A Fatér Imre által 2006-ban alakított, majd 2013-ban újraszerveződött Hamvas Rétihéja Munkacsoport egy átfogó felmérést végzett el, amely egyértelmű állománycsökkenést mutatott ki. A párok száma jelenleg 30–100 pár között ingadozik, hazai elterjedési területük egyértelműen csökkent. Ha ez a tendencia folytatódik, a faj hazai populációja rendkívül sérülékennyé válik. A hamvas rétihéja európai állományának csak kis része fészkel hazánkban.
Hazai viszonyok között azonban nehéz védelmi helyzetű, mivel földön fészkel.

A hamvas rétihéja néhány évtizeddel ezelőtt elsősorban a nagy kiterjedésű lápréteken fészkelt. Ezek fokozatos eltűnése miatt, napjainkban jellemzőbbek a gyepekben, kaszálókon megtelepedő párok. A 2000-es években még rendszeresen előfordult gabonatáblákon vagy lucernaföldeken történő költés is, de ez már visszaszorulóban van. A különböző invazív növények nagy arányú térhódítása miatt egyre több párt találhatunk homogén aranyvessző állományokban is. Ezeken a területeken a fészkek felderítése meglehetősen nehézkes és ha sikerül is behatárolni annak helyét, akkor sem lehet megközelíteni, mert ezzel veszélyeztetnénk a költés sikerét. Némiképpen megkönnyíti a gyakorlati védelmet, hogy egy-egy számukra kedvező területen akár több mint tíz éven keresztül is folyamatosan költhet néhány pár.

Az állomány fenntartása – fészkelési szokásai miatt – gyakorlati beavatkozásokat igényel. A csökkenés hátterében több ok is sejthető, tisztázásukhoz alapos kutatásokra van szükség a közeljövőben. A Munkacsoport a költőhelyek felderítésével, védelmével igyekszik biztosítani az egyes párok sikeres költését. A legnagyobb veszélyt a fészkek körüli mezőgazdasági munkálatok – aratás, kaszálások – jelentik. A költések megvédéséhez a fészkek pontos helyének ismerete kulcsfontosságú. Az emiatt szükséges rendkívül összetett és időigényes felmérő munkát táborokat szervezve valósítjuk meg, önkénteseink bevonásával és a nemzeti park igazgatóságokkal együttműködve. A fészkek körül kijelölt védőzónák mellett a nemzetközi gyakorlatban általánosan elterjedt gyakorlati védelmi eljárást, a körbekerítését is alkalmazzuk. Ennek az a célja, hogy a szőrmés ragadozókat távol tartsuk a tojásoktól, fiókáktól. A természetvédelmi kezelőket, gazdálkodókat pedig folyamatosan információkkal, szakmai javaslatokkal segítjük.

A hamvas rétihéják fészkeinek felkutatását néhány eset kivételével az MME és más civil szervezetek által koordinált önkéntesek végzik, vagy gazdálkodói bejelentések alapján kerülnek elő eseti jelleggel. Sajnálatos tény, hogy nem mindenhol folyik adatgyűjtés a faj észleléseiről, így a hamvas rétihéják védelme kimaradhat a tervezési folyamatokból.

Földön fészkelő fajként nem hagyható figyelmen kívül a predátorok (vaddisznó, róka, aranysakál) állományának növekedése sem. Ez a probléma számos földön költő madárfajt érint, kezelése azonban nem oldható meg a Munkacsoport keretein belül. Mindenképpen szélesebb összefogásra lenne szükség, mert az apróvad mellett a túzok, a nagy póling és más fokozottan védett fajokat is súlyosan veszélyezteti.

A hamvas rétihéja életének nagyobb részét költőhelyeitől távol, vonulásban, telelő területeken tölti, így az ottani történések is jelentős hatást gyakorolnak az állomány egészére, beleértve a szélsőséges időjárást és az illegális vadászatot is.

2013 előtt, a körbekerített fészekaljakban lévő fiókák ornitológiai gyűrűvel történő jelölése rendszeresen zajlott. 2016-tól azonban már olyan világoszöld alapszínű gyűrűt is alkalmazunk, amelyik távcsővel nagyobb távolságból is leolvasható.

A munkacsoport tevékenységének kibővítése csak akkor lehetséges, ha újabb érdeklődők kapcsolódnak be a hamvas rétihéják védelmébe.

Fajmegőrzési munkák (Fotó: Boros Zoltán, Fellner Zoltán)
 

Felmérők a Marcal-medencéből.(Fotó: Hencz Péter)

A hamvas rétihéjára vonatkozó további információkat az alábbi honlapokon lehet elérni:

http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-cirpyg

https://www.facebook.com/Hamvasretihejavedelem/

http://www.mme.hu/gyurus-hamvas-retihejak-nyomaban-fenykepezogeppel

http://www.mme.hu/binary_uploads/2_magunkrol/heliaca/heliaca_2015_online.pdf

http://www.mme.hu/sites/default/files/binary_uploads/2_magunkrol/heliaca/heliaca_2014_cikkenkent/2014_Heliaca_Hamvasrhbeszamolo.pdf

Költőterülete Eurázsiában kelet felé a Koreai-félszigetig és az Amur vidékéig terjed. Észak- és Északkelet-Afrikában is fészkel. Európában általánosan elterjedt, de a Skandináv-félszigetről hiányzik. A törzsalak (Athene noctua noctua) elterjedési területe Észak-Olaszország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, valamint Északnyugat-Románia. Állandó madárfaj, nagyon területhű. Általában csak a fiatalok kóborolnak. Hazánkban a sík- és dombvidéken szinte mindenütt megtalálható: elsősorban a legeltetett gyepterületeken, állattartó telepek környékén. A középhegységek nagyobb kiterjedésű zárt erdőterületeit kerüli. Újabban külvárosi élőhelyeken is költ.

Teljes európai állománya összességében stabil, de az Európai Unió egyes tagállamaiban a populációk állománya 2000 óta jelentősen csökkent. A hazai állományt a 2000-es években 1500–2000 párra becsülték és csökkenő tendenciájú volt. Az elmúlt években az állományt 2000-4000 pár közöttire becsülhető, miközben nincsenek adataink az állományváltozásra vonatkozóan.

Több európai országban regisztrált egyedszám csökkenés következtében a faj védelme és kutatása egyre nagyobb természetvédelmi prioritássá válik. A Kárpát-medence egyes alföldi területein még napjainkban is üldözik ezt a babonák és népi mondások által „halálmadárnak” titulált, apró termetű bagolyfajt. A kuvik jellemző élőhelyei a legeltetett gyepek, fás legelők, öreg állományú gyümölcsösök, a folyóárterek füzesei és az öreg fasorok. A kotlási és fiókanevelési időszakban zavartalanságot igényel, ezért elsősorban az alföldi tanyák, istállók, juhhodályok, gazdasági épületek padlástere és tetőszerkezetbeli rései, valamint templomtornyok harang- és süvegterei alkalmasak megtelepedésére. Természetes költőüregekben (alföldi odvas fák csekély száma miatt) csak elenyésző számban, ritkán löszfalak és szalmabála-lerakatok réseiben költ. A kuvik jól alkalmazkodott a gazdasági épületek adta költőhelyi lehetőségekhez, de ezek több veszélyforrást is jelentenek számára. A költés sikerességét nagyban befolyásolják az épület-felújítások és lezárások, emberi zavarás, a padlásterekben gyakori nyestek fészekfosztásai. A tetőszerkezet héjazata alatti költéseknél a még röpképtelen fiókák gyakran kiesnek a hézagokon, így sokszor a hodályokban taposás vagy háziállatok áldozatává válnak. A kuvik számára megfelelő élőhelyek és költőhelyek jelentős része megszűnőben van, a mozaikos, táplálékban gazdag élőhelyek kiterjedése csökken. A tanyasi és gazdasági épületek gyorsuló ütemben válnak gazdátlanná, majd idővel összeomlanak. A régi épületek helyébe már új, modern, költésre és búvóhelyként általában alkalmatlan gazdasági épületek létesülnek.

A kuvikvédelem egyik legalapvetőbb feladata – az állomány fennmaradása és gyarapodása szempontjából – a megfelelő táplálkozó-területek védelme, a fészkelőhelyek biztosítása. A kuvik előszeretettel foglalja el a számára kihelyezett mesterséges fészekodvat. Fontos, hogy olyan jó táplálkozó- és élőhelyeken történjen az odútelepítés, ahol a megfelelő költőhelyek nem vagy csak korlátozottan állnak rendelkezésre. Az odúk telepítésével – a költések eredményességének és ellenőrizhetőségének javítása mellett – az épületekben tapasztalt veszélyeztető tényezők is kizárhatók, vagy jelentős mértékben csökkenthetők. A kuvik meglehetősen nagy berepülő nyílású (85 mm-es) odút igényel, ami manapság a természetben igen ritka. A mesterséges odú alakja egy elnyújtott téglatestre, hengerre vagy háromszög alakú testre hasonlíthat, típustól függően. Az eddigi hazai megtelepedések és sikeres költések döntő többsége mind hengertestes odútípusban történt.

A kuvik védelmi lehetőségeivel kapcsolatosan a kiskunsági területeken hosszú távú felmérések és kutatások zajlanak. Ezek mellett a védelmi tevékenység kiterjesztése érdekében folyamatosan bővül azon területek száma, ahol állományfelmérés és mesterséges odútelepítés zajlik. Napjainkban közel 30 különböző élőhelyen zajlik fajmegőrzési tevékenység. Országosan megközelítőleg 300 mesterséges odú fenntartásáról és ellenőrzéséről gondoskodunk. Az odúellenőrzési- és egyéb munkálatok az év során folyamatosan zajlanak. A kiskunsági törzsterületen a 2003-ban megkezdett fajmegőrzési programban eddig több mint 600 kuvikfiókára került gyűrű a kihelyezett odúkban.

A kuvik odúkkal ellátott és folyamatosan ellenőrzött területek számának növelése mellett a munkacsoport fontos célja a törzsterületen megkezdett kutatások folytatása (diszperzió/kóborlás; odúfoglalás és hatékonyság; limitáló tényezők; táplálkozásbiológia; előhely-preferencia) és azok publikálása, valamint a kutatási eredmények alapján az országos fajvédelmi terv kidolgozása.

A kuvikra vonatkozó további információk itt találhatók:

http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-athnoc

www.athenenoctua.hu