Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium >>
Támogatott programok:
Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium - Természetvédelmi Hivatal
- Mindennapi Madaraink Monitoringja (2003-2005)

A Környezetvédelmi Alap célelőirányzat (KAC) pályázati program keretében:
- Ritka és Telepesen fészkelő madarak Monitoringja (2001-2004)

Informatikai és Hírközlési Minisztérium >>
Támogatott programok:
- Web szerver kialakítása, működtetése (2003-2004)

A "Magyar nyelvű internetes tartalmak fejlesztésének támogatása" címmel kiírt pályázati program keretében. Pályázat azonosítási száma: SZT−IS−7/2263/32/2002

Nyíregyházi Főiskola >>
Támogatott programok:
- A Monitoring Központ irodáját a Nyíregyházi Főiskola biztosítja (1999-2006)

A Nyíregyházi Főiskola 2000. január 1-én két intézmény integrációjával jött létre. Az egyik jogelőd a Bessenyei György Tanárképző Főiskola, a másik a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Nyíregyházi Mezőgazdasági Kara.
Az integráció létrejöttével egy új főiskola kiépítése kezdődött meg, amely négy főiskolai karral és az oktatást segítő háttérintézményekkel kezdte meg működését. Jelenleg több mint 10000 hallgatójával, mintegy 350 oktatójával, két gyakorlóiskolájával, tangazdaságával az ország legnagyobb felsőoktatási intézményei közé tartozik.

Az állományadatokat a Monitoring Központ adatbázisából, a számos MME által irányított, vagy az Egyesület közreműködésével zajló fajvédelmi program adatbázisaiból illetve a területen dolgozó kollégák saját adatai, becslései alapján szeretnénk összegyűjteni.

A veszélyeztető tényezők felmérésére adatlapot dolgoztunk ki, amellyel egészen részletes bontásban lehet az egyes területekre, fajokra hatással bíró tényezőket értékelni. Az adatgyűjtésnek ez a része ez idáig nem volt egységes rendszerbe foglalva, ugyanakkor a védelem szempontjából kulcsfontosságú információkat hordoz. Kérünk mindenkit, hogy próbáljon ennek kiemelt figyelmet szentelni. Egy adott veszélyeztető tényezőt értelmezhetünk az egész IBA-területre, illetve egy-egy élőhelyre vagy fajra is, hiszen meglehet, hogy ami egy adott faj számára jelentős negatív hatás, az egy másiknak nem az. Az adatlapokon így lehetőség van mindkét értelmezésben értékelni a veszélyeztető tényezőket.

Az IBA-területek védettségével kapcsolatos információk egy részét központilag, illetve az illetékes állami szervtől kérjük le. Az adatgyűjtés itt az adott területen aktuálisan zajló kutatási, védelmi tevékenységekre, illetve az ezeket végző csoportokra irányul.

Az adatlap kitöltésével kapcsolatos bármilyen egyéb kérdéseiteket az alábbi elérhetőségeken várjuk:
Országos IBA-koordinátor:
Králl Attila – tel.: +36 20 585 3886; e-mail: nagy.denes@mme.hu
MME Monitoring Központ:
Nagy Károly – tel.: +36 30 906 6285; e-mail: nagy.karoly@mme.hu

Áldozatos munkátokat ezúton is köszönjük!

Útmutató - IBA-területek felmérése - 2007 (.doc) >>
MS Word dokumentum formátumban. (88 kB)

Adatlapok - IBA-területek felmérése - 2007 (.xls) >>
Javasoljuk ennek használatát, mert ez kompakt módon tartalmazza az összes adatlapot, és az adatok feldolgozását is egyszerűbbé teszi.
A fajok állományairól kizárólag ezen az adatlapon lehetséges adatokat közölni!
Kitölthető adatlapok, útmutatókkal, MS Excel formátumban.
Frissítve: 2008. február 11. (253 kB)

II. Veszélyeztető tényezők - IBA-területek felmérése - 2007 (.doc) >>
Kitölthető adatlap, útmutatóval, MS Word dokumentum formátumban. (249 kB)

III. Védettség, védelmi tevékenységek - IBA-területek felmérése - 2007 (.doc) >>
Kitölthető adatlap, útmutatóval, MS Word dokumentum formátumban. (163 kB)

IBA hírek
A Fontos Madárélőhelyek program hírei az MME Monitoring Központ honlapjának Hírek > Fontos Madárélőhelyek (IBA) >> oldalán olvashatóak.

Az MME 1997-ben induló állományfelmérő és védelmi programjának főbb céljai
1. A hazai költő populáció nagyságának és eloszlásának egységes szempontok szerint történő monitorozása.
2. A költést és a költőhelyeket veszélyeztető tényezők feltárása.
3. A fészekaljak és a költőhelyek pusztulásának mérséklése.
4. A lakosság természetvédelmi szemléletformálása.

Adatgyűjtési módszerek

• Felmérőink a mintaterületi egységekben (2,5*2,5 km-es UTM kvadrátok) valamennyi potenciális fészkelő-helyet feltérképezik.
• A homok- ill. agyagbányák jegyzékét egyes területeken a megyei földhivatalok bocsátották a rendelkezésünkre.
• A terepi munkálatainkat elsősorban a fiókaetetés időszakában, a MME Ritka és Telepesen fészkelő madarak Monitoring programja (RTM) ajánlása szerint, június 15. és augusztus 15. között végezzük, egy-egy telepet lehetőleg minimum kétszer felkeresve.

Letölthető adatlap

Terepi megfigyelési módszerek

A költő gyurgyalag párok számát a következő módszerekkel határozzuk meg:

1. lakott üregek vizsgálata,

2. az etető madarak megfigyelése,

3. a telepen és környékén megfigyelt egyedek számlálása.

A felmérők erre a célra szerkesztett egységes adatlapon rögzítetik,

1. a költő párok becsült számát,

2. a költőtelep pontos helyét és jellegét,

3. a fészkelést veszélyeztető tényezőket,

4. a fészkelő-helyek részletes paramétereit.

Adatfeldolgozás, elemzések

• A kitöltött adatlapokat az MME Monitoring Központja gyűjti össze, az adatokat számítógépes adatbázisokban rögzítjük.
• Az adatokat MS Excel és Access ill. Dbase adatbázis kezelő szoftverekkel dolgozzuk fel és készítjük elő az elemzésekhez.
• A GIS elemzéseket ArcView és MapInfo Professional térinformatikai szoftverekkel végezzük.
• A gyakoriságra és az állományváltozásra vonatkozó statisztikai elemzéseket SPSS és TRIM programcsomaggal készítjük.

Eredmények (1997-2003)
Az alábbiakban a program 1997-2003. közötti eredményeinek rövid összefoglalója olvasható.

Kérdések (melyekre a válaszokat kerestük)

1. Hazánk mely területein fészkel a faj?
2. Milyen jellegű fészkelő-helyeken költ a hazai állomány?
3. Milyen tényezők veszélyeztetik a fészkelést?
4. Volt-e 1998-2003. között jelentős állományváltozás országos ill. regionális szinten?
5. Mekkora a hazai fészkelő állomány nagysága?

A fészkelő állomány eloszlása

1. Munkánk az egyes években 5000-27000 km2 nagyságú területre terjedt ki, a hét év alatt összesen 29375 km2-en folytak felmérések.

2. A vizsgált területen átlagosan mintegy 10000 pár gyurgyalag fészkelését regisztráltuk.

1. ábra: A gyurgyalag (Merops apiaster) fészkelő állományának eloszlása, az 1997-2003. közötti időszakban felmért területeken (Az összes felmért UTM négyzet 31,5%-át fedi le az ország teljes területének.)


A hazai állomány fészkelő-helyeinek jellege
Az állomány 55-65%-a napjainkban működő vagy bezárt homokbányákban költ, természetes partfalakban csak a fészkelő madarak 20-25%-a (2. ábra). Ez is mutatja, hogy napjainkban a faj hazai állományai továbbra is fokozott védelemre szorulnak, mivel jelentős részben zavart élőhelyeken költenek.

2. ábra: A fészkelő-helyek jellegének eloszlása 2002-ben és 2003-ban


A költést veszélyeztető tényezők

Mivel a gyurgyalagok nagyrészt az ember által zavart élőhelyeken fészkelnek, ezért számos tényező veszélyeztetheti költésüket, s ezek közül a leggyakrabban előfordulók: a homokbányászat, az illegális szemétlerakás és a partfalak ledőlése, de sok helyen a régi homokfalak gyomosodása ill. cserjésedése is előfordul (3. ábra).


Mesterséges fészkelőhelyek (homokbányák, árkok, gödrök stb.) költő állományainak védelme
1. Tájékoztassuk a terület tulajdonosát/használóját, hogy védett (partifecske) és/vagy fokozottan védett (gyurgyalag) madarak fészkelőhelye van a területen, s a fészkelési időszakban (Magyarországon: április 20. - augusztus 20. között) a madarak által lakott falaknál szüneteltessék a munkát az alábbiak szerint.
2. Rendszeresen látogassuk meg a telepet és az adatlap alapján rögzítsük a telep nagyságát, állapotát és készítsünk képeket róla.
3. Tájékoztasson bennünket vagy közvetlenül a területileg illetékes természetvédelmi hatóságot a partifecske és/vagy gyurgyalag telepről, a veszélyeztető tényezőkről, az esetleges természetvédelmi károkozásról az adatlapon rögzítettek alapján.


Partifecskék és gyurgyalagok által lakott partfalak védelmével kapcsolatos főbb szempontok:
1. A partifecskék és/vagy gyurgyalagok által lakott partfalakon, felett, előtt és oldalának 5 méteres sávjában mindennemű földmunkát szüneteltetni kell a fészkelési időszakban, április 20. és augusztus 20. között.
2. A lakott partfalak 5 méteres közvetlen körzetében a kotlási időszakban a tartós emberi jelenlét ne haladja meg a 20 percet óránként, s a 30 percet óránként a fióka etetési időszakban, amennyiben a telep környezetében (50 m-es körzete) több órás napi folyamatos emberi jelenlét van.
3. A költés befejezte után (augusztus közepétől) a partifecskék április közepén várható visszaérkezéséig (gyurgyalag esetében május eleje) a már nem lakott partfalon a munkálatok folytatódhatnak.

3. ábra: A költést veszélyeztető tényezők eloszlása 2002-ben (n=950)


A fészkelő állomány nagyságának változásai

4. ábra: Országos és regionális állományváltozások 1998-2003. között

A fészkelő állomány nagyságának becslése
Először nyílt alkalmunk az ország minden régiójában végzett mintavételezés alapján, megbecsülni a faj állományának nagyságát és annak változásait. (Korábbi irodalmi adatok néhány ezer páros állományadatokat közöltek.)
Az adatbázisaink felhasználásával végzett extrapoláció alapján az 1998-2003. közötti időszakban 20000-30000 fészkelő párra tehető a hazai állomány!

Összegzés
1. A költőhelyek 92 százalékában kevesebb, mint 20 pár gyurgyalag költött, s az ilyen kis „telepeken” költött a felmért állomány 64 százaléka.

2. Napjainkban a fészkelő helyek 60-65 százaléka működő vagy bezárt homokbányákban van, s az állomány 55-65 százaléka költ ezekben a bányákban.

3. A költést veszélyeztető tényezők közül a függőleges földfalak ledőlése ill. a költési időszakban végzett bányászat (30-35%), a földfalak gyomosodása (25-30 %), a közvetlen emberi zavarás (10-15%) és a szemétlerakás (10-15%) a leggyakoribb.

4. Eredményeink alapján a faj hazai állománya csaknem egy nagyságrenddel nagyobb, mint azt korábban becsülték, ennek ellenére a fészkelő madarak továbbra is fokozott védelemre szorulnak, mivel jelentős részben zavart élőhelyeken költenek.

További kutatási lehetőségek
(melyek néhány Helyi Csoportunknál már folynak)

• fészkelő állomány diszperziója, a be- és kivándorlás, területhűség
• a fészkelő állomány túlélése
• fészkelési ill. reprodukciós siker
• táplálék összetétel vizsgálatok


Köszönetnyilvánítás
Köszönet illeti felmérőinket, akik az elmúlt években részt vettek programunkban:
Agócs Péter, Antli István, Asztalos E., Bagdi Antal, Ballabás Gábor, Bank László és társai, Bartha Csaba és társai, Bátky Gellért, Beke István, Benei Béla, Bogyó Dávid, Boldogh Sándor, Csonka István, Csonka Péter, Czikora János, Dani K., Darázsi Zsolt és társai, Debreceni János, Erdődy Kornél, Farkas Roland, Fazekas Anna, Fenyvesi László, Görögh Zoltán, Grecs Anita, dr. Gyurácz József, Habarics Béla, dr. Hadarics Tibor, Hegedűs Dániel, Járvás András, Jusztin Balázs, Kabai Gábor, Katona Mihály, Kazsu Attila, Kelemen Tibor, Kertész Krisztina, dr. Kis Ernő, Kiss János, Kiss József, Kleszó András, Kovács Andor, Kovács Sándor ifj. és társai, Kováts László, Krúg Tibor, Laposa János, Láposi Attila, Lenner József, Mazsu István, Meizner Tibor, Mille János és társai, Molnár Csanád, Molnár István Lotár, Molnár Kadocsa, Molnár Richárd, Molnár Zoltán, Nagy Csaba, Nagy Csabáné, Nagy Károly, Nagy Krisztián, Nagy Lajos, Nagy László, Nagy Tamás, Nagy Zsolt, Nagyné Uhrin Henriett, Németh Attila, Nyemcsok József,Oravecz György, Osztopányi Judit, Papp László, Papp Sándor, Péli Réka, Petroszki György Attila, Pintér András,Pintér Lajos, Pintér Zsolt, Pócsi Ágnes, Pongrácz Ádám, Ragats Zsófia, Riezing Norbert, Rottenhoffer István, Salétli György, Sali István, Seres Nándor, Siklósi Máté, Steszkó Ferenc, Szabó Attila, Szabó D. Zoltán, Szakál László, Szanda István, Székely Balázs, Szelle Ernő, Szénási Valentin, Szentgyörgyi P., Szentmihályi Gábor, dr. Szép Tibor, Szilágyi Attila, Tarján Barna, Trungel László, Urbán László, Urbán Sándor, Ványi Róbert, Varga László, Varga Péter, Vasas András, Virók V., Weszelinov Ottó

Köszönettel tartozunk a program anyagi támogatóinak!
Fő támogató a KÖM ill. KvVM - KKA, KAC ill. KÖVICE pályázati keretei.

Testhossza 72-84 cm, szárnyfesztávolsága 180-215 cm, testtömege 2450-4530 g. Az öreg madarak színe sötétbarna, a fej és a nyak hátoldala aranyszínű, a háton két fehér vállfolt látható, ami azonban egyes egyedeknél teljesen hiányozhat. A faroktollak alapszíne sárgásszürke, sötét keresztsávokkal, a farok végén széles sötét sáv található. A fiatal madarak fedőtollazata világos sárgás-barna, az evezők és a faroktollak sötétek. Az öregkori tollazat 5.-6. életévükben jelenik meg. Az átszíneződő, 3.- 4.-éves madarak tollazata változatos, sötét és világos testtollak különböző arányú keveréke. A parlagi sas számos nemzetközi természetvédelmi egyezményben kiemelt helyen szerepel. Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 1 millió forint.

Hivatkozás:
del Hoyo, J., Elliott, A. & Sargatal, J. eds. (1994). Handbook of the Birds of the World. Vol. 2. New World Vultures to Guineafowl, pp. 194-195. Lynx Edicions, Barcelona

Elterjedés, fészkelés, táplálkozás
Elterjedés

Elterjedési területe Közép- és Délkelet-Európától egészen Közép-Ázsiáig húzódik (ld. térkép). Legnyugatibb ismert fészkelőhelye Európában Csehország. A XX. század közepére a hazai állomány a kíméletlen pusztítás következtében jelentős mértékben lecsökkent.
A parlagi sas jelenlegi hazai állománya közel 70 pár. Minden évben több új pár jelenik meg, ami ritka jelenség, mivel elterjedési területének nagy részén csökken a fészkelő párok száma. A telet a kelet-európai és ázsiai állomány Délkelet-Ázsiában, Észak-Indiában, a Közel-Keleten és Északkelet-Afrikában tölti, míg a Kárpát-menedcében költő öreg madarak állandóak, a fiatal madarak pedig valószínűleg Délkelet-Európába vagy a Közel-Keletre kóborolnak.

Fészkelés

A parlagi sas középhegységekben és mezőgazdasági területeken egyaránt fészkel. A költő párok általában a költőterületek közelében telelnek, de a fiatalok nagy része elvonul, kóborol. A hazai állomány jelentős része az Északi-középhegységben és annak eőterében található mezőgazdasági területeken fészkel. Fészkét elsősorban a fák csúcsára építi, belsejét puha vékony ágakkal, száraz fűvel béleli. Bármilyen fafajon szívesen fészkel, ha fészeképítésre alkalmas ágelágazást talál megfelelő magasságban. A legtöbb pár 1-3 évente új fészket épít, de bizonyos esetekben akár évtizedeken át is használhatják ugyanazt a fészket, így azok tekintélyes méretet érhetnek el: magasságuk a három métert, átmérőjük a másfél métert, tömegük a több száz kg-ot is meghaladhatja. A fészeképítés már január végén, február elején elkezdődhet (az időjárástól függően). A parlagi sas általában április elején rakja le 2-3 tojását, a kotlásban mindkét szülő részt vesz. A fiókák 43 nap kotlás után kelnek ki, majd 57-62 nappal ezután hagyják el a fészket. A kirepülést követően még hosszú hetekig a szülők gondozzák a fiatalokat.

Táplálkozás

Legkedveltebb zsákmányállatai a kis-közepes méretű, nappal aktív emlős- és madárfajok. Közülük hagyományosan az ürge és a hörcsög szerepelt legnagyobb számban az étlapján, de az utóbbi évtizedben jelentős változások figyelhetők meg a faj táplálkozási szokásaiban, elsősorban a hazai ürgeállomány drasztikus csökkenése miatt. Bár továbbra is jelentős táplálékforrás a hörcsög, előtérbe kerültek a mezei nyúl és a közepes méretű madárfajok (varjak, szarkák, fácán, galamb, stb.), táplálékában gyakori a sün előfordulása. Alkalmanként elhullott állatokat is fogyaszt, elsősorban télen vagy vonuláskor, egyes területeken (pl. Balkán-fsz.) a költési időben is. Magyarországon a dögevés a fiatal madarakra jellemző leginkább.

Célok
A globálisan veszélyeztetett parlagi sas (Aquila heliaca) magyarországi monitoringja során a következő kilenc kérdésre keressünk válaszokat:

1. Hogyan alakul a költő párok száma a vizsgált populációban?

2. Hol helyezkednek el a parlagi sasok számára legfontosabb élőhelyek?
(költő-, táplálkozó-, telelő- és időszakos megtelepedési területek)

3. Hogyan alakul az egyes párok költési szezonja a különböző években?
(fészeképítés, kotlás, fiókanevelés, kirepülés)

4. Melyek a legjobb minőségű költőterületek?
(kirepülési siker, territórium stabilitás, immatur költő madarak aránya)

5. Milyen zsákmány-fajok és milyen arányban szerepelnek az egyes párok táplálékában?

6. Melyek a főbb mortalitási okok a különböző korcsoportokban?
(tojás, fióka, juvenilis, immatur, adult)

7. Milyen szezonális, a sikeres költést veszélyeztető tényezők fordulnak elő?

8. Milyen hatása van az egyes védelmi intézkedéseknek?

9. Milyen hosszútávú változások veszélyeztethetik a vizsgált populációt?

Fogalomtár
A monitoring során használt korcsoportok meghatározása

A korcsoportok meghatározásánál arra törekedtünk, hogy a terepi megfigyelések során a lehető legmegbízhatóbb adatokat kapjuk. Ezért a madarak kategorizálására nem a sokszor (de általában nem egyértelműen) használt tollruhákat (juv, imm, subad), vagy a nehezen meghatározható pontos életkort (első-, másod-, stb. éves), hanem az alábbi korcsoport kategóriákat használjuk:
Pull (pullus): Fészekben levő fióka a kirepülést megelőzően.
Juv-imm (juvenilis - immatur): Alapvetően világos tollruhájú első-, másod-, esetleg harmadéves madár (testtollazatban <50% sötét toll). Tehát a frissen kirepült fióka is ebbe a kategóriába tartozik, így ha azévben kirepült fiatalt látunk, azt a megfigyelés rovatban tüntessük fel!
Imm-subad (subadult - immatur): Alapvetően sötét tollruhájú átszíneződő madár (testtollazatban >50% sötét toll). (Figyelem: Gyakran már a subadult madarakon is megfigyelhetők vállfoltok!)
Ad (adult): Teljesen sötét testszínezetű (nem feltétlenül vállfoltos!) példány. (Figyelem: Vedléskor és bizonyos időjárási körülmények (eső, szél) miatt gyakran vállnak láthatóvá fehér tollak a teljesen adult tollazatban is!)
Indet (indeterminált): Nem egyértelműen meghatározható korcsoportú példány.

Élőhelyek

A következőkben megadott definíciókat használjuk a monitoring, illetve az érdekcsoportokkal való egyeztetések során. Szakmai szempontok alapján jogos valamennyi alább részletezett területet a fokozottan védett parlagi sas élőhelyének tekinteni.
Költőterületek: Azon fészkek 5 km-es körzete, ahol az adott vagy az azt megelőző évben parlagi sas költési kísérlet (kotlás) történt.
Időszakos megtelepedési területek: Azon területek, ahol parlagi sas példányok fordultak elő egymástól 5 km-n belül a következő három kritériumnak megfelelően: (1) legalább két különböző évben, (2) legalább három alkalommal történtek megfigyelések, és (3) legalább két különböző parlagi sas példány fordult elő a területen. Ide tartoznak a nem költő fiatal madarak által rendszeresen látogatott területek, valamint a költő madarak által a költési szezonon kívül használt területek.
Táplálkozóterületek: Azon dűlők, melyeken parlagi sas zsákmányolási kísérletet, illetve táplálkozást és/vagy táplálékmaradványt figyeltek meg.
Potenciális költőterületek: Az elmúlt 20 évben ismert fészkelőhelyek 10 km-es körzete, valamint azon időszakos megtelepedési területek, ahol madarakat rendszeresen párban lehet megfigyelni (különös tekintettel azokra a területekre, ahol fészeképítés vagy -tatarozás történt).
Potenciális táplálkozóterületek: Azon fészkek 10 km-es körzete, ahol az adott évben parlagi sas költési kísérlet (kotlás) történt.

Általános módszerek
A parlagi sas monitoring vizsgálatok során a legfontosabb alapszabály, hogy a madarakat a lehető legkevésbé zavarjuk az adatgyűjtés során és semmilyen körülmények között ne veszélyeztessük a költés sikerét! Tojásos és kisfiókás korban csak és kizárólag nagyon jelentős veszély esetén mehetünk a fészek közelébe és mindig a lehető legrövidebb időt töltsük ott. Fészek közelében (<1000 m) hosszabb megfigyelést (>5 perc) csak elrejtőzve végezzünk, úgy hogy megbizonyosodunk róla, hogy a madár nem lát minket. Ha a madár viselkedését zavarjuk, úgy a megfigyelést azonnal hagyjuk abba.

A monitoring során a következő adatokat gyűjtjük:

1. Megfigyelések: Valamennyi parlagi sassal kapcsolatos megfigyelést a Parlagi sas megfigyelések és fészekellenőrzések adatlapon gyűjtünk (ld. Mellékletek). Figyelem: Költőterület és időszakos megtelepedési terület ellenőrzésekor, akkor is töltsünk ki adatlapot, ha nem láttunk semmit!
2. Hosszabb viselkedési megfigyelések: Hosszabb, sok adatot tartalmazó megfigyelések esetén a Parlagi sas megfigyelések fészeknél adatlapot (ld. Mellékletek) töltjük ki. (Akkor is ha nem fészeknél történt a megfigyelés!)
3. Költési kísérlet: Minden koordinátor revierenként egy évben egy Parlagi sas költési kísérlet adatlapot (ld. Mellékletek) tölt ki, melyen összesíti az adott párrról abban az évben gyűjtött információkat.
4. Fészkek: Minden parlagi sasok által használt fészek helyét 1:25’000-es léptékű katonai térképen vagy GPS-sel rögzítjük, valamint egy Fészek adatlapot (ld. Mellékletek) töltünk ki.
5. Kiülőhelyek, zsákmányolási kísérletek: A megfigyelt pontosan behatárolható előfordulási helyeket 1:25’000-es léptékű katonai térképen vagy GPS-sel rögzítjük. Többszöri megfigyelésnél vagy maradvány begyűjtésénél
6. Tollak, táplálékmaradványok: Minden kiülőhely ill. fészekellenőrzés alkalmával a talált tollakat és a terepen nem 100%-osan meghatározható táplálékmaradványokat külön-külön tárolva begyűjtjük. Határozáskor a Parlagi sas táplálékmaradványok (ld. Mellékletek) adatlapot töltjük ki. Figyelem: A maradványok mellett mindig szerepeljen a gyűjtés ideje, a gyűjtő neve és a revier kódja! Ha nem a fészek környékéről való, akkor a kiülőhelyet pontosan azonosító adatok is szerepeljenek.
7. Veszélyeztető tényezők: A monitoring során bármilyen a költést veszélyeztető tényezőt észlelünk, amelyet személyesen nincs lehetőségünk elhárítani, haladéktalanul értesítsük a programvezetőt, illetve az illetékes nemzeti park igazgatóságot.

Költőterületek monitoringja
Az országban található valamennyi parlagi sas revierhez egy-egy koordinátort nevezünk ki, aki felelős az adott pár megfigyeléséért. A koordinátorok feladata az egyes revierek rendszeres (havonta történő) ellenőrzésének megszervezése. Figyelem: Egy területen a fajjal foglalkozó Munkacsoport tagok ismerik a koordinátorok személyét és elérhetőségét, így kérjük az egyes revierek ellenőrzése előtt és után mindig egyeztessenek az adott koordinátorral, hogy elkerülessük a madarak felesleges zavarását és segítsük a hasznos információk áramlását!

A monitoring során törekedjünk a költőterületek minimálisan havi ellenőrzésére, lehetőleg megfelelő időjárási körülmények között, elsősorban a következőkre figyelve:

Február: Fészek megkeresése. Előző évi, illetve korábbi fészkelőhelyek és azok környékének leellenőrzése. Sikertelenség esetén kiülések.

Március: Fészek ellenőrzése vagy megkeresése. Násztevékenység, gyakran előforduló fészkelőhely-váltás és idegen madarak jelenlétének ellenőrzése. Esetleges veszélyeztető tényezők felismerése, azonnali jelentése.

Április: Kotlás ellenőrzése. Esetleges veszélyeztető tényezők felismerése, azonnali jelentése.

Május: Kotlás vagy kisfiókás fészek ellenőrzése. Esetleges veszélyeztető tényezők felismerése, azonnali jelentése.

Június: Fiókás fészek ellenőrzése, gyűrűzés, toll és táplálék-maradvány gyűjtés. Esetleges veszélyeztető tényezők felismerése, azonnali jelentése.

Július: Nagyfiókás fészek ellenőrzése. Esetleges veszélyeztető tényezők felismerése, azonnali jelentése.

Augusztus: Kirepülés ellenőrzése, toll és táplálék-maradvány gyűjtés, fészek adatainak felvétele (Fészek adatlap).

Szeptember - Január: Fiókák függetlenedésének és költő madarak revier-tartásának ellenőrzése. Szükség esetén műfészek kihelyezése biztonságos helyre.

Időszakos megtelepedési területek monitoringja
Az időszakos megtelepedési területeken korábbi tapasztalatok alapján monitoring útvonalakat jelölünk ki, melyeket hozzávetőlegesen 2 óra alatt gépkocsival be lehet járni. A monitoring során törekedjünk az útvonalak minimálisan havi ellenőrzésére, lehetőleg megfelelő időjárási körülmények között. Az ellenőrzésekkor az általános módszereknél leírtakat követjük.

Mellékletek
A fentiekben hivatkozott mellékletek csak a munkacsoport tagjai számára hozzáférhetőek.

Elérhetőségek
E-mail: parlagisas@mme.hu
Honlap: www.parlagisas.hu

Összeállította
Horváth Márton, Bagyura János, Demeter Iván és Kovács András

Több mint 50 000 km hosszúságú a hazai középfeszültségű szabadvezeték hálózat teljes hossza, ez több mint 600 000 db oszlopot jelent. Ha – elhelyezkedése miatt – nem is mindegyik jelent veszélyt a madarakra, még mindig rengeteg veszélyes oszlop áll szigeteletlenül. Az MME felmérésein alapuló becslések alapján az évente országszerte áramütés következtében elhulló madarak száma meghaladhatja negyvenezret, az eszmei értékben kifejezett természetvédelmi kár pedig a kétmilliárd forintot! Miközben a természetvédelem folyamatosan küzd az oszlopok szigeteléséért, megjelentek új oszloptípusok, amelyek a régieknél veszélyesebbek, és ráadásul a hagyományos módon (szigetelő papuccsal) nem ártalmatlaníthatók. Az áramütés okozta probléma hatékonyabb és gyorsabb megoldása érdekében új, madárbarát oszlop fejszerkezetek bevezetésére van szükség. Ezért – Szlovákiához és Németországhoz hasonlóan – Magyarországon is indokolt a jogszabályi változtatás, amelynek segítségével a középfeszültségű szabadvezeték hálózatokon kötelezővé kell tenni madárbarát szerkezetek alkalmazását és a régi oszlopok záros határidőn belüli ártalmatlanítását. Emellett szükséges a szigetelések folytatása, valamint a legveszélyeztetettebb területek és vezetékszakaszok feltárása, a természetvédelmi szempontú prioritások meghatározása, amiben a civil és az állami természetvédelem szervezeteinek szerepe kulcsfontosságú.

Problémafelvetés

Bármely madarat vagy más élő szervezetet akkor érhet áramütés, ha testén halad át az elektromos áram, azaz ha teste hidat képez egy magasabb és egy alacsonyabb elektromos potenciálú hely között. Ez szabadvezetékek oszlopain kétféleképpen alakulhat ki:
- Két vezető egyidejű érintésével (fázis-fázis rövidzárlat)
- Egy vezető és egy földelt oszlopelem (pl. kereszttartó kar vagy leesésgátló) egyidejű érintésével (földzárlat)

Ez azt jelenti, hogy minden olyan oszlop, amelyen egy madár a szárnyaival, lábaival, fejével, vagy esős, nyirkos időben a tollaival egyidejűleg érinthet két vezetőt vagy egy vezetőt és egy földelt oszlopelemet, veszélyt jelent madarainkra. A leggyakoribb a földzárlat kialakulása, mivel két vezető egyidejű érintéséhez a legtöbb oszloptípus esetében viszonylag nagy távolságot kell áthidalnia egy madárnak, míg egy kereszttartón ülve még egy kis termetű madár is könnyen megérintheti valamelyik vezetőt.
A madarak sérülékenységét az alábbi tényezők befolyásolják:
- A szabadvezeték elhelyezkedése (a vezeték által kettészelt élőhely)
- Az oszlopfej szerkezete
- Az egyes madárfajokra, madárfaj-csoportokra jellemző viselkedés
- A madár mérete
- A madár repülési biztonsága (a fiatal madarak veszélyeztetettebbek)
- Időjárás (látási viszonyok, tollazat nedvessége, oszlopelemek nedvessége)

A fiatal madarak több okból is fokozott veszélynek vannak kitéve. Repülési képességeik még messze nem olyan jók, mint az öreg madaraké, és ez elsősorban leszálláskor mutatkozik meg. Egy oszlopon ügyetlenkedve a fiatal madarak könnyen érinthetnek vezetőket. Mivel pedig nem olyan ügyesek még a levegőből indított vadászatban, mint öregebb fajtársaik, szívesebben vadásznak ülőhelyekről, azaz valószínűleg gyakrabban ülnek fel szabadvezetékek oszlopaira (Janss és Ferrer 2001, Lehman et al. 1999). Az öreg egyedek emellett saját, jól ismert territóriumaikban megszokott ülőhelyeket használnak, míg a fiatal egyedek kóborlásaik során ismeretlen területeket látogatnak meg.


Szintén fokozottabb veszélynek vannak kitéve az oszlopokra ülő madarak esős, ködös, nyirkos időben. Ilyenkor a vizes tollazat miatt nehezebben repülnek a madarak, ezen kívül a nedves toll vezetőképessége akár százszorosa is lehet a száraz tollénak. Amerikai kutatások eredményei azt mutatták, hogy míg a száraz toll 70 kV feszültségnél sem vezette az áramot, a nedves madártollak már 5 kV feszültségnél megégtek (APLIC 1996, Lehman et al. 1999). Valószínű, hogy a legtöbb áramütéses esetben az áldozat azonnal elpusztul. Ha nem, akkor égési sérülésekkel vagy lebénulva a földre zuhan, ahol azután hosszabb-rövidebb szenvedés után pusztul el. A madarak soha nem tanulhatják meg, hogy a szabadvezetékek oszlopai veszélyesek, hiszen az oszlopra ülve vagy nem tapasztalnak semmit, vagy tapasztalatuk halálos.

Egy speciális probléma merül fel gólyáink védelmével kapcsolatban. A hazai gólyaállomány legnagyobb része a hagyományosan használt kémények és fák helyett ma már elektromos vezetékek oszlopaira építi fészkét. Ehhez a települések belterületein található kisfeszültségű, 10 kV-os hálózat oszlopait használják a madarak. Ez a körülmény számos probléma forrása mind a gólyák, mind az áramszolgáltatók számára. A gólyákat áramütés érheti a fészek építése közben, de áramütés érheti a fészekből kieső fiókát, vagy kirepülést követően a fiatal madarakat a környező oszlopok bármelyikén. Ezzel együtt a fészek anyaga zárlatot okozhat, fokozott korróziót idéz elő az elektromos felszerelésben, és egy évek óta használt, nagy méretű fészek súlya alatt le is szakadhatnak a vezetékek. Volt már példa arra is, hogy zárlat következtében kigyulladt a fészek, vagy áramfogyasztóként működött. Ennek a problémának a megoldására való közös törekvés az MME és az áramszolgáltatók között több évtizedes múltra tekint vissza, és jelentős eredmények születtek.

A felmérésről röviden
 

• A felmérés során egy tetszőlegesen kiválasztott középfeszültségű vezetékszakasz oszlopait kell végigjárni, a vezeték mentén haladva. Próbálja meg azokat a vezeték szakaszokat ellenőrizni, aminek a közelében jelentősebb a madármozgás (pl. halastavak-, gyepterületek közelében). Fontos, hogy ne magas-feszültségű oszlopsort ellenőrizze (ezek azok a hatalmas, kettő-négy lábon álló fém óriások), hanem középfeszültségű vezetékek oszlopait (általában 20 kV-os). Ezek általában nem magasabbak 10 méternél, s leggyakrabban betonból, néha fából vagy fémből készülnek.
• Alaposan vizsgálja át az ellenőrzött oszlopok legalább 10 m-es körzetét.
• Ha van madártetem egy oszlop töve körül, határozza meg a fajt, írja le a maradvány állapotát (feltételezett korát), és vizsgálja meg, láthatóak-e az áramütés nyomai. Ezek égésnyomok, általában az elülső-alsó szárnyél(ek)en és/vagy a láb(ak)on. Áramütés nyomait csak friss áldozatokon lehet észlelni.
• Töltse ki az adatlap megfelelő celláit, a lentebb részletezett módon.
• Ha oszlopoktól távolabb, a vezeték alatt talált elhullott madarat, és áramütés nyomait nem lehet rajta felfedezni, akkor feltételezhető, hogy a madár vezetéknek ütközött. Ezt az adatlap megjegyzés rovatában tüntesse fel.
• Ha egy oszlop alatt nincs madártetem, húzzon egy vonást a megfelelő oszlop-kategóriához az adatlapon (2. résznél) és haladjon tovább. Az adatok összevethetősége érdekében fontos tudni az ellenőrzött oszlopok számát, méghozzá a főbb típusokat is megkülönböztetve.
• Lehetőség szerint a bejárt útvonalat térképen is jelölje, melyet mellékeljen a kitöltött adatlaphoz.
• Ha rendelkezik GPS készülékkel, akkor határozza meg az oszlopok helyének koordinátáit. (Különösen fontos ez az első, az utolsó és azon oszlopok esetében, melyek alatt elpusztult madarakat talált!)
• Ha a GPS-el a bejárt vezetékszakasz vonalát is rögzíteni tudja (un. tracklog), akkor azt is küldje meg számunkra.
• Amennyiben lehetősége van, akkor egy-egy vezetékszakaszt évente több alkalommal is bejárhat, így rendszeres információink lesznek az egyes szakaszokról.
• Fényképek készítését külön megköszönjük! Ilyenkor az adatlap megjegyzés mezőjében jelezze, hogy mi a megküldött képfájl neve. A fotókat lehetőleg JPG formátumban mellékeljék!
• Amennyiben a felmért oszlopok között szigeteltek is vannak, akkor a megjegyzés mezőben jelezheti, hogy a szigetelő papucsok megfelelően vannak-e felhelyezve, esetleg valamelyik már leesett, vagy túl rövid az adott kereszttartóra stb.

A program fő célja, hogy a különösen veszélyesnek tartott szakaszokon az oszlopokat felszereljék szigetelő papucsokkal vagy más műszaki megoldással tegyék biztonságossá az oszlopfej-szerkezeteket (pl. ENSTO burkolat), melyek által nagyrészt elkerülhetőek lennének az áramütések. Ezért fontos, hogy információink legyenek az oszlopokról. Ha egyes szakaszokon több alkalommal is gyűjtenénk információkat, akkor a változásokat is nyomon tudnánk követni!

Letöltések

Felhívás elektromos oszlopok ellenőrzésére - 2008. október 23. – november 23. >>
Nyomtatható verzió, Adobe Acrobat Reader dokumentum formátumban. (95 kB)

Útmutató a középfeszültségű vezetékszakaszok oszlopainak felméréshez (KFO) >>
Részletes útmutató a KFO adatlap kitöltéséhez, példákkal illusztrálva. (527 kB)

Középfeszültségű oszlop ellenőrző adatlap (KFO) .xls >>
Az adatlap elektronikusan is kitölthető MS excel formátumban. (114 kB)

Középfeszültségű oszlop ellenőrző adatlap (KFO) .pdf >>
Az adatlap pdf formátumban, nyomtatáshoz készített verzió. (84 kB)

Madárfajok maradványainak meghatározása

A program felmérései során elpusztult madarak friss tetemeit vagy sok esetben azok régebbi maradványait kell meghatározni, ami az utóbbi esetén különösen nehéz feladat. Sokszor már csak tollakat és csontokat találunk, s azok fajszintű azonosításához az érintett fajok kíváló ismerete szükséges.

Mit tehet, ha a megtalált maradványok alapján nem tudja biztosan azonosítani a madár faját?
 

• 1. Ha a megtalált madár rendjét vagy családját könnyen meg tudja határozni, akkor annak megadása is elegendő.
• 2. Ha lehetősége van fotókat készíteni, akkor azok segítségével később is meghatározható a kérdéses madárfaj.
• 3. A készített fotókat megküldheti a program szervezőinek vagy olyan ismerősének, aki segít Önnek a madártetem vagy maradványok meghatározásában.
• 4. A fotók alapján saját maga is megpróbálkozhat a határozással, a tetem, a tollak vagy a csontok alapján. Ehhez segítséget nyújtanak az interneten megtalálható adatbázisok és képgalériák is.

Feathers (tollak) >>
A holland Michel Klemann által működtetett angol nyelvű honlapon jelenleg több mint 250 madárfaj tollai között kereshetnek a látogatók. A KFO felmérések során talált tollak alapján a maradványok meghatározásához sok esetben nyújthatnak segítséget az oldalon látható fotók.

Bird Skull Collection (madárkoponya gyűjtemény) >>
Az angol nyelvű honlapon mintegy 800 különböző faj koponyájáról találhatóak fotók, általában három különböző nézetből. Néhány fajról teljes, körbeforgatható csontvázak is megtekinthetőek (3D flash animáció). Az oldalakon található határozóban a legfontosabb morfológiai jellemzők, méretek alapján is kereshetnek. A KFO felmérések során talált csontmaradványok meghatározásához sok esetben nyújthatnak segítséget az oldalon látható fotók (főként a koponyák esetében).

Felhívás

A program eddigi működése során számos felmérőnk küldött madártetemekről és maradványokról készített fotókat, melyeket a későbbiekben felhasználhatunk egy olyan adatbázishoz, melyet közzéteszünk honlapunkon, s minden felmérőnk használhatja majd határozási munkájához.

Kérjük, hogy küldjön Ön is olyan fotókat, melyeket a KFO felmérések során készített, legyenek azok meghatározott vagy nem azonosított fajhoz tartozó, bármilyen állapotban lévő maradványok, s ezzel hozzájárulhat egy mindannyiunk számára használható on-line határozó elkészítéséhez és folyamatos bővítéséhez! Segítségét ezúttal is köszönjük!

KFO hírek
A KFO programról és eredményeiről olvashat részletes anyagokat a következő linkre kattintva.
KFO program hírei >>

A program céljai

 

• 1. Legfőbb célunk, hogy a monitorozásba bevont mintaterületek, kijelölt madárfajainak fészkelő állományáról (nagyságáról, változásáról) a legpontosabb adatokkal rendelkezzünk.
• 2. Szeretnénk minél több olyan új és aktív felmérőt bevonni ebbe a munkába, akik a jövőben más programjaink felméréseibe is bekapcsolódhatnának.
• 3. Mivel a program kiemelt célterületei a Fontos Madárélőhelyek (IBA-területek), illetve az ezekkel jelentős átfedésben lévő, a Natura 2000 hálózatba tartozó Különleges Madárvédelmi Területek (SPA-k), ezért az ott kijelölt mintaterületeket veszélyeztető tényezőkről is folyamatosan szeretnénk információkat gyűjteni.
• 4. Fontosnak tartjuk, hogy jelen programunk keretében minden olyan más program mintaterületeinek lehatárolását is elvégezzük, melyek esetében nem kizárólag a 2,5 x 2,5 km-es UTM négyzetek jelentik a mintaterületek alapegységeit.

Elvégzendő feladatok (időrendi sorrendben)
 

• 1. Elsőként a felmérő a jelentkezési lap visszaküldésével jelzi, hogy az adott évben részt szeretne venni a program felméréseiben. Ekkor azt is jelzi, hogy nagyvonalakban mely területeken belül vállalná a munkát.
• 2. Ezek után – a jelentkezéstől függően – a Központ munkatársa felveszi a kapcsolatot az illetővel, egyúttal megküldi a felmérésekkel kapcsolatos legfontosabb információkat és áttekintő térképeket, jelzi az első fontos teendőket. Ekkor jelezzük azt is, hogy a munkája során kikhez tud fordulni további információkért országos, regionális vagy helyi szinteken.
• 3. Ezután megküldjük a szükséges útmutatókat, adatlapokat, terepnaplókat és részletes terepi munkatérképeket, valamint a programoktól és területektől függően az egyéb kiegészítő anyagokat.
• 4. A központ által megküldött munkatérképek segítségével elvégzi a mintaterületek első bejárását és térképi lehatárolását, a megadott útmutatóban leírtak szerint (Útmutató a mintaterületek kiválasztásához és lehatároláshoz). A lehatárolt mintaterületekről készített térkép(ek) egy másolatát visszaküldi a Monitoring Központnak.
• 5. Attól függően, hogy a résztvevő Általános RTM („teljes” felmérés) vagy „egyszerűsített” felméréseket végez, az ismertetőben leírtak szerinti módszerekkel megkezdheti a terepi megfigyeléseket. Az Általános RTM felmérések részleteiről az RTM programismertetőben olvashat, az „egyszerűsített” felmérésekről jelen programismertető lentebbi oldalain (A fészkelő állományok felmérése az „egyszerűsített” program keretében).
• 6. A terepi felmérések során megfigyelési adatait jegyzetfüzetébe és munkatérképein rögzítheti, a napi munka után a mellékelt adatlapon összegezheti (Egyszerűsített felmérések adatlapja).
• 7. A felmérések végeztével az egyes mintaterületeken (erdei-, vizes- és agrár-területek) a kijelölt fajok fészkelési adatait kell összegeznie az adatlap összesítő soraiban (Egyszerűsített felmérések adatlapja).
• 8. A mintaterületek bejárásai során, lehetőségeihez mérten jegyezzen fel minden olyan tényezőt, melyek veszélyeztethetik az élőhelyeket és az ott fészkelő fajokat. A felmérési időszak végén ezeket a mellékelt adatlapon összesítse (Veszélyeztető tényezők felmérése madárélőhelyeken - Általános adatlap).
• 9. A kitöltött adatlapokat és térképeket a Monitoring Központ címére kell megküldenie, ahol az adatfeldolgozás történik. (A későbbiekben az adatok feldolgozásába maguk a résztvevők is bekapcsolódhatnak, s az interneten keresztül elérhető adatbázisba saját maguk tölthetik fel adataikat.)

Útmutató a mintaterületek kiválasztásához és lehatárolásához

Az alábbiakban rövid útmutatást adunk a „Kedvenc Madarászhelyem” program mintaterületeinek kiválasztásáról és lehatárolásáról, de ezek a szempontok más olyan programok esetében is használhatóak, amelyeknek nem a 2,5 x 2,5 km-es UTM négyzetek a mintaterületi egységei. A kiválasztás és lehatárolás során természetesen mindenkinek mérlegelnie kell, a saját terepi tapasztalatai alapján, hogy az alábbiakban leírtakból mit tud megvalósítani.

Alapvető szempontok a mintaterületek kiválasztásához
 

• Fontos szempont egy mintaterület kiválasztásakor, hogy olyan területet válasszon, amit hosszútávon évről-évre képes lesz felmérni, ugyanis értékelhető adatokat csak rendszeres munkával szerezhetünk.
• Lehetőség szerint olyan területeket válasszon, amelyeket könnyen, rövid időn belül, rendszeresen meg tud közelíteni. Ne válasszon több száz kilométer távolságban elhelyezkedő mintaterületeket!
• Előnyös, ha már régóta ismeri, esetleg rendszeresen végzett korábban is megfigyeléseket a kiválasztott területeken.
• Fontos, hogy a vizsgálandó területek szabadon látogathatóak legyenek. Semmiképpen se válasszon olyan körbezárt magánterületeket, ahová tilos a bejárás, vagy olyan iparterületeket, katonai gyakorlótereket, ahová csak külön engedélyekkel juthatna be!
• Ha a felmérésre kijelölt mintaterülete fokozottan védett területre esne, akkor vagy másik területet kijelölésére kérjük, vagy jelezzük, hogy melyik hatósággal kell felvennie a kapcsolatot a felmérések elvégzéséhez szükséges engedélyek megszerzéséhez.

Útmutatás a mintaterületek lehatárolásához

Ajánlások a mintaterületek méretének meghatározásához
 

• Maximum akkora területet határoljon le, amekkorát egy reggel és kora délelőtt folyamán (maximum 3-4 óra) be tud járni. A lehatároláskor vegye figyelembe, hogy a különböző terepviszonyokkal rendelkező területeken ez más és más lehet.
• Az, hogy mekkora területet tud felmérni, erősen függ az adott terület domborzati viszonyaitól, hiszen egy hegyvidéki erdős területen jóval kisebb területet képes bejárni, mint egy síkvidéki pusztán.
• Arra is legyen figyelemmel, hogy a madarak megfigyelése során nem tud olyan gyorsan haladni, mint amikor csak keresztülvág egy-egy területen.
• Mivel a „Kedvenc Madarászhelyem” program „egyszerűsített” felmérései során viszonylag gyakori fajok territórium-térképezését kell elvégezni, ezért túlságosan nagy mintaterületek lehatárolását nem támogatjuk.
• Egy-egy mintaterület lehetőség szerint minimum 5-10 hektáros legyen, de ne válasszunk 25-30 hektárnál nagyobb területeket. Ha ennél nagyobb területeket szeretne bevonni a felmérésbe, akkor érdemes azokat felosztania kisebb egységekre, vagy egyeztessen a program koordinátoraival a lehatárolás részleteiről.

Hol és hogyan húzzuk meg a határokat?

• Nagyon megkönnyíti a munkánkat, ha a vonalas létesítmények mentén jelöljük ki a területek határait, pl. utak, földutak, nyiladékok, vasútvonalak, légvezetékek, kerítések, csatornák.
• A természetes vízrajzi vagy domborzati határok is megfelelő, jól látható határvonalként használhatóak fel, pl. vízfolyások, folyók, gerincek, bércek, völgyek, vízmosások.
• Hasonlóan jó határok lehetnek, egy-egy jellegzetesen különböző élőhelytípus által kijelölt szegélyek, mint pl. erdő-nyílt terület, szántó-nádas mocsár stb. találkozásának határai.
• Ha egy terület nagyon mozaikos, komplex élőhely-mintázattal, akkor ne aprózzuk el túlságosan.
• Nagy segítség lehet, ha a térkép mellett rendelkezünk GPS-szel, s azt használjuk a lehatárolások során, valamint később a madarak megfigyelései során is.
• A programismertető későbbi oldalain példákat talál a területek lehatárolásával kapcsolatban.

Példa, a területek lehatárolására

A fészkelő állományok felmérése az „egyszerűsített” program keretében

Alapvető információk

Mintavételi egység: A megadott módszer szerint lehatárolt kisebb területek (pl. vizes élőhelyek, erdőrészletek, rétek vagy más jól körülhatárolható mozaikos élőhely komplexek).

Érintett területek, mintavételi módszer: Az ország teljes területén, a felmérő és a központ által egyeztetett mintaterületeken. Főként az IBA-területeken és az „aktív” MMM mintaterületeken ajánljuk a területek kiválasztását, de más területek is bevonhatóak a programba.

Felmérendő paraméterek: fészkelő párok száma, élőhelytípusok, veszélyeztető tényezők

Számlálási módszerek: Az alkalmazott módszer az egyes fajcsoportok esetében változó lehet, általában azonban az ún. territórium-térképezést használjuk. (abszolút módszer)
A territórium-térképezés módszerét az „abszolút” eljárások közé szokták sorolni, hiszen megfelelő használat mellett pontos (abszolút) denzitás adatokat szolgáltat. Ezen fontos előnye mellett hátránya, hogy sok terepmunkát igényel, ezért országos programok esetében használata korlátozottan lehetséges. Egységnyi idő alatt sokkal kisebb területek felmérése lehetséges, mint a kevésbé pontos denzitás adatokat szolgáltató un. „relatív” módszerekkel (pl. pontszámlálás, vonaltranszekt). Általános felmérések esetén, amikor egy-egy terület összes fészkelő fajának territóriumait szeretnénk pontosan feltérképezni, a módszer használatához nagy tapasztalat szükséges és az eredmények összesítése sem egyszerű. Ezért országos programoknál elsősorban a ritka fészkelő fajok esetén használjuk a territórium-térképező módszert.
Mivel a „Kedvenc Madarászhelyem” program esetében viszonylag kis mintaterületek (maximum 25-30 hektár) felmérést végezzük, s az „egyszerűsített” program keretében csak 3-4 faj számlálását kell elvégezni, de ezekről szeretnénk a lehető legpontosabb adatokkal rendelkezni, ezért használjuk ezt a módszert. A mintaterületek kiválasztásakor ezért is fontos, hogy olyan helyeket válasszon, amelyeket jól ismer, és ahol rendszeresesen tud majd megfigyeléseket végezni.

Szükséges alapvető ismeretek: A megadott fajok terepi felismerése, megfelelő terepi tájékozódási ismeretek a területek lehatárolásához.

Terepi munka ideje: Mintaterületenként 5-8 alkalom (március - július között), a felmért fajoktól függően.

A program által biztosított anyagok: programismertető, adatlapok, munkatérképek, DVD vagy CD kiadványok

Szükséges vagy használható eszközök: kézitávcső, jegyzetfüzet, íróeszközök, GPS (opcionális)

A kiválasztott fajok

Búbos vöcsök (Podiceps cristatus)
Bölömbika (Botaurus stellaris)
Barna rétihéja (Circus aeruginosus)
Nyaktekercs (Jynx torquilla)
Hamvas küllő (Picus canus)
Zöld küllő (Picus viridis)
Fekete harkály (Dryocopus martius)
Nagy fakopáncs (Dendrocopos major)
Balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus)
Közép fakopáncs (Dendrocopos medius)
Fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos)
Kis fakopáncs (Dendrocopos minor)
Erdei pacsirta (Lullula arborea)
Mezei pacsirta (Alauda arvensis)
Nádirigó (Acrocephalus arundinaceus)
Tövisszúró gébics (Lanius collurio)
Sordély (Miliaria calandra)

A számlálások részletei, a megfigyelési adatok adminisztrációja, fészkelőállomány összesítése

A területek lehatárolása után elkezdheti a fészkelő állomány felmérését az alábbiak szerint:

• 1. A felmérendő fajoktól függően a megadott időszakokban minimum 5-8 alkalommal járja be a vizsgált mintaterületet és jegyezze fel a fajok megfigyeléseivel kapcsolatos fontos adatokat jegyzetfüzetébe és a munkatérképre. A felmérési időszakon belül lehetőség szerint egyenletesen elosztva jelölje ki a megfigyelési napokat (pl. áprilisban 2-3, májusban 2-3, júniusban 1-2 megfigyelési nap legyen).
• 2. Attól függően, hogy a felmért mintaterülete erdei-, vizes- vagy agrár-terület, más-más fajok felmérését kell elvégeznie, s annak megfelelő adatlapot kell használnia az adatok dokumentálására.
• 3.A mintaterületeket lehetőség szerint minden alkalommal teljes egészében be kell járnia. Ezt teheti úgy, hogy kijelöl egy állandó útvonalat, amely mentén a terület összes potenciális fészkelőhelyére (a vizsgált fajokra vonatkozóan) rálátása (vagy „ráhallása”) van, így az előforduló madarak nagy valószínűséggel észlelhetőek lesznek. A területbejárást az egyes napokon végezheti más-más útvonalon is, a lényeg, hogy a teljes területre vonatkozóan lehetősége legyen a madarak észlelésére.
• 4. Az útvonalak sűrűsége természetesen más és más lehet a felmérendő fajoktól és a terület élőhelyeinek típusai szerint is. Pl. a bölömbika messze hangzó hangja vagy egy nádirigó éneke más távolságokból észlelhető, de egy erdei- és egy agrár-élőhelyen sem ugyanakkora távolságot látunk be megfelelően. Ennek tudatában alakítsuk ki útvonalunkat. Pl. erdei élőhelyen 100-200 méterenként, nyíltabb területeken akár 300-400 méterenként is lehetnek az útvonalak, a látó- és hallótávolságtól függően.
• 5. Egy-egy napi területbejárás útvonalát rajzolja fel a térképre, hogy később pontos információi legyenek a terület felmérésének teljességéről.
• 6. A megfigyeléseket kora reggel és délelőtt kell elvégeznie, lehetőség szerint 5 és 10 óra között. (Az olyan vizes élőhelyeken, amelyek alkalmasak lehetnek a bölömbika fészkelésére, érdemes egy-két éjszakai felmérést is beiktatni.)
• 7. A megfigyeléseket lehetőség szerint szélcsendes, csapadékmentes napokon végezze, mert ilyenkor sokkal jobb a madarak észlelésének valószínűsége.
• 8. Minden olyan észlelést jegyezzen fel (egyedek, viselkedés stb.), ami a terepmunka után segítheti a fészkelő párok számának meghatározását. Pl. éneklő hím, territórium-harc, násztevékenység, párzás, lakott fészek, fészekanyagot vagy táplálékot hordó hím vagy tojó egyed, fiókák, frissen kirepült fiatal madarak stb.
• 9. A terepi felmérések alatt a munkatérképeken történő jegyzetelés során használhatja a territórium-térképezéshez használatos egységes kódokat, amelyek kis gyakorlat után jelentősen egyszerűsíthetik a térképi jegyzetek elkészítését.
• 10. A terepmunka előtt a térképből készíthet tetszés szerinti másolatot, s minden megfigyelési nap jegyzeteit külön-külön térképen rögzítheti vagy az egyes napok adatait jelölje más-más színnel ugyanazon a térképen. A második lehetőséget csak akkor válassza, ha várhatóan nem túl sok madár fészkel az adott területen, mert a munkatérképen a jegyzetek túlzsúfoltsága miatt esetleg nem tudja majd értelmezni az adatokat.
• 11. A napi terepi munka után tisztázza le az adott napi megfigyelések jegyzeteit és töltse ki a megfelelő adatlap megfelelő sorát is.
• 12. A költési szezon vége felé, ha már elvégezte a szükséges számú felmérést, összesítenie kell a mintaterületre vonatkozó adatokat. Ekkor a rendelkezésére álló megfigyelési adatok felhasználásával határozza meg a fészkelő párok számát. (A valószínűsíthetően költésbe kezdett párok számát, nem pedig a sikeresen költő párokat, mivel az esetek többségében azok száma kevésbé pontosan határozható meg.) (A terepi felmérések után madárfajonként egy-egy külön térképre átrajzolhatja az egyes terepnapok észleléseit (pl. külön színnel vagy „A”-val, „B”-vel, „C”-vel stb. jelölve az egyes napok adatait). Az összetartozó-, közeli pontokat körülhatárolva kapja meg az egyes territóriumokat. Legalább 2-3 pont határoz meg egy territóriumot.)

Példa a térképek használatára a napi megfigyelési munka során

Letölthető programismertetők és adatlapok

A „Kedvenc Madarászhelyem” program ismertetője >>
A programismertető példákat is tartalmaz a területek lehatárolásával, a munkatérképek használatával és az adatlapok helyes kitöltésével kapcsolatban, valamint tartalmazza a territórium-térképezés terepi jegyzeteléséhez használható egységes kódokat is.
Összeállította: Nagy Károly, Králl Attila és Papp Ferenc
Frissítve: 2008. március (1346 kB)

Agrár élőhelyek - egyszerűsített felmérések adatlapja - „Kedvenc Madarászhelyem” (.doc) >>
Elektronikusan is kitölthető verzió, MS Word dokumentum formátumban.
Ezen az adatlapon, az agrár élőhelyeken (gyepek, szántók és vegyes agrár-területek) végzett „egyszerűsített felmérések” kijelölt fajainak fészkelési adatait összesítheti.
Frissítve: 2008. március (89 kB)

Agrár élőhelyek - egyszerűsített felmérések adatlapja - „Kedvenc Madarászhelyem” (.pdf) >>
Nyomtatható verzió, PDF dokumentum formátumban.
Ezen az adatlapon, az agrár élőhelyeken (gyepek, szántók és vegyes agrár-területek) végzett „egyszerűsített felmérések” kijelölt fajainak fészkelési adatait összesítheti.
Frissítve: 2008. március (136 kB)

Erdei élőhelyek - egyszerűsített felmérések adatlapja - „Kedvenc Madarászhelyem” (.doc) >>
Elektronikusan is kitölthető verzió, MS Word dokumentum formátumban.
Ezen az adatlapon, az erdei élőhelyeken végzett „egyszerűsített felmérések” kijelölt fajainak fészkelési adatait összesítheti.
Frissítve: 2008. március (96 kB)

Erdei élőhelyek - egyszerűsített felmérések adatlapja - „Kedvenc Madarászhelyem” (.pdf) >>
Nyomtatható verzió, PDF dokumentum formátumban.
Ezen az adatlapon, az erdei élőhelyeken végzett „egyszerűsített felmérések” kijelölt fajainak fészkelési adatait összesítheti.
Frissítve: 2008. március (140 kB)

Vizes élőhelyek - egyszerűsített felmérések adatlapja - „Kedvenc Madarászhelyem” (.doc) >>
Elektronikusan is kitölthető verzió, MS Word dokumentum formátumban.
Ezen az adatlapon, a vizes élőhelyeken végzett „egyszerűsített felmérések” kijelölt fajainak fészkelési adatait összesítheti.
Frissítve: 2008. március (84 kB)

Vizes élőhelyek - egyszerűsített felmérések adatlapja - „Kedvenc Madarászhelyem” (.pdf) >>
Nyomtatható verzió, PDF dokumentum formátumban.
Ezen az adatlapon, a vizes élőhelyeken végzett „egyszerűsített felmérések” kijelölt fajainak fészkelési adatait összesítheti.
Frissítve: 2008. március (134 kB)

Veszélyeztető tényezők felmérése madárélőhelyeken - Általános adatlap és útmutató (.doc) >>
Elektronikusan is kitölthető verzió, MS Word dokumentum formátumban. (217 kB)

Veszélyeztető tényezők felmérése madárélőhelyeken - Általános adatlap és útmutató (.pdf) >>
Nyomtatható verzió, PDF dokumentum formátumban. (214 kB)