Az uhu a Gerecsében a kilencvenes években és az ezredforduló utáni időszakban még elsősorban természetes élőhelyeken – pl. sziklafalakon, kőgörgetegen – fészkelt, de az ezt követő időszakban ezekről a helyekről eltűntek a költőpárok. Már ekkor is sejthető volt, hogy e folyamat mögött nem valódi állománycsökkenés, hanem a faj antropogén jellegű élőhelyekhez történő adaptálódása állhat, ezért 2016-ban elkezdődtek a faj gerecsei előfordulásának vizsgálatát célzó terepi felmérések. Már rögtön az első évben két nap alatt három helyen is sikerült bizonyítani a faj jelenlétét, ebből két helyen sikeres költések voltak. 2017-ben már négy helyen sikerült bizonyítani a faj jelenlétét, ebből három helyen kerültek elő fészkelő uhupárok, két költésből pedig sikeresen kirepültek a fiókák. 2018-ban sajnos az egyik 2016-óta folyamatosan lakott költőhelyen egyáltalán nem tartózkodtak madarak, viszont egy újabb költőhelyen került elő egy fiókákat takaró tojó uhu, itt az előző években még biztosan nem fészkelt a faj. Három év alatt összesen öt helyen sikerült bizonyítani az uhu állandó jelenlétét, ebből négy helyen bizonyított költések voltak, egy helyen pedig 2016-óta egy magányos hím foglalja a territóriumot. Ezen kívül több mint húsz olyan potenciális költőhelyet is átvizsgáltunk (sziklafalak, kőbányák, gémtelepek, löszfalak, stb.), melyeken egyértelműen kizárható volt a faj tartós jelenléte és fészkelése.

A Gerecse az uhu magyarországi kutatásának szempontjából azért is különleges vizsgálati terület, mert az idáig előkerült költőpárok mindegyike nagyobb kiterjedésű működő kőbányák területén fészkel, így a tájegységben különösen jól vizsgálható a bányaművelés hatása a faj jelenlétére és költési sikerére. Az érintett kőbányák tulajdonosaival és üzemeltetőivel példaértékű és konstruktív kapcsolatot sikerült kialakítani, mely jelentősen megkönnyítette munkánkat. Az uhu a művelt, szabadon nem látogatható kőbányák falain ma már sokszor biztonságosabb fészkelési lehetőséget talál magának, mint pl. azokon a művelés alól kivett bányafalakon vagy természetes sziklafalakon, melyeket manapság rekreációs célokból (pl. geocaching, sziklamászás, stb.) egyre inkább birtokukba vesznek az emberek. Tőlünk nyugatabbra – pl. Németországban – ez a jelenség ma már sokszor szinte kezelhetetlen problémát jelent a sziklán fészkelő uhupárok védelme kapcsán.

Csonka Péter – Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Gerecsei Természetvédelmi Tájegység
Németh Zoltán – Száz Völgy Természetvédelmi Egyesület
Schwartz Vince – MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztály