Az összefoglaló néven partimadaraknak nevezett fajok – köztük a kis goda is – többsége a végtelen tengerparti fövenyeket, a félsós brakk- és az édesvízi iszappadokat és sekély vizeket keresi fel vonulás közben és a telelés hónapjaiban. Termetük a verébétől a tyúkig, csőrük alakja az egyenestől a lefelé és felfelé görbülőig, hossza pedig a néhány centiméterestől a közel fél méteresig terjed. Utóbbi eltérő tulajdonság legfőbb szerepe, hogy ugyan azon a területen több faj is képes egymással nem versengve táplálkozni, mivel a különböző hosszúságú csőrökkel eltérő mélységekben lehet szondázni a nedves homokot, iszapot.

Az alacsony vízállás ilyen parti iszapzónákkal csalogatja idén a partimadarakat a Balatonon, a fenti kisgoda-fotó is itt, Balatonfenyvesen készült (Fotó: Orbán Zoltán)

A kis goda az utóbbi évtizedekben rendszeres, de kis számú átvonulóvá vált hazánkban, ezt megelőzőan, a 20. század első felében jóval ritkábban került szem elé. A megfigyelések kb. 90%-a az őszi időszakban történik. Feltűnésére többnyire a sekély parti zónával rendelkező, illetve lecsapolt halastavak iszapos, klasszikus partimadaras élőhelyein lehet számítani.

Első hallásra megdöbbentőnek tűnhet, hogy az aggasztó mértékű aszály helyi szinten és rövid távon (a vizek teljes kiszáradásáig) kedvező feltételeket teremthet számos vonuló madárnak. A kövezett partú és többnyire mély vízű Balaton általában nem alkalmas e fajok tömeges megállójának a vonulás során, idén azonban az aszály hatására iszapos parti fövenyek és a vízből kiemelkedő iszapzátonyok csalogatják a terület felett átrepülő partimadarakat.

Írta: Orbán Zoltán