Gyűrűző- és Vonuláskutató Szakosztály

A madárvonulás határokon, kontinenseken átívelő jelenség, így a vizsgálata is nemzetközi összefogást igényel. Ezért alakult meg 1963-ban Párizsban az EURING (European Union for Bird Ringing), amely a társult, elsősorban európai madárgyűrűzési központok ernyőszervezete. Ezen belül 1977-ben létrehozták a közös madárgyűrűzési adatbankot (EURING Adatbank), amely számtalan nemzetközi tudományos és természetvédelmi kutatás alapjául szolgált eddig is. Most az új online Eurázsia-Afrika madárvonulási atlasz alkalmazás lehetővé teszi, hogy az EURING adatbankban tárolt valamennyi adatot egy interaktív felületen láthassuk. Az atlasz 300 európai fészkelő és vonuló madárfaj gyűrűzési-megkerülési adatait mutatja be. E mellett a Movebank-ból, amely a különböző típusú nyomkövetővel ellátott állatok legnagyobb nemzetközi biotikai adatbázisa, közel száz madárfaj jeladóval felszerelt egyedeinek mozgásait is bemutatja az új weboldal.

Az utóbbi évtizedekben sorra jelentek meg a nemzeti madárvonulási atlaszok, általában könyv formában, így például a Magyar madárvonulási atlasz is, 2009-ben (Kossuth kiadó). Ez a közel 700 oldalas mű a 2008-ban 100 éves hazai madárgyűrűzés addigi eredményeit dolgozta fel. A korábban megjelent nemzeti madárvonulási atlaszok fontos mérföldkövei voltak a madárvonuláskutatás során gyűjtött adatok összefoglaló elemzésének és publikálásának. A most elinduló online atlasz alkalmazás mindezeket az eredményeket egy felületre integrálja, így kibontakoznak az egyes madárfajok kontinentális léptékű mozgásmintázatai. További előnye az online megjelenítésnek, hogy a háttéradatbázis a jövőben rendszeresen frissítésre kerül az újabb és újabb megkerülési és nyomkövetős adatokkal.

A vadgerle megkerülési és jeladós adatai az Eurázsia-Afrika madárvonulási atlasz alkalmazásban.

A tudományos madárgyűrűzés kezdeteitől, amikor 1899-ben Hans Christian Cornelius Mortensen (1856-1921) megjelölte az első seregélyeket Dániában, napjainkig sok millió madár kapott egyedi azonosítóval ellátott jelzést. Magyarországon Schenk Jakab (1876-1945) vezette be a módszert 1908-ban, a Herman Ottó által alapított Magyar Ornithologiai Központ szervezésében. A Központ (1909-től Magyar Királyi Ornitholologiai Központ, majd 1916-tól Madártani Intézet) szervezte itthon a madárgyűrűzést egészen 1975-ig. Az első évtizedekben évente néhány ezer madarat gyűrűztek, elsősorban fiókákat (fehér gólya, gémek, füsti fecske stb.). 1950-es, 60-as, 70-es években 3-12 ezer madarat gyűrűztek évente országosan, leggyakrabban pintyféléket, amelyeket hívómadár segítségével fogtak meg. 1976-tól az MME működteti a magyar Madárgyűrűzési Központot és a Madárgyűrűző és Vonuláskutató Szakosztállyal együtt szervezi országos szinten a hazai madárgyűrűzést. Ennek eredményeként az 1970-es évek közepétől megalakultak az első táborok és madárgyűrűző állomások, amelyek a madárvonulás figyelésén túl fontos természetvédelmi oktató helyekké is váltak. Napjainkban 250-270 madárgyűrűző országszerte évi 220-260 ezer madarat jelöl, legnagyobb részét a 11 madárgyűrűző állomáson, természetvédelmi táborokban, projektek keretein belül, valamint célzott kutatómunkák során.

Magyar gyűrűs kis kárókatona Szlovéniában (Fotó: Jure Novak).

1908-tól napjainkig 6,7 millió madarat gyűrűztek Magyarországon. Ennek eredményeként közel 1,2 millió megkerülési adatot tart nyilván a Madárgyűrűzési Központ adatbankja. Ezek közül az úgynevezett távolsági adatok (a gyűrűzés és megkerülés között minimum 10 km távolság van), valamint az összes kézrekerülési adat (a madarat elhullása vagy sérülése következtében találják meg) bekerül az EURING Adatbankba is, így ezek megjelennek az Eurázsia-afrikai madárvonulási atlaszban is. Ez jelenleg 235 madárfaj, 144777 adata. Vannak madárfajok, amelyek esetén a hazai gyűrűzési és megkerülési adatok nagy arányban szerepelnek az EURING Adatbankban a többi központ adatmennyiségéhez képest, így a most induló online atlasz alkalmazásban is kiemelkedő jelentőségük van. Ilyen madárfajok például azok, amelyek elterjedési területének nyugati határvidéke a Kárpát-medence, így más országokban ritkán jelölik őket, vagy az MME szervezésében olyan természetvédelmi vagy kutatási programok indultak az adott madárfaj védelmére, amelyekben jelentős jelölési akciók is voltak. Például kék vércse, kerecsensólyom, parlagi sas, szalakóta védelmi projektek vagy a szerecsensirály, nagy kócsag színes jelölési projektek stb.

Az online atlaszban madárfajonként jeleníthetők meg az adatok a térképeken. A madárfaj kiválasztását követően régiónként láthatóak a mozgási kapcsolatok (minden madár gyűrűzési és megkerülési adatának helyei vonallal vannak összekötve). Európa egyes régiói más-más színnel jelennek meg, így látható a földrajzi kapcsolat az egyes fészkelő állományok telelőterületei között. Az adatok különböző paraméterek alapján szűrhetők, így részletesebb képet kaphatunk a mozgásmintázatokról. Ilyen a havi bontás vagy kor és ivar csoportok szerinti szűrés. Ha van az adott madárfajnak nyomkövetős adatsora, a menüben bekapcsolható a megjelenítésük. Minden madárfaj oldalán egy rövid összefoglaló található a legfontosabb információkkal, mint például az adott madárfaj elterjedési területe, vonulási mintázatai, veszélyeztető tényezők a megkerülési adatok alapján.

Füstifecske megkerülési adatok. Régiónkénti kapcsolatok a fészkelési és telelőterületek között. A különböző európai régiókban gyűrűzött madarak adatai (jelen esetben Északnyugat- és Közép-Európa) különböző színekkel jelennek meg. A felhasználók választhatnak a nyolc régió adatai közül.

Az EURING Eurázsia-Afrika madárvonulási atlaszt az ENSZ vándorló fajokról szóló egyezménye (Convention on the Conservation of Migratory Species), az olasz kormány, valamint az Institute of Avian Research, Germany támogatta.

EURING tagszervezetek

Az MME Monitoring Központ és Madárgyűrűzési Központ a hazai madártani megfigyelőrendszer központjai, több ezer önkéntes munkatársat fogunk össze, akik felbecsülhetetlen értékű adatokat gyűjtenek a hazai madár és más állatfajokról. Adatbázisaink számtalan tudományos és természetvédelmi munkához szolgáltattak alapadatokat. Összefoglaló munkáink (Magyar madárvonulási atlasz, Magyarország madáratlasza) mellett folyamatosan nyomonkövethetőek eredményeink az MME Tudástár Magyarország madarai oldalon.

További információ a madárgyűrűzésről: MME Madárgyűrűzési Központ oldata

További információ az Eurázsia-Afrika madárvonulási atlaszról az EURING oldalon.

Magyar gyűrűs daru a Hortobágyon (Fotó: Nagy József).

A függőcinege a legapróbb madaraink közé tartozik, így a legkisebb, mindössze 2.0 mm belső átmérőjű gyűrűtípussal jelölik őket. A gyűrű magassága 4.0 mm, rajta 2 sorban van a felirat, a felső sorban „BUDAPEST”, alatta pedig egy 7 karakteres gyűrűszám olvasható. Így igazi kihívás egy ilyen madár megfogás nélküli egyedi azonosítása. Erről a függőcinegéről a fészeképítése közben készültek a fényképek május 13-án, Északkelet-Lengyelországban (Varmia-mazúriai vajdaság, Marek Beblot).

Magyar gyűrűs függőcinege Lengyelországban (Fotó: Marek Beblot)

A madarat 2021. október 13-án jelölték a Fenékpusztai Madárgyűrűző Állomáson, a Balaton partmenti nádasában (Zala megye, Benke Szabolcs). Ez a második ilyen eset a hazai madárgyűrűzési adatbankban, hogy fényképről azonosítottak egy függőcinegét. 2020 őszén egy olasz gyűrűs példányt fényképeztek a Kis-Balatonnál (Gál Szabolcs).

A Lengyelországban megfigyelt függőcinege megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

Magyarországon eddig valamivel több mint 70 ezer függőcinegét gyűrűztek. Ezek közül 222 példány került meg külföldön, a legtöbb a szomszédos ausztriában (54 példány), Olaszországban (40 pld.), valamint Csehországban (22 pld.). A legtávolabbi megkerülési adatok Délnyugat-Finnországból, valamint Délkelet-Franciországból érkeztek. Lengyelországban eddig összesen 9 hazai gyűrűs függőcinege került meg.
Magyarországon ezidáig 243 külföldi gyűrűs függőcinege került meg, amelyeket részben a szomszédos országokban, részben a Kárpát-medencétől északra, valamint Délnyugatra jelöltek.

Külföldi vonatkozású függőcinege megkerülések a hazai madárgyűrűzési adatbankban (300 km-nél nagyobb elmozdulású adatok)

A függőcinege elsősorban európai elterjedésű madárfaj, Európának csak a legészakabbi, valamint egyes nyugati területein nem fészkel. Elterjedési területe átnyúlik Ázsia nyugati részeire is. Síkvidéki tavak és folyók mentén, füzesekben, nádasokban fordul elő. Rövidtávú vonuló, gyakran áttelel a Kárpát-medencében.

További információ és megkerülési térképek a függőcinegéről a Tudástár Magyarország madarai oldalon: 
https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-rempen

A megfigyelt madarat teleszkóppal leolvasható, egyedi kódos zászlós gyűrűvel is megjelölték, ez alapján történt az azonosítás. Ezt a pajzsoscankót elsőéves korában, 2019. augusztus végén gyűrűzték DNy-Norvégiában egy part menti szigeten (Giske). Nem először került szem elé ez a madár, 2019 szeptemberében Skóciában, az Orkney-szigeteken, majd 2020. áprilisban ÉNy-Wales partvidékén is látták.

A megfigyelt norvég gyűrűs pajzsoscankó megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

Ez a második norvég gyűrűs pajzsoscankó, ami megkerült Magyarországon. 2006-an egy botulizmus miatt röpképtelen példányt találtak Pusztaszer környékén, amit 2001-ben gyűrűztek ugyanazon a helyen, ahol a most megfigyelt madarat is.

Norvég gyűrűs pajzsoscankó (Fotó: Hadarics Tibor)

Korábban 41 külföldi gyűrűs pajzsoscankó adatai kerültek be a magyar madárgyűrűzési adatbankba. Ezek közül a legtöbbet Hollandiában (Frízföld, 12 példány), Fehéroroszországban (Turov határában, 10 példány), valamint Finnország több területén (6 példány) gyűrűzték. Ezeken kívül Csehországban, Németországban, Norvégiában, Olaszországban, Svédországban, Ukrajnában és Afrikában, Maliban és Szenegálban jelölt példányok kerültek meg itthon.

Magyarországon eddig 1816 pajzsoscankót gyűrűztek a tavaszi és az őszi vonulási időszakban. Ezek közül 38 példány került meg külföldön, Európa számos országában. A legtávolabbiakat Észak-Oroszországból, valamint Afrikából, Maliból, Szenegálból és Tunéziából jelentették vissza.

Pajzsoscankó megkerülések a Magyar Madárgyűrűzési Adatbankban (Madárgyűrűzési Központ)

A pajzsoscankó Eurázsia északi részének nedves, mocsaras területein fészkel. Hosszútávú távú vonuló, a Kárpát-medencén átvonuló állomány a telet Afrika Szaharán túli területein tölti. Ősszel és tavasszal nagy számban lehet megfigyelni árasztásokon, vizenyős gyepeken, halastavakon.

Norvég gyűrűs pajzsoscankó (Fotó: Hadarics Tibor)

További információ és megkerülési térképek a pajzsoscankóról a Tudástár Magyarország madarai oldalon:

https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-phipug

Április 14-én Esztergályhorváti határában, a Zala menti nádszegélyben figyeltek meg egy gyűrűs foltos nádiposzátát (Menyhárt Ábel). A megfigyelő a madárról és annak gyűrűjéről több fényképet is készített. Ezekből össze lehetett rakni a teljes gyűrűszámot. Ezt a madarat elsőéves korában, 2019 szeptemberében gyűrűzték a Sumonyi Madárvonulás-kutató Állomáson (Bank László), 101 kilométerre a mostani megfigyelés helyétől. Időközben háromszor megjárta Afrikát és ha minden jól megy, harmadik fészkelési szezonját kezdi meg. 

A megfigyelt foltos nádiposzáta megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

A foltos nádiposzátára 2,5 mm belső átmérőjű, 5,0 mm magas alumíniumgyűrűt tesznek a madárgyűrűzők. Ezen 2 sorban van a felirat, felsősorban az országazonosító, ami Magyarországon „BUDAPEST”. Az alsó sorban az egyedi azonosító, ami ennél a gyűrűtípusnál egy betű és 6 számjegy. 

A megfigyelt foltos nádiposzáta (képkivágás, fotó: Menyhárt Ábel)

Magyarországon évente 12-17 ezer foltos nádiposzátát gyűrűznek, elsősorban a madárgyűrűző állomásokon. A legtöbb madarat a nyár végi, őszi időszakban fogják és jelölik, ezek jelentős része a Kárpát-medencén átvonuló, tőlünk észak, északkeletre fészkelő példány. Az itthon meggyűrűzött foltos nádiposzáták közül, közel 28 ezret fogtak vissza, legtöbbet a gyűrűzés helyén, de több mint hatszáz madár a gyűrűzési helyétől távolabb, belföldön vagy külföldön került meg, Európa számos országában és a Földközi-tenger déli, keleti partvidékein.

A most megfigyelt madár a második eset, hogy megfogás nélkül azonosítottak egy hazai gyűrűs foltos nádiposzátát. 2020 májusában már történt egy ilyen eset, Drégelypalánkon, de azt a madarat néhány nappal korábban ugyanott gyűrűzték.

A megfigyelt foltos nádiposzáta (Fotó: Menyhárt Ábel)

A foltos nádiposzáta gyakori nádi énekesmadarunk. Hosszú távú vonuló, a telet Afrikában, a Szaharán túli területeken tölti.

További információ és megkerülési térképek a foltos nádiposzátáról a Tudástár Magyarország madarai oldalon: https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-acrsch

Fényképezzen gyűrűs madarakat! Önnek igazi kihívás, nekünk egy fontos adat. Ha sikerül a gyűrűs madarat a fénykép alapján azonosítani (olvasható a teljes gyűrűszám vagy annak lényeges részlete), bekódoljuk a megfigyelési adatot a hazai madárgyűrűzési adatbankba és megküldjük a madár térképes riportját, amiből láthatja, hogy hol és mikor gyűrűztél az adott példányt. A gyűrűs madarak megfigyeléseit a ringers@mme.hu címre tudja beküldeni.

A megfigyelt cserregő nádiposzátát 2021. augusztus 8-án gyűrűzték a Ferencmajori Madárvártán (Naszály, Komárom-Esztergom megye, Győrig Előd). A madár egy azévben kirepült, fiatal példány volt. Mivel augusztusban ezek a madarak már mozgásban vannak, a pontos fészkelőterületét nem lehet megállapítani, de feltehetően egy Kárpát-medencei példányról lehet szó.

A megfigyelt cserregő nádiposzáta megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

Ez az első olyan külföldi vonatkozású cserregő nádiposzáta megkerülési adat a hazai adatbankban, amely során megfogás nélkül olvasták le a fémgyűrűszámot és így azonosították a madarat. Korábban, 2012-ben már érkezett Jordániából egy cserregő nádiposzáta megkerülési adat, de azt a példányt visszafogta (és dokumentálás után elengedte) egy madárgyűrűző. Azt a madarat 2011-ben gyűrűzték a Dávodi Madárvártán (Mórocz Attila).

A megfigyelt cserregő nádiposzáta gyűrűjének részletei (Fotó: Ian Andrews)

Magyarországon ezidáig közel félmillió (485826) cserregő nádiposzátát gyűrűztek, a legtöbbet, 24836 példányt a tavalyi évben. A gyűrűzések nagy része a madárgyűrűző állomásokon, a fészkelést követő diszperziós és vonulási időszakban történik. Az itthon megjelölt cserregő nádiposzáták közül eddig 424 példány került meg külföldön, elsősorban a délnyugat-, valamint a délkelet-európai országokban. Európán kívüli országok közül még Cipruson, Csádban, Egyiptomban, Izraelben, Marokkóban, Nigériában valamint Törökországban kerültek meg hazai gyűrűzésű példányok.

Magyaországon gyűrűzött cserregő nádiposzáták távolságimegkerülési adatai (Madárgyűrűzési Központ)

A cserregő nádiposzáta Európa nagy részén fészkel, a telet Afrikában, a Száhel régióban tölti. Az észak-európai fészkelők délnyugati irányba vonulnak, így a Kárpát-medencébe csak elvétve fordulnak elő. Az itthon gyűrűzött cserregő nádiposzáták közül számtalan került meg mind a délkeleti és délnyugati vonulási irányból.

További információ és megkerülési térképek a cserregő nádiposzátáról a Tudástár Magyarország madarai oldalon: https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-acrsci

 

Amikor egy külföldi gyűrűs madár adatai bekerülnek a magyar madárgyűrűzési adatbankba, egy adatkérő e-mailt küldünk ki az adatbankot működtető rendszer  (Tringa) segítségével a megfelelő központnak. Bár háború van Ukrajnában, az adatkérő e-mail a megszokott módon elküldésre került az ukrán központnak és a színes gyűrű kódrendszer (cr-birding.org) alapján a megfelelő projektnek. Megnyugtató módon igen gyorsan megérkezett a válasz a madarat gyűrűző kollégától, a részletes gyűrűzési adatokkal.

A megfigyelt pajzsoscankót 2020. július 20-án gyűrűzték a Tylihul-folyó torkolatvidékén (Mikolajivi terület, gyűrűző: Oleg Formanyuk).  Ez az első Ukrajnában gyűrűzött pajzsoscankó, ami megkerült Magyarországon.

A megfigyelt pajzsoscankó megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

Korábban negyven külföldi gyűrűs példány adatai kerültek be a magyar madárgyűrűzési adatbankba. Ezek közül a legtöbbet Hollandiában (Frízföld, 12 példány), Fehéroroszországban (Turov határában, 10 példány), valamint Finnország több területén (6 példány) gyűrűzték. Ezeken kívül Csehországban, Németországban, Norvégiában, Olaszországban, Svédországban és Afrikában, Maliban és Szenegálban jelölt példányok kerültek meg itthon.
Magyarországon eddig 1759 pajzsoscankót gyűrűztek a tavaszi és az őszi vonulási időszakban. Ezek közül 37 példány került meg külföldön, Európa számos országában. A legtávolabbiakat Észak-Oroszországból, valamint Afrikából, Maliból, Szenegálból és Tunéziából jelentették vissza. Korábban, 2021-ben egy hazai gyűrűs példány a Krím-félszigeten is megkerült (Karkinit-öböl).

Pajzsoscankó megkerülések a Magyar Madárgyűrűzési Adatbankban (Madárgyűrűzési Központ)

A pajzsoscankó Eurázsia északi részének nedves, mocsaras területein fészkel. Hosszútávú távú vonuló, a Kárpát-medencén átvonuló állomány a telet Afrika Szaharán túli területein tölti. Ősszel és tavasszal nagy számban lehet megfigyelni árasztásokon, vizenyős gyepeken, halastavakon.

További információ és megkerülési térképek a pajzsoscankóról a Tudástár Magyarország madarai oldalon: 
https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-phipug

Ennek a madárnak a gyűrűzési helyétől 50-60 kilométerre jelenleg háború zajlik. Reméljük, hogy mielőbb béke lesz és a háborús híreket felváltják az újjáépítésről, az élet újrakezdéséről szóló cikkek vagy az ilyen eredményeket bemutató kis hírek. Az Ukrán Madárgyűrűzési Központ a Schmalhausen Zoológiai Intézet része, amely Kievben található. A központ munkatársaival március közepén váltottunk levelet. Jelenleg nem tartózkodnak az irodában, a központvezető és családja biztonságos zónában vannak. Egyik munkatársuk viszont Kiev északnyugati részén él, ahol heves harcok voltak korábban. Bízunk a legjobbakban.

Ukrán gyűrűs pajzsoscankó (Fotó: Hadarics Tibor)

A madárról elegendő nagy felbontású, jó minőségű fénykép készült, amelyek alapján összerakható volt a teljes gyűrűszám. Ezt a gólyatöcsöt fiókakorában gyűrűzték 2007 nyarán, Csehországban (České Budějovice-i járásban). Ez az első cseh gyűrűs gólyatöcs, ami megkerült Magyarországon. Csehországban ezidáig kevesebb, mint harminc gólyatöcsöt gyűrűztek, így ez egy igen szerencsés megkerülési adat. A gyűrűzés és a mostani megfigyelés között 15 év telt el, ezzel megelőzi az eddig ismert legidősebb gyűrűs gólyatöcsöt. Ez utóbbi egy spanyol gyűrűs példány volt, amelyet a gyűrűzését követően 10 év elteltével figyeltek meg.

A legidősebb gyűrűs madarak adatai itt érhetőek el (EURING  Longevity List):
https://euring.org/files/documents/EURING_longevity_list_20170405.pdf

Nem tudhatjuk, hogy hány éves lehet ma a világon a legidősebb gólyatöcs, de az most már biztos, hogy egy ilyen madár akár 15 évig is elélhet.

A megfigyelt cseh gyűrűs gólyatöcs megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

Magyarországon ez a 12. megkerült külföldi gyűrűs gólyatöcs. Korábban Franciaországban (Vendée), Olaszországban (7 példány), Portugáliában (Estremadura), Szerbiában (Vajdaság) és Spanyolországban (Baleári-szigetek) jelölt példányok kerültek meg hazánkban.

Itthon eddig összesen 429 gólyatöcsöt gyűrűztek, amelyek közül nyolc került meg külföldön, Ausztriában (4 példány), Németországban, Olaszországban (2 pld.) és Lengyelországban.

Külföldi vonatkozásű gólyatöcs megkerülések (Madárgyűrűzési Központ)

A gólyatöcs széles elterjedésű madárfaj, a legtöbb kontinensen állandó, európai és közöp-ázsiai állománya vonuló. A hazai gólyatöcsök Afrika vizes élőhelyein és partvidékén telelnek, ahonnan március-áprilisban érkeznek vissza. Kopár, sekély vízborítású helyeken költ, általában laza telepeket alkot.

A 15 éves, cseh gyűrűs gólyatöcs (Fotó: Hadarics Tibor)

További információ és megkerülési térképek a gólyatöcsről a Tudástár Magyarország madarai oldalon: https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-himhim

A madarat 2019. augusztus 17-én gyűrűzték a Botteni-öböl egy kis szigetén (Stora Fjäderägg). Ez az első olyan svéd gyűrűs fenyőpinty, ami megkerült Magyarországon. 

A megfigyelt svéd gyűrűs fenyőpinty megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

Ezzel együtt összesen 17 külföldön jelölt és itthon megkerült fenyőpinty adatait őrizzük a hazai Madárgyűrűzési Adatbankban. Ezeket nagyrészt a környező országokban gyűrűzték, a legtávolabbiakat Oroszország Kalinyingrád régiójában. Itthon eddig 47 ezer fenyőpintyet gyűrűztek a késő őszi, téli és tavaszi hónapokban. Ezek közül 35 példány került meg külföldön, Európa 12 országában. A legtöbb hazai gyűrűs fenyőpinty (19 példány) Olaszországban került meg. A legtávolabbi adatok Észak- és Dél-Norvégiából, Oroszországból (Arhangelszki terület, 2 pld.), Grúziából és Spanyolországból érkeztek.

Külföldi vonatkozású febyőpinty megkerülések a hazai Madárgyűrűzési adatbankban (Madárgyűrűzési Központ)

A fenyőpinty Eurázsia tajgaövezetében fészkel. Magyarországon átvonuló és rendszeres téli vendég,  szeptembertől áprilisig láthatjuk csapatait tarlókon, etetőkön.

A megfigyelt svéd gyűrűs fenyőpinty (Fotó: Pénzes László)

További információ és megkerülési térképek a fenyőpintyről a Tudástár Magyarország madarai oldalon: https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-frimon

A most megfigyelt madarat 2017. május 15-én gyűrűzték Kelet-Lengyelországban a Mazóviai vajdaságban. A jelölés helyén és idejében ez a nagy póling egy fészkelő példány volt. Bár a madáron egy GPS nyomkövető eszköz is van, a mostani megfigyelés és a madár azonosítása a színes gyűrű alapján történt. Ez a nagy póling rendszeresen szemé került Délnyugat-Spanyolországban, Huelva tartományban a vonulási időszakban. A mostani megfigyelése is a vonulási útvonalának egy pihenőhelyén történt, ebben az időszakban rendszeresen megfigyelhetőek átvonuló példányok a hazai vizes élőhelyeken.

A megfigyelt lengyel gyűrűs nagy póling megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

Magyarországon ez az első külföldi gyűrűs nagy póling, ami megkerült. Kevés adatát tároljuk a fajnak a hazai Madárgyűrűzési Adtabankban, itthon mindössze száz példányt gyűrűztek. Ezek közül három madár került meg külföldön, egy-egy példány Algériában és Olaszországban, még az 1930-as években, valamint egy színes gyűrűs példányt a Fertő-tó ausztriai oldalán figyeltek meg 2021-ben, a gyűrűzési helyétől 11 km-re.

A megfigyelt lengyel gyűrűs nagy póling (Fotó: Halpern Bálint)

A nagy póling a legnagyobb partimadarunk. Jellegzetes hangját sokszor hallatja, népi neve szélkiáltó. Magyarországon csak kis számban fészkel, turjánvidékeken, vizenyős réteken, lápokon költ. Jelentős számban vonul át az Alföldön február és április, valamint augusztus és november között. A hazai állomány a telet Európa déli területein, Afrikában tölti.

További információ és megkerülési térképek a nagy pólingról a Tudástár Magyarország madarai oldalon: https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-numarq

A megfigyelt madarat fiókakorában gyűrűzték a Kiskunsági Nemzeti Park területén, Akasztó határában (Bács-Kiskun megye, gyűrűző: Sápi Tamás).

Az Angliában megfigyelt gulipán gyűrűzéskori képe (Fotó: Sápi Tamás)

A gulipánfióka lábára a hagyományos fémgyűrű mellé egy távolról is könnyen leolvasható, egyedi kóddal ellátott, sárga gyűrűt is tettek, ez alapján történt az azonosítás.

A Délkelet-Angliában megfigyelt gulipán (Fotó: Ed Keeble)

További érdekessége ennek az esetnek, hogy ugyanezt a példányt novemberben Hollandiában is megfigyelték az Ems folyó torkolatvidékén (Groningen tartomány, megfigyelő: Albert de Jong).

Az Angliában megfigyelt gulipán hollandiai megfigyelése (Fotó: Albert de Jong)

Hollandiában ez a második eset volt, hogy egy Magyarországon jelölt gulipán megkerült. Nagy-Britanniából viszont ezidáig nem jelentettek vissza hazai gyűrűs gulipánt, ez az első ilyen adat a madárgyűrűzési adatbankban. 

A Délkelet-Angliában megfigyelt madár megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

Itthon eddig 2025 gulipánt gyűrűztek a szakemberek. Ezek nagyrésze fiókakorában kapta a gyűrűt. Egyedi kódos színes jelöléseket 2013-tól alkalmaznak erre a fajra Magyarországon, eddig 121 gulipán kapott ilyen jelölést. 
Ezidáig a Magyarországon gyűrűzött gulipánok közül közül 29 példány került meg  külföldön, a legtöbb a kontinens országaiban. Két hazai gyűrűs gulipán került kézre Európán kívül, mindkettő vadászat áldozata volt Tunézia parvidékén az 1950-es, 70-es években. 

Magyarországon gyűrűzött gulipánok külföldi vonatkozású megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

A gulipán fokozottan védett, rendszeres fészkelő partimadarunk. Márciustól novemberig lehet megfigyelni a síkvidékek szikes tavain vagy sekély időszakos kiöntéseken, tavakon. Vonuló madárfaj, a telet elsősorban a Földközi-tenger partvidékein tölti. 

További információ és megkerülési térképek a gulipánról a Tudástár Magyarország madarai oldalon: https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-recavo