Madáritatás

A púdertollak védelme miatt a galambok nem porfürdőznek, valószínűleg ezért tartoznak a leggyakoribb víz- és napfürdőző madarak közé a kertben. Ez a balkáni gerle a túlhevülés ellen úgy védekezik, hogy az itató vizében üldögélve napfürdőzik.

Amennyiben az itató környezetében nyírt a gyep, a madarak (a fotókon ismét balkáni gerle) ...

... előszeretettel fekszenek rá szétterített szárnnyal és farokkal a felforrósodó alacsony növényzetre és a kopár talajfoltokra, ahol a napfürdő még hatékonyabb.

Az esetleg évek óta a kertben fészkelő fekete rigók annyira megszokják a jelenlétünket (felismernek bennünket), hogy képesek alig méterre tőlünk "összerogyni" és napfürdőzni.

Nyári kánikulában a nyílt, napsütötte itató és környezete akkor igazán vonzó a madarak számára, ha a közvetlen közelében árnyékot adó növényzet vagy kerti bútorok is vannak. Ha szerencsénk van, akkor itt az ablak lesből az alábbi videón látható jelenetnek is a tanúi lehetünk. A felvételen úgy tűnik, mintha a hím fekete rigó fejét sütkérezés közben a kelleténél egy kicsit jobban megsütötte volna a Nap, mert nem tudta eldönteni, hogy napon vagy árnyékban legyen-e, ezért körbe-körbe szaladgált az itató és a bokrok között.

Mire jó még az itató körüli gyep?
Valószínűleg nincs ember, akit ne bűvölne el az emlősök kölykeinek hancúrozó, ugrabugráló játéka. Azt azonban már kevesebben tudják (mert kevesebbeknek volt lehetősége megfigyelni), hogy egyes, elsősorban közösségekben élő madárfajok fiókái (például a fekete rigók) is hasonlóan játszadoznak.

A sokak által még mindig kevéssé elfogadott verebek első költésből származó fiókái július közepén általában többé-kevésbé önállósodott ifi bandákban keresik fel az itatót (szüleik ilyentájt a még fészekben nevelkedő másodköltést gondozzák). Az alábbi felvételek apropóját az adta, hogy az élelmes és hiperaktív mezei veréb fiókák rájöttek arra, hogy mi mindenre használható az itató melletti, a nyírás után már némileg felnövekedett gyep.

A verébfiókák örömére az itatóban fürdő madarak (házi veréb hím és zöldike) ...

... folyamatosan annyi vizet fröcsköltek ki, hogy ...

... attól olyan tocsogóssá vált az itatótálca körüli fű, hogy abban "úszva" a kistestű fiatalok ...

... kreatív módon fürdeni és hűsölni is tudtak.

Ha lehet, legyenek a közelben beülőágak
A tollászkodás, különösen a fürdés utáni tollrendezgetés a madarak életének fontos része, erre nap mint nap sok időt szánnak. Ezért az itató nélkülözhetetlen "berendezési tárgya" a megfelelő kilátást, ugyanakkor takarást egyaránt biztosító tollászkodóhely. Erre legalkalmasabbak a sűrű bokrok, ezért ha lehet, ilyenek közelébe telepítsük az itatót.

A képen látható japán birs bokor betegség vagy a szárazság következtében tavaszra kiszáradt. Az őszi cseréig hajnalkával befuttatva ...

... ideális sziesztázóhelye maradt a  madaraknak.

A hely vonzóbbá tételét szolgálja néhány kilógó ág, melyekre kiülve ...

... a madarak (házi veréb) nem csak az átnedvesedett tollazatukat tudják rendezgetni, de napfürdőzésre is ideális.

A talajitatóra járó madarak macskák elleni védelméről is olvashat itt >>

Adó 1%-ának felajánlásával, egyéni és céges adományával is hozzájárulhat a madarak és más állatfajok védelméhez!

     Letölthető 1% rendelkezési nyilatkozat >>

     Egyéni és céges adományozás >>

Köszönjük!

Orbán Zoltán

Függő madáritató műanyag flakonból
Egy nagyon éles kés vagy tapétavágó sniccer segítségével a nem visszaváltható (vékonyabb a fala), műanyag flakonokból ideális ablakitatót készíthetünk, erre a célra a legalkalmasabb az 5 l-es étolaj kiürült és alaposan kimosott tartálya.  Ennek oldalába, az aljától 8-10 cm-re vágjunk egy ökölnyi lyukat, majd kössünk a nyakára egy függesztő zsinórt, és már csak fel kell töltenünk az itatónkat. Fontos, hogy a lyukat úgy vágjuk ki, hogy a víztartály valóban ne legyen mélyebb 10 cm-nél, mert abba a madarak a zárt térben belefulladhatnak. Mivel a műanyag flakon nem veszélyezteti az ablaküveg épségét, ez az eszköz ideális ablakitatónak is.

Egy tapétavágó vagy éles kés segítségéve ...

... pillanatok alatt lehet ...

... függő itatónk.

Trükkös ablakitató
Első pillantásra a panel- és társasházak, irodák emeleti magasságában nehéz madárvédelmi megoldásokat, így madáritatást is alkalmazni. Szerencsére az állatkereskedések számos olyan állatjóléti kiegészítő felszerelést árulnak, ami kis kézügyességgel szinte bárhova felszerelhető. A következőkben a nagytestű papagájok kalitkájába tervezett, fém etető- és itatótál madárvédelmi hasznosíthatóságát mutatjuk be.

Első lépésben két fogó segítségével nyissuk meg egy-egy szemes csavar zárt fejét, hogy megkapjuk az itató akasztó kampóit. Kis utánajárással csavarmenetes kampót is beszerezhetünk, a lényeg az, hogy ezek nyaki része ne legyen túl hosszú, mert ebben az esetben a fém tartókeretet nem lehet függőleges pozícióba állítani.

Nyissunk meg két zárt szemes csavart .

Miután a megvannak a rögzítők, ki kell jelölnünk az itató majdani helyét. Ügyeljünk arra, hogy ez ne akadályozza az ablak becsukását, itt is érvényes a „kétszer mérj, egyszer vágj” mondás. A kampóknak az ablakkeret fájába történő becsavarozását segítheti, ha vékonyabb szárral előfúrunk egy-egy lyukat, erősebb kezűek számára azonban erre nincs szükség, mivel ezek a csavarok némi előkalapálást követően belekapnak, belehajthatók a fába. A kampókat addig csavarjuk be, hogy a keret a felakasztást követően függőlegesen állva biztosítsa az itatótál vízszintességét. Fém vagy műanyag tokozás esetében az itatót ezzel a módszerrel nem rögzíthetjük az ablakkerethez, ilyenkor a falba fúrt lyukakba helyezett tiplik jelentik a megoldás a kampók felfogatásához.

Vékony szárral fúrjunk elő a csavaroknak, ...

... amiket így már a fa megrepedése nélkül ...

... tudunk becsavarni.

Ezt követően helyezzük a készlethez tartozó rozsdamentes acél tálat a tartókeretbe, majd töltsük fel az itatót, s már csak várnunk kell tollas barátaink megjelenését.

A tartó keret felakasztását, ...

.. és a tálka behelyezését követően ...

... kész az ablakitató, amit már csak ...

... fel kell töltenünk.

Orbán Zoltán

Ma már egyre elterjedtebbek a kerti tavak és saját munka befektetésével nem is olyan drága az előállításuk. Csupán arra kell figyelni, hogy megfelelő minőségű anyagokat használjunk, különben a tavunkból hamar elszökik a víz és csak gondunk lesz vele. Első lépésként ki kell választani a tó helyét a kertben. Lehetőleg a kialakítandó vízfelületre ne hulljon majd sok lomb, de a tó ne legyen állandóan napon sem.

Legideálisabb egy olyan félárnyékos hely, ahol körülbelül naponta öt órán keresztül süti a nap a vízfelületet. Minél nagyobb egy tó, annál jobb feltételeket biztosít az élőlények számára. A tó alakja tetszés szerinti lehet, azonban a kisebb tavaknál az ún. bab alakú medret szokták ajánlani. A madárbarát kertben a tó nyugodt, zavarásmentes helyen legyen.

Az alábbiakban ajánlott értékeket lehet olvasni, amelyek segítségével a tervezett tófelület nagyságához meghatározható a mélység:
3-5 m2 - 60-80 cm mély
5 - 15 m2 - 80-100 cm mély
15 m2 felett - 100 cm vagy több
Amennyiben a tóban halakat is kíván tartani, akkor a mélység legalább 1 m legyen.

A tó méretének, helyének meghatározása után el kell dönteni, hogy milyen anyagból kívánja a tómedret megépíteni. Ma hazánkban többféle megoldás létezik. Újabban előre gyártott vízzáró agyagtéglákból is készítenek tavat, régebbi módszer a betonozás, és egyre elterjedtebbek a fóliával bélelt medrek. Léteznek még előre gyártott műanyag medrek is. A beton hátránya, hogy a tó később nem változtatható, nem szüntethető meg, egy beton építménnyel terheljük a kertet. A fóliás tó viszonylag könnyen kialakítható házilag is. A továbbiakban a fóliás tavakról teszünk említést.

Tófóliából minden tóforma létrehozható. Ki kell ásni a medret úgy, hogy meghatározzuk a különböző vízmélységeket:
mocsaras zóna: 10 cm-ig (a kialakításánál figyelembe kell venni, hogy fokozatosan mélyülő részei is legyenek, hogy a madarak is le tudjanak a vízre szállni inni, fürödni)
sekélyvíz zóna 10-40 cm-ig
mélyvíz zóna: 40-150 cm

A gödröt ássuk néhány centiméterrel (15 - 20 cm) mélyebbre, mint a tervezett mélység és minden követ, gyökeret távolítsunk el. Célszerű ezt a gödröt homokkal feltölteni 10 -15 cm vastagságban, és jól ledöngölni. Homokos alap készítse helyett használhatunk geotextíliát is (ebben az esetben csak néhány centiméterrel kell mélyebbre ásni a tómedret). Az így elkészített alapra helyezzük a tófóliát. A geotextília és a tófólia méretének kiszámítása:
Fóliahossz: a tó hossza + 2x a tó mélysége + 2 x 50 cm
Fóliaszélesség: a tó szélessége + 2x a tó mélysége + 2 x 50 cm

A tó szélére úgynevezett kőfóliát lehet ragasztani, amely természetes hatást kelt. A tómedret borítsa be kaviccsal, kővel, alakítsa ki a tó szélét, figyeljen arra, hogy az inni vágyó, fürdő madarak számára is legyenek sekély vízfelületek.

A kész tavat töltse fel vízzel (amennyiben csapvízzel, vagy kútvízzel tölti fel, néhány vödör természetes tóvizet hozzon bele egy közeli tóból), ültesse be növényekkel. Geotextíliát, tófóliát, kőfóliát és minden egyéb, kerti tóhoz alkalmas terméket nagyobb kertészetekben, barkácsáruházakban vásárolhat. Több helyen lehet beszerezni tavakba telepíthető növényeket is.

Fontos, hogy a fürdő madarak is belássák a terepet, de egy biztonságos bokor se legyen messze, mert ázott tollal nem repülnek olyan jól. E bokor hiányában a macskák szomorú pusztítást végeznének. Az itató megformálásába sok fantáziát lehet belevinni, s minél természethűbb, annál szebb, a madaraknak is kedvezőbb lesz. Erre a célra a patakkövek, a sóderágy, az esetleg betelepített vízi növények nagyon megfelelőek. Lényeges, hogy az itató lassan mélyüljön. A közepére, ahol már a madárnak túl mély lenne, tegyünk egy lapos követ, ahol megállhatnak, leszállhatnak. A madarak fürdési igényét olyankor is tapasztalhatjuk, amikor szórófejjel locsolunk. Ilyenkor a rigók, vörösbegyek át-átszaladnak a vízpermet alatt. Utána borzasra rázzák magukat, majd a felfrissült tollazatot eligazgatják.

Itatásra az esővíz is megfelel, csak ne a vízgyűjtő hordót, kádat tekintsük itatónak. Az ilyen nagy, mély vízfelület sokszor becsapja a madarakat, s rászállva vesztüket okozhatja. A ragadozóval, macskával való konfliktust elkerülhetjük, s az itató használatát biztonságosabbá tehetjük, ha asztali medencét készítünk. Jól beleilleszthető a kerti képbe egy kb. 1,5 m magas, 100x60 cm-es terepasztal. Az asztal szegélyvályújába alacsony, vagy lefutó növényeket ültessünk, így még esztétikusabb hatást kelt. Aki megfigyelte már a madarakat, tudja, hogy a tollazatuk tisztántartása állandó, létfontosságú tevékenységük. Ennek ismeretében megérthetjük, hogy egy jó fürdőhely milyen fontos eleme a kerti madárvédelemnek.