Fajmegőrzés

Búváralakúak
Nyílt vizeken megfigyelhető, hosszú nyakú, hosszú testű, nagytermetű madarak. Gyakran mélyre merülve úsznak, kiválóan buknak és jól úsznak a víz alatt. Magyarországon két fajuk átvonuló és téli vendég, egy fajuk ritka kóborló.

Vöcsökalakúak
A búvárokhoz hasonló madarak, de főleg sekély, dús vegetációjú tavakon és sekély tengeröblökben fordulnak elő. Táplálékaikat apró halak, vízirovarok, -növények alkotják. Magyarországon 5 fajuk rendszeres, ebből 4 fészkel.

Gödényalakúak
Közepesen nagy és hatalmas termetű vízimadarak tartoznak ide. A renden belül 2 család van. A gödényfélék családja: Európában 2 fajuk fészkel, Magyarországon mindkettő ritka kóborló.Hatalmas csőrük alsó káváján nagy bőrzacskó figyelhető meg, amely segítségével fogják meg a halakat. A másik család a kárókatonafélék családja. Táplálékukért (hal) mélyre buknak. Testük megnyúlt, nyakuk hosszú, csőrük kampós. Merülés után jellegzetes pózban, szárnyukat széttárva szárítkoznak köveken, fákon. Telepesen költenek. Magyarországon 2 fajuk fészkel.

Gólyalakúak
Három család sorolható ide: gém-, gólya-, és íbiszfélék. Közepes és nagy testű gázlómadarak hosszú lábbal, nyakkal és csőrrel. Repülés közben a gémfélék behúzott nyakkal, míg a gólya- és íbiszfélék nyújtott nyakkal repülnek. Magyarországon 16 fajuk fordult elő, ebből 12 költ is.

Flamingóalakúak
Nagy méretű gázlómadarak nagyon hosszú lábbal és nyakkal. Csőrük jellegzetesen lefelé görbülő. Telepesen, de nem minden évben költenek. Magyarországon 1 fajuk ritka kóborló.

Lúdalakúak
Fajokban gazdag rend, összesen 54 fajuk fordul elő Európában, ebből a legtöbb költ is. Ide tartoznak a hattyúk, ludak, úszó-, és bukórécék. Magyarországon már a legtöbb előfordult. A hattyúk hatalmas termetű, fehér madarak, hosszú nyakkal. Sekély vízben táplálkoznak. Nálunk 1 fajuk fészkel, másik kettő pedig ritka vendég. A ludak nagy, erős testfelépítésű vízimadarak, amelyek a legelésre specializálódtak. Vonuláskor és télen csapatokba verődnek. A földön fészkelnek, egy életre választanak párt. Az úszórécék a vízfelszínen, ill. annak közelében táplálkozó récék. Gyakran tótágast állnak, és így szerzik meg a táplálékukat. Csapatosan mozognak a költési idő végével. Evezőiket egyszerre vedlik a ludakhoz hasonlóan, ilyenkor 3-4 hétre röpképtelenné válnak az öregek. Bukórécék: táplálékukat főleg a víz alá bukva szerzik meg, ritkán állnak tótágast. Szárnyuk rövidebb, testük erőteljesebb, emiatt sokszor csak nekifutással tudnak felszállni a vízről. Gyakran telelnek folyóvizeinken, ilyenkor ált. csapatokba verődnek.

Vágómadár-alakúak
Két családba sorolható fajok tartoznak ide: vágómadárfélék-, és halászsasfélék családja. A vágómadárfélékhez tartoznak a héják, rétihéják, ölyvek, sasok, keselyűk, kányák, összesen 32 fajjal. Ebből 16 faj rendszeresen fészkel nálunk, további 1 faj pedig több-kevesebb rendszerességgel. A 4 európai keselyűfaj közül 3 ritka kóborló itthon. A halászsasfélék családjába csupán 1 faj, a halászsas tartozik. Rendszeres átvonuló szikestavaknál, halastavaknál, ill. nagyobb folyóvizeknél.

Sólyomalakúak
Kis és közepes testméretű, hegyes szárnyú, gyors és ügyes röptű madarak. Áldozataikat legtöbbjük a levegőben kapja el. Magyarországon 5 fajuk rendszeres fészkelő, további 1 faj rendszeres téli vendég, ill. 2 ritka kóborló.

Tyúkalakúak
Két családba tartoznak a fajok. A fajdfélék erős, vaskos testalkatú madarak, a közepestől a nagyméretűig. Sokat tartózkodnak a földön, és ott is fészkelnek. Kedvelik a háborítatlan erdőket. A fácánfélék inkább a fátlan, nyílt területeket kedvelik. Többet tartózkodnak a talajon, mint a fajdok. Növényekkel és rovarokkal táplálkoznak. A földön fészkelnek.

Darualakúak
Három, igen eltérő testfelépítésű család tartozik ide. A guvatfélék kis méretű, tömzsi testű, rejtett életmódú vízimadarak. Néhány fajuk megpillantása igen nehéz, legtöbbször erős hangjuk árulja el jelenlétüket. Sűrű növényzetben költenek. A darufélék nagy méretű, kecses testfelépítésű madarak hosszú lábakkal és nyakkal. Harmadrendű evezőik jellegzetesen megnyúltak, "farokbokrétát" alkotnak. Földön fészkelnek. Magyarországon 1 fajuk rendszeres átvonuló, a másik faj rendkívül ritka kóborló. A túzokfélék a közepestől hatalmas testméretű, erős testfelépítésű madarak. A fátlan területeket kedvelik, a földön fészkelnek. Óvatos madarak, sokszor nem repülnek fel, hanem takarásba szaladnak. Röptük nehézkes, sokszor csak nekifutás után tudnak felrepülni.

Lilealakúak
Igen nagy rend, partimadarak, csérek, sirályok, halfarkasok, és az alkafélék tartoznak ide. Változatos életmódot folytatnak. Mindegyikük a földön, vagy sziklán fészkel. A partimadarak rovarokkal, férgekkel, apró halakkal táplálkoznak. A csérek, sirályok a víz felett repülve pásztázzák azt, és ha meglátják a zsákmányt, akkor "rázuhannak". A sirályok gyakran figyelhetők meg szeméttelepeken is. Társas madarak, telepesen költenek. A halfarkasok ált. más madaraktól szerzik zsákmányukat, ezért is nevezik őket rablósirályoknak. Tengeri madarak, Magyarországon rendszeres, de szórványos átvonuló 2 fajuk, további 2 faj ritka kóborló. Az alkafélék tengeri madarak, csak fészkelni jönnek ki a szárazföldre. Zsákmányukat a víz alól szerzik meg. 2 fajuk fordult elő nálunk.

Pusztaityúk-alakúak
A galambokkal és a lilealkatúakkal mutatnak közeli rokonságot. Zömök testű, kis fejű, hegyes szárnyú madarak, a sivatagok és pusztaságok lakói. Reggel és este csapatosan húznak az ivóhelyekre. Magyarországon 2 fajuk fordult elő évtizedekkel ezelőtt, ebből a barnahasú pusztaityúk egyetlen hazai előfordulása egyben az egyetlen európai is.

Galambalakúak
Közepes termetű madarak kis fejjel, röptük gyors. Csak erre a madárrendre jellemző, hogy fel tudják szívni a vizet a csőrükkel, míg más madár erre nem képes. Magyarországon 5 fajuk rendszeres fészkelő.

Kakukkalakúak
Európában 3 fajuk fészkel, mindhárom fészekparazita. Nyújtott testű madarak hosszú, hegyes szárnnyal, és hosszú farokkal. A tojók egy-egy fajra specializálódnak, így tojásaik azokéhoz hasonlók. Hazánkban 1 faj gyakori fészkelő, 1 faj nagyon ritka kóborló.

Bagolyalakúak
Nagy fejű, tömött tollazatú, főleg éjszakai ragadozók. Szemük előre irányul, de a szemgolyójukat nem tudják mozgatni; fejüket viszont 180 fokos szögben el tudják forgatni. Látásuk és hallásuk kitűnő. Magyarországon 8 fajuk rendszeres fészkelő, 4 faj pedig kóborló. 1 faj kivételével nem építenek fészket, odúkban, vagy nappali ragadozómadarak elhagyott fészkeiben költenek.

Lappantyúalakúak
Éjszakai madarak, rovarokra vadásznak, amiket hatalmas szájnyílásuk és a csőrük szélén található bajuszsörték segítségével fognak meg. Kéregmintázatuk miatt nappal szinte észrevehetetlenek, amint egy ágon pihennek. Vonuló madarak. Magyarországon 1 faj fészkel.

Sarlósfecske-alakúak
A sarlósfecskefélék családja alkotja ezt a rendet. Ezek a madarak csak a nevükben fecskék, de valójában nem mutatnak rokonságot velük. Legközelebbi rokonaik az Újvilágban élő kolibrik. Hosszú, sarló alakú szárnyuk van, kitűnően repülő madarak, szinte egész életüket odafenn töltik; a levegőben párzanak és repülve is alszanak.

Szalakótaalakúak
A szalakótaalkatúak rendjébe trópusi színekben pompázó madarak tartoznak. Európában 4 fajuk fészkel, mind a 4 előfordul itthon is. Rovarokkal, ill. halakkal (jégmadárfélék) táplálkoznak. Odúkban, üregekben költenek. A gyurgyalagfélék kivételével nem telepesen költő fajok. A 4 fajból (amelyek közül mindegyik más családba tartozik) a jégmadár kivételével mind elvonul Afrikába.

Harkályalakúak
Jellegzetes testalkatú madarak, amelyek ált. függőleges fatörzseken másznak. Ezért alakult ki náluk az erős láb, amelyen, ha 4 ujj van, akkor 2 ujj előre, 2 hátra irányul; a hegyes karom; a merev farok, amelyek segítségével támasztják magukat. Csőrük erős, véső alakú, a kopácsolás közbeni rázkódástól erős tok védi az agyukat. 9 faj fészkel Magyarországon, ebből csupán 1 vonul.

Verébalakúak
24 család tartozik ide, változó testméretű és alkatú fajok. Énekük változatos, általában dallamos, szépen csengő. Táplálékukat rovarok, kisebb rágcsálók, kismadarak (gébicsek), esetleg dögök, hulladék (varjúfélék) alkotja.

     Köszönjük!

MME belépési adatlap

Tagjaink

• kézhez kapják a Madártávlat c. folyóiratot,

• részt vehetnek az egyesület rendezvényein,

• táborainkban, madárvártáinkban megismerkedhetnek a madár-és természetvédelem kérdéseivel,

• kedvezményesen hozzájuthatnak az MME saját kiadású könyveihez, plakátjaihoz, egyéb kiadványaihoz,

• lehetőséget kapnak arra, hogy kapcsolatot teremtsenek hasonló gondolkozású emberekkel,

• ismereteiket a madarakról kibővíthetik, elmélyíthetik,

• kedvezményesen látogathatják az MME érdekeltségű területeket,

• az Interneten való jelenlétünknek köszönhetően részt vehetnek egy madarász-levelezőlistán,

• a családi tagságot választó tagok között minden év végén ajándékokat sorsolunk ki,

• 14 éven aluli tagjaink részt vehetnek a Madarász Suli programjaiban, szintén sorsolunk ajándékokat

• élhetnek az Alapszabályban foglalt jogaikkal,

• kapcsolódhatnak az MME programjaihoz.

Az elmúlt húsz év tapasztalatai alapján kidolgozott és a gyakorlatban sikeresen alkalmazott védelmi tevékenység eredményeként 1980-tól napjainkig folyamatosan emelkedett a fészkelő párok száma. Az 2001. évi állomány alapján reális a kipusztulás elkerülése, a populáció hosszú távú fenntartása, a kisszámú állomány fennmaradásának és lehetőség szerint növelésének biztosítása. A védelmi terv számba veszi a legfontosabb veszélyeztető tényezőket: a fészek közelében végzett erdő- és mezőgazdálkodás, áramütés, emberi zavarás, lelövés, tojásgyűjtés, mérgezés, illegális kereskedelem és a turizmus hatásait, illetve ajánlásokat fogalmaz meg a legsürgősebb tennivalókra. Ezek a következők: legelők és egyéb táplálkozóterületek megőrzése, fészkelőhelyek környékén a gazdálkodókkal történő együttműködés, műfészek kihelyezés, légvezetékek tartóoszlopainak szigetelése. A kisszámú állomány fennmaradásának és lehetőség szerint növelésének biztosítása csak nemzetközi együttműködés keretében valósítható meg. A Magyarországon szerzett tapasztalatok átadásával, hozzá kell járulni más országok védelmi tevékenységéhez, segítve a globálisan veszélyeztetett faj fennmaradását.

ELTERJEDÉS
A parlagi sas eurázsiai elterjedésű faj. Oroszországban és Ukrajnában a sztyeppzónát követi elterjedési területe, amely a Kaukázus északi részétől egészen a Bajkál-tóig terjed. Európában csak a Kárpát-medence térségében, Magyarországon, Szlovákiában, Horvátországban, Jugoszláviában, Romániában és Bulgáriában fészkel. Kisebb állománya költ Törökországban is. Magyarországon a legnyugatabbra költő párok a Dunántúli-középhegységben találhatók. Oroszországon kívül Európában az egyetlen jelentős populáció a Kárpát-medencében található. Napjainkban az állomány fele középhegységekben fészkel, de egyre gyakoribbak a síkvidéki költések, elsősorban a hegységek előterének térségében


ÁLLOMÁNYNAGYSÁG
A parlagi sas állományának nagysága teljes eurázsiai fészkelőterületén pontosan nem ismert. Az 1990-es évek második felében Oroszország európai részén végzett felmérések szerint az ott fészkelő párok száma megközelíti az ezret. Kazahsztánban 800 pár költ. Legfrissebb adatgyűjtés alapján az egyes országok állományai a következőképpen alakulnak

 

VÉDELMI HELYZET
Hazánkban a parlagi sas fokozottan védett, a legmagasabb - 1 000 000 Ft - természetvédelmi értékű kategóriába tartozik. A magyar Vörös Könyv szerint a kipusztulással közvetlenül veszélyeztetett faj. Az MME által 1999-ben összeállított Vörös Lista szerint az ún. védelemtől függő fajok kategóriájába tartozik. Szinte minden országban csökken a fészkelő párok száma, ezért a védelem eredményeként nálunk bekövetkezett lassú állománynövekedésnek különleges jelentősége van. A faj teljes elterjedési területén történő megőrzése a hazánkban alkalmazott módszerekkel - jogi védettség, fészkelő- és táplálkozóterületek zavartalanságának biztosítása stb. - elérhető.
 

ÉLETMÓD
Fészkelőterület
Az 1990-es évek vége óta a populáció fele a síkvidéki mezőgazdasági területeken telepszik meg. Korábban elsősorban a középhegységek déli fekvésű völgyeiben fészkelt. Kedveli az ürgés legelők közelségét. Gyakran megtelepül gyepterületeken vagy mezőgazdasági táblákon keresztül húzódó fasorokban, magányos fákon.

Költés
A parlagi sas a déli kitettség hegyoldalakon vagy a táplálkozóterület közelében, magas fák csúcsán építi fészkét. Gyakran van váltófészke. Nyugalmas helyen évtizedekig használják ugyanazt a fészket, amely az évenkénti tatarozás miatt több méter magasságúvá növekedhet. Az Alföldön sűrűbben váltja fészkeit, mint a hegyvidéken, valószínűleg a nagyobb zavarás miatt. Fészkét mindig olyan helyre építi, ahonnan nagy távolságot belát. Emiatt a zavarást - melyre különösen érzékeny - messziről érzékeli. Fészekalja már március végén teljes, általában két, de újabban egyre többször három tojásból áll. A kikelt fiókákat kezdetben a tojó őrzi, miközben a hím hordja a táplálékot. Később mindkét madár táplálék után jár. A fiatalok júliusban hagyják el a fészket, de késő őszig együtt tart a család. Magyarországon az 1991-2000 közötti 10 évben összesen 388 fióka repült ki.

Táplálkozás
A parlagi sas legkedveltebb táplálékállata az ürge és a hörcsög. Mivel az ürge és a hörcsög is téli álmot alszik, ezért ebben az időszakban elsősorban a mezőgazdasági területeken vadászik kisebb-nagyobb emlősökre, madarakra. Ilyen helyeken viszonylag gyakran zsákmányol mezei nyulat. A költési időszak után is együtt tartózkodó öregek párban vadásznak. Az elejtett prédából először mindig a tojó eszik. Hideg, kemény teleken alkalmilag a legkülönfélébb dögre is rájár.


Vonulás
Enyhe teleken az öreg madarak kitartanak fészkelőterületükön, a fiatal, ivaréretlen példányok kóborolnak, vonulnak. A vonuló fiatalokról nem tudjuk pontosan, hogy milyen messzire jutnak el. Magyarországon gyűrűzött madár eddig a legtávolabb Görögországban került kézre, míg egy Szlovákiában megjelölt fiatal példányt Izraelben ellenőriztek. Az Ázsiában fészkelők Kelet-Afrikáig jutnak el. A fiatal, ivaréretlen madarak a téli hónapok kivételével rendszeresen megfigyelhetők Magyarországon.
 

VESZÉLYEZTETŐ TÉNYEZŐK
Erdőgazdálkodás
A parlagi sas fészkelőhelyét több évtizeden át is használhatja. Sikeres költése érdekében az erdészeti munkákat úgy kell tervezni, hogy azok a fészkelést ne zavarják, és egyúttal biztosítsák a fészkelőhely hosszú távú fennmaradását is. Minden lakott, illetve váltófészek körül minimum 100 méter sugarú körben védőzónát kell kijelölni, amelyben egész évben teljes zavartalanságot kell biztosítani. A védőzónában mindennemű gazdasági tevékenységet kerülni kell. Költési időben ez a védőzóna az élőhelytől, a terepviszonyoktól és az adott pár egyedi érzékenységétől függően jóval nagyobb is lehet. A mezőgazdasági területen költő pároknál új keletű problémát jelent az eseti engedéllyel történő fasorgyérítés. Erre védelmi szempontból nehéz előre felkészülni, ezért előzetesen kell a tulajdonossal megfelelő kapcsolatot kiépíteni.

Mezőgazdálkodás
1989 óta egyre több új pár telepszik meg mezőgazdasági területen húzódó fasorokban. A nagyüzemi művelési viszonyok közepette viszonylag egyszerűen lehetett biztosítani a zavartalan fészkeléshez szükséges feltételeket és a gazdálkodás érdekeit, mivel a nagy teljesítményű gépekkel a fészek közelében végzett tevékenység viszonylag rövid időre korlátozódott, illetve maga a gép sokkal kisebb zavarást jelentett, mintha emberek dolgoztak volna a közelben. A privatizáció után megváltozott tulajdonviszonyok miatt átalakult mezőgazdaság új típusú problémát jelent. A kisparcellás földtulajdonosok tevékenysége sokkal több zavarással és szinte állandó jelenléttel jár együtt. A fészek közelében folyamatosan tevékenykedő emberek zavaró hatását a madarak nem tudják elviselni, de előfordul, hogy a hörcsögfogók, csigagyűjtők, méhészek zavarják meg a fészken kotló madarat. A gyepterületek feltörése felgyorsult, ami jelentősen csökkenti a parlagi sas táplálkozóterületét. Az új földtulajdonosokkal való együttműködés kialakítása és fenntartása mindezek miatt sürgős feladat.

Lelövés
1985 és 1997 között hét parlagi sas került kézre lövés okozta sérüléssel, s ez a szám valószínűleg kis része a ténylegesen elejtett mennyiségnek. Görögországban a vonuló madarak közül sokat lelőnek.

Illegális kereskedelem
Mivel a parlagi sas Nyugat-Európában nem él, az ottani állatkertek, solymásztelepek csak keletről vagy Közép-Európából tudják beszerezni e faj példányait. Az elmúlt 20 év során többször előfordult, hogy kifosztották a fészkeket. A fiókák vagy tojások valószínűleg "nyugatra vándoroltak". 1992-ben Németországban lefoglaltak 11 Kazahsztánból csempészett parlagisas-fiókát. A madarak nemzetközi együttműködés keretében a Hortobágyra kerültek, ahol egyéves előkészítés után sikerült őket visszajuttatni a természetbe.

Turizmus
A parlagi sas madárvilágunk egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó faja,a nyugati, sőt a tengerentúli országok madarászturizmusának egyik elsődleges célpontja. A fészek közelében mindennemű emberi tevékenység súlyos zavarással járhat, ezért az ilyen igények kielégítését a táplálkozóterületeken kell biztosítani.

Tojásgyűjtés
Mivel a parlagi sas tőlünk nyugatra nem költ, a nyugati tojásgyűjtők elsősorban nálunk szerezték be tojásait. Sajnos ez a tevékenység nem korlátozódott csak a külföldiekre. Egy, a Dunántúli-Középhegységben költő pár fészkét 1955 és 1963 között egy magyar tojásgyűjtő öt ízben rabolta ki.

Mérgezés
Amíg a sztrichnint rendszeresen alkalmazták dúvadgyérítésre, több parlagi sas is elpusztult. A vonulás közben a déli országokban más állatok, pl. a farkas ellen használt vegyszertől is mérgeződhet. A foszforszörpös tojástól elpusztult varjúfélék tetemeit fogyasztó parlagi sasok közül is több elpusztult. Az elmúlt tíz évben, a szelektív szerek alkalmazása óta újabb mérgezésről nincs tudomásunk, de ez ennek ellenére sem zárható ki.
 

VÉDELMI CÉLKITŰZÉSEK
Egyik legnagyobb természeti értékünk a parlagi sas. Európai állományának jelentős része - több mint 55-60 pár - hazánkban él, ezért nemzetközi kötelezettségünk az állomány megőrzéséről gondoskodni. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület célja a jelenlegi populáció megőrzése, illetve hosszabb távon a valamikori 150-200 pár körüli állomány elérése.
 

FELADATOK
Jogi szabályozás
Az új tulajdonosok tevékenységének a védelem érdekében történő korlátozása kompenzálást igényel, melyhez meg kell teremteni a jogi és anyagi feltételeket. A faj fokozottan védett státuszát fenn kell tartani.

Gyakorlati védelem
Az Európai Unióhoz való csatlakozás során biztosítani kell, hogy a parlagi sas élőhelyeinek közelében lévő legelők hosszú távon fenntarthatók legyenek és bekerüljenek az Érzékeny Természeti Területek rendszerébe. A felhagyott legelők bebokrosodása vagy esetleg beerdősítése megsemmisíti a táplálkozóterületeket. Ezek jelenlegi formában történő megőrzésére kell törekedni. Az erdészeti hatóságokkal együttműködve a táplálkozóterületeken meg kell akadályozni az erdőtelepítést. Ahol nincs más lehetőség a bebokrosodás visszaszorítására, ott önkéntesek, elsősorban az MME tagsága segítségével kell gondoskodni a gyep megtisztításáról. A fészek környékén tervezett gazdasági tevékenységet évente egyeztetni kell a tulajdonossal, gazdálkodóval. A lakott fészkeket évente több alkalommal ellenőrizni kell, annak érdekében, hogy a váratlanul fellépő zavarást el lehessen hárítani. Ki kell jelölni a lakott és a váltófészkek körüli védőzónákat. Tovább kell folytatni a rossz állapotú fészkek megerősítését, valamint szükség esetén a műfészkek kihelyezését is. Az eddigi tapasztalatok szerint az erős, jó minőségű műfészekben nagyobb a költés sikeressége. A privatizáció során magánkézbe került területeken vagy azok közelében fészkelő párok védelme érdekében együttműködést kell kialakítani az új tulajdonosokkal. A fészkelő- és táplálkozóhelyek közelében fel kell deríteni és sürgősen szigeteltetni kell a középfeszültségű szabad légvezetékek oszlopait. El kell érni, hogy az újonnan építendő vezetékeknél már olyan oszloptípusokat alkalmazzanak, amelyek a madarakra nem jelentenek veszélyt. Ennek érdekében szabványmódosításra van szükség. Fel kell lépni az illegális ragadozómadár-kereskedőkkel szemben. Alföldi fészkelőhelyei közelében a vadgazdálkodókkal együttműködve biztosítani kell a mezei nyúl megfelelő sűrűségű állományának fennmaradását. Kemény teleken a legfontosabb telelőhelyeken gondoskodni kell a téli etetésről. A gyógykezelést vagy kondícionálást igénylő példányokat szakszerűen el kell látni, és vissza kell juttatni a természetbe. Ahol a fészek kifosztásának veszélye fennáll, ott a fészket őrizni kell.

Kutatás és monitoring
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1975-ben kezdett védelmi tevékenységének elsődleges célja a parlagi sas kipusztulásának megakadályozása, fennmaradását negatívan befolyásoló tényezők feltárása és megszüntetése volt. E tevékenység közben adatokat gyűjtöttünk a költés eredményességéről, a táplálkozásról, a fészkelésről. Ezek hasznosan segítik a védelmi tevékenységet.A következő időszakban a kutatást elsősorban az állomány folyamatos monitorozására kell koncentrálni. Különösen fontos feladat az újonnan megtelepedő párok felderítése és a kevésbé feltárt területek kutatása.

Tudatformálás és propaganda
A parlagi sasok által lakott térségben elsősorban a gazdálkodókkal kell megismertetni a természetvédelem céljait. Ennek érdekében szükséges a vadászok, erdészek, vadőrök, polgári természetőrök, mezőgazdasági és erdészeti dolgozók részére ismeretterjesztő anyag összeállítása. A parlagi sas fészkelőterületének körzetében tudatosítani kell, hogy a madár rendkívül érzékeny a fészek körüli zavarásra, ezért azt nem szabad megközelíteni vagy annak közelében tartózkodni. Ki kell képezni és megfelelő felszereléssel kell ellátni a fészkek felügyeletével megbízottakat azért, hogy az ellenőrzéseket nagy távolságból is szakszerűen el tudják végezni. Ismeretterjesztő filmet kell készíteni (készíttetni) a faj jelentőségéről, hazai védelméről.


EGYÜTTMŰKÖDŐ SZERVEK, SZEMÉLYEK
Az MME védelmi programját a természetvédelmi hatóságokkal szoros együttműködésben valósítja meg. Tevékenységünk elsősorban a nem védett területekre koncentrálódik. A védett területeken szükség szerint segítjük az állami természetvédelem munkáját. A védelmi célkitűzések csak úgy valósíthatók meg, ha az adott területen érdekelt gazdálkodókkal, földtulajdonosokkal szoros együttműködést létesítünk. Ennek érdekében az MME keresi az együttműködést a mező- és erdőgazdálkodókkal, vadászokkal, szükség esetén az önkormányzatokkal is. Különösen fontos az Állami Erdészeti Szolgálattal a napi együttműködés kialakítása. Az MME kezdeményezésére megalakított Európai Parlagisas-védelmi Munkacsoport keretében egyesületünk feladata a BirdLife partnerek segítése a faj gyakorlati védelmére irányuló tevékenységükben. A parlagisas-védelem fokozottan igényli a nemzetközi együttműködést, ezért a külföldi kollégákkal rendszeresen munkakapcsolatot tartunk.
 

IRODALOM
Bagyura, J. - Szitta, T.- Haraszthy, L.- Firmánszky, G.-Viszló, L.-Kovács, A. -Demeter, I.-Horváth, M. (�.):
The increase of the Hungarian Imperial Eagle (Aquila heliaca) population between 1980 and 2000. Aquila 107. In Print.

Dankó, S. - Haraszthy, L.(1997):
Imperial Eagle
In: Tbe BBCC Atlas of European Breeding Birds Their Distribution and Abundance
ed. W J M Hagemeijer - M J Blair T & A D Poyer LONDON

Haraszthy, L. (1993): Gyakorlati ragadozómadár védelem.
MME Könyvtára, 5 158. pp.

Haraszthy, L.-Bagyura, J. (1993): Ragadozómadár-védelem az elmúlt 100 évben Magyarországon.
Aquila 100. 105-121 p.

Haraszthy, L.- Bagyura, J.- Szitta, T. - Petrovics, Z. - Viszló, L.(1996) :
Biology, Status and Conservation of the Imperial Eagle Aquila heliaca in Hungary
Meyburg, B.-U. and R. D. Chancellor eds. Eagle Studies 425 -428. p.5

Heredia, B (1996):
International action plan for the Imperial Eagle (Aquila heliaca)
In: Globally threatened birds in Europe. Action plans 159-174 p.

Horváth, M. - Haraszthy, L. - Bagyura, J. - Kovács, A. (�.):
Eastern Imperial Eagle (Aquila heliaca) Population in Europe
Aquila 107. In Print.

További információ: www.parlagisas.hu