A Magyar Királyi Ornithológiai Központnak - amely 1916-tól Magyar Madártani Intézet néven működött - a II. Világháború előtt, a székházának 1944-es szomorú pusztulásáig négy kiváló igazgatója volt, akik munkájukkal mind hozzájárultak az Intézet hazai és külföldi elismertségéhez. Ők Herman Ottó, Csörgey Titusz, Chernel István és Schenk Jakab. Közülük hármuknak már korábban állított az utókor szobrot, és 2020-ban lett teljes ez az emlékezet. A 75 éve, 1945-ben elhunyt Vönöczky Schenk Jakab mellszobrát a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósággal közösen avatta fel a Jókai-kertben.

A mellszobor költségeire két évvel ezelőtt adománygyűjtést indítottunk, amely részben sikerrel járt, a szükséges pénz jelentős része összegyűlt, a pénzadományozóknak és az MME helyi csoportjainak köszönhetően. A teljes költség hiányzó részét az MME központi költségvetéséből fedeztük. A XII. kerület Hegyvidéki Önkormányzat elkészítette a mellszobor talpazatát térítésmentesen, ezzel járulva hozzá az emlékhely kialakításához.

A mellszobrot Lugossy László szobrászművész készítette, aki 2011-ben elkészítette Csörgey Titusz mellszobrát, amely Csopakon, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság parkjában tekinthető meg.

Akiknek köszönjük a pénzadományokat

Vönöczky Schenk Jakab

Óverbász, 1876. június 2. – Kőszeg, 1945. február 22.

Schenk Jakab rendkívüli érdemeket szerzett élete és munkássága során. Nem csupán a madarak megfigyelésével, védelmével, kutatásával foglalkozott, hanem tudományos alapokra helyezve azt, megalapozta a jelenleg is folyó madárvonulás-kutatás módszerét Magyarországon. Különleges hangsúlyt fektetett a Kis-Balaton pusztulófélben lévő kócsagállományának megmentésére. A nemzetközi kongresszusok állandó résztvevője, számos európai ornitológiai szervezet tiszteletbeli illetve levelező tagja volt.

Madarak iránti érdeklődése már gyerekkorában kitűnt, szülőhelyéhez – Óverbászhoz – közeli nádasokba igen szeretett kijárni és figyelni a számára kedves állatokat. Figyelme tanulmányai alatt sem szűnt meg, kolozsvári egyetemi évei alatt kezdett el tudományosan is foglalkozni a madártannal. 1896 óta levelezett a Magyar Ornithológia Központtal, megfigyelési adatokat szolgáltatva a madárvonulás tudományos értékeléséhez. 1898. július 1-től már a Központ asszisztenseként dolgozott, feladatául a megfigyelési hálózat munkatársaitól beérkező adatlapok évi összegzését kapta. A századfordulóra érdeklődése teljesen a madárvilág felé fordult, a számtantanári oklevelét nem szerezte meg az egyetemen. A Központban asszisztensként egyre több feladatot látott el, 1905-től Herman Ottó mellett az Aquila folyóirat társszerkesztője és a cikkek németre fordítója, majd 1907-től annak szerkesztője volt.

Schenk Jakab (Vönöczky András családi gyűjteményéből)

Schenk Jakab vitathatatlan érdeme, hogy 1908-ban a világon harmadik országként, hazánkban is megkezdődhetett a dán tudós, Hans Christian Mortensen által 1899-ben megalkotott, tudományos alapokon nyugvó madárgyűrűzési módszer alkalmazása. Mint minden munkában, ebben is fáradhatatlan volt, a szervezési feladatok mellett a terepi munkában is aktívan részt vett, ilyenkor szinte állandóan vonaton ült, járta az ország jelentős fészkelő területeit és gyűrűzte a madarakat. Legkedvesebb munkaterülete mégis a Kis-Balaton volt, az itteni kócsagállomány megmentésére külföldi támogatókat is szerzett 1922-ben.

Schenk Jakab túzokokkal (Feltehetően a Madártani Intézetnek helytadó Magyar Királyi Központi Szőlészeti Kisérleti Állomáson, a Debrői úton, ma Herman Ottó út.)

A Központban végzett munkája a ranglétrán való előrelépését is szolgálta, 1918-ban titkárrá, majd 1927-ben igazgatóvá, 1936-ban főigazgatóvá nevezték ki. Igen nagy hangsúlyt fektetett a külföldi kapcsolatok bővítésére, a könyvtár és a folyóirat-állomány fejlesztésére is. 
A madarak vonulásáról 1928-ban készítette el híres térképét „Magyarországi madarak vándorútjai” címmel, mely szinte minden iskola falán megtalálható volt oktatási segédletként.

Számos cikket, értekezést, tudományos munkát írt, összeállította Magyarország madár fauna katalógusát (Fauna Regni Hungariae - Aves) illetve magyar madártan irodalmát 1910-ig. Jobban szeretett írni, mint előadni, de a kongresszusokon hazája iránti kötelességének érezte. Schenk Jakab német származása ellenére magyarnak érezte magát, mutatja ezt 1939-ben történt névmagyarosítása is. 

Amikor ideje csak engedte visszavonult ábrahámhegyi présházába, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a Balatonra. Barátjával és munkatársával, Csörgey Titusszal számos kedves órát töltöttek el Ábrahámhegyen. Emléküket kis emlékszoba őrzi.

Kutatómunkáját hallatlan energiával végezte gyenge szíve és betegsége ellenére, még a háború alatt is. 1944 tavaszán a balatonfüredi Szívkórházban ápolták, majd fiához ment a nyugalmasabbnak ígérkező Kőszegre. A háború ezt a kis kedves várost is elérte, amelyet 1945. február 22-én bombatalálat ért. Ekkor oltotta ki a szívroham Vönöczky Schenk Jakab életét.

Vönöczky Lilla írása

Kapcsolódó oldalak, irodalom:

Schenk Jakabról:

Keve András: Vasvári Miklós, Vönöczky-Schenk Jakab és Dorning Henrik emlékezete, Állattani Közlemények 48. (1961)

Keve András, Sági Károly Jenő: Emlékezés Vönöczky Schenk Jakabra, A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Magyar Gábor: Magyarországi ornitológusok életrajzi lexikona, Magyar Természettudományi Múzeum (Budapest, 2018.)

Letölthető leporelló

A magyarországi madárgyűrűzés története:

http://www.mme.hu/a_madargyuruzes_evszazada_magyarorszagon_1908_-_1973
http://www.mme.hu/a_madargyuruzes_evszazada_magyarorszagon_1974-2008

Madárgyűrűzők Magyarországon (1908-1950)

Vönöczky Lilla: A Magyar Ornithologiai Központ Története 1893-1944 (ELTE, szakdolgozat, 2009.)