A technika, a gépesítettség, a génmanipuláció és a precíziós eszközök soha nem látott hatékonyságot tesznek lehetővé. Megvalósítható a szinte teljes gyommentesség, a betakarítás után nem maradnak vissza kukoricacsövek a tarlón, a művelés pontosan a tábla széléig elvégezhető. Az élelmiszertermelés ideája mára egy olyan mesterséges rendszer, amiben egyre kevesebb szerepe és helye van a természetnek és a környezeti tényezőknek.

A mezőgazdasági területek természeti sokféleségét nagyban befolyásolja az élőhelyek változatossága.

A nagytáblás, egyben művelt homogén területek gyakorlatilag ökológiai sivatagok, mert nagy területen kínálnak egynemű környezetet. Az aranyló tengerként hullámzó virágzó repcetábla paradicsomi állapot a beporzók számára - gondolhatnánk. Ez azonban csak rövid ideig, és csak a tábla szegélyein van így, mert a méhek a tábla közepére legtöbbször már nem repülnek be. A virágzás mindössze két hétig tart, ezen az időszakon kívül pedig a beporzók számára sem kínál táplálékforrást a terület. A repcén alkalmazott növényvédőszerek további veszélyforrást jelenthetnek a méhek számára.

A kisebb táblák között sokkal hosszabbak a táblaszegélyek, így több a szegélyélőhely is. Ez a táblaméret csökkentésének alapvető indoka. A természetvédelmi szempontból ideális szegélyterületek valamilyen gyepes, bokros, fás vagy vizes területek – ezek hálózata alkotja a mezőgazdasági területek zöld infrastruktúráját.

A változatosság a táblákon belül is fontos. A nagy területen termesztett kultúrnövények: a kukorica, repce, napraforgó, búza, árpa mellett a tájban egyéb mezőgazdasági kultúráknak is jelen kell lenniük.

Az élővilág szempontjából különösen értékesek az alacsony művelési igényű és folyamatos növényborítást biztosító területek, mint például az évelő pillangósok (pl. lucerna, a herefélék vagy a baltacim), a zöldtrágyanövénnyel vagy takarónövénnyel bevetett területek (pl. az olajretek vagy a mustár), a vegyes fajú méhlegelők, a fennhagyott tarlók és a pihentetett területek.

A növényvédőszerek célja, hogy megvédjék a termesztett növényeket a kártevőktől és a betegségektől. Helytelen vagy túlzott használatuknak azonban nem csak az emberi egészségre, de az élővilágra nézve is káros.

A műtrágyák használata elszegényíti a talajéletet, míg a szerves, elsősorban az érett istállótrágya amellett, hogy biztosítja a tápanyagutánpótlást, egyben talajoltó szerepe is van a benne található mikroorganizmusok révén.

Az egészséges, viruló talajélet egyrészt visszajelzést ad arról, hogy a talaj humusztartalma magas és gazdálkodás során használnak környezet- és természetkímélő módszereket.

A klímaváltozás következtében mára a víz lett az egyik központi kérdés a mezőgazdaságban. A hőségnapok számának növekedésével és az egyre szélsőségesebbé és kiszámíthatatlanabbá váló csapadékeloszlás eredményeképp a vízből legtöbbször túl kevés van, ha viszont esik, akkor előfordul, hogy hirtelen túl sok csapadék is hullik.

Vízhiányos időszakokban kézenfekvő válasz lehetne a mezőgazdasági területek öntözése, ez azonban (a kertészeti kultúrákon kívül, ahol ennek legtöbbször nincs alternatívája) nem nyújthat általános megoldást.

A külterjes, legeltető állattartásnak jelentős természetvédelmi értéke, szerepe van. Az állattartásból származó szerves trágyával történő tápanyagutánpótlás a talajegészség, talajélet szempontjából kulcsfontosságú. Az egészséges talaj egy valódi életközösség földigilisztákkal, férgekkel, bogarakkal, hangyákkal, talajban fészkelő méhekkel, kisemlősökkel, amelyekre alapulva felépülhetnek a táplálékhálózatok.

A kaszálást hagyományosan kézi erővel végezték. A munka lassan haladt, így mindig voltak épp frissen kaszált, sarjadó és magasabb füvű területek is a határban. A növény- és állatvilág sokkal könnyebben találta meg életlehetőségeit ebben a változatos rendszerben, mindig akadt valahol búvóhely, zavartalan fészkelőhely vagy a ragadozók, rovarevők számára a frissen vágott területeken terített asztal. A gyeplakó állatok a kézi kasza elől a legtöbb esetben el tudtak menekülni, a felriadó állatokat a kaszálást végzők képesek voltak észlelni.

A madarak megtelepedését nem csak az élőhelyek vagy a táplálékbázis biztosításán keresztül segíthetjük, hanem közvetlenül is tudjuk támogatni azt madárvédelmi berendezések telepítésével.