A pusztítást tovább fokozza, hogy az akaratlan izom-összehúzódás miatt a balesetet szenvedett madár szinte mindig a földre zuhan, további csonttöréseket is elszenvedve (vagy ebbe belepusztulva).

A magyarországi fehérgólya-fészkek többsége a települési kisfeszültségű elektromos
hálózat oszlopaira épült. Ezek különösen esős időben válnak veszélyessé, mert
ilyenkor még nagyobb a rövidzárlat veszélye, ami nem csak a madarak életét
fenyegeti, de a fészek áramfogyasztóként is viselkedik és egész
településrészeken okozhat több órás áramszüneteket.

Azonban nem csak ezeket, de az oszlopokon pihenő öreg madarakat és kirepült
fiókákat is nap mint nap fenyegeti a rövidzárlat, az áramütés- és
a vezetéknek ütközés veszélye.

Nem ritka, hogy a legveszélyesebb "gyilkos" vezetékszakaszokon teljes fészekajak,
a szülők és más madarak tucatjai is halálos áramütésben pusztulnak el
(Fotók: Orbán Zoltán).

 

A madarak és légvezetékek konfliktusáról részletesebben tájékozódhat a 2010 júniusában megjelent (tovább a hírhez >>) kiadványunkban, melyben az elektromos vezetékhálózat okozta ütközéses és áramütéses madárveszteségek nagyságrendjét és kezelésének lehetséges megoldásait elemezzük.

A kiadvány letölthető itt >>

 

A gólyakosár

Az MME 1974-es megalakulásakor négy fő területen kezdte el a tevékenységet:  ragadozómadár-védelem, fehérgólya-védelem, madárgyűrűzés és környezeti nevelés. Az első két program kapcsán gyorsan kiderült, hogy az elektromos áramütés és vezetéknek ütközés milyen nagy károkat okoz. Ezért az egyik legfontosabb feladat ennek a problémának a kezelése volt, így született meg a gólyafészek-magasító állvány (közismertebb nevén a "gólyakosár") és a szigetelőpapucs, ami az első lépés volt középfeszültségű ("gyilkos") oszlopok kereszttartóinak madárbaráttá tételében.

A gólyakosár (balra) és a fém kereszttartót fedő szigetelőpapucs (jobbra) mellett ma
már rendelkezésre áll a beszálló madarakra legnagyobb veszélyt jelentő
oszlopfejközeli vezetékszakaszt burkoló (fekete) szigetelő is.

A magyar szabvány szerint készülő MME gólyakosár azért
olyan robusztus és nehéz, ...

... mert az erre felépülő és évről-évre bővített fészek tömege a több
mázsát is elérheti (Fotók: Orbán Zoltán).

 

A közreműködésünkkel tervezett és általunk forgalmazott gólyakosár két részből: fészekalapból és a fészekalapot tartó állványból áll, ez a megoldás mind a szállítást, mind a felszerelést könnyebbé teszi. (Sajnos a műszaki rajzot is tartalmazó szabványügyi dokumentumot jogvédettség miatt nem tehetjük közzé.)

Az 1 m átmérőjű fészekalap vázát egy 4 × 6 cm-es és 100 cm hosszú zárt szelvény és egy erre merőlegesen álló szögvas alkotja, amit kör alakban keretez egy 5 cm széles, 3 mm vastag laposvas, és az egészet befedi egy 5 mm átmérőjű szálakból álló betonvas háló (lásd néhány bekezdéssel lejjebb a fotót).

A fészekalapot tartó állvány 120 cm hosszú és 4 cm átmérőjű vascsövei egymástól 20 cm-re helyezkednek el, ezt a távolságot 2 db 4 x 3,5 cm-es rájuk hegesztett szögvas biztosítja. Ezek a fészekalap zártszelvényéhez hegesztett, függőlegesen álló, 20 cm hosszú és 6 cm átmérőjű vascső-csonkokba csúszva illeszkednek a gólyakosár vízszintes alapjához. 2 db azonos méretű szögvas alkotja a szerkezet az oszlophoz rögzítő "ellen-elemét", amit két 14-16 mm vastag csavarmenetes-szár szorít az oszlop két oldaláról egymásnak.

A szabvány gólyafészek-magasító állvány függőleges, egyszálú oszlopokhoz készült, ezért lehetőleg ilyeneken használjuk.

A szárra rácsúsztatott kosár szinte mindig billeg a csövek közötti hézag miatt. Ezt az új gyártású kosaraknál átmenő csavarrögzítéssel orvosoltuk, a régebbieknél ez utólag is megtehető vagy 2 db 120-180-as szög beütésével szüntethető meg.

Szabványos gólyakosár iránt az MME boltjában lehet érdeklődni (nagy mérete miatt is általában nincs készleten).

 

Kiknek ajánljuk?

A gólyák védelme nemcsak érzelmi és természetvédelmi kérdés. Az áramellátás folyamatossága miatt ez a lakosság, az önkormányzatok és az áramszolgáltatók közös érdeke is. Ezért az oszlopfejekre épült fészkek és a szerencsétlenül járt madarak okozta rövidzárlatok megelőzésében ezek a szereplők közösen tehetnek.

Egy-egy gólyakosár néhány tízezer forintos árát megfelelő kommunikációval, kampánnyal akár egyéni, akár céges adományokból fedezni lehet, de az önkormányzat vagy az áramszolgáltató is felvállalhatja. Némi szervezéssel pedig a gólyakosár kihelyezési költségei is csökkenthetőek, ha rá tudjuk beszélni a megfelelő daruskocsival rendelkező vállalkozót, hogy ingyen vagy kedvezményes áron biztosítsa a gépeket és a hozzáértő kezelőket.

Amint azt a későbbiekben látni fogjuk, a gólyák költése fészekoszloppal magánházaknál a kert végében, vállalati telephelyen, iskola vagy óvodaudvarban is segíthető, ennek költsége önkéntes munkával teljes egészében kiváltható, intézmények esetében akár pályázatból is finanszírozható.

 

Mikor lehet kihelyezni?

A természetvédelmi oltalom alatt álló madarak fészkei is védettséget élveznek, ezért a fokozottan védett (ez a legmagasabb védettségi fokozat Magyarországon) fehér gólyák fészkeinek magasító kosárra emeléséhez (akár vezetéken, akár kéményen) a megyei kormányhivatal (2015 tavaszától a zöldhatóságok beolvadtak megyei kormányhivatalokba) vészhelyzetek kivételével (például ha a fészek egy nyári viharban megrongálódik) csak a költési időszakon kívül ad engedélyt. A megyei kormányhivatalok (ennél a hatóságnál lehet bejelenteni a minden esetben törvénytelen gólyapusztítást is) listáját megtalálja itt >>. Üres gólyakosarak kihelyezéséhez viszont – mivel ezeken még nincsenek fészkek – nincs szükség kormányhivatali engedélyre. A kirakásra mindkét alkalmazási mód esetében a költési időszakon kívül, október-március között van lehetőség (ezt a hatósági engedélyben pontosan meghatározzák).

 

Alkalmazási lehetőségek

A gólyakosaraknak két felhasználási módja létezik: "üresen" kihelyezve új, biztonságos fészkelőhelyet kínálnak a gólyáknak, illetve a vezetékekre épült fészkeket ezekre ráemelve (vagy helyettesítve) megszüntethető a fészekhez köthető áramütéses esetek száma.

A gólyakosár fészekalapjára drótozott ágak segítenek a madaraknak felismerni a
fészkelésre alkalmas helyet, de a foglalási arány sokkal jobb lesz, ha
műfészekkel kiegészítve helyezzük ki ezeket.

Az egyik tipikus gólya "vészhelyzet", amikor a madarak tavasszal új fészket kezdenek
építeni egy oszlop áramütés-veszélyes kereszttartójára
(Fotók: Orbán Zoltán).

 

Új fészkelőhelyként

Kihelyezés előtt a kosár vas alapjára drótozzunk (sugárirányban) legalább néhány csukló vastagságnál vékonyabb ágat, hogy a madarak számára jobban érzékelhető legyen a fészekalap, de még jobb, ha egy teljes műfészket tudunk ráhelyezni (az MME munkatársai az utóbbi időben szinte már csak ilyen gólyakosarakat helyeznek ki). Ez legegyszerűbben az alábbiak szerint készíthető el:

• Fűzvesszőből (legjobb a szomorú fűz), szőlővenyigéből vagy bármilyen friss, 1 cm-nél vékonyabb, rugalmas, egymással 20-40 cm-rel fedésben lerakott gallyból készítsünk mintegy 6-7 méternyi, 20-25 cm vastag köteget, amit 40-50 centiméterenként kössünk össze lágy, de erős (pl. 1,5 mm vastag) dróttal.
• A köteget a talajon kerékszerűen görgetve tekerjük fel, közben a "meneteket" dróttal arasznyi-kétarasznyi szakaszonként szorosan rögzítsük egymáshoz.

A vessző műfészek készítésének főbb mozzanatait bemutató felvétel
legfontosabb tanulsága, hogy a fészekalap minél frissebb és lehetőleg kisujjnyinál
vékonyabb szálakból álló, nem túl vastag gallykötegekből készíthető és
könnyen tömör legyen (Videó: Orbán Zoltán).

 

• Amikor elkészült a 100-120 cm átmérőjű műfészek, tapossuk középen kicsit bemélyedő alakúra, az esetleges hézagos részeket pedig gallyakkal tömjük be.

Gólyakosárba való fészekalap meggyágból ...

... és szőlővenyigéből (Fotók: Serfőző József).

 

• A gólyakosárra rögzítés (legalább 5-6 helyen, "átmenő" drótozással), majd az oszlopra helyezés után a műfészek bemélyedő középső részét béleljük ki jól ledöngölt vékony gyeptéglával, szénával, szalmával vagy a régi fészekből származó bélésanyaggal (azért a felhelyezést követően, mert így a fészekbélés nem potyog ki).

A műfészkek bélelésével utánozzuk a gólyák munkáját (ez látható ezen a természetes
fészken), még vonzóbbá, még fészekszerűbbé téve a gólyakosarat
(Fotó: Orbán Zoltán).

 

A gólyakosárra épített, a valódihoz minél inkább hasonlító, átlátszatlan műfészek-alapra azért van szükség, hogy a gólyák felismerjék a potenciális fészkelőhelyet, amit tovább tudnak építeni és biztosabban foglalnak el. Az üresen kihelyezett gólyakosarakat gyakran évek, évtizedek alatt sem foglalják el a madarak, míg a műfészekkel kiegészítettek foglalási aránya és -gyorsasága sokkal jobb.

A gólyafészkek ellenőrzéséhez is emelőkosaras daruskocsira van szükség, egy akár
több mázsás fészek gólyakosárra telepítéséhez viszont egy teherdaru és a lehulló
törmeléket, a bontott fészekanyagot elszállító teherautó is kell
(Fotó: Orbán Zoltán).

 

Veszélyes fészkek gólyakosárra helyezése

Nagyon fontos, hogy a fokozottan védett gólyafészkek áthelyezése előtt időben indítsuk el a megyei kormányhivatali engedélykérést, mert ez a hivatali ügyintézés miatt akár hónapokig (!) is eltarthat.

Amennyiben erre elektromos hálózatban lévő oszlopon kerül sor, a természetvédelmi engedélyeztetéssel párhuzamosan fel kell venni a kapcsolatot az üzemeltető áramszolgáltatóval is. Fel kell mérni, hogy mennyi időbe telik a munka, mert ennek függvénye, hogy mennyi időre kell áramtalanítani a rendszert, ami pedig meghatározza, hogy hány nappal, illetve héttel korábban kell kiértesítenie a szolgáltatónak az áramszünetről a fogyasztókat.

A veszélyes fészkek áthelyezésekor két megoldás közül választhatunk:

1. a régi fészek megtartása és darus átemelése (ez jóval munkagépigényesebb, mivel az emelőkosaras autó mellett teherdaru is szükséges hozzá),
2. illetve ennek lebontása és gólyakosaras-műfészkes helyettesítése (esetleg a régi fészek felső részének áthelyezésével).

A nagyobb, több mázsás, akár évtizedes-évszázados fészkeket daru nélkül nem lehet egyben leemelni. A kézi lebontás ősszel a leggyorsabb, mert nincs összefagyva a fészek. A bontást lehetőleg fagymentes időben végezzük, mert egy több évtizedes fészek szétszedése egy órát is igényebe vehet, ami kőkeményre fagyott, vályogszerűen tömör állagú fészekanyag esetében jóval hosszabb is lehet (növelve az embereket idegesítő áramszünet hosszát). A munkát kis darabonként kézzel, vasvillával, kisbaltával végezzük, ügyelve, hogy ne legyen vezetésszakadás, illetve a lehulló darabok egyéb kárt, sérülést ne okozzanak. A feleslegessé vált régi fészekanyag eltakarítását forgalmas, balesetveszélyes helyen (úttest, járda) a bontás után azonnal meg kell tenni. A fészekmunkálatok előtt néhány nappal érdemes az önkormányzatot tájékoztatni és kérni, hogy közmunkások, szállító konténer vagy teherautó biztosításával járuljon hozzá a gyors rendrakáshoz. A legjobb megoldás az, ha a fészek darabjait egyből a szállító járműre dobálhatjuk.Egy elsőéves fészek áthelyezése vagy egy új gólyakosár-műfészek kihelyezése 30-40 perc alatt is elvégezhető. Egy több mázsás monstrum átemelése vagy lebontása (az alatta lévő ferde tartó leszerelésével), s az új gólyakosár felszerelése akár 2 óránál is több időt igényelhet.

 

Alternatív gólyafészkelőhely-megoldások

A fehér gólyák az ember előtti időkben - és sok helyen még ma is - hagyományos módon fákon és sziklákon fészkeltek és fészkelnek. Ez a rugalmas viselkedés a védelmükben is kamatoztatható:

• A gólyák gyakran szemelnek ki kéményeket fészkelőhelyül, ami aktív kémények esetében télen kellemetlen lehet, hiszen lehetetlenné teszi a szellőzést. Ez az oka annak, hogy a lakók vagy a közintézmény üzemeltetője általában eltávolítja a fészekkezdeményt - pedig van más megoldás is. A kéményre ráültethető olyan méretre készült gólyakosár, amivel a fészek fél-egy méterrel a kürtőkivezetés fölé emelhető, így a kémény biztonságos működése a madarak megmaradása mellett szavatolható. Ilyen megoldás esetén a gólyák tolerálják azokat a nyáron is működő kéményeket (például a gázüzemű meleg víz előállító rendszereknél), melyek a költési időszakban is "füstölögnek".
  Természetesen ezeknél a kosaraknál is gondoskodnunk kell a fentiekben ismertetett fészekalapról. Fontos, hogy ez mindig kör alakú és legalább 100-120 cm átmérőjű legyen, még akkor is, ha a gólyakosár szögletes kivitelezésű.

Aktív kéményeken a gólyafészek akadályozhatja a
megfelelő szellőzést, ezért ilyen esetben a fészket át
kell telepíteni egy nem használt kéményre vagy egy
közelben kihelyezett megfelelő fészekalapra.

Gólyakosár ipari méretű ...

... kéményen (Fotók: Orbán Zoltán).

 

• Vastag ágak csúcsközeli, villás elágazásainak szűk alapi részét husángokkal feltöltve fészekalapot kínálunk a madaraknak.

(Fotó: Orbán Zoltán)

 

• Szabad berepülést nyújtó, teherbíró oldalágak belső részére készíthető olyan fészekalap "trepni", amire a gólyák fészket tudnak építeni.

(Fotó: Orbán Zoltán)

 

• Hasonló fészekalapok bármilyen magas, legalább egy irányból nyitott, egyébként más funkciót betöltő póznákon (például a lenti két képen látható gémeskúton (fotók: Imre Tamás) is kialakíthatóak.

(Fotók: Imre Tamás)

 

• Olcsón beszerezhető leselejtezett, betongyámos fa telefonoszlopok, fémcső-póznák segítségével a fehér gólyák a Madárbarát kert program részeként akár a kert vagy az udvar végében is megtelepíthetőek.

(Fotók: Orbán Zoltán)

 

• A vezetéksor közelébe felállított, de az elektromos hálózatba be nem kötött beton villanyoszlopok is biztonságos fészkelőhelyet jelentenek, a veszélyes fészkek gólyakosárra helyezve ezekre is áttelepíthetőek.

(Fotók: Orbán Zoltán)

 

Az elmúlt évtizedek gyakorlati tapasztalatai azt mutatják, hogy a gólyák számára a szabadon álló fa fészekoszlopok gyakran túl ingatagok (ezeken egy év után megszűnik vagy soha nem is indul költés), ezért ezeket egy másik oszloppal meg kell támasztani vagy négy irányban kipányvázva stabilizálni kell. Betonoszlopoknál ez a hatás kevésbé jelentkezik, de ha lehet, ezeknél is érdemes kettős, A oszlopot használni.

Nagyon fontos, hogy a mesterséges gólya fészekalapokat előrelátóan, a gólyák számára nagyobb biztonságot nyújtó helyekre telepítsük, illetve erre is használjuk. A lenti képen látott esetben hiába van a fészek szigetelt vezetékű, ezért nem áramütés-veszélyes oszlopon, az alig két méterre lévő madárgyilkos középfeszültségű hálózat mind a fiókákra, mind az öreg madarakra életveszélyt jelent. Ilyen helyen mindenképpen érdemes a gólyafészek áttelepítésével próbálkozni.

(Fotó: Orbán Zoltán)

 

Mivel nem érinti az elektromos hálózatot, a "gólyaoszlop és -kosár" technika kínálja az egyik leggyorsabb, legegyszerűbb fészekpótlási lehetőséget. A betongyámos fa telefonoszlop az alacsony súlypont miatt néhány ember segítségével akár kézzel is felállítható, még akkor is, ha a tetejére rászereltük a gólyakosár fészekalapot.

Néhány éve Nagykátán egy nagy vihar kidöntötte ezt a gólyafészkes fát, és a fiókák
a közeli jászberényi állatkertbe kerültek.

A madárvédők egy nap alatt szereztek egy telefonoszlopot és egy gólyakosarat, amire
egy komplett műfészket is drótoztak.

Eközben az öreg madarak a közeli házak tetején vártak. Ez a viselkedés, hogy baleset
esetén sem hagyják el az akár évtizedek megszokott fészkelőhelyet, általánosnak
számít, és egyben esélyt ad arra, hogy gyors cselekvést követően tovább élhetik
az életüket a fészekpótláson (Fotók: Orbán Zoltán).

A vihar másnapján az életben maradt fiókák egy vödörben tették meg az utat
(Fotók: Kovács Norbert és Orbán Zoltán) ...

... az időközben felállított oszlop tetején lévő műfészekig, ahol ezt követően a
szülők tovább gondozták őket (Fotó: Orbán Zoltán).

 

A gólyafészkek "albérlői"

A gólyák óriási fészkei "társasházként" üzemelnek, a tulajdonosokon kívül számos más állatfaj számára nyújt fészkelőhelyet az ágak szövevénye. Ezek között a házi és a mezei veréb a leggyakoribb, de előfordult barázdabillegető, ökörszem, seregély és csóka költése is, Tiszalökön pedig egy kalitkából kiszabadult barátpapagáj él egy gólyafészek aljában. Azonban ennél veszélyesebb vendégek, lódarazsak is előfordulhatnak itt.   

Barátpapagáj és fehér gólya együttélése (Viedó: Orbán Zoltán).

 

Ezzel azért kell tisztában lennünk, mert a fészek magasában végzett munka közben számítanunk kell a szokatlan helyről nagy zajjal kirebbenő, kirajzó állatokra, amely komoly baleseti kockázatot jelent.

 

Mit tehetünk még a gólyákért?

Az egyesületünk által kidolgozott, okostelefonon is kitölthető elektronikus adatgyűjtő űrlap segítségével a lakosság gyorsan és egyszerűen tudja eljuttatni hozzánk az adatokat a madarakra veszélyes oszlopokrólés vezetékszakaszokról, melyeket így összegyűjtev és területileg összesítve tudunk eljuttatni az eljáró megyei hasóságokhoz, a nemzetipark-igazgatóságokhoz és az érintett áramszolgáltatóhoz (részletek és adatlap >>).

Hasonló adatszolgáltatási lehetőséget kínál az Egyesület lakossági fehér gólya adatbázis oldala, ahova bárki feltöltheti fészekmegfigyelési adatait (tovább az adatbázis oldalra >>).

Ha sérült vagy elárvult gólyát talál, a madármentés menüponthoz tartozó oldalakon olvashat a madarak elsősegély jellegű ellátásáról és a befogadóhelyekről.

Egyre gyakrabban fordul elő, hogy fehér gólyák a vonulás helyett az áttelelést választják, a viselkedésről részletesen olvashat itt >>

Videó Tápiógyörgyén telelő gólyákról (Videó: Orbán Zoltán).

 

Vegyen részt nyári gólyagyűrűzési programunkon!

Minden év júniusának közepén, amikor a fészekben növekvő fiókák már elég nagyok ehhez, gólya road show elnevezéssel országos hétvégi gólyagyűrűzési bemutatókat tartunk, amire minden érdeklődőt szeretettel várunk (részletek >>).

Kisfilm egy gólya road show akciónkról, amiről részletesen olvashat itt >>
(Videó: Orbán Zoltán).

Teendők gólyák vagy fészkeik zavarása, elpusztítása esetén

Ha védett élőlények (növények és állatok), illetve ezek élőhelyeinek pusztítását tapasztaljunk vagy fennáll ennek gyanúja, kockázata, ha veszélyeztetett fecskefészkekről vagy -telepekről szerzünk tudomást stb., eljáró hatóságként a megyei kormányhivatalhoz és a területileg illetékes nemzetipark-igazgatósághoz fordulhatunk az alábbiak szerint:

1. Bizonyító fotók készítése a ma már szinte mindenkinél ott lévő okostelefonnal.
2. Néhány soros tájékoztató e-mail küldése a helyszín, időpont, cselekmény leírásával a megyei kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályának, ennek hiányában a hivatal központi címére.
   LEGGYORSABBAN ÚGY TALÁLJUK MEG A MEGYEI ILLETÉKES FŐOSZTÁLYT, HA A GOOGLE KERESŐBEN KERESÜNK RÁ A VÁROS ÉS A FŐOSZTÁLY NEVE SZERINT. PÉLDÁUL: BUDAPEST+KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI FŐOSZTÁLY.
   A bejelentést másolatként érdemes a területileg illetékes nemzetipark-igazgatóság címére is eljuttatni.
   A bejelentés megérkezéséről, majd a vizsgálat eredményéről a hatóság válasz e-maileket küld.
3. Amennyiben ilyen megerősítő visszajelzést nem kapunk vagy bármilyen okból azt gyanítjuk, hogy a bejelentésünk nem jut, nem jutott célba, továbbá ha a bejelentésünkre érkezett elutasító határozattal nem értünk egyet, csúcsszervéként a Pest Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályához fordulhatunk a fent leírt módon.
4. Ha gyors, szinte azonnali intézkedés szükséges, akkor az írásos bejelentés előtt vagy azzal párhuzamosan hívjuk telefonon a területileg illetékes nemzetipark-igazgatóságot, és az őrszolgálatnak jelezve a problémát kérjük a segítségüket.

Ez a követendő eljárás bármely természetkárosítás észlelése, illetve ennek belátható veszélye, például költési időszakban végzett fa- és bokroskivágás, partifecske és gyurgyalag partfal megsemmisítés, fehérgólya-fészek leszakadása vagy megrongálása, madarak áramütése (különösen tömeges előfordulás), védett tőrösdarazsak elpusztítása stb. esetén is!

Ilyen esetekben a bejelentést azért nem tudja az MME megtenni, mert ha nem mi vagyunk a szemtanúk, akkor a hatóság munkáját sem tudjuk adatokkal, információkkal segíteni. Azaz, ha csak közvetítők lennénk, akkor ez a hivatalos vizsgálat lefolytatását, a szükséges intézkedések megtételét, az eredeti cél elérését is ellehetetlenítené. Ezért is hangsúlyozzuk annak fontosságát, hogy a hatósági bejelentést – a fentiekben részletezett módon – a problémát közvetlenül megtapasztaló szemtanú tegye meg. Köszönjük!
 

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>)

 

Orbán Zoltán

 

2011. november 12. Pécs, Jakab-hegy túra
Gyülekező az éger-völgyi tó ÉNY-i oldalán 9.30-tól. A túra 10.00-kor indul. Felsétálunk a Jakab-hegyre, majd megtekintjük a pálos kolostor romjait. Tiszta időben a kilátóra felkapaszkodva láthatjuk a Balaton-felvidék tanúhegyeit (Badacsony, Gulács, Haláp stb.), majd a Zsongorkőről letekintünk a Pécsi-síkságra. Tűzgyújtásra, szalonnasütésre a kolostor romjai mellett van lehetőség.
Jelentkezési határidő: november 8.
További információ: Reiger Magdolna  email: reiger.magdolna@gmail.com  T: 30/580-1977

2011. december 6. Klubnap
Bank László: A ragadozómadár-védelmi program eredményei Baranya megyében.
Az előadó az elmúlt 25 év történéseit összegzi.
Helyszín: Pécsett a Civil Közösségek Házában (Pécs, Szent István tér 17.).
Felhívjuk a figyelmet, hogy a programokban előre nem látható okok miatt változások következhetnek be, ezért aki látogatni kívánja a klubnapokat, előzetesen tájékozódjon Alföldi Zoltán (70/337-9812) szervezőnél. Kezdés 18.00-kor.

2011. december 10. Kölked, Fehér Gólya Múzeum - Nagypartos túra
Gyülekező a múzeum előtt 9.45-től. A túra 10.00-kor indul. Először megtekintjük a múzeumot, majd a nagypartosi tanösvényen haladva eljutunk a Duna partra, ahol a telelő vízimadarak látványában gyönyörködhetünk.
Jelentkezési határidő: 2011. december 6.
További információ: Reiger Magdolna  email: reiger.magdolna@gmail.com  T: 30/580-1977

2011. január 10. Klubnap
Nagy Gábor: Az aranysakál útja Magyarországon.
Arany János Toldijából ismert nádifarkas újra megtelepedett hazánkban, és a jelek szerint jól érzi magát. Erről szól az előadás.
Helyszín: Pécsett a Civil Közösségek Házában (Pécs, Szent István tér 17.).
Felhívjuk a figyelmet, hogy a programokban előre nem látható okok miatt változások következhetnek be, ezért aki látogatni kívánja a klubnapokat, előzetesen tájékozódjon Alföldi Zoltán (70/337-9812) szervezőnél. Kezdés 18.00-kor.


Lásd még: Baranya megyével határos területen Dombóvári helyi csoport (Tolna megye)

 

Békés megye

Békés-megyei helyi csoport

Bács-Kiskun megye

Bács-Kiskun megyei helyi csoport
 

Borsod-Abaúj-Zemplén megye

Gömör-Tornai helyi csoport

2011. november 12.  Vízimadár megfigyelő túra a Rakaca-víztározónál

A Rakaca-víztározó partját járva teleszkóppal és távcsővel figyeljük meg a vonuló, nálunk megpihenő récéket, szárcsákat, vöcsköket, gémeket, ragadozó- és énekesmadarakat.

Találkozó: 9 órakor Meszes községnél, a Rakaca-patak víztározóhoz közelebb eső hídjánál. Időtartam: kb. 3 óra.

Kérjük, hogy a programokra előzetesen Farkas Emese programvezetőnél jelentkezzenek a 30/701-4747-es telefonszámon, vagy a farkas.emese77@freemail.hu e-mail címen!


Észak-borsodi helyi csoport

Zempléni helyi csoport

Bükki helyi csoport: programjukat lásd Heves megyénél
 

Budapest

Budapesti helyi csoport

2011. november 9. Előadás
Széncinege az év madara – Orbán Zoltán előadása
Az előadás helyszíne a TIT-Stúdió (1113 Budapest Zsombolyai u. 6.). Kezdés 18.00-kor.

2011. november 12. Vadlúdvonulás a Dinnyési-fertőn. Túra.
A részletekről a túra hetében kérhet információkat a következő elérhetőségeken:
Bajor Zoltán: 20/252-3960, Lendvai Csaba: 20/322-5787, Berényi Zsombor: 20/354-8505.

2011. december 14. Előadás
A helyi csoport elmúlt két éve – Bajor Zoltán előadása
Az előadás helyszíne a TIT-Stúdió (1113 Budapest Zsombolyai u. 6.). Kezdés 18.00-kor.

2011. december 17. Telelő vízimadarak megfigyelése Sződliget és Vác között. Túra.
A részletekről a túra hetében kérhet információkat a következő elérhetőségeken:
Bajor Zoltán: 20/252-3960, Lendvai Csaba: 20/322-5787, Berényi Zsombor: 20/354-8505.
 

Csongrád megye

Csongrád megyei helyi csoport

Fejér megye

Fejér megyei helyi csoport

Győr-Moson-Sopron megye

Soproni helyi csoport


Kisalföldi helyi csoport
 

Hajdú-Bihar megye

Hajdú-Bihar megyei helyi csoport

2011. november 14. Előadás.
Koczka András: A Debreceni Nagyerdő TT természeti értékeinek bemutatása.
Helyszín: Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum, I. sz. Természetvédelmi előadóterme (Cím: Debrecen, Böszörményi u. 138.). Kezdés: 18.00-kor

2011. december 12. Előadás.
Dr. Juhász Lajos: Természeti értékek a Nyugat-Tátrában.
Helyszín: Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum, I. sz. Természetvédelmi előadóterme (Cím: Debrecen, Böszörményi u. 138.). Kezdés: 18.00-kor
 

Heves megye

Heves megyei helyi csoport

Bükki helyi csoport

 

Jász-Nagykun-Szolnok megye

Jász-Nagykun-Szolnok megyei helyi csoport

Komárom-Esztergom megye

Komárom-Esztergom megyei helyi csoport

Nógrád megye

Nógrád megyei helyi csoport
 

Pest megye

Börzsönyi helyi csoport

2011. november 5. (szombat) Buszkirándulás Tatára, a Szabadtéri Geológiai Múzeumba.
Találkozó: 6:45 és 7:00 között Dunakeszin, a Templom buszmegálló és a három tízemeletes között (Iskola utca)
Indulás: 7 órakor, tervezett haza érkezés: 19:00-kor.
Az utazás költsége 1 300.-Ft/fő, melyet előre kérünk befizetni!
Program: tatabányai bányász skanzen (belépődíjas, nincs benne az útiköltségben) megtekintése, felmegyünk a Turul-emlékműhöz, majd a Szelim barlangot és a 30 m magas Ranzinger Vince kilátót is érintjük. Ezután átmegyünk Tatára, a Geoparkba, amit Vincze Péter, a BTT madarász tábor geológusának szakvezetésével nézhetünk meg. Ezután szabad foglalkozás, séta a Vár és a tó körül. Visszaindulás 17:00-kor.
Ebédre valót mindenki hozzon magával, étterembe beülésre nem lesz lehetőség.
A kirándulásról érdeklődni a 20/9111-691 telefonon vagy a borzsony@mme.hu email címen lehet.


2011. december 10. (szombat)  Brellos Tamás Emléktúra.
A kirándulásról érdeklődni a 20/9111-691 telefonon vagy a borzsony@mme.hu email címen lehet.

Tápió-vidéki helyi csoport

Gödöllői helyi csoport

Budapesti helyi csoport programját lásd Budapestnél

 

Somogy megye

Kaposvári helyi csoport


Dél-balatoni helyi csoport


lásd még: Somogy megyével határos területen működő Dombóvári helyi csoport (Tolna megye)

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye

Tiszavasvári helyi csoport

Szatmár-Beregi helyi csoport

Tiszaközi helyi csoport

Nyíregyházi helyi csoport

 

Tolna megye

Szekszárdi helyi csoport

Dombóvári helyi csoport

Vas megye

Vas megyei helyi csoport

 

Veszprém megye

Veszprém megyei helyi csoport
 

Zala megye

Zala megyei helyi csoport
 

A fent vázolt általános célokat a következő alapvető módszerekkel kívánjuk elérni:

- Minimálisan havi egy alkalommal (a hónap közepéhez eső hétvége szombatján) végzett számlálásokkal.
- Minimálisan meghatározott számú vizes élőhely lefedésével.
- Minimálisan meghatározott számú faj mindenkori jelenlevő állományának meghatározásával.
- A lehető legtöbb önkéntes felmérő bevonásával.

A fenti módszereket később részleteiben is tárgyaljuk. Jelen útmutató célja, hogy olyan felmérési módszertani segítséget nyújtson az önkéntes felmérő hálózat számára, mellyel hosszú távon statisztikailag értelmezhető, folyamatos adatsorokat tudunk nyerni. Nem utolsó sorban a fiatal madarász nemzedéknek szemléletformáló és rendszeres munkára való ösztönzést szolgáló segédanyagként is szánjuk.

Mikor mérjünk fel? 
A VVM alapvetően a tavaszi/őszi vonulási, valamint a telelési időszakot fedi le, de természetesen bárki számára lehetőség van az egész éves számlálásokra is. Számos nyugati országban a szeptember-március közötti időszakban havonta minimálisan egyszer, előre kijelölt napokon, egy időben folyik számlálás. Ezzel biztosítható az, hogy a gyakran rövid idő alatt is nagy távolságokat megtévő fajok nem kerülnek más-más időpontban, más-más helyen ismét számlálásra. Az egyidejűség éppen ezért fontos. Szakmai körökben megoszlik a vélemény, hogy mikor kezdjük a számlálásokat, mikor kezdődjön egy felmérési idény. Egyes programok a naptári év szerint kezdik a felméréseket (tehát januárban), azonban a legtöbb esetben ma már a madarak biológiai ciklusát veszik figyelembe, ahhoz alkalmazkodnak. Ebben az esetben már júliusban, a fészkelés utáni gyülekezés környékén megkezdődik a számlálás. Áprilistól azonban a költési időszak alatti számlálás módszertani problémákat vet fel, melynek eredményeként sok esetben ezt az időszakot kihagyják a felmérésből. Ekkor inkább a fészkelők állományfelmérése kerül előtérbe.
A fentiek alapján a VVM-ben júliustól áprilisig számlálunk, minimálisan havi egy alkalommal, de a kiemelt hónapokban (szeptember, november, január, március) többször (kéthetes rendszerességgel) is. A felmérési napokat előre kijelöltük, mely biztosítja az egyidejűséget. Ez mindig a hónap közepéhez eső hétvégére (szombatra) esik, de akadályoztatás esetén lehetőség vagy ±1 nappal (péntek, vasárnap) eltolni a felmérés időpontját.

Fontos kérdés továbbá az, hogy az adott számlálási napokon vajon melyik napszak a legalkalmasabb a felmérésre. Általánosságban nem lehet egyértelműen meghatározni és javasolni felmérési időszakot, csupán azt javasoljuk, hogy lehetőleg a reggeli, délelőtti órákban végezzük el a számlálásokat. Van azonban néhány olyan faj, melynél speciálisan a terület adottságaihoz igazodva kell a számlálásokat kivitelezni. Ilyenek közé tartozik a hortobágyi daru éjszakázó helyek, a fertő tavi vagy a tatai vadlúd éjszakázó területek. A felmérési módszerek fejezetnél bővebben kitérünk erre a kérdésre.

Hol mérjünk fel? 
A VVM minimál célja, hogy valamennyi Fontos Madárélőhelyen, illetve egyéb általunk fontosnak ítélt vízimadár élőhelyen történjen számlálás. Ez az ún. csökkentett területlista hozzávetőleg 40 hazai vizes élőhelyet tartalmaz. Szeretnénk kihangsúlyozni, hogy az alábbi lista a minimális cél. Hosszú távon az a cél, hogy annyi területre kiterjesszük a programunkat, amennyire csak lehet, a minél átfogóbb kép kialakításának reményében.

Nagyon fontos a felmérési idény megkezdése előtt véglegesíteni, és az ugyanazon a területen potenciálisan felmérést végzőkkel egyeztetni, a felmérendő terület határait. Ne írjunk a jelentőlapra olyan adatot, melyet nem az előre kijelölt terület határain kívül láttunk (pl. határos belvizes foltok stb.).

Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy nagyon sok IBA terület egyben hazai védett terület is. Ezeken a területeken belépési engedélyt kell beszerezni ahhoz, hogy számlálásokat tudjunk végezni. Az engedély beszerzésének módja NEM az egyedi igénybejelentés, hanem azokat központilag az MME Vízimadár-védelmi Szakosztálya kéri meg, a VVM-ben résztvevők számára, az illetékes természetvédelmi igazgatóságtól. Ezért kérjük, hogy a programban részt vevők ilyen irányú kérelmeiket közvetlenül a szakosztályhoz juttassák el.

Melyik fajt mérjük fel? 
A felmérés szempontjából leginkább a hazánkon rendszeresen átvonuló, vagy hosszabb ideig itt tartózkodó vízimadár fajok az érdekesek. Azonban ki ne jegyezne fel egy-egy ritkább fajt (pl. csigaforgatót, apácaludat, vagy sarki partfutót stb.) a felmérés során. Fontos, hogy a területen található valamennyi általunk javasolt faj felmérésre kerüljön, azaz tömeges és rendszeresen előforduló madárfaj ne (pl. tőkés réce, vetési lúd, bíbic stb.) maradjon ki a számlálásból. A jelentőlapon is csak azon fajokat tüntettük fel, melyek állománynagyságát mindig meg kell határozni. A jelentőlapon nem szereplő, de felmért egyéb (ritkább) vízimadár fajok adatainak feltüntetésére is lehetőséget nyújt a jelentőlap.

Felmérési módszerek 
Ez talán a legsarkalatosabb pontja szinte valamennyi madárállomány felmérő programnak. Több nyugati országban erre a témakörre részletes útmutatókat jelentettek meg:

Bibby, C. J., Burges, N. D. & Hill, D. A. (1992): Bird Census Techniques, Academic Press, London.
van Roomen M. W. J. & Hustings F. (1997): Manual Waterbird Projects SOVON. SOVON Vogelonderzoek Nederland, Beek-Ubbergen
Gilbert, G., Gibbons D. W. & Evans, J. (1998): Bird Monitoring Methods: a manual of techniques for key UK species, RSPB
Ezek az alapművek részleteiben tárgyalják a legkülönfélébb felmérési módszereket nem csupán a vonuló fajokra, hanem a fészkelőkre egyaránt. Útmutatónknak ebben a részében fajokra, fajcsoportokra bontva mutatjuk be az egyes – lehetőleg a legoptimálisabb – felmérési módszereket. Ezek egyrészt hozzájárulnak ahhoz, hogy a lehető legkisebb hibaszázalékkal dolgozzunk a terepen, másrészt ahhoz, hogy a madarak lehető legkisebb zavarásával történjen meg a számlálás.
Vízimadarak állományfelmérése történhet abszolút vagy relatív módszerekkel. Tekintettel arra, hogy a VVM esetében az abszolút állományfelmérés módszerét alkalmazzuk, ezért csak ezt tárgyaljuk. Ez tehát azt jelenti, hogy egy bizonyos területen valamennyi vízimadár faj valamennyi egyedét megszámoljuk. Speciális projektekben egy (vagy néhány) faj teljes állományát mérik fel.

Leggyakrabban az ún. integrált terület felmérést valósítjuk meg munkánk során. Ez azt jelenti, hogy az adott területnek nem csak egy részét, hanem minden egységét együttesen mérjük fel. Ez Magyarországon leginkább a halastavak esetében alkalmazandó módszer, ahol nem csupán egy-egy medencét vonunk be a felmérésbe, hanem a teljes tórendszert, beleértve az összes tóegységet. Ebben az esetben olyan felmérési útvonalat kell meghatározni, mellyel a rendszer teljes egészében belátható, az ott lévő madarak mennyisége könnyen számolható. Korábbi tapasztalataink alapján az év közi felmérő munkánk értékelhetőségét nagy mértékben befolyásolja, ha a felméréseink nem a teljes területre, hanem annak csak egy részére vonatkozik, máskor viszont megint a teljes területen számolunk. Ez nem teszi lehetővé a területeken levő madarak mennyiségének összehasonlítását a következő években.

Nagyon fontos a felmérésbe vont terület határainak pontos meghatározása, hiszen pl. adódhatnak olyan alkalmak, amikor a területünk melletti, pl. belvizes folton nagyobb mennyiségű madarat (dankasirály, bíbic) látunk, s azt is megszámoljuk, hozzáadva a területünkön számolt mennyiséghez. Ez mindenképpen hibának számít, s befolyásolja a tényleges felmérési eredményt, illetve az adatok évről-évre történő összehasonlíthatóságát.

Néhány madárfaj számlálása az átlagos nappal elvégzett felméréssel nem valósítható meg. Ilyenek pl. a vadludak vagy a sirályok, melyek napközben a gyakran több 10 km. sugarú körön belül található táplálkozó területeken szóródnak szét. Ezek a madarak az éjszakát együtt töltik, általában távol a táplálkozó területektől. A legcélszerűbb, ha az éjszakázó helyeken számláljuk azokat. Semmiképpen se fordítsunk időt arra, hogy "szinkron napon" a táplálkozó területen próbáljuk megszámolni az éjszakázó állományt kivéve, ha az a projektünk célja. Részletesebb információ az éjszakázó madarak felméréséről az egyes fajok felmérésének ismertetésénél található.

Hogyan számoljunk? 
A legtöbb vízimadár könnyen felismerhető és számolható, azonban különös figyelemmel kell lennünk akkor, amikor a számlálandó állomány nagy része magas, vagy sűrű vegetációban található. A felmérés jóval egyszerűbb ha van helyismeretünk – tudjuk, hogy nagyjából melyik faj, a terület mely részén fordul elő leginkább – ha megfelelő technikai eszközzel rendelkezünk (kézi távcső és teleszkóp), illetve, ha – sok madár esetén – csoportban dolgozunk. A felmérés kimenetelét az időjárás és a mindenkori vízszint befolyásolhatja leginkább. A legnagyobb kihívást azonban mégis a nagyobb repülő vízimadár csapatok számlálása jelenti. Ennek viszonylag pontos kivitelezésére sok gyakorlás és terepi tapasztalat szükséges.

Néhány faj mennyiségének meghatározása vizuális úton nem kivitelezhető, rejtett életmódjuk miatt. Ilyen faj pl. a törpegém, a guvat, a vízicsibék, vagy a kis sárszalonka is. Ettől fogva a VVM-ben sem szerepelnek.

Szerencsére ezek kivételek, hiszen a legtöbb faj állománya könnyen felmérhető, bár nem árt néhány dologra külön is figyelmet fordítani (pl. bukórécék számlálása), melyekre később külön is kitérünk.

Optimális látási viszonyok között a madárhatározás nem okozhat nehézséget, de főként a vedlési időszakban akadhatnak bizonytalan helyzetek (böjti réce/csörgő réce, kendermagos réce/tőkés réce összetéveszthetősége stb.). Ezek elkerülése érdekében javasolt mindig egy jó terepi határozó könyvet magunkkal vinni.

Kis számú, vagy magányos madarakat egyesével, míg a nagy madárcsapatokat becsléssel számoljuk. Utóbbinál a csapatot – méretétől függően – kisebb halmazokra (ötös, tízes, százas stb.) bontjuk. Ezt viszonyítjuk a teljes csapat nagyságához, melyből becsülhetjük a teljes mennyiséget. Ez nagy gyakorlatot igényel, de érdemes gyakorolni, hiszen nem mindig van lehetőség a földön, vagy a vízen egyenként megszámolni a madarakat. Jó lehetőséget ad a gyakorlásra, ha terepen a felmérési napon kívül többen összehasonlító számlálásokat végeznek, majd az eredményeket egymáséval összehasonlítják. A tapasztalatok azt mutatják, hogy kisebb csapatok mennyiségét általában felülbecsüljük, míg a nagyobbakét alábecsüljük.Szorosan egymás mellett tömörülő madarak esetén is nehéz a madarak pontos becslése, ha nem kellő magasságból számoljuk azokat. Tapasztalataink szerint az ily módon számolt madarak mennyisége kb. 20%-al marad el a valós értéktől, érdemes tehát ilyenkor a földön számolt értékhez kb. ugyanennyit hozzáadni.

Ragadozóktól, hajóktól stb. felriadó madártömeget újra kell számolni, hiszen gyakran a csapatok egy másik, vagy több tóegységre, folyószakaszra repülhetnek át.

Folyami, hajóról történő számláláskor csak az elhagyott (hajó mögötti) madarakat számoljuk. Mivel a hajó maga is zavaró tényezőnek minősül, ezért gyakran a hajó előtt számolt madarak egy része felrepül, megtévesztve a számlálót. Hajóról a lehető legritkább esetben végezzünk egyedül számlálásokat!

Csak azokat a madarakat jegyezzük fel, melyek használják a területet. Az átrepülőket ne közöljük a jelentőlapon.

Befolyásoló tényezők
A felmérésre rendelkezésre álló idő gyakran nincs összhangban a bejárandó terület nagyságával. Ennek sokszor az a következménye, hogy a terület csak egy részét járjuk be, vagy, ha be is járjuk, akkor az egyes számlálási pontokon már túl kevés idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy pontos és valós adatokat nyerjünk.

Az időjárási körülmények szintén fontos szerepet játszanak a felmérés sikerességében. Ideális időjárási viszonyok (napsütés, pára- és szélmentes idő) csak ritkán fordulnak elő, így többnyire valamilyen akadályozó körülmény közepette kell a lehető legjobb számlálási eredményt elérni. Leggyakrabban a szél és a párás idő okoz gondot, hiszen egyrészt ilyenkor a madarak zöme védett, szélárnyékos területekre "bújik" (pl. nádasba), másrészt a párás időben határozási problémák jelenthetnek gondot.

A technikai eszközök minősége is egyre inkább hozzá járul ahhoz, hogy a nagyobb kiterjedésű területeken is viszonylag pontos számlálási eredményeket érjünk el. Itt kell megemlíteni a diktafon alkalmazásának lehetőségét, hisz gyakran nem lehet egyszerre számolni és jegyzetelni is egyben. Ilyenkor a diktafonra mondott eredményt otthon összegezhetjük.

Hatékonyságát tekintve a csapatmunka is sok előnyt rejt magában, főként akkor, ha nagyobb mennyiségű madarat kell számolni. Ilyenkor vagy egy fő számol, egy pedig jegyzetel, vagy többen egy-egy fajt számolnak, s diktálják az eredményt a jegyzetelőnek.

Hajóról történő felmérés esetén (főként a Dunán) általában nincs lehetőség a szigetek mögötti – sokszor jelentős – vízimadár állományok számlálására. Ezért javasolt egyidejűleg több felmérőt is bevonni a munkába, azokon a szakaszokon, ahol csak gyalogosan közelíthetők meg a "kis ágakban" levő állományok.

Nem utolsó sorban a megfelelő fajismeret hiánya is problémát jelenthet a felmérés során. Ennek kiküszöbölése érdekében javasolt egy olyan határozó könyvet beszerezni, mely melyet magunkkal vihetünk a terepre. A ma már minden könyvesboltban kapható a Park Kiadó által magyar nyelven kiadott "Madárhatározó", mely a vízimadarak határozását tekintve is kiemelkedő színvonalú könyv.

Búvárok, vöcskök, kárókatonák
E csoportba tartozó fajok valamennyi képviselője a vízfelszín alatt keresi táplálékát. Ez a számláláskor – a bukó fajok esetében általánosságban is jellemző – fokozottabb figyelmet igényel, hiszen távcsővel történő pásztázás során több madár is kimaradhat a számlálásból, míg a víz alatt tartózkodnak. A legjobb módszer, ha először szabad szemmel lassan haladva próbáljuk áttekinteni a vízfelszínt, majd, ha felbukkanó madarat észlelünk, akkor meghatározzuk annak faját és mennyiségét. A kárókatonák gyakran nagy számban, kisebb-nagyobb rajokban táplálkoznak tavainkon, ilyenkor szinte egyszerre tűnnek el a víz alatt.

Gémek, kócsagok
Gyakran nagyobb nádasok öblözetében, védett területeken keresik táplálékukat. Ilyenkor számlálásuk csak akkor lehetséges, ha véletlenül felriadnak. Télen a befagyott tavak jegén, vagy a nádszegélyekben könnyű megszámolni. A bakcsó mennyiségét viszonylag rejtettebb életmódja miatt nehezebb meghatározni. Táplálkozásra gyakran használják a tavak gátjairól behajló ágakat, mely azonban nem mindig látható a gáton közlekedő felmérő számára. A törpegém és a bölömbika tényleges mennyiségét rejtett életmódjuk miatt a költési időszakon kívül nem lehet meghatározni, ezért ezt a két fajt kihagytuk a felmérendő fajok sorából.

Hattyúk
Felmérésük nagyon könnyű, jól látható és könnyen számlálható madarakról van szó. Nem árt fokozottabb figyelmet fordítani a színes nyak és lábgyűrűs példányokra.

Ludak
Tipikusan olyan fajok, melyek mennyiségét rendszerint csak az éjszakázó helyen lehet jó közelítéssel meghatározni. Tekintettel arra, hogy az ezekre a területekre gyakran már este, sötétben behúzó madarak tényleges számát nem lehet meghatározni, ezért sokkal célravezetőbb, ha a számlálásokat a hajnali/reggeli órákban végezzük el. Mivel a ludak kirepülése javarészt egy időben történik ezért rendszerint nagy csapatokat kell viszonylag rövid idő alatt megszámolni. Semmiképpen nem javasolt az egyedüli számlálás, mert a sokszor több irányba kirepülő csapatok számlálására ekkor már nem nyílik lehetőség.

Gyakran találkozunk több ezres vegyes csapatokkal (vetési lúd/nagy lilik/nyári lúd), melyek faj szerinti számlálása a levegőben sokszor lehetetlen. Ilyenkor a legjobb módszer, ha gyorsan végigszámoljuk a területen tartózkodó vadludak összlétszámát, majd azután az egyes fajok arányait határozzuk meg a domináns fajhoz képest.Nem tradicionális vadlúd gyülekező helyen észlelet – jobbára átrepülő – csapatokat ne jegyezzünk fel a jelentőlapra.

Ásóludak, úszórécék
Számlálásuk viszonylag könnyű, mivel táplálkozáskor nem buknak, csupán fejüket dugják a víz alá. Néhány faj tojója nagyobb távolságban megfelelő technikai eszköz hiányában, nehezen felismerhető (pl. tőkés réce/kendermagos réce/nyílfarkú réce, vagy böjti réce/csörgő réce). A kisebb csapatokat egyesével számoljuk, míg a nagyobbakat kisebb-nagyobb egységekre (10-es, 50-es, 100-as stb.) bontva. Ügyeljünk arra, hogy a csörgő récék ősszel a lecsapolt tómedrek iszapos tocsogóin keresik táplálékukat, tehát nem csak a nyílt vízen kell keresni a fajt!

Bukórécék, tengeri récék, bukók
A jelenlevő állományok nagyságának meghatározása a táplálkozási szokásaik miatt fokozottabb körültekintést igényel. Tapasztalatok alapján ezek a fajok 30–70 másodpercet is a víz alatt töltenek, míg a távcsővel történő átpásztázás normál tempóban (egy látómezőnyi kép) is kb. 2-5 másodperc. Ez alatt az idő alatt nem lehet a madarak pontos mennyiségét meghatározni. Dunai számlálási tapasztalatok alapján elmondható, hogy az elsőre megszámolt (vízen úszó) madarak mintegy kétszerese van jelen az adott területen.

A legjobb, ha a távcsővel egy ponton legalább 20-30 másodpercig rajta tartjuk a szemünket, mert az alábukó madarak után a levegőért feljövőket is meg tudjuk számolni így. Erre a legjobb széles látószögű, nem túl nagy nagyítású teleszkóp használata (20-30-as optika).

A vedlő és átszíneződő récék határozási problémákat vetnek fel, melyekre ősszel fokozottabban kell figyelni.

Szárcsa
Felmérésük általában egyszerű, de ez a faj is gyakran víz alá bukik, bár lényegesen rövidebb ideig tartózkodik ott. Erősen szeles időben szinte mindig "eltűnnek" a területről, ami valójában azt jelenti, hogy behúzódnak a nádasokba, ezért számlálásuk rossz időben nem kivitelezhető. A költési idő közeledtével szintén lehetetlen a valós mennyiséget meghatározni, mivel nagyrészük a sűrű vegetációban tartózkodik.

Partimadarak
Élőhelyigényük miatt viszonylag könnyen megtalálható fajcsoport ősszel és tavasszal. Rendszerint a halastavak lecsapolt iszapos medreiben, vagy iszapos partokkal övezett szikes tavakon, szennyvízülepítőkön találkozhatunk velük. Számlálásukhoz az esetek többségében nem elegendő a kézitávcső. Néhány faj felmérése a táplálkozó területük jellege miatt (magas vegetáció) igen nehéz, ezek állományát általában alábecsüljük. Ilyenek, pl. a réti és pajzsoscankó, vagy a sárszalonkák. A határozási problémák e fajok esetében fokozottabban érvényesülnek, ezért ajánlott a felméréseket gyakorlott madarászokkal együtt kezdeni.

Sirályok, szerkők, csérek
A sirályok állományának felmérése gyakran körülményes, hiszen többségük a vizes élőhelyeket éppúgy pihenésre és éjszakázásra használják, mint a vadludak. Számlálásukat a reggeli kihúzáskor kell elvégezni, hasonló okok miatt, mint az a ludaknál tapasztalható. Általában kisebb csapatokban, több hullámban hagyják el az éjszakázó területüket, ezért könnyebben számolhatók. A nagyobb testű fiatal sirályok esetében határozási kérdések merülnek fel.

A csérek és szerkők sokkal inkább a vizekhez kötődnek és szinte mindig a levegőben vannak. Leginkább költés utáni kóborlókkal, gyülekezőkkel és vonuló csapatokkal találkozunk, melyek számlálása viszonylag egyszerű. Fontos, hogy lehetőleg a területnek egy olyan pontjáról számoljunk, melyről a teljes területet (pl. adott tóegységet) belátjuk.

Néhány szó a jelentőlapról
A VVM során általános jelentőlapot használunk, mely minden vizes élőhelyen történt felmérés eredményeinek rögzítésére szolgál. Adataink hosszú távon csak akkor lesznek összehasonlíthatók, ha a mindig azonos egységben vesszük fel azokat. Folyók esetében célszerű az 5 fkm-es adatgyűjtés és rögzítés. (A folyamkilométer beosztás a szakosztály központjában hozzáférhető.) Adatrögzítéskor mindig tartományt (pl. 1735–1730), s ne egy folyamkilométer számát (pl. 1735 fkm.) adjuk meg.

A VVM-ben résztvevőknek minden felmérési napról jelentőlapot kell kitölteni, függetlenül attól, hogy a területen volt-e madár, vagy sem. A vízimadarak hiánya egy területen éppolyan fontos információ a számunkra, mint ha több ezer madarat számoltunk volna!

A jelentőlapok minden pontját igyekezzünk kitölteni. A kiegészítő adatok (időjárás, terület állapota stb.) az adatfeldolgozáskor nyújtanak fontos információkat, szűrőket.

Vízimadár adatbázis
A 2010-ben elkészült Vízimadár adatbázist a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), a Szlovák Madártani Egyesület (SOS) és a Szlovák Tudományos Akadémia (SAS) Zoológiai Intézetének együttműködése keretében fejlesztettük és működtetjük.

Kérjük, hogy a felmerülő problémákkal és kérdésekkel forduljanak munkatársainkhoz, a monitoring@mme.hu e-mail címen!