Hogyan alakítsuk madárbaráttá gazdaságunkat?
A mezőgazdálkodás elsődleges célja az élelmiszertermelés. Azért műveljük a földjeinket, hogy jó minőségű és megfelelő mennyiségű élelmiszert és takarmányt tudjunk megtermelni. Az utóbbi 100 év technológiai forradalma óriási változást hozott a mezőgazdaságban. Az egyre nagyobb és hatékonyabb gépek kiváltják az élőmunkát, ma már a traktorvezetéshez sem szükséges mindig az ember. Az inputanyagok segítségével függetleníteni tudjuk magunkat a természeti erőforrásoktól: ha nincs elég szerves anyag a talajban, műtrágyával kiválthajuk, ha nincs elegendő csapadék, hatalmas öntözőrendszereket építünk, ha a megnövekedett táblaméretekben vetett kultúrák kártevővel vagy betegséggel érintettek, kémiai növényvédőszereket használunk.
A hatékonyság növelésének ára
A technika, a gépesítettség, a génmanipuláció és a precíziós eszközök soha nem látott hatékonyságot tesznek lehetővé. Megvalósítható a szinte teljes gyommentesség, a betakarítás után nem maradnak vissza kukoricacsövek a tarlón, a művelés pontosan a tábla széléig elvégezhető. Az élelmiszertermelés ideája mára egy olyan mesterséges rendszer, amiben egyre kevesebb szerepe és helye van a természetnek és a környezeti tényezőknek.
Az élőhelyi, táji változatosság szerepe
A mezőgazdasági területek természeti sokféleségét nagyban befolyásolja az élőhelyek változatossága.
Csökkentsük a táblaméretet!
A nagytáblás, egyben művelt homogén területek gyakorlatilag ökológiai sivatagok, mert nagy területen kínálnak egynemű környezetet. Az aranyló tengerként hullámzó virágzó repcetábla paradicsomi állapot a beporzók számára - gondolhatnánk. Ez azonban csak rövid ideig, és csak a tábla szegélyein van így, mert a méhek a tábla közepére legtöbbször már nem repülnek be. A virágzás mindössze két hétig tart, ezen az időszakon kívül pedig a beporzók számára sem kínál táplálékforrást a terület. A repcén alkalmazott növényvédőszerek további veszélyforrást jelenthetnek a méhek számára.
Hozzunk létre szegélyélőhelyeket!
A kisebb táblák között sokkal hosszabbak a táblaszegélyek, így több a szegélyélőhely is. Ez a táblaméret csökkentésének alapvető indoka. A természetvédelmi szempontból ideális szegélyterületek valamilyen gyepes, bokros, fás vagy vizes területek – ezek hálózata alkotja a mezőgazdasági területek zöld infrastruktúráját.
Törekedjünk minél többféle kultúrából álló mozaikos vetésszerkezetre!
A változatosság a táblákon belül is fontos. A nagy területen termesztett kultúrnövények: a kukorica, repce, napraforgó, búza, árpa mellett a tájban egyéb mezőgazdasági kultúráknak is jelen kell lenniük.
Illesszünk a gazdálkodásba alacsonyabb művelési igényű kultúrákat, folyamatos növényborítást biztosító területeket is!
Az élővilág szempontjából különösen értékesek az alacsony művelési igényű és folyamatos növényborítást biztosító területek, mint például az évelő pillangósok (pl. lucerna, a herefélék vagy a baltacim), a zöldtrágyanövénnyel vagy takarónövénnyel bevetett területek (pl. az olajretek vagy a mustár), a vegyes fajú méhlegelők, a fennhagyott tarlók és a pihentetett területek.
Okszerűen és az elővigyázatosság elvét követve használjuk a növényvédőszereket!
A növényvédőszerek célja, hogy megvédjék a termesztett növényeket a kártevőktől és a betegségektől. Helytelen vagy túlzott használatuknak azonban nem csak az emberi egészségre, de az élővilágra nézve is káros.
Részesítsük előnyben a szervestrágyát a tápanyagutánpótlás során!
A műtrágyák használata elszegényíti a talajéletet, míg a szerves, elsősorban az érett istállótrágya amellett, hogy biztosítja a tápanyagutánpótlást, egyben talajoltó szerepe is van a benne található mikroorganizmusok révén.
Segítsük a talajélet fejlődését!
Az egészséges, viruló talajélet egyrészt visszajelzést ad arról, hogy a talaj humusztartalma magas és gazdálkodás során használnak környezet- és természetkímélő módszereket.
Segítsük a lehulló, befolyó vizek talajba, talajvízbe jutását!
A klímaváltozás következtében mára a víz lett az egyik központi kérdés a mezőgazdaságban. A hőségnapok számának növekedésével és az egyre szélsőségesebbé és kiszámíthatatlanabbá váló csapadékeloszlás eredményeképp a vízből legtöbbször túl kevés van, ha viszont esik, akkor előfordul, hogy hirtelen túl sok csapadék is hullik.
Mellőzzük az öntözést!
Vízhiányos időszakokban kézenfekvő válasz lehetne a mezőgazdasági területek öntözése, ez azonban (a kertészeti kultúrákon kívül, ahol ennek legtöbbször nincs alternatívája) nem nyújthat általános megoldást.
Tartsunk legeltethető állatfajokat!
A külterjes, legeltető állattartásnak jelentős természetvédelmi értéke, szerepe van. Az állattartásból származó szerves trágyával történő tápanyagutánpótlás a talajegészség, talajélet szempontjából kulcsfontosságú. Az egészséges talaj egy valódi életközösség földigilisztákkal, férgekkel, bogarakkal, hangyákkal, talajban fészkelő méhekkel, kisemlősökkel, amelyekre alapulva felépülhetnek a táplálékhálózatok.
Alkalmazzuk a madárbarát kaszálás elveit!
A kaszálást hagyományosan kézi erővel végezték. A munka lassan haladt, így mindig voltak épp frissen kaszált, sarjadó és magasabb füvű területek is a határban. A növény- és állatvilág sokkal könnyebben találta meg életlehetőségeit ebben a változatos rendszerben, mindig akadt valahol búvóhely, zavartalan fészkelőhely vagy a ragadozók, rovarevők számára a frissen vágott területeken terített asztal. A gyeplakó állatok a kézi kasza elől a legtöbb esetben el tudtak menekülni, a felriadó állatokat a kaszálást végzők képesek voltak észlelni.
Helyezzünk ki madárvédelmi eszközöket, segítsük közvetlenül is a madárvilágot!
A madarak megtelepedését nem csak az élőhelyek vagy a táplálékbázis biztosításán keresztül segíthetjük, hanem közvetlenül is tudjuk támogatni azt madárvédelmi berendezések telepítésével.