A természetes élőhelyeket átszelő légvezetékek komoly veszélyt jelentenek a madarakra nézve a lakott területektől távolabb is. A légvezetékek a madárvilág szempontjából kiemelt veszélyforrások, nem csak a szigeteletlen középfeszültségű tartóoszlopokon történő áramütések, hanem a vezetéknek való ütközés miatt is. Utóbbi főként a nagyobb testű madarakat fenyegeti, így gémféléket, gólyákat, vadludakat, récéket, nem utolsó sorban pedig a túzokot. A túzokok rövid távú repülési magassága gyakran megegyezik a szabad légvezetékek (közép- és nagyfeszültségű) magasságával. Az ütközés különösen a ködös időben megriasztott madarakat fenyegeti, sebzést, vagy pusztulásukat okozva.

Ahol az élőhelyi adottságok miatt e madarak jelentős számban repülnek át, indokolt a vezetékek elrejtése, földkábelre való cseréje, amelyre pályázati források is rendelkezésre állnak, illetve ilyen beruházás zajlik a túzokvédelmi LIFE program keretében is.

Mindezek ellenére, a tavalyi év végén létesült Bugyi határában, Natura 2000 hálózatba tartozó túzokélőhelyen, több kilométer légvezeték – vélhetően egy hatósági hiba folytán. A vezeték akut veszélyt jelent a területen mozgó túzokok és más nagytestű fajok számára, különösen éjszaka, vagy a dabasi esethez hasonló ködös időben, rossz látási viszonyok mellett.

A légvezetékekkel való ütközés kockázatát csökkenthetik a vezetékre szerelt jelzőberendezések, ködös időben ugyanakkor ezek sem teszik feltűnőbbé a kábeleket, tehát a veszély továbbra is fennáll.

Az MME álláspontja szerint, tekintettel a területre és a megvalósulás körülményeire, az említett szittyóürbői légvezeték ügyében az egyetlen megoldás a veszélyes vezetékszakasz eltávolítása lehet. Az érintett tanyák áramellátásának természetbarát megoldását a földkábel, vagy a napelemek felszerelése jelentheti. A vezetékszakasz engedélyezésének ügyében az MME törvényességi felülvizsgálati kérelemmel fordult az országos zöldhatósághoz, amire a hivatalos ügyintézési határidőt figyelembe véve a napokban várhatunk reakciót.

A túzokról

A világszerte veszélyeztetett és hazánkban fokozottan védett túzok az MME címermadara, természetvédelmi értéke 1 000 000 Forint. A túzok elterjedési területe Marokkótól az Amur torkolatvidékéig nyúlik. Az egykor összefüggő európai elterjedési terület feldarabolódott. A faj Nyugat-Európa legtöbb országából - Spanyolország és Portugália kivételével - kipusztult. Mivel magyarországi populációja egyike a legnagyobbaknak, létszáma alapján még van esély arra, hogy fenntartsuk hazai állományát. A Kiskunsági Nemzeti Park koordinálásával jelenleg is folyik az a nagyszabású védelmi munka, melyet az Európai Unió és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium is támogat.

Az év eleji túzokszámlálás eredményei szerint összesen 1397 túzok él Magyarországon. A mellékelt dokumentumban részletes információt találnak az egyes elterjedési területekről.