A búcsúzó őszi kánikula érdekes esemenyei az itatón
Késő nyártól kora őszig meglehetősen üresnek tűnik a madárbarát kert, mert már véget ért a mozgalmas költési szezon és még nem kezdődött el az ismét nagy nyüzsgést hozó etetési időszak. Ilyenkor az itatók nyújtják a legtöbb megfigyelési élményt a ház körül - különösen az olyan megkésett kánikulában, mint amilyenben most hétvégén volt részünk -, és ha a megszokottnak tűnő látvány "mögé" nézünk, sok érdekes tapasztalattal lehetünk gazdagabbak.
A harkályokról valószínűleg mindenki tudja, hogy a fák törzsén élnek, azt azonban már jóval kevesebben, hogy ezt milyen különleges testi adottságaik teszik lehetővé. Hosszú faroktollaik a legkeményebbek közé tartoznak a madárvilágban, az ezek gerincét alkotó tollcséve olyan erős, hogy akár hústűnek is használhatnánk. A fatörzsnek támaszkodva ezek akadályozzák meg a madár testének hanyatt bucskázását miközben felfelé kúszik a törzsön. A fakúszó életmódot segítő másik fontos sajátosságot a ragadozómadár-szerűen hajlott, oldalról lapított tűhegyes karmokkal ellátott, rendkívül erős szorítású lábujjak jelentik. Ezek közül a legtöbb madárnál három előre és egy hátra, a harkályoknál viszont kettő előre, kettő pedig hátrafelé néz, ami biztosabb alátámasztást és kapaszkodási képességet jelent.
 |
| A fák törzsén mozgó harkálynál nehéz megfigyelni ezt az alátámasztási mechanizmust, a talajitatón azonban mintha demonstrációs kísérletet mutatna be ez a nagy fakopáncs, ... |
 |
| ... amikor számunkra meglehetősen kényelmetlennek és bizonytalannak tűnő módon lógva-kapaszkodva és a farkán támaszkodva helyezkedik el. Jól látható, hogy a farktollak gond nélkül hordozzák szinte a test teljes tömegét (Fotók: Orbán Zoltán). |
Az ablakles elé helyezett egyszerű műanyag virágalátét itató következő vendége hasonlóan izgalmas és általában rejtve maradó madár "titokba" engedett bepillantást.
 |
| Az örvös galamb ma már nem számít ritkának a településeken ... |
 |
| ... és első pillantásra ebben a fürdőzésben sincs semmi furcsa. |
 |
| Ha azonban jobban megnézzük a képet, az itató bal szélén hullámot vető víz tetején mintha halvány füst úszna. |
 |
| A jelenség még erőteljesebben jelentkezett, ... |
 |
| ... miután a madár elrepült (Fotók: Orbán Zoltán) ... |
... és a víz tetején finom fehér réteget hagyott hátra (Videó: Orbán Zoltán).
A galambfélék (és egyes papagájok) kisméretű fartőmirigye nem termel elegendő tollápoló viaszos váladékot, ezért ezek a madarak speciális púdertollakkal rendelkeznek, melyek vége folyamatosan porszerűen finom keratinpikkelyekre töredezik. Ez, a madarat felhőszerűen beborító víztaszító réteg olyan hatékony, hogy fürdőzéskor a galambnak az átnedvesedéshez áztatnia kell a tollát. Ezt a viselkedést figyelhetjük meg az alábbi videón, amikor a madár többször is az oldalára dőlve, közben feltartott szárnnyal egyensúlyozva próbál még mélyebbre merülni az itató vizében. Miután a galamb végzett a fürdéssel, a testét beborító mikroszkopikus porréteg leheletfinom fehér szőnyegként szétterülve marad vissza az itató vizén.
 |
| A tollpúder szinte mikroszkopikus részletességgel rajzolja ki az ablaküvegnek ütköző madár testét is, amiről részletesen olvashat itt >> |
Orbán Zoltán
