Nemzetközi természetvédelmi besorolása alapján a nem fenyegetett kategóriába tartozik, Magyarországon védett faj, természetvédelmi értéke 50 000 FT.

A macskabagoly védetté nyilvánítását Herman Ottó már az 1883. évi vadászati törvényben kezdeményezte, akkor védelmet ugyan nem kapott, csak az általános madárvadászati tilalom vonatkozott rá, február 15. és augusztus 1. között nem lehetett lelőni. Nem véletlen, hogy még nagynevű elődünk is foglalkozott a macskabagollyal, mert megítélése akkoriban igencsak ellentmondásos volt. A fajról alkotott szélsőséges véleményekre jellemző, hogy míg Herman Ottó azt írta:”- lesipuskás az, aki ezt a hasznos madarat, károssággal vádolva, lelövi és saját haszna és tisztessége ellen vét az a gazda, aki ezt a baglyot megkeríti és a csűr kapujára kiszegezi.” Ugyanakkor Lakatos Károly így írt:”- kivált költés idején nagyon kártékony bagoly-faj ez, mert sok apró madarat, fészkesfiókákat, rigót, seregélyt stb. s az apró fácány- és fogoly csirkét elemészt.”

Végül 1925-ben vadászati tilalmat mondtak ki valamennyi bagolyfajra, ami nem feltétlenül oldotta meg a macskabagoly problémát.

Hazánkban jelenlegi állományát 5000-8000 fészkelő párra becsüljük. Középhegységi és ártéri erdeinkben mindenütt gyakori. Megtelepszik azonban a városi parkokban és ligetek odvasodó fáiban is, sőt rendszeresen épületekben, kéményekben, romosabb padlásokon is költhet. Megtelepedését nem elsősorban a rendelkezésére álló táplálék befolyásolja, mivel az ízeltlábúaktól, a kisemlősökig, a galamb méretű madarakig terjed tápláléka.

Gyakorlati védelmét a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Ragadozómadár-védelmi Szakosztálya koordinálja. Annak érdekében, hogy pontosabb ismereteink legyenek erről a bagolyfajról is a szakosztály, 2018-ban macskabagoly-munkacsoport létrehozásáról döntött. A munkacsoport célkitűzései között szerepel a fajt veszélyeztető tényezők minél pontosabb felkutatása. Különböző élőhelyein a táplálékbázis térképezés, illetve fészkelését elősegítő odúk kihelyezése.

A macskabagoly állandó madarunk, egész évben találkozhatunk vele, és mivel gyakori faj, ezért bárhol előkerülhet. A rendelkezésre álló statisztikák azt mutatják, hogy több mint 40%-ban ismeretlen tényező okozta a kézre kerülést, 20%-ban autóval történő ütközés, 10 %-ban predáció áldozataivá válnak, 8 %-ban áramütés vagy vezetéknek ütközés, illetve 8 %-ban egyéb természetes tényezők okozzák sérüléseiket. Hosszútávon mindenképpen fontos feladat, a veszélyeztető tényezők feltárása, és lehetőség szerint azok elhárítása.

A munkacsoport várja, a macskaboly iránt érdeklődök és gyakorlati védelembe bekapcsolódni szándékozók jelentkezését.

Állománya Nyugat-Európában és a Kárpát-medencétől északra növekszik. A faj eddigi ismereteink szerint legnagyobb létszámban a Baltikumban fészkel, ahol – részben az élőhelyek tönkretétele miatt – létszáma viszont csökken. Ázsiában Mongóliáig terjed fészkelő területe, Dél-Afrikában szigetszerű populációja él. Rendszeres vonuló, ezért a fészkelőterületeken kívül is megfigyelhető. Magyarországon ritka, de rendszeres fészkelő.

A fekete gólyáról további információkat a Magyarország Madarai oldalon olvashat.

Aktuális feketególya-védelmi tevékenység
A feketególya-védelmi tevékenység fő célkitűzése a magyarországi állomány élőhelyeinek hosszú távú védelme. A legfontosabb feladat a fészkelő- és a táplálkozóhelyek megőrzése és azok zavartalanságának biztosítása.

Elért eredmények
A magyarországi állomány 380–420 pár közötti. A hazai állományra vonatkozó felmérési adatok csak a 20. századból állnak rendelkezésre. 1943-ban 50–60 párra becsülték a fészkelőpárok számát. Az 1970-es években az ország területének kb. 70%-án történt felmérés alapján a fészkelők száma 150 pár körüli lehetett. Az 1995-ben, a 2000-ben, 2003-ban és a 2010-ben végzett felmérések alapján a hazai állomány lassú növekedést mutat.
A legnagyobb eredmény, hogy a szisztematikus felméréseknek köszönhetően a fészkelőhelyek ismertté váltak, így védelmi intézkedéseket lehet foganatosítani azok háborítatlanságának biztosítására.

Feketególya-védelmi tevékenység a kezdetektől napjainkig
Az MME célja, hogy hosszú távon stabilizálja a jelenlegi fészkelő állományt. A fészkelőhelyek védelme, hosszú távú megőrzése a legfontosabb feladat. A fészek körül a jogszabályoknak megfelelően meg kell tiltani mindennemű erdészeti tevékenységet. A fészkelési időszakban a terepadottságokat is figyelembe véve az állami természetvédelmi szerveknek meg kell határozniuk a védőzónát. Indokolt esetben a fészek körüli erdőrészt védetté kell nyilvánítani.

A táplálkozóterületek védelme szintén nagyon fontos. A fészkelőhelyek közelében lévő ilyen területekre különös figyelmet kell fordítani. Biztosítani kell a táplálkozóhelyül szolgáló vízfelületek folyamatos fennmaradását. A táplálkozóterületen történő gazdasági tevékenységet úgy kell irányítani, hogy amellett a fekete gólyák is megtalálják életfeltételeiket.

A fészkelő és vonuló feketególya-állomány évenkénti felmérése és a költés menetének folyamatos ellenőrzése a legfontosabb feladat. Az MME Feketególya-védelmi Munkacsoportja által megvalósított kutatásnak a megtelepedést, a költést, valamint a költés sikerességét vagy sikertelenségét befolyásoló tényezők folyamatos vizsgálatára (monitorozására) kell koncentrálniuk.
A fekete gólya élete fehér rokonáétól eltérően nem az emberek szeme előtt zajlik, ezért sokan nem is ismerik, vagy szabadban még nem is látták. Nagyon fontos, hogy ott, ahol költ, a gazdálkodók tudjanak róla, ismerjék a veszélyeztető tényezőket, hogy azokat el tudják hárítani, vagy olyan helyzetet teremtsenek, hogy azok ki ne alakuljanak ki.

Igen gyakori ennél a fajnál, hogy a fészek leesik vagy leszakad a fáról. Az évtizedes használat alatt ugyanis gyakran előfordul, hogy elkorhad az egyik tartó ág, vagy a fészekre rakódott hótól az félrebillen. Éppen ezért fészkeit évről évre rendszeresen figyelemmel kell kísérni, s ha szükséges, a sérülteket meg kell erősíteni. A műfészek kihelyezése és az öreg fák védelme jó lehetőséget kínál az MME madárvédelmi tevékenységének széles körben történő propagálására.
A fekete gólya védelme elválaszthatatlan a fészkelő- és a táplálkozóterületeken tevékenykedő gazdálkodókkal történő együttműködéstől. Ennek megfelelően folyamatosan kapcsolatot kell tartani a természetvédelmi, erdészeti és vadászati hatóságokkal, valamint a tulajdonosokkal, kezelőkkel. Az egyesület tagjai elsősorban a téli fészek-feltérképezési munkákban, továbbá a költési időszakban történő ellenőrzésekben vesz részt.

A fekete gólya hazai természetvédelmi helyzete
A fekete gólya hazánkban fokozottan védett madár, pénzben kifejezett értéke 500 000 Ft.

A fekete gólyák az öreg faállományú erdőkben fészkelnek. Mivel ezeket folyamatosan kitermelik, gyakran megsemmisül fészkük vagy fészkelőhelyük. Ha a fakitermelés fészkelési időben történik, az a költés megsemmisülését eredményezi. Gyakran azért szűnik meg fészkelőterületük, mert a fészket magába foglaló erdőt véghasználat után nem honos fafajokkal, hanem faültetvényekkel újítják fel. A fészkelőterületen végzett erdészeti munkákat követően azonban gyakran elhagyják a környéket és oda többé nem térnek vissza.

A fekete gólyák a háborítatlan erdőket kedvelik. Az erdőben járó emberek által történő zavarás meghiúsíthatja a költést, mivel a zavarás hatására a fekete gólyák elhagyhatják a fészket. A ragadozók közül a nyuszt (Martes martes), a vadmacska (Felis silvestris), a héja (Accipiter gentilis), a holló (Corvus corax) és a rétisas (Haliaeetus albicilla) elragadhatják fiókáit, esetleg tojásait. Az erős, viharos szél, a jégeső, vagy a hosszan tartó esőzés következtében, valamint az aszályos években egyes területeken fellépő táplálékhiány miatt jelentősen emelkedhet a meghiúsult költések száma.
A vizes területek évszázadok óta tartó lecsapolása sokhelyütt a fekete gólyák számára alkalmas táplálkozóterületek megszűnését eredményezte.

A fekete gólya globális természetvédelmi helyzete és a fő veszélyeztető tényezők
A fekete gólya 3 kontinensen: Európában, Ázsiában és Afrikában, több mint 100 országában fordul elő. Mindhárom kontinensen fészkel is.

A fekete gólya hosszútávú vonuló, elterjedési területének mindhárom kontinensén telel (Dél-Európában, Ázsiában, és Afrikában). Az őszi gyülekezés után laza csoportokban dél felé repülve, az európai állomány nagyobb része a Boszporuszon, kisebb része a Gibraltári-szoroson át hagyja el Európát.

A fekete gólya IUCN besorolása nem veszélyeztetett (LC), ennek ellenére egész elterjedési területén az egyes párok sikeres költését számos tényező veszélyezteti. Ezek közül a legfontosabb a természetvédelmi szempontokat figyelmen kívül hagyó erdőgazdálkodás. Szinte minden országban csökken a fészekrakásra alkalmas öreg fák száma és a természetes erdők területe.