadtatnia, igazolnia kell az adófizetőknek), hogy miből finanszírozza egy-egy ilyen helyszín akár néhány millió forintos egyszeri kivitelezési, majd az éves, szintén milliós nagyságrendű fenntartási költéségét.
7. További szervezési szempont, hogy egy nagyváros esetében az érintet kerületi önkormányzatoknak (gyakorlati értelemben a város majd' egészének) egyszerre kell ezt a beavatkozást megtennie, különben a nem kezelt területekről folyamatosan érkezhetnek szaporodóképes madarak.

Ehhez képest a műtojások alkalmazása (lévén ennek nincsenek természetvédelmi vagy jelentős környezetvédelmi kockázatai) elvileg sokkal egyszerűbb: a galambok folyamatosan ellenőrzött fészkeiben a tojásokat műtojásokra kell cserélni, hosszú távon így csökkentve a szaporulatot. Gyakorlati szempontból azonban órási munkaerő- és munkaigény-ráfordítást igényelne az épületeken szétszórtan elhelyezkedő ismert, illetve a folyamatosan létesülő új parlagigalamb-fészkek rendszeres felkeresése (mivel ez a madár folyamatosan, egész évben költ, ezért 12 hónapon át, havonta legalább két-három alkalommal) a tojások ellenőrzése és cseréje érdekében. Utóbbi nehézségek a fentiekben említet és Bécsben kialakított galambpadlásokkal részben kiküszöbölhető, ezek kialakítása és fenntartása viszont szintén nagyon drága. A takarítás, a madarak etetése, a műtojások legyártása, a fészekaljak ellenőrzése és a tojások műtojásra cserélése, a begyűjtött tojások hatósági előírásoknak megfelelő megsemmisítése stb. itt is akár tízmillió forintos költséget jelent helyszínenként, és ezekből akár tucatnyi - több tucatnyi is kellhet egy Budapest nagyságú városban!
 

Lelövés, befogás és lealtatás

Végül szót kell ejtenünk a radikálisabb módszerekről, a galambok lelövéséről, befogásáról és fizikai megsemmisítéséről. A településeken érthető balesetvédelmi okból tilos vadászni, fegyvert használni, és a lakosságban is nagy ellenkezést szül, amikor egy-egy jegyző engedélyt ad a galambok lelövésére. A madarak tömeges befogása elsősorban nem technikai, hanem etikai, állatvédelmi kérdés. Mivel területhűek, értelmetlen akár ezer kilométerre is elvinni őket, mert visszatérnek; a befogott madarak akár ezres-tízezres nagyságrendű elpusztítása pedig vállalhatatlan és értelmetlenül kegyetlen döntés lenne. Önmagában ugyancsak nem célravezető a galambokat jóhiszeműen etető turisták, járókelők, nyugdíjasok kampányszerű felvilágosítás, meggyőzés és tájékoztatás nélküli bírságolása sem.

 

A járható út

Ha már elszaporodtak a galambok, települési szinten igen nehéz és költséges megszabadulni tőlük. Először is pontosan kell ismerni a probléma nagyságát, amihez fel kell mérni az állomány nagyságát és az érintett területeket, majd ennek ismeretében ki kell dolgozni egy komplex cselekvési tervet. Ennek alapja a lakosság tájékoztatása, partnerként való kezelése és bevonása a galambmentesítésbe. Meg kell értetni az emberekkel, hogy saját egészségvédelmük miatt sehol, semmilyen körülmények között nem szabad etetni a galambokat, és a kommunális hulladékkal is sokkal gondosabban kell bánni, a kukákat, konténereket mindig gondosan vissza kell zárni.

Az emberek felvilágosítása mellett fel kell készíteni a közterület felügyelőket a várható konfliktusokra, amikor a kampány türelmi idejében és ezt követően figyelmeztetik, és végső esetben akár megbírságolják a szabályszegőket. Amint elkezdődik a táplálék utánpótlás radikális csökkentése, el lehet kezdeni a fészkelő- és pihenőhelyül szolgáló párkányok, falfülkék lezárását, és a még szélesebb körben alkalmazható beülésgátló drót tüskesorok kihelyezését. Az elszigetelő, beülést gátló eszközök alkalmazásakor ügyelni kell a résmentes és tartós kivitelezésre, a megfelelő hosszúságú tüskék alkalmazására. Egyedül ilyen komplex kezelési tervvel, a bevezetést követő folyamatos odafigyeléssel és szinten tartással van esély arra, hogy a parlagi galambok állományát elviselhető szinten lehessen tartani, hogy békésen éljünk egymás mellett, hiszen a Föld nem egyedül a miénk.

A rákoskeresztúri református templom hálóval lezárt tornya.

Szúnyoghálóval ...

... és csibedróttal galambmentesített erkélyek. Utóbbinál egy kivágott, öklömnyi
lyukon tudnak télen bejárni az etetőre a kisebb madarak.

A másik bevált eszköz a beülést gátló tüske.

Azonban a kevés biztos módszert is jól kell alkalmazni, mert ha ekkora rés van
a háló és a fal között (felül) vagy ...

... 15-20 cm-nél rövidebbek a házilag barkácsolt beülést gátló tüskék, akkor a
galambokat nem tudjuk távol tartani.

A településeken egyre gyakoribbá váló szarkák ...

... és varjak (vetési varjú) fészekfosztogatók és többen is vannak, ezért a
sólyomalkatúaknál nagyobb mértékben járulhatnak hozzá
a parlagi galambok állománycsökkenéséhez
(Fotók: Orbán Zoltán).

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>)

 

Orbán Zoltán