Odúkihelyezés

mainpaycheckfield

A mesterséges odúk egyik legnagyobb előnye, hogy ezek a madarak nagyfokú alkalmazkodóképességének köszönhetően nemcsak fákon, hanem szinte bárhol alkalmazhatóak.


Mikor helyezzük ki az odúkat?

Az új odúk telepítésének legjobb időszaka a szeptember-november. Ennek fő oka, hogy az odúkat a madarak nemcsak a költési, de a telelési időszakban is használják éjszakázásra. Természetesen odút kihelyezni soha nincs késő, akár nyár közepén is érdemes erre időt szánni, mert az énekesmadarak évente akár háromszor is költhetnek.

Merre nézzen az odú?

Általános javaslat, hogy az odúk röpnyílása lehetőleg ne észak felé nézzen, mert ezeknél nagyobb esély van a beázásra, ami a hideg széllel együtt hátrányosan befolyásolja az odúk mikroklímáját, különösen télen, amikor a cinegék előszeretettel éjszakáznak akár csoportosan is ezekben.

Kihelyezési magasság és rögzítés

A hagyományos, kerek röpnyílású „A-B” és „D” odúk esetében a kihelyezési magasság általában 2–8 m között van (lásd a táblázatot), de több faj beköltözik alig méteres, mellmagasságban lévő odúkba is. Ezek az odúk függesztettek, drót és szükség esetén kampó segítségével faágra, ágcsonkra akasztva telepítendők. Az odúnak nem kell feltétlenül a fatörzsnek támaszkodnia, azok megfelelően erős ágakra is függeszthetők, a lengő mozgás a madarakat nem zavarja.

A félig nyitott előoldalú „C” odúk esetében a minimum kihelyezési magasság 0,5 m is lehet (lásd a táblázatot). Lakott területeken, ahol sok a macska, ezeket kiegészítő védelem nélkül elsősorban az eresz magasában szoktuk alkalmazni, a kisragadozók benyúlását megakadályozó drót és tüskés ág előtét alkalmazásával azonban térd- és mellmagasságba, bokrokba, sövényekbe is telepíthetők (erről később még lesz szó).


"C" odú hagyományos elhelyezése eresz alatt (Fotó: Orbán Zoltán).

 

A nagy méretű és nehezebb „D” odúk (különösen tömeges kihelyezés esetén) biztonságosan és időtakarékosan már nem mindig helyezhetők ki szegelés nélkül. Amennyiben ezt a megoldást kell alkalmaznunk, fontos, hogy vegyük figyelembe a fa növekedésével járó feszítő erőt, ami már egy-két év alatt is kiszakíthatja a szegeket, az odú leesését okozva. Ezt úgy kerülhetjük el, ha az odúhoz csavarozott léc előfúrt lyukain keresztül a 3-4 szeget csak félig, kétharmadig ütjük be. A kiálló szegrészt a növekedő fatörzs 4-6 év alatt húzza csak át a deszkán, így az odú leesése késleltethető.

A táblázatban ismertetett alaptípusok mellett számos egyéb mesterséges odú, és a madarak megtelepítését segítő eszköz, megoldás létezik. Ezekről tájékozódhat odú honlapunkon és az MME bolt weboldalán.

Egyesével és csoportosan is

Az azonos típusú mesterséges odúkat hagyományosan egyesével, egymástól 15-20 m távolságra szoktuk kihelyezni. Ez alól létezik kivétel: a több "B" típusú lakókamrát tartalmazó veréblakótelep-odú, illetve a mesterségesodú-fa. Utóbbi esetében egyetlen nagy méretű fára, egymás alá, mellé és fölé több, akár 4-6 "B", "D"/seregély és "D"/búbosbankaodút (vagy szalakóta-, füleskuvikodút) akaszthatunk. Ezzel a megoldással a természetes harkályfák, a fakopáncsok által sűrűn kilyuggatott nagyméretű fák kínálta természetes, sűrű fészkelőhelykínálatot tudjuk utánozni.


Az ilyen harkályfák néhány méteres szakaszán akár
5-10 db különböző méretű odú is várja a verebeket,
cinegéket, seregélyeket, denevéreket és méheket,
melyek meglehetős békességben képesek
egymás közelében elfoglalni ezeket
(Fotó: Orbán Zoltán).


Ezen a mesterségesodú-fán három "D"/búbosbankaodú (kétoldalt és lent középen),
és egy "D"/seregélyodú (fent középen) van. Ezeket a fa teljes magasságába
jobban szétszórva, és akár még nagyobb számban, egy-két "B" odúval
kiegészítve is ki lehetne helyezni (Videó: Orbán Zoltán).

 

Az ilyen odúfákkal különösen a lakott területek "odúínséges" környezetében tudunk nagyobb fajgazdagságot és egyedsűrűséget elérni, ami különösen jó madármegfigyelési, fotózási és videózási, valamint környezeti nevelési és turizmusfejlesztési lehetőséget is jelent.

Sövény- és bokorodú megoldások

A lakosság legkedveltebb madarai közé tartozó ökörszem és vörösbegy ősztől kora tavaszig gyakori vendége a lakott területeknek, az etetőknek és itatóknak, költési időszakban viszont alig vagy egyáltalán nem találkozhatunk velük. Ennek egyik fő oka, hogy ez a két, talajon vagy talajközelben fészkelő madár a gondozott parkokban, kertekben nem talál olyan kellően nagy kiterjedésű, a tövüknél is széles és sűrű bokrosokat, ahol biztonságban építhetné meg fészkét.


A téli kertek, parkok egyik leglátványosabb madara a vörösbegy
(Videó: Orbán Zoltán).

 

Pedig a macskák és a szárnyas ragadozók jelentette veszély a fiatalok kirepülését követően jelentősen csökken, mivel a bujkáló életmódot folytató vörösbegy és ökörszem fészket elhagyó fiókái számára a fészkelésre egyébként nem alkalmas bokrok már kellő védelmet nyújthatnak. Ezért ha valahogy meg tudnánk oldani, hogy a fészkek biztonságban legyenek, akkor jó eséllyel a jelenleginél nagyobb számban költhetnének ezek a madarak is a közelünkben – újabb megfigyelési élményekkel gazdagítva életünket. Szerencsére ehhez rendelkezésünkre áll egy olyan mesterségesodú-típus, ami térd- és derékmagasság közé kihelyezve, némi kiegészítéssel ennek a két fajnak a költését is segítheti. 


A felnyírt, nem kellően széles bokrok, bokrosok nem alkalmasak a madarak, különösen
a talajközelben költő fajok fészeképítésére (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Megoldások „C” odú talajközeli alkalmazásához

A Madárbarát kert program résztvevőit is segítő MME web boltban beszerezhető hagyományos, fatetős "C" odú (elsősorban eresz alatti kihelyezéshez)  és időjárásállóbb fémburkolattal borkolt tetejű „C” odú nem a harkályok által készített természetes odúkat utánozza, hanem a szikla- és partfalak, korhadt törzsek esőtől védett üregeit. Ezért ezen az eszközön nem szűk, kerek röpnyílás található, hanem előlapjának felső fele teljes egészében nyitott. Lakott területeken eddig ezt az odút – éppen védtelensége miatt – szinte kizárólag az épületek eresze alá, magasra kihelyezve használtuk, elsősorban házi rozsdafarkú megtelepítésére.


"C" odú Madárbarát panel erkélyén (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Talajközeli alkalmazás esetében a dolog lényege az, hogy az odú félig nyitott előlapját valamilyen módon megvédjük a ragadozóktól úgy, hogy közben ne gátoljuk a vörösbegyek és ökörszemek mozgását, illetve megtartsuk a mesterséges fészkelőhely számukra fontos nyitottságát. A feladat csak első pillantásra tűnik lehetetlennek – a megoldás valójában roppant egyszerű, és ráadásul legalább kétféle módszer között is választhatunk.

Az odúkat elvileg tüskés, tövises növényzetbe is kitehetjük, ilyenkor nincs szükség az alábbiakban leírtakra, de akinek már volt dolga ilyen cserjével, az tudja, hogy ezekről egy-egy ágat levágni sem egyszerű, nemhogy az ágak sűrűjébe karnyi mélységbe nyúlva hosszasan matatni. Ezért jobb, ha „békésebb” bokrot választunk és az alábbi megoldások valamelyikét alkalmazzuk.

 

Rögzített kihelyezés

Az első, az odúk ellenőrzését és takarítását kevésbé támogató (ezért kevéssé ajánlott) módszer olyan bokrokban, sövényekben alkalmazható, ahol az odú a cserje belsejébe helyezhető ki úgy, hogy a sűrű ágak a bejárati oldalt is legalább jó arasznyi mélységben takarják.


A rögzített "C" bokorodú kihelyezésének lépései 9 fotón - katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán).

 

Önhordó megoldás

Figyelembe véve, hogy a mesterséges odúknál fontos szempont az ellenőrizhetőség és a takaríthatóság is (a fészkeket minden költés után, de legkésőbb ősszel érdemes eltávolítani), kicsit munkásabb, de jobb megoldást jelent, ha a „C” odú elejére készítünk egy ragadozóktól védő előtétet.        


Az előtét elkészítésének lépéseit mutatja be a következő 17 fázisfotó - katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán).

 

A sövény- és bokorodú „technológia” nagyszerűsége abban rejlik, hogy bár a kihelyezési magasság csak 0,6–1,5 m körül van, a függőlegesen álló vékony, de erős ágak sűrűje a sérüléssel fenyegető ágvilla-rengeteggel a legügyesebb ragadozók kedvét is elveszi a fészkelőhely megközelítésétől. Ha pedig ezt mégis megpróbálnák, a védelem második vonalát jelentő tövisek és drótháló biztosan útjukat állja.


Az így kiegészített ökörszem- és vörösbegyodú előnye, hogy nem csak bokrok mélyére,
de keskenyebb sövényekbe, falra futtatott kúszónövényzetbe, természetvédelmi
farakásba
, és akár ablakodúként is kihelyezhető. Ezeket a lehetőségeket
mutatjuk be 19 fotón - katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

 

„B” odút is

Ha nincs fa a közelben vagy csak sűríteni szeretnénk kertünk odúkészletét, a bokrokba és sövényekbe nyugodtan kihelyezhetünk „B” odúkat is. Ezeket a „C” odúknál magasabbra, inkább mell- és fejmagasságba tegyük ki, így jó eséllyel számíthatunk széncingék és verebek beköltözésére. Természetesen a „B” odúkat nem kell háló vagy töviseság-előtéttel védenünk, elég, ha az odú tetejét a hagyományos kihelyezésnél megszokott módon az odú testéhez drótozzuk.


A "B" odúk sövénybe és bokorba helyezésére mutatunk néhány példát.
13 fotó - katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

 

 

Mikor érdemes kihelyezni?

Mivel itt a bokrok, sövények kefesűrű ágrengetegében kell dolgoznunk, a láthatóság érdekében érdemes megvárni a lombhullást és a tél elejére ütemezni a kihelyezést. Így a madaraknak is bőven van ideje felfedezni a potenciális fészkelőhelyeket, ami növeli az odúfoglalás valószínűségét. Fontos, hogy jól jegyezzük meg, hova tettük ki a „C” és "B" bokorodúkat, mert rügyfakadást követően a megújuló levélfal észrevehetetlenné teszi ezeket.

Odúk falon, kerítésen, oszlopokon, egyéb építményeken

A lakott területek változatos tájolású és magasságú falainak réseibe előszeretettel költözik be több odúköltő faj, ezért semmi különös nincs abban, ha a számukra megfelelő odúkat és költőládákat − a legkisebb "A"-tól a "D" típusú seregély- és macskabagolyodún át a vörös vércse, kuvik és gyöngybagoly költőládáig − építményekre telepítjük.


A leggyakrabban, legszélesebb körben alkalmazott, legtöbb madárfajt
vendégül látó "B" típusú odúkat szinte bárhova kihelyezhetjük
(Fotó: Orbán Zoltán).

 

A fal mindig kéznél van

Az odúk falra telepíthetősége a Madárbarát kert program minden tevékenységi területén, de különösen az új építésű lakóparkokban,  a Madárbarát panel és a Madárbarát munkahely esetében alapvető fontosságú, mert ennek, valamint az itatónak és a téli etetőnek is  köszönhetően akár a tizedik emeletre is követhetnek bennünket a madarak.


Az odútartó kampót a csupasz falra is felszerelhetjük, de a vadszőlővel,
egyéb kúszónövénnyel...


... befuttatott épületen a falfúrást is megspórolhatjuk.


Madárbarát panel alig 1 m²-es erkélye molnárfecske műfészkekkel
és "B" típusú odúval (Fotók: Orbán Zoltán).

 

Kerítésből sosincs hiány

Az épületek mellett a kerítések is jó alternatív kihelyezési pontok lehetnek, főleg a "B", de akár a "D" odúk számára is, különösen ott, ahol ezek bokrok, sövények közelében húzódnak.

A kerítések óriási előnye, hogy az odúk itt könnyedén
kihelyezhetőek, ellenőrizhetőek
.


Ha nem akarjuk megfúrni a falat, az odúkat a tornácok és erkélyek korlátjára
is akaszthatjuk (Fotók: Orbán Zoltán).

 

A széncinegékről köztudott, hogy "lehetetlen" helyekre képesek fészkelni, és kimondottan lelkesednek a levélszekrények iránt. Ha egy pár beköltözik a postaládába, akkor azt hetekig nem lehet rendeltetésszerűen használni, a madárbarát lakók ilyenkor egy második levelesládát helyeznek ki. Pedig a problémát egy "B" odúval is orvosolni lehet. Ezt közvetlenül a "megszállt" láda mellé kell akasztani, és a fiókás fészket ide áttelepíteni (ennek puha anyaga óvatosan, a fészekcsésze összenyomása nélkül az odú aljának alakjára formázható). Ha az etetni érkező szülők hallják a fiókák hangját az arasznyi távolságra lévő új helyről − az odúból −, akkor gond nélkül átszoknak ide.


Az ilyen hálós kivitelezésű kerítésen a védett, belső oldalra
elhelyezett odú bejárata befelé (a képen) és kifelé
is nézhet.

Oszlopok, rudak, lugasok, egyebek

Az odúköltők jelenlétét akkor sem kell nélkülöznünk, ha a közelben nincs sem fa, sem nagyobb bokor, sem épületfal vagy kerítés. Ha odúkihelyezési lehetőségeket keresve jól körülnézünk a kertben, számos ilyen helyet találhatunk.


"B" odú háztáji veteményesben ...

... paradicsomkaróra (balra), és rózsalugas fém tartóoszlopára
kihelyezve (Fotók: Orbán Zoltán).

 

Az egyik ilyen potenciális helyszín a veteményeskert (fent és balra), ahol egyes növények (például a paradicsom vagy a bab) karós megtámasztást igényelnek. Bár ezek ideiglenes helyek, a szokásoshoz képest kicsit korábbi kihelyezésükkel akár mindkét költésben (április−június és június−július) ki tudunk tenni ezekre egy-egy odút.

Általában minden udvarban, kertben vannak ilyen-olyan célt szolgáló, legalább embermagasságú stabil pontok (mint a fenti jobb oldali képen a rózsalugas oszlopa), ahova szintén kitehetünk odúkat.


Csőprofilon egyszerűen rögzíthető az odú egy Y alakú ágdarab segítségével
(Fotó: Orbán Zoltán).

Külterületeken is

Idősebb fák hiányában az odúk hordozására szánt oszlopok rendkívül jól alkalmazhatóak külterületeken: gyepeken, szántók kaszálatlan szegélyterületein, ültetvényekben, nádasokban, tóparti szegélyélőhelyeken is.

Mezei verebek számára csoportosan telepített "B" típusú madárodúk 
fátlan tóparti környezetben, Angliában, ahol a faj majdnem
teljesen kipusztult (részletek >>).


"D" típusú szalakótaodú villanypásztor-kerítés magasított oszlopára
kihelyezve Apaj fátlan vidékén.

Odútartó oszlopokkal és magasított lugaskarókkal bogyós ültetvények
szegélyélőhelyein és belső területein is telepíthetőek odúköltő fajok.


Oszloplábazaton álló bagoly költőláda tóparti növénytársulásban, Angliában
(Fotók: Orbán Zoltán).

Odútelepítés fiatal faültetvényben

Természetes körülmények között odúkat csak idősebb, kellően vastag törzsű és ágú fákban tudnak a harkályok készíteni. A könnyű mesterséges deszkaodúk óriási természetvédelmi előnye és agrár-biovédekezési haszna, hogy a csemetéket támasztó karókra kihelyezve ezekkel friss telepítésű, ujjnyi vastag fákból álló ültetvényekben is megtelepíthetőek az odúköltő fajok.


"B" típusú mesterséges madárodú fiatal faültetvényben. Itt főleg ezeknek a
kisebb odúknak az alkalmazása lehet eredményes, de ezek a "karók"
elég erősek ahhoz hogy megtartsák a nagyobb D odúkat is
(Fotók: Orbán Zoltán).

 

Az alap B odútípus mellett érdemes próbálkozni "D" típusú seregélyodúkkal is, mert ez a faj is meglepően jól tolerálja az alacsony fészkelőhely-magasságot és előszeretettel költözik akár derék- vagy mellmagasságban lévő mesterséges odúba.


Ez az évek óta lakott seregélyodú alig mellmagasságban
működik ezen a fiatal nyárfán (Fotó: Orbán Zoltán).

 

A fiatal telepítések általában nagyobb kiterjedésűek, ami lehetővé teszi az odúk tömeges, telepszerű alkalmazását: 15–20 méterenként egy-egy "B" odút, egymástól 30–40 m-re pedig egy-egy "D" típusú seregélyodút is kitehetünk.


A Madárbarát kertbe természetesen ültethetünk
olyan idősebb facsemetéket is, ...


... melyek már magukban is elbírnak egy-egy odút
(Fotók: Orbán Zoltán).

Odú az ablakban

A Madárbarát kert program madaraiban és egyéb élőlényeiben az a közös, hogy ezeket az ember közelségéhez önként alkalmazkodó állatokat többnyire sokkal könnyebben és közelebbről figyelhetjük meg, mint a vadonban. A madárvédelmi és más fajvédelmi eszközök (például az itató, etető, porfürdődarázsgarázs, feketerigó-fészektálca) megfelelő elhelyezésével ez az élmény anélkül fokozható, hogy az állatoknak problémát jelentene. Ebbe a körbe a "B" típusú, illetve az MME által kifejlesztett üveg oldal- vagy hátfalú ablakodúk is bevonhatóak.


Üveg hát- és oldalfalú "B" típusú ablakodúk (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Mielőtt bármit tennénk!

Természetvédelmi tevékenységként a Madárbarát kert program elsődleges célja is a körülöttünk élő, a civilizációs hatásoktól különböző mértékben veszélyeztetett madarak, emlősök, ízeltlábúak, hüllők és kétéltűek életének segítése. Az elsősorban lakott területeken megvalósuló programnak − éppen az állatok közelről történő megfigyelhetősége miatt − legalább ilyen fontos élményszerző, szemléletformáló, környezetpedagógiai szerepe is van. Eközben azonban mindig tartsuk szem előtt, hogy mi csak vendégek vagyunk az eszközeinket használó állatoknál, tehát legyünk tekintettel az érzékenységükre!

Ez a körültekintés leginkább a költési időszakban fontos, hiszen ilyenkor a madarak jobban igénylik a zavartalan körülményeket. Szerencsénkre az urbanizálódott fajok maguktól is produkálnak olyan különleges fészkeléseket, melyek alapján bátran belevághatunk a költési viselkedés megfigyelésébe.


A balkáni gerle a leggyakoribb települési "extrém" fészkelő.
Sok madár éveken keresztül vissza-visszajár ugyanabba
a balkonládába költeni, ahol a fészek életének minden
mozzanata szinte centiméterekről figyelhető meg
az ablakon keresztül (Fotó: Erdődi Erzsébet).


A fővárosban egyre gyakoribb, hogy a tőkés récék épületeken,
akár erkélyeken fészkelnek
(Fotó: Orbán Zoltán).


Erdei fülesbagoly fészekalj emeleti balkonládában
(Fotó: Monoki Ákos).


Az ablakodúk várhatóan leggyakoribb vendége, a széncinege gyakran
költ elképesztő helyeken (Videó: Orbán Zoltán).

 

Alapelv, hogy a madarak jóval érzékenyebbek a zavarásra a költés korai, tojásrakási és kotlási periódusában, míg a fiókaetetési időszakban szó szerint méterekre jönnek-mennek az embertől. Ez a jelenség a városiasodott példányoknál is érvényesül, de jelentősen kisebb mértékben.

A gyakorlat nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy a mesterséges odúkban lévő tojásos fészkeket ritkábban ellenőrizzük, heti egy-két ilyen − például környezeti nevelési − alkalom  a madarakat nem zavarja, a fiókákat ugyanakkor akár naponta-kétnaponta is megnézhetjük (lehetőleg az etetések közti szünetben, amikor a szülők nem tartózkodnak a közelben), ha ez nem tart tovább egy-két percnél. Nem mellékesen éppen a szülők tojásos és fiókás fészekaljak iránti hűsége teszi lehetővé a különböző mentési akciók sikerét, szükség esetén például a fészkek áthelyezését a harkályok által megrongált mesterséges odúból egy újba.


A Madárbarát kertben a körülöttünk, velünk élő madarak (széncinege)
gyorsan megtanulják, hogy nem bántjuk őket, ezért általánosnak
számít, hogy odúellenőrzéskor a bizalmas kotló madár
a fészkén marad (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Fontos tanács, hogy az ágak között (és még inkább a talajon) épült fészkeket − mivel ezek jóval védtelenebbek a ragadozókkal szemben az odúk mélyén megbúvóknál − lehetőleg egyáltalán ne nézegessük vagy csak ritkán ellenőrizzük, mert minden egyes ilyen alkalom nagyban segíti az élelmes ragadozók dolgát.


Kellő óvatossággal az ágak közé épült fészkek életébe is bepillanthatunk
(részletek >>). Az így költő fajokat viszont nagyon nehezen és csak
esetlegesen lehet ablak előtt fészkelve megfigyelni
(Videó: Orbán Zoltán), ...


... amihez ablakra futtatott kúszónövényzetre van
szükség, amit azonban nagyon esetlegesen foglalnak
el a madarak (Fotók: Orbán Zoltán).

 

A mesterséges odúkkal már-már mérnöki pontossággal tervezhetően megtelepíthető odúköltő fajoknak (elsősorban a széncinegének, a mezei és a házi verébnek, seregélynek) köszönhetően többféle lehetőség is kínálkozik nemcsak az odúk, de akár a fészkek életének megfigyelésére is. 

Hagyományos odú az ablakban

A hagyományos odúkat (elsősorban a leggyakrabban használt "B" típusúakat) nem csak az épülettől távolabb, hanem akár az ablakkeretre is függeszthetjük. Figyelembe véve a költési időszak első felének nagyobb zavarásérzékenységét, az odúfoglalás sikere úgy is növelhető, ha az odút az ablak melletti falszakaszra akasztjuk ki, aztán az etetési időszakban − úgyis csak ilyenkor van megfigyelési élményt kínáló mozgás az odúknál  − az ablakban jó előre előkészített helyre tesszük át.   

Ilyen kis távolságú odúáthelyezés nem zavarja meg a madarakat, melyek, mintha
mi sem történt volna, gond nélkül élik tovább az életüket, etetik
tovább a fiókáikat.

 


Az odú közelébe kihelyezett fészekanyag (a képen kutyaszőr)
a fészeképítés mellett a fészkek tatarozását, hideg időben
a tojások betakarását is segíti, így még vonzóbbá
tehető a madarak számára az ablakodú
.


Az odút úgy érdemes elhelyezni, hogy jól rálássunk a bejárati nyílásra.


A legjobb megoldás az, ha az odú belső oldala teljesen ráfekszik a falra
(vagy akár az üvegre), és egy beülőággal is megkönnyítjük a
madarak dolgát.


Beülőág csavaros rögzítése az odú oldalfalán.


Ablakhoz kihelyezett odúban költő széncinege ...


... eleséget hoz a fiókáknak (Fotók: Orbán Zoltán).


Az ablakba helyezett odú életét bemutató videó jól szemlélteti
azt az élményt, melyben a madarak zavarása nélkül
részünk lehet (Videó: Orbán Zoltán).

 

Ezeket az odúkat a hagyományos módon, leakasztva lehet ellenőrizni, illetve a fészkeket a költés után eltávolítani (részletek >>).

Üveg hát- vagy oldalfalú ablakodúk

Azok számára, akik kellő türelemmel, idővel (és nem utolsó sorban felelősségérzettel) rendelkezve szeretnék megfigyelni, hogy mi történik az odúk belsejében, a Madárbarát kert program keretében kidolgoztuk az üveg betekintőoldalú odúcsaládot.

Az új látványodúcsalád három tagjának más-más oldala betekintőüveg.


Ezek közös tulajdonsága, hogy átlátszó oldalukkal közvetlenül
a befelé nyíló ablak elé ...


... rögzítve figyelemmel kísérhetjük a fészkek életét is. 

Természetesen a takaríthatóság érdekében az üveg hát- és oldalfalú
ablakodúk teteje is nyitható ...


... és ebben az állapotában az üveg hátfal takarítás
céljából felfelé csúsztatva kivehető
.


Ha valaki azt szeretné, hogy az odú betekintőoldala puhábban simuljon az ablakhoz,
vékony szivacsot lehet rögzíteni rá (ez nem része az odúk alapfelszereltségének!).
Erre egy megoldás, ha a napozáshoz, túrázáshoz használt Polifoam végéből
levágunk egy 2 cm széles csíkot, majd ezt hosszában félbevágjuk, és a
deszkára ragasztjuk (Fotók: Orbán Zoltán).

 

Ezeket az odúkat a barkácsboltokban beszerezhető L alakú rögzítőelemekkel fogassuk fel a kerethez úgy, hogy az teljesen nekisimuljon az ablaküveg felületének.


Első lépésben fektessük fel az odút az üveges oldalával az ablakra, majd
jelöljük be a rögzítőelemek csavarhelyeit az odúra és az ablakkeretre.


Ezt követően fogassuk fel a fém tartókat, ...


... majd csavarozzuk fel kiszemelt helyére.


Ez a megoldás azért optimális befelé nyíló ablakok esetében, mert
így az ablakot az odú mozgatása, zavarása nélkül ...


... tovább tudjuk használni szellőztetésre, a virágok locsolásakor,
illetve gond nélkül takaríthatjuk is.


Erre az odútípusra is érdemes beülőágat tenni (Fotók: Orbán Zoltán).

 

A kihelyezést követően el kell döntenünk, hogy gondoskodunk-e a fészeküreg kezdeti takarásáról (elsősorban a fészeképítési és a kotlási időszakban), vagy e nélkül próbálkozunk. Elméletileg az előbbi verziót gyorsabban és nagyobb valószínűséggel foglalják el a madarak, de ez nagyban függ az odús ablak elhelyezkedésétől (a lakás vagy a munkahely mennyire forgalmas pontján van), és az odúfoglaló madárpártól. Ismerve a leggyakoribb odúköltő széncinegék elképesztő fészekhely-választási szokásait (levélszekrény, csőkorlát, virágváza, demizson stb.), nagy a valószínűsége, hogy nyugalmas ablakokban bárminemű takarás nélkül is beköltöznek a madarak.


Üveg hátfalú ablakodú egy befelé nyíló ablak alsó sarkába kihelyezve, és ...

... ennek az odúnak kétféle megoldású: kartonpapíros és függönyös takarása.
Ha az ablakodút szúnyogháló elé tesszük, akkor ez
elegendő takarást biztosíthat a madár számára.


Széncinege fészek üveg hátfalú ablakodúban.


Elvileg az üveg betekintőoldalú odúknál is alkalmazható lenne a fotóleseknél
bevált, egy oldalról átlátható (vagy fóliázott) üveg. Mivel azonban ezek
sötétítenek is, nagyon lecsökkentenék az amúgy is félhomályos
odúbelső megfigyelését (Fotók: Orbán Zoltán).

 

A madarak megfigyelése

Az odúlakó madárcsalád életének megfigyelése a rendkívül mozgalmas fiókaetetési időszak 10–14 napja alatt nyújt semmivel össze nem hasonlítható élményt, mert ilyenkor a szülők szinte percenként érkeznek újabb és újabb eleségszállítmányokkal.


Az odúban üldögélő fiókák tátogva várják ...


... az eleséggel érkező szülőket.


Az üvegoldalú ablakodúk lehetővé teszik, hogy láthassuk,
amint a szülők a táplálék átadása után a csőrükkel
átveszik a szó szerint fejtetőre álló fiókák
kloákájából előbukkanó ...


... ürülékcsomót, amit higiéniai okokból elszállítva ...


... az odútól távolabb pottyantanak el (Fotók: Orbán Zoltán).

 

Akármennyire "szelídek" is a települési madarak, az ablakodúk megfigyelésekor érdemes betartani néhány szabályt, illetve alkalmazni néhány egyszerű fogást:

  • ezek közül a legfontosabb az, hogy lehetőleg mozdulatlanul, leginkább csendben üldögélve figyeljük az odút;
  • ha lehet, sötétítsük be a szobát, illetve ne legyen a hátunk mögött lesötétítetlen ablak, hogy kintről még kevésbé láthassanak be a madarak;
  • ne menjünk nagyon közel az ablakhoz (különösen a kezdeti időszakban, amikor a madaraknak még meg kell szokniuk a jelenlétünket), az a legjobb, ha az odú és köztünk 2-3 m távolság van;
  • mindent sokkal jobban látunk, ha a lakásban is távcsövet használunk a megfigyeléshez;
  • amikor a madár megjelenik, maradjunk mozdulatlanok, ne mutogassunk, ne tegyünk hirtelen és nagy mozdulatokat (ezekre különösen akkor figyeljünk, ha kisgyerek is van velünk);
  • ne felejtsük el, hogy az odúk életét nemcsak a lakásból, de kintről is nyomon követhetjük.


Távcsövet használva ...


... az apróbb részleteket is jobban látjuk (Fotók: Orbán Zoltán).


Ha megfogadjuk ezeket a tanácsokat, és tiszteletben tarjuk a madarak igényeit,
akkor fantasztikus megfigyelési élményekben lehet részünk
(Videók: Orbán Zoltán).

 

Ezekből az odúkból, mivel rögzítettek, nem a hagyományos (leakasztásos) módszerrel, hanem a tető felnyitását, majd az üvegfal kiemelését követően tudjuk eltávolítan az elhasználódott fészekanyagot (részletek >>).

 

Kinek és hol ajánljuk az ablakodúkat?

Hasonlóan a Madárbarát kert program eszközeinek többségéhez, az ablakodúkat is szinte bárhol alkalmazhatjuk:


Vannak olyan élethelyzetek és helyszínek, ahol a rendkívüli megfigyelési élményt kínáló látványodúk (valamint az ablakitatók, ablaketetők és akár az ablakporfürdők) használata különösen előnyös lehet:

  • kisgyerekkel otthon lévő családoknál, óvodai csoportszoba ablakában, ahol a madármegfigyelést a gyerekek szocializációjára, nevelésére is fel lehet használni;
  • sokat otthon tartózkodó nyugdíjasok lakásában;
  • idősotthonokban;
  • tartósan beteg, ágyhoz vagy lakáshoz kötött beteg emberek szobájában;
  • de akár kórházi kórtermeknél és hospice házaknál is.

 

Ablakodúk beszerzése

Mielőtt megrendelnénk az üveg betekintőoldalú odúk valamelyikét, a rögzítési lehetőségeket is figyelembe véve döntsük el, hogy hol, melyik ablakban szeretnénk használni, azaz melyik oldala legyen üveg. A döntést követően az odú megrendelhető vagy személyesen megvásárolható itt >>.

 

Egyéb odúmegfigyelési megoldások

Az otthoni és munkahelyi madármegfigyelés legegyszerűbb módja, ha az eszközök egy részét, az odúk mellett az itatót, porfürdőt és etetőt is úgy helyezzük el, hogy az ablaklesből szabadon rálátva megfigyelhessük ezek életét.


Az ablak elé telepített odúk életét távolabbról figyelhetjük meg
(Fotó: Orbán Zoltán)
.


Kékcinegeodú-kamera (Videó: Tóth Gergő).

 

Elsősorban oktató- és látogatóközpontokban érdemes építeni olyan leskunyhót, melynek külső oldalán különböző típusú, üveg hátfalú odúk vannak, melyeken keresztül az építmény belsejéből a csoportok be tudnak tekinteni az odúkba.


Ezekről az eszközökről és módszerekről részletesebben olvashat az odúk
környezeti nevelési és turizmusfejlesztési lehetőségeit bemutató
oldalunkon itt >>
(Fotó: Orbán Zoltán).

Ne feledkezzünk el az odúk takarításáról!

Az énekesmadár-odúk esetén ajánlatos a költési időszakot követően, szeptember-február között elvégezni a régi fészekanyag eltávolítását. A legtöbb faj ugyanis nem költ kétszer ugyanabban a fészekben, új helyet keres, vagy a régi fészekre újat épít. Így az odúkban már egy költési időszak alatt is annyi fészekanyag halmozódhat fel, ami lehetetlenné teszi a további használatot. Ez az évenkénti – legalább egyszeri – odúellenőrzés azért is szükséges, hogy megbizonyosodjunk, az odú állapota megfelelő, alkalmas a következő évi költések biztonságos „kihordásához”. Amennyiben egy odút rossz állapotban találunk, javítsuk meg vagy cseréljük le.

"D" odú kihelyezése (Fotók: Orbán Zoltán).

Mit tegyünk, ha a madarak nem költöznek be a kihelyezett odúkba?

Gyakran előfordul, hogy a kihelyezett mesterséges odúkat a madarak akár éveken át sem foglalják el. Ennek egyik legvalószínűbb oka – azon kívül, hogy az adott fajok nem élnek a környéken – az lehet, hogy annyi természetes odú, épületrés van a közelben, ami miatt a madarak csak hosszabb idő elteltével találnak rá az odúinkra.

Ilyen esetben a legjobb, amit tehetünk, hogy egy-két odút az egyéb madárbarát kerti eszközök: itató, porfürdő, téli etető közelébe helyezünk ki, így a madarak nagyobb valószínűséggel fedezik fel és vésik emlékezetükbe ezeket, különösen akkor, ha benne is éjszakáznak.  


Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>), ...


... illetve a kimondottan az odúlakó madarak védelmével foglakozó
kiadványunkat (bolt >>)


Ha pedig szeretné jobban megismerni, meg is határozni az eközben látott madarakat,
a Madármegfigyelők kézikönyve (bolt >>) segíthet önnek

 

Orbán Zoltán