A jeladós program

A program során összesen 46 nyomkövetőt szerelnek fel a szakemberek ritka, fokozottan védett kerecsensólymokra Magyarországon és Szlovákiában 2010-ig. A jeladók segítségével nyomon követhető a sólymok mozgása vonulásuk során, feltérképezhetők a telelőterületek és a pihenőhelyek. Mindez nem öncélú kutatás, hanem a védelmi tevékenység fontos eleme. A vonulás titkainak feltárása segít megérteni a sólymokra leselkedő veszélyeket, és lehetőség nyílik a szükséges védelmi lépések megtételére.

Az első adók 2007-ben kerültek fel 10 fiatal kerecsensólyomra. Az eredmények messze felülmúlták a várakozásokat. A 10 fiatal madárból még 4 adója ad. Két madár valószínűleg elpusztult közvetlenül a kirepülés után, kettőnél pár hónap múlva szűnt meg az adás, ismeretlen okból. Az adatok alapján megtudtuk, hogy a fiatal kerecsenek egy része ősszel elhagyja a Kárpát-medencét. Két jelölt kerecsen Dél-Olaszországban töltötte a telet, egy Szerbiában. Két fiatal egészen Líbiáig jutott, majd ott megszűnt az adás. Ez utóbbi okát csak találgatni tudjuk. Egy sólyom maradt a Kárpát-medencében: Dóra Szlovákia déli részén, a Duna szlovákiai oldalán töltötte a telet. További érdekesség, hogy a Szerbiában és az egyik Szicíliában telelő sólyom nem állt meg, miután hazajött. Mindketten továbbmentek észak, majd egyikük kelet felé. Látható tehát, hogy a sólymok egy része egészen fiatalon - még vonulás előtt - elpusztul. A vonulók fele szintén nem tér haza, és azok közül amelyek hazatérnek, pár madár rögtön tovább is áll, és még nem tudjuk, visszajönnek-e költeni. Az elmúlt hónapokban megszerzett tudás tükrében jobban értjük, miért nő olyan lassan ennek a világszerte veszélyeztetett fajnak állománya, a természetvédelmi erőfeszítések ellenére is. Az eredmények ugyanakkor igazolják a védelmi munka fontosságát is.

Néhány érdekesség a jelölt madarakról

• Viktória négy nap alatt 1670 km-t tett meg, Dél-Magyarországtól a líbiai partvidékig, a Földközi-tengeren való átkelésekor több mint 12 órát töltött a leveg?ben, és majdnem 600 km-t tett meg egyhuzamban, adóval a hátán.
• A jelölt madarak átlagos repülési sebessége vonulás közben, a tenger felett 40-50 km/óra, a szárazföld felett 20-30 km/óra volt;
• Rendszerint naponta 2-300 km-t tettek meg a vonulás során;
• Barna eddig 10 országot érintett útja során (Horvátország, Olaszország, Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Románia, Szlovákia, Lengyelország, Fehéroroszország, Ukrajna, Oroszország);
• Fehéroroszországban még soha nem figyeltek meg kerecsensólymot, Barna a faj első példánya, amely bizonyítottan megfordult az országban.
• A Kárpát-medencében áttelelt Dóra sérült szülőktől tavaly repatriált madár.

Jelenleg a négy még működő adóval rendelkező sólyom közül egy Észak-Magyarországon, egy Fehéroroszországban, egy Oroszországban, egy pedig Szlovákiában van. Már az eddig kapott eredmények is mutatják, hogy milyen nagy jelentősége van a mi védelmi erőfeszítéseinknek az egész európai állomány védelme szempontjából.

A sólymokat folyamatosan nyomon követjük, és mindig jelezzük helyzetüket az adott ország szakembereinek. Így teljesen nemzetközivé vált a program, Olaszországtól Oroszországig számos szakember követi a sólymok útját - és érzi kicsit magáénak is a magyar kerecseneket.

2008. május 22-én újabb két fiatalra kerül jeladó. Reményeink szerint ők is hozzájárulnak ismereteink gyarapodásához, és a faj hatékonyabb, nemzetközi védelméhez. Egyikük egy olyan madár, amely Dórához hasonlóan sérült szülők utódaként, fogságban látta meg a napvilágot, és múlt héten került ki testvérével a szabadba a "nevelőszüleihez". Az ország különböző részein, maradandó sérüléssel megkerült, és szabadon többé már nem engedhető kerecsensólymokat ugyanis, a szakemberek párba teszik, és az utódokkal a természetes állományt erősítik. Érdekesség, hogy a most kihelyezésre került fiókák, egy sérült hím 32. és 33. fiókái - igaz, az utódok több tojótól származtak az évek során.

A fajról röviden

A kerecsensólyomról tudni kell, hogy kitüntetett szerepet játszik a hazai természetvédelemben, egyrészt ritkasága, másrészt a hozzá kapcsolódó legendák miatt. A kerecsensólyom, vagy más néven turul, az egyetlen olyan ragadozómadár-fajunk, amely szerepet játszik hagyományainkban. A kerecsenek száma a hetvenes évekre lecsökkent, mindössze harminc pár körül volt a hazai állomány. A nyolcvanas években kezdődött védelmi program eredményeképpen ma már mintegy 180 párra tehető a populáció. Ugyanakkor a világ többi részén folyamatosan csökken az állomány, ezért van kiemelt jelentősége a hazai védelemnek.

2006-ban közös magyar-szlovák kerecsensólyom-védelmi program indult az Európai Unió LIFE-Nature programjának támogatásával. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság vezetésével 16 magyar és szlovák szervezet vesz részt a projektben, amelynek célja a faj gyakorlati védelmének elősegítése.

A fajról és a programról további információkat a www.kerecsensolyom.mme.hu honlapon lehet találni.