Március 12-én szombaton reggel indultunk Budapestről a Déli pályaudvarról Szárra. Amint beértünk az állomásra Horváth-Mühlhauser Gábor és Klébert Antal, a Nyaktekercs Munkacsoport koordinátora, aki egyben a térség természetvédelmi őre is, vártak minket. Már a munka kezdete előtt megtapasztalhattuk Anti vendégszeretetét, egy fatálas reggelivel várt minket. Elfogyasztottuk a finom falatokat, közben átbeszéltük a napi teendőket.

Fotó: Horváth-Mühlhauser Gábor

Reggeli után Anti kertjében néztünk körül, megmutatta az odúit, mesélt a költésekről és a nyaktekercseknek megfelelő odúk készítéséről, továbbá ezek kihelyezéséről. Elmondta, hogy a nyaktekercs az egyetlen olyan hazai harkályfaj, ami nem készít odút magának, hanem természetes vagy más harkályfajok által vésett odúkban költ. Vannak olyan élőhelyek, amik ugyan alkalmasak lennének a faj számára (új telepítésű szőlők, gyümölcsösök, fás legelők), de költőodúk hiányában a nyaktekercs nem tud megtelepedni. Mesterséges odúk kihelyezésével ezeket az élőhelyeket is alkalmassá tudjuk tenni a nyaktekercsek számára.

Fotó: Horváth-Mühlhauser Gábor
 

Fotó: Sztrehárszki Lili

A rövid bevezető után elindultunk az első odú kihelyezésének helyszínéhez. Megtanultuk hogyan kell felfúrni az odú tartólécét, beletettünk két marék faforgácsot, ezzel ideálisabbá téve az új „otthont” leendő tulajdonosaik számára, mivel a nyaktekercsek nem hordanak fészekanyagot az odúba. Közösen kiválasztottuk a legmegfelelőbb fát, amelyre felfúrtuk az odút.

Fotó: Sztrehárszki Lili
 

Fotó: Molnár Petra

Összesen tíz odú került ki az új mintaterületre ezen a napon. Mindegyiknél megfigyelhettük a nyaktekercseknek ideális élőhelyeket és megismerhettük a faj odúfoglalási szempontjait is. Az egyik odúhoz egy vadkamerát is felhelyeztünk, hogy nyomon tudjuk követni az odú körülötti történéseket, mozgásokat. Gerard Gormantól, a Harkályvédelmi Szakosztály elnökétől sokat tanulhattunk a nyaktekercs biológiájáról, viselkedéséről és a faj megőrzéséről.

Fotó: Molnár Petra
 

Fotó: Horváth-Mühlhauser Gábor
 

Fotó: Horváth-Mühlhauser Gábor

Természetesen nem csak az odúkra figyeltünk a munka során, minden, a szemünk sarkában észlelt mozgásra felkaptuk a fejünket, aktívan madarásztunk. Láttunk kékes rétihéját, karvalyt, nagy őrgébicset és még jó pár fajt.

Az utolsó odú felhelyezése után visszamentünk ismét Antiékhoz, a „bázisra”. A bőséges reggeli csak a kezdete volt Anti vendégszeretetének, amint megérkeztünk, már készítette is elő a vaddisznó pörköltet. A fenséges ebédet követően összegeztük ezt a tartalmas, jó hangulatú napot, amely végig arról szólt, ami számunkra igazán fontos: madarakról és természetvédelemről.

Sztrehárszki Lili

A program vezetői: Klébert Antal, Gerard Gorman

A program résztvevői: Tóth Péter (polgári természetőr), Horváth-Mühlhauser Gábor, Arnóth Júlia, Belovai Annamária, Gara Patrícia, Hugyecz Mátyás, Molnár Petra, Radnai Míra, Sztrehárszki Lili

A megfigyelt cserregő nádiposzátát 2021. augusztus 8-án gyűrűzték a Ferencmajori Madárvártán (Naszály, Komárom-Esztergom megye, Győrig Előd). A madár egy azévben kirepült, fiatal példány volt. Mivel augusztusban ezek a madarak már mozgásban vannak, a pontos fészkelőterületét nem lehet megállapítani, de feltehetően egy Kárpát-medencei példányról lehet szó.

A megfigyelt cserregő nádiposzáta megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

Ez az első olyan külföldi vonatkozású cserregő nádiposzáta megkerülési adat a hazai adatbankban, amely során megfogás nélkül olvasták le a fémgyűrűszámot és így azonosították a madarat. Korábban, 2012-ben már érkezett Jordániából egy cserregő nádiposzáta megkerülési adat, de azt a példányt visszafogta (és dokumentálás után elengedte) egy madárgyűrűző. Azt a madarat 2011-ben gyűrűzték a Dávodi Madárvártán (Mórocz Attila).

A megfigyelt cserregő nádiposzáta gyűrűjének részletei (Fotó: Ian Andrews)

Magyarországon ezidáig közel félmillió (485826) cserregő nádiposzátát gyűrűztek, a legtöbbet, 24836 példányt a tavalyi évben. A gyűrűzések nagy része a madárgyűrűző állomásokon, a fészkelést követő diszperziós és vonulási időszakban történik. Az itthon megjelölt cserregő nádiposzáták közül eddig 424 példány került meg külföldön, elsősorban a délnyugat-, valamint a délkelet-európai országokban. Európán kívüli országok közül még Cipruson, Csádban, Egyiptomban, Izraelben, Marokkóban, Nigériában valamint Törökországban kerültek meg hazai gyűrűzésű példányok.

Magyaországon gyűrűzött cserregő nádiposzáták távolságimegkerülési adatai (Madárgyűrűzési Központ)

A cserregő nádiposzáta Európa nagy részén fészkel, a telet Afrikában, a Száhel régióban tölti. Az észak-európai fészkelők délnyugati irányba vonulnak, így a Kárpát-medencébe csak elvétve fordulnak elő. Az itthon gyűrűzött cserregő nádiposzáták közül számtalan került meg mind a délkeleti és délnyugati vonulási irányból.

További információ és megkerülési térképek a cserregő nádiposzátáról a Tudástár Magyarország madarai oldalon: https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-acrsci

 

A Vonuló Vízimadár Monitoring szinkronfelmérései már évtizedek óta szolgáltatnak adatokat a vízimadárfajok mennyiségi eloszlásáról a vonulási időszakban a legfontosabb hazai vizes élőhelyeinken. Emellett azonban – ahogy a barátréce szinkronfelmérés felhívásában már ismertettük – számos olyan terület is szolgálhat pihenő- és táplálkozóhelyként a Kárpát-medencén átvonuló vízimadarak számára, melyek nem szerepelnek a Vonuló Vízimadár Monitoring Célterületei között. Három madárfaj – a barátréce, a cigányréce és a nagy goda – esetében a természetvédelmi szempontok azonban indokolják, hogy évről-évre a lehető legteljesebb képet kapjuk az átvonuló madarak mennyiségéről.

Átvonuló nagy goda csapat a kardoskúti Fehér-tavon (Fotó: Csibrány Balázs)

A nagy goda állományának drasztikus csökkenése minden olyan terepmadarász számára jól látható, aki az elmúlt egy-két évtizedben a hazai vizes élőhelyeket látogatta. Nem csak a költőállomány tűnik el az egyre kevesebb alkalmas élőhely miatt, de az átvonuló sokezres godacsapatok látványa is egyre ritkább napjainkra. A Vonuló Vízimadár Monitoring a barátréce és cigányréce szempontjából eddig ugyan lefedte a két faj számára legfontosabb területeket, a nagy godáról azonban – annak eltérő élőhelyigénye miatt – sajnos még inkább hiányoznak az országos szintű adatok az átvonuló állománynagyságról.

Átvonuló godák a mórahalmli Nagyszéksós-tavon (Fotó: Tokody Béla)

A nagy goda vonulási csúcsa április elejére esik, ilyenkor található a legtöbb madár egyszerre a Kárpát-medencében a tavaszi vonulás során. Ekkor jellemzően a szikes tavakat, a pusztai vízállásokat, a belvízfoltokat és a lecsapolt halastavakat keresik fel tömegesen. Az idei, szélsőségesen aszályos tavaszon azonban nagyon korlátozott az alkalmas pihenőhelyek száma. A pusztai vízállások és belvízfoltok hiányoznak, és a szikes tavak nagy része is kiszáradt mostanra. Várhatóan a lecsapolt halastavakra fog koncentrálódni az átvonuló nagy godák túlnyomó része, de a vízhiány miatt eddig nem megszokott helyeket – pl. alacsony vízállású bányagödröket, stb. – is érdemes felkeresni a felmérés során.

Nagy goda a szatymazi Székaljon ( Fotó: Tokody Béla)

Az adatközlés legegyszerűbb módja, ha a megfigyeléseket a Madáratlasz Program internetes adatbázisába töltik fel a felmérők, melyre asztali számítógépről (map.mme.hu) és okostelefonról (Turdus applikáció) egyaránt lehetőség nyílik. Bár alapvetően a nagy goda adatok a fontosak, mégis mindenkit biztatunk lehetőség szerint az összes madárfaj megfigyelését rögzítő ún. teljes fajlistás adatgyűjtésre! Amennyiben valaki nem rendelkezik hozzáféréssel e felületekhez, megfigyelési adatait a Vízimadár-védelmi Szakosztály elektronikus címére (vvsz@mme.hu) is elküldheti. Ekkor kérjük a megfigyelt barátrécék pontos száma mellett a megfigyelés időpontját, a terület nevét és koordinátáját is tüntesse fel az adatközlő.

A felmérés eredményeiről az adatok összesítését követően fogunk beszámolni. Ezúton szeretnénk egyúttal előzetesen is megköszönni minden felmérő munkáját!

 

MME Vízimadár-védelmi Szakosztály

Amikor egy külföldi gyűrűs madár adatai bekerülnek a magyar madárgyűrűzési adatbankba, egy adatkérő e-mailt küldünk ki az adatbankot működtető rendszer  (Tringa) segítségével a megfelelő központnak. Bár háború van Ukrajnában, az adatkérő e-mail a megszokott módon elküldésre került az ukrán központnak és a színes gyűrű kódrendszer (cr-birding.org) alapján a megfelelő projektnek. Megnyugtató módon igen gyorsan megérkezett a válasz a madarat gyűrűző kollégától, a részletes gyűrűzési adatokkal.

A megfigyelt pajzsoscankót 2020. július 20-án gyűrűzték a Tylihul-folyó torkolatvidékén (Mikolajivi terület, gyűrűző: Oleg Formanyuk).  Ez az első Ukrajnában gyűrűzött pajzsoscankó, ami megkerült Magyarországon.

A megfigyelt pajzsoscankó megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

Korábban negyven külföldi gyűrűs példány adatai kerültek be a magyar madárgyűrűzési adatbankba. Ezek közül a legtöbbet Hollandiában (Frízföld, 12 példány), Fehéroroszországban (Turov határában, 10 példány), valamint Finnország több területén (6 példány) gyűrűzték. Ezeken kívül Csehországban, Németországban, Norvégiában, Olaszországban, Svédországban és Afrikában, Maliban és Szenegálban jelölt példányok kerültek meg itthon.
Magyarországon eddig 1759 pajzsoscankót gyűrűztek a tavaszi és az őszi vonulási időszakban. Ezek közül 37 példány került meg külföldön, Európa számos országában. A legtávolabbiakat Észak-Oroszországból, valamint Afrikából, Maliból, Szenegálból és Tunéziából jelentették vissza. Korábban, 2021-ben egy hazai gyűrűs példány a Krím-félszigeten is megkerült (Karkinit-öböl).

Pajzsoscankó megkerülések a Magyar Madárgyűrűzési Adatbankban (Madárgyűrűzési Központ)

A pajzsoscankó Eurázsia északi részének nedves, mocsaras területein fészkel. Hosszútávú távú vonuló, a Kárpát-medencén átvonuló állomány a telet Afrika Szaharán túli területein tölti. Ősszel és tavasszal nagy számban lehet megfigyelni árasztásokon, vizenyős gyepeken, halastavakon.

További információ és megkerülési térképek a pajzsoscankóról a Tudástár Magyarország madarai oldalon: 
https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-phipug

Ennek a madárnak a gyűrűzési helyétől 50-60 kilométerre jelenleg háború zajlik. Reméljük, hogy mielőbb béke lesz és a háborús híreket felváltják az újjáépítésről, az élet újrakezdéséről szóló cikkek vagy az ilyen eredményeket bemutató kis hírek. Az Ukrán Madárgyűrűzési Központ a Schmalhausen Zoológiai Intézet része, amely Kievben található. A központ munkatársaival március közepén váltottunk levelet. Jelenleg nem tartózkodnak az irodában, a központvezető és családja biztonságos zónában vannak. Egyik munkatársuk viszont Kiev északnyugati részén él, ahol heves harcok voltak korábban. Bízunk a legjobbakban.

Ukrán gyűrűs pajzsoscankó (Fotó: Hadarics Tibor)

A madárról elegendő nagy felbontású, jó minőségű fénykép készült, amelyek alapján összerakható volt a teljes gyűrűszám. Ezt a gólyatöcsöt fiókakorában gyűrűzték 2007 nyarán, Csehországban (České Budějovice-i járásban). Ez az első cseh gyűrűs gólyatöcs, ami megkerült Magyarországon. Csehországban ezidáig kevesebb, mint harminc gólyatöcsöt gyűrűztek, így ez egy igen szerencsés megkerülési adat. A gyűrűzés és a mostani megfigyelés között 15 év telt el, ezzel megelőzi az eddig ismert legidősebb gyűrűs gólyatöcsöt. Ez utóbbi egy spanyol gyűrűs példány volt, amelyet a gyűrűzését követően 10 év elteltével figyeltek meg.

A legidősebb gyűrűs madarak adatai itt érhetőek el (EURING  Longevity List):
https://euring.org/files/documents/EURING_longevity_list_20170405.pdf

Nem tudhatjuk, hogy hány éves lehet ma a világon a legidősebb gólyatöcs, de az most már biztos, hogy egy ilyen madár akár 15 évig is elélhet.

A megfigyelt cseh gyűrűs gólyatöcs megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

Magyarországon ez a 12. megkerült külföldi gyűrűs gólyatöcs. Korábban Franciaországban (Vendée), Olaszországban (7 példány), Portugáliában (Estremadura), Szerbiában (Vajdaság) és Spanyolországban (Baleári-szigetek) jelölt példányok kerültek meg hazánkban.

Itthon eddig összesen 429 gólyatöcsöt gyűrűztek, amelyek közül nyolc került meg külföldön, Ausztriában (4 példány), Németországban, Olaszországban (2 pld.) és Lengyelországban.

Külföldi vonatkozásű gólyatöcs megkerülések (Madárgyűrűzési Központ)

A gólyatöcs széles elterjedésű madárfaj, a legtöbb kontinensen állandó, európai és közöp-ázsiai állománya vonuló. A hazai gólyatöcsök Afrika vizes élőhelyein és partvidékén telelnek, ahonnan március-áprilisban érkeznek vissza. Kopár, sekély vízborítású helyeken költ, általában laza telepeket alkot.

A 15 éves, cseh gyűrűs gólyatöcs (Fotó: Hadarics Tibor)

További információ és megkerülési térképek a gólyatöcsről a Tudástár Magyarország madarai oldalon: https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-himhim