Magyar gyűrűs fészkelő fehér gólyát figyeltek meg július végén Moldovában (Vitalie Ajder és Silvia Ursul: Society for Bird and Nature Protection, Moldova). A madarat 2011-ben fióka korában gyűrűzték Bács-Kiskun megyében, Szeremlén (Mórocz Attila). Azóta ez az első észlelése, és ez egyben az első magyar gyűrűs madár megkerülési adat Moldovából.

A madár most három fiókát nevel, gyűrűzésekor öten voltak testvérek a szeremlei fészekben:

1908-tól napjainkig közel 15 ezer fehér gólyát jelöltek Magyarországon (ebből 2004 után nyolcezer kapott távcsővel is leolvasható műanyag színes gyűrűt). Közülük 400 került meg külföldön – a szomszédos országoktól, egészen Dél-Afrikáig –, legnagyobb részt a vonulási és telelési időszakban. Vannak azonban olyan megfigyelési adataink, amikor a madarat a Kárpát-medencén kívül, bizonyítottan költésben figyelték meg. Ilyen esetek voltak Horvátországban (a Kárpát-medencén kívül eső területein) 2, Németországban 2, Csehországban 2 és Lengyelországban 1 esetben. Van ezen kívül számos további megkerülési adatunk Magyarországtól távolabb a nyári időszakban, de ezek elsősorban fiatal egyedek kirepülés utáni kóborlásai vagy egyéb kézrekerülések. 

A fehér gólyák alapvetően területhűek, az ivarérett madarak visszatérnek a Kárpát-medencébe, de a néhány távoli fészkelő hazai gyűrűs madár példája is mutatja, hogy áttelepülő példányok is akadnak.

További információ a fehér gólyákról a Tudástár Magyarország madarai oldalon: http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-ciccic

Idén felhagytunk a „frontális tanítás” hagyományával, és megpróbálkoztunk egy olyan módszerrel, amelynek révén a táborozók önállóan, kisebb csoportokba szervezve szerezhetik meg a kétéltű- és hüllőbiológiai ismereteket. A társaságot 5 csapatba osztottuk, és innentől kezdve minden csapat maga dokumentálta a talált állatokat, próbálkozott a határozásukkal, lényeges jellemzőik leírásával. A csapatok munkáját egy-egy idősebb, tapasztaltabb táborozó fogta össze.

Első alkalommal a szabadstrand kockás siklóival és az átfolyó csatornák zöldbékáival ismerkedtünk, de a hálózás során nagy örömünkre egy pettyes gőte lárvája is előkerült. A második napon természetközeli élőhelyeket kerestünk fel (némelyiket csak Mizsei Edvárd terepjárójával lehetett megközelíteni), ahol mocsári és erdei békák garmadával, valamint vízisiklókkal találkoztunk. Később félnapos kirándulást tettünk a Kis-Balatonhoz, ahol Szász Benedek madárgyűrűző, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park munkatársa mutatta be nekünk a fenékpusztai madárvártát. A látogatás során néhány frissen fogott nádi énekes, köztük egy ritka fülemülesitke is gyűrűt kapott. Benedek egy közeli vizes élőhelyre is elkalauzolta a társaságot. A Kis-Balatonnál kis tavibéka, mocsári teknős, lábatlangyík és elpusztult rézsikló is előkerült. Itt Kovács Tibor korábbi KHVSZ-elnök is besegített nekünk a keresésben. Egy este a szabadstrand környékére zseblámpákkal is kivonultunk, ahol több barna ásóbékával és kapitális nagy tavibékákkal is találkoztunk.

Terepen és a tábori foglalkozások során a táborvezetők külön-külön foglalkoztak a csapatokkal, ami a gyerekeket is nagyobb aktivitásra sarkallta, és persze jobban is élvezték a programot. Volt herpeto-képzőművészeti, természetvédelemről, kutatásokról szóló foglalkozás is. A tavalyi évhez hasonlóan a jól teljesítő csapatok plusz pontokat kaptak, és persze a főzésben, mosogatásban, takarításban való segítségért is jártak a pontok. Levonásra csak ritkán került sor, például az egyik tábori mellcsizma  fenékpusztai vonatállomáson felejtéséért.

A megfigyelt kétéltűeket és hüllőket könyvek, internetes források és persze a táborvezetők segítségével kellett jellemezni. Ez nagy feladat volt.  Minden csapat kapott egyet a megfigyelt fajok közül, és a terepi tapasztalatok, jegyzetek és fotók alapján átfogó jellemzést kellett adniuk jellegzetes tulajdonságaikról, legközelebbi rokonaiktól való megkülönböztetésükről, élőhelyükről, életmódjukról és természetvédelmükről. Az öt faj az erdei és mocsári béka, a vízi- és a kockás sikló, valamint a barna ásóbéka volt, és a feladatot valamennyi csapat ügyesen megoldotta.

A teljes ellátást ezúttal a táborhely szolgáltatója biztosította számunkra, , az ételekre nem is lehetett panaszunk. Bográcsozásra és szalonnasütésre persze így is volt alkalom. A rekkenő hőségben fürdési célból is sűrűn látogattuk a Balatont, ám mivel a kockás siklók is ugyanezt a partszakaszt használták, a fürdőzést nem lehetett szigorúan különválasztani a herpetologizálástól. Mindent egybevetve, a résztvevők értékelése szerint az idei tábor kikapcsolódásként és tanító-szemléletformáló minőségében is remekül sikerült, jövőre hasonló szellemben szeretnénk megismételni. 

Ezt a színes gyűrűs békászó sast Papp Gábor fényképezte július elején Olaszliszka közelében. A madarat 2015-ban, fiókakorban gyűrűzte Miroslav Dravecky, Szlovákiában.

A madár fiókakori képei a gyűrűzéskor:

Színes lábgyűrű (Fotó: Miroslav Dravecky)

Megfigyelési adat térképe (Tringa)

A színes, nagy méretű kóddal ellátott jelölőgyűrűk alkalmazása elterjedt módszere a madárgyűrűzésnek, elsősorban a negyobb méretű madárfajokon. Ezek a jelölések teleszkóppal, vagy sokszor kézi távcsővel is leolvashatóak.

A békászó sas európai állománya Afrikában telel, a Szaharától délre eső területeken. A Kárpát-medencei madarak szeptemberben, délkeleti irányban hagyják el Európát és márciusban térnek vissza költőhelyeikre.

További információ a békászó sasokról a Tudástár Magyarország madarai oldalon:http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-aqupom