PIROSKA NYUGATON, FARKAS ÉSZAKON – kerecsensolymaink útja és sorsa Európában

mainpaycheckfield

Útra keltek az idei fiatal, műholdas jeladóval követett kerecsenek, az állomány fele már elhagyta a Kárpát-medencét! Két különleges esetet hozott a nyár vége: Piros a hagyományos nézeteket felülírva az Ibériai félszigeten tartózkodik immár hosszabb ideje, míg Farkas története ritkaság számba megy az ismert halálesetek között, egy másik ragadozó madár végzett vele.

Érdekes évnek bizonyul 2009 a kerecsensólymok szempontjából! Idén korábban indultak el, mint az előző években, és az útvonalak is eltér az eddig megismertektől.

A legérdekesebb irányt Piros, a Nyugat-Magyarországon jelölt fiatal tojó kerecsensólyom vette. Piros július 26-án indult útnak, majd Horvátország, Szlovénia, Olaszország és Franciaország érintésével, július 31-én már Spanyolországban volt. Egy kis kószálás után Valladolid városától északra állapodott meg, ahol jelenleg is tartózkodik.
Az esemény nem kis izgalmat váltott ki a magyar és spanyol madarászok között, ugyanis a kerecsensólyom, mint keleti elterjedésű, pusztai élőhelyeket kedvelő faj, ritkán fordul elő Csehország délnyugati részétől nyugatabbra. Eddig mindössze egy adat ismert, amikor vad kerecsensólyom Nyugat-Európában került meg: Egy Pozsony mellett gyűrűzött fiatal kerecsensólymot két hónappal később Délnyugat-Franciaországban ütött el egy leszálló sportrepülőgép.
A mostani eset egyértelműen bebizonyította, hogy alkalmanként természetes módon is előfordulhatnak kerecsensólymok az Ibériai-félszigeten, és a megfigyelt egyedek nem feltétlenül szökött solymászmadarak – mint ahogy ezt eddig gondolták.
Pirosnak ugyanakkor nincs könnyű dolga. Amint azt a spanyol madarászok elmondták, a területen a sólyomra a legnagyobb veszélyt a galambászok jelentik, akik saját kedvtelésük védelmében illegálisan pusztítanak minden ragadozó madarat. Gondot okozhat a vadászok egy része is, akik a ragadozó madarakat konkurenciának tekintik, és az általuk vadászott fogolyállományt féltik a ragadozóktól, és tevőlegesen is hozzájárulnak utóbbiak számának csökkentéséhez! Emellett, tavaly a tartományi kormány (Castilla y León) intenzíven mérgezte a mezei pockokat a területen, ami számos ragadozómadár elhullását eredményezte, és a mérgezés hatása a mai napig érezhető!
A spanyol madarászok készségesen segítettek a megtelepedés helyére vonatkozó információk összegyűjtésében, és rajta tartják a szemüket Piroson, ami sok tekintetben védelmet jelent számára!

Farkas nem volt ilyen szerencsés. A Délkelet-Magyarországon jelölt idei madarat a lengyel kollégák elpusztulva találták meg Wroclaw közelében. A helyszínen talált nyomok alapján valószínűsíthető, hogy egy héja végzett vele. Talán valamilyen zsákmányért ment a harc, talán a héja magát a kerecsent nézte zsákmánynak – ezt már nem fogjuk megtudni. Az ilyen jellegű természetes mortalitás valószínűleg nem ritka, de nem túl gyakran sikerül dokumentálni!

A többi magyar kerecsensólyom Magyarországon, illetve Ukrajnában és Oroszországban készül az őszi vonulási időszakra.
Reméljük, az érdekességek tovább folytatódnak, és a jelölt madarak tovább gyarapítják a szakemberek ismereteit, a faj védelme érdekében.

A műholdas jeladóval követett kerecsensólymok útja nyomon követhető a www.kerecsensolyom.mme.hu oldalon.


Háttéranyag

A kerecsensólyom


A kerecsensólyom (Falco cherrug Gray, 1834) nagytestű sólyomfaj, legközelebbi rokona az északi sólyom (Falco rusticolus). Barna színű, ölyvnagyságú, azonban annál karcsúbb, így kisebbnek tűnő ragadozó madár.

A kerecsensólyom a nyílt térségek lakója, a Közép-Európától Mongóliáig húzódó sztyeppzóna jellegzetes ragadozómadár-faja. Tipikus élőhelyei Európában a síkvidéki erdős-sztyeppek, mezőgazdasági területek, hegylábi sík vidékek. Elsősorban a ligetes erdőkkel, fasorokkal, ürgés legelőkkel tarkított élőhelyeket kedveli. A kerecsensólyom, más sólyomfélékhez hasonlóan, nem épít fészket. Elsősorban egerészölyv, holló, varjú, esetenként parlagi sas, rétisas, ritkán fehér gólya, szürkegém és kormorán elhagyott fészkeit foglalja el. A tojó általában március közepén vagy végén rakja le 3-5 tojásból álló fészekalját. A kotlás 32 napig tart. A kis fiókákat a tojó eteti, a hím által hordott táplálékkal. Hat hét után röpképessé válnak a fiatalok és elhagyják a fészket, de további 2-3 hétig az öreg sólymok vadászni tanítják őket. Egy éves korában a tojó már ivarérett, a hímek két éves korukban állnak párba. A párok életük végéig összetartanak.
A kerecsensólyom legkedveltebb táplálékállata az ürge, ha csak teheti, ezt zsákmányolja, de a galambot is fogyaszt.
Európában a fiatal madarak egy része délre vonul ősszel, az ivarérett madarak egész évben a fészkelőterületen maradnak. A közép-európai kerecsenek vonulási útvonalai és a telelőterületei kevéssé ismertek. Eddig mindössze három magyar gyűrűs kerecsensólyom került meg Líbiából, egy Görögországból, illetve egyet Máltán lőttek le.

A kerecsensólyom világállományát 6-8ezer párra teszik, de a Kárpát-medence kivételével mindenhol csökken az állomány. Különösen fontos ezért az európai állomány 40%-át kitevő magyar-szlovák populáció megőrzése. Hazánkban a kerecsensólyom fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 1.000.000 forint. A faj nemzetközi szinten is a legmagasabb védettségi kategóriába tartozik.  

A faj európai állományának hatékonyabb védelme érdekében, az érintett európai országok egy akciótervet állítottak össze, amely az Európai Unió kerecsensólyomra irányuló fajvédelmi tevékenységét is meghatározza.

Bővebb információk a www.kerecsensolyom.mme.hu honlapon találhatók.


 „A kerecsensólyom (Falco cherrug) védelme a Kárpát-medencében” magyar-szlovák LIFE – Nature projekt (LIFE NAT/HU/00096)
    

    A projekt célja a kerecsensólyom magyar és szlovák populációjának megerősítése. A faj teljes európai állományát jelenleg 450 párra becsülik. Fenti két ország a teljes európai állomány mintegy 40%-ának ad otthont, ezért a Kárpát-medencei populáció megőrzése kulcsfontosságú a faj európai jövőjének szempontjából.
    
    A projekt kedvezményezettje a Bükki Nemzeti Park, de még további tizenhat partner – köztük a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület – vesz rész a program végrehajtásában Magyarországon és Szlovákiában.
    
    A populáció csökkenésének jelenleg feltételezett okai: a természetes fészkelőhelyek eltűnése, a táplálkozó területek és a táplálékforrások csökkenése vagy megszűnése, az áramütés és lelövés miatt megnőtt mortalitás, a költési siker csökkenése a természetes fészkek elhasználódása miatt, emberi zavarás és növekvő mortalitás a vonulási útvonalakon és telelőhelyeken.
    
    A projekt célja: a vonulás során az állományt ért hatások felderítése, az állományt veszélyeztető tényezők hatásának értékelése, az állomány stabilizálódásának elősegítése rövidtávon, és a projekt tevékenységeinek eredményeképpen, a kerecsensólyom-állomány növekedésének elősegítése hosszú távon. 

Tevékenységek és módszerek

A kerecsensólyom-védelmi LIFE-Nature program több elemből tevődik össze, amelyek egyenként is jelentősek a faj megőrzését tekintve.
    - Fészkelőhelyek biztosítása - A projekt a fészkelőhelyek védelmén, új fészkelőhelyek megteremtésén, és a potenciális fészkelőhelyeken, a kerecsensólymok számára kihelyezett műfészkekkel segíti elő a faj megerősödését.
    - A mezőgazdasági támogatási rendszer és az ahhoz kapcsolódó élőhely kezelések hatásának vizsgálata  - a potenciális táplálékforrásra azzal a céllal, hogy a mezőgazgasági támogatási rendszerben minél jobban érvényesüljön a faj számára előnyös gazdálkodás támogatása
    -  A legfontosabb táplálék az ürge biztosítása – A projekt során javaslat készül az ürge-barát területkezelésre az SPA területeken, valamint az agrár-környezetvédelmi programok megfelelő irányú módosítására. Emellett az ürge (Spermatophilus citellus), mint a kerecsensólyom egyik fő tápláléka, visszatelepítésre kerül Natura 2000 területeken a potenciális kerecsensólyom-élőhelyekre.
    - Elektromos vezetékek szigetelése – A mortalitást csökkentő tevékenységek közül a legfontosabb a veszélyes távvezeték-oszlopok szigetelése a fészkelőhelyek és a táplálkozóterületek közelében.
    - Fészekőrzés – A zavarás és a fészekkilövések megakadályozása érdekében sor kerül a veszélyeztetett fészkek őrzésére.
    - A vonulás során az állományt ért hatások felderítése– Az állomány változásának és a vonulás közben jelentkező mortalitás jobb megértéséhez a projekt során műholdas jeladók és nemzetközi levelezőlista segítségével térképezzük fel a vonulási utakat és a telelőterületeket.
    - A környezetvédelmi tudatosság növelése – A program során felkeressük a különböző érdekcsoportokat (gazdálkodók, vadgazdák és politikai döntéshozók helyi és országos szinten), információs táblákat állítunk fel annak érdekében, hogy támogatást szerezzünk az érdekcsoportoktól a védelmi programhoz.  
    - Monitoring – Egységes monitoring-rendszer kerül megszervezésre, amely pontos információkat szolgáltat mind a kerecsensólyom, mind az ürge állományának változásairól.
    - Erőforrások, lehetőségek fejlesztése – A védelmi tevékenységek végrehajtásához szükséges emberi és technikai erőforrások értékelése és fejlesztése szintén a projekt részét képezi.
    - Gyűrűzés - A gyűrűzés, mint a populációdinamikai és vonulás-kutatások hagyományos eleme, szintén része a programnak. A projekt során a fiatal madarakra ornitológiai és úgynevezett PIT (Passive Integrated Transponder) gyűrű kerül.
    
Várt eredmények

    A projekt eredményeképpen a kerecsensólyom életfeltételei jelentősen javulnak a Kárpát-medencében. Azt várjuk, hogy a projekt végén, 2010-ben, a kerecsensólymok száma eléri a 180 párt Magyarországon és a 35 párt Szlovákiában és 2020-ra az állomány nagysága eléri Magyarországon a 210, illetve a Szlovákiában a 40 párt.

Ausztria  20  Enyhén növekvő
Bulgária  4-10  -90%
Csehország  15-18  +30%
Grúzia  4-5  Nem ismert
Horvátország  5  Nem ismert, valószínűleg csökkenő
Lengyelország  0-2  -
Macedónia  0-3  Nem ismert
Magyarország  140-145  +75%
Moldávia  4-7  Csökkenő
Németország  0-1  Egyetlen ismert költés 19997-2001 között
Oroszország  10-20 (európai részek)  -90%
Örményország  0  Nem ismert
Románia  8-15  0
Szerbia  55-60  +10%
Szlovákia  23-25  Stabil
Törökország  50-70  Nem ismert
Ukrajna  250-280  Növekvő
     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Adó 1%-ának felajánlásával, egyéni és céges
adományával is hozzájárulhat a madarak
és más állatfajok védelméhez!

     Letölthető 1% rendelkezési nyilatkozat >>

     Egyéni és céges adományozás >>

     Köszönjük!

KERECSENSÓLYOM (Falco cherrug)

mainpaycheckfield

A kerecsensólyom az egyetlen olyan ragadozómadarunk, amely fontos szerepet játszik a magyarság hitvilágában (Emese álma). Az eurázsiai sztyeppzóna karakterfaja, amelynek Kárpát-medencei populációja az elterjedési terület szélén helyezkedik el, ezért fokozottan sérülékeny.

Az állományt ért negatív hatások miatt az 1970-es évek közepére a fészkelő párok száma 30 alá csökkent. Az évtized végén megkezdett fészekőrzéseknek és egyéb védelmi intézkedéseknek köszönhetően jelentősen emelkedett a kirepült fiókák száma. Később a középfeszültségű légvezetékek tartóoszlopainak szigetelése hatására csökkent az áramütéstől elpusztult madarak száma. A védelmi tevékenység fontos része volt legjelentősebb táplálékállatának, az ürgének a védetté nyilvánítása, illetve egyes megszűnt kolóniák újratelepítése. Európában a legnagyobb állomány hazánkban él, ezért elsősorban a mi feladatunk - és egyúttal nemzetközi kötelezettségünk is - e ritka veszélyeztetett madárfajt földrészünkön megőrizni. A védelmi terv meghatározza a legfontosabb jövőbeni feladatokat, melyek a következők: szigetelési program folytatása, műfészkek kihelyezése, a mező- és erdőgazdálkodás okozta veszélyek elhárítása, ürgekolóniák fenntartása és az illegális kereskedelem megakadályozása.

ELTERJEDÉS
A kerecsensólyom keleti elterjedésű faj. Európában hazánkon kívül Csehországban, Szlovákiában, Horvátországban, Ukrajnában, Oroszországban, Moldovában, Romániában, Bulgáriában és Ausztria határainkhoz közeli területein fészkel. Ázsiában fészkelőterülete egészen Mongóliáig terjed. Fészkelőterülete egybeesik legkedveltebb zsákmányállatainak, az ürgefajok elterjedési területével. A századfordulón szórványosan az ország egész területén költött. Napjainkban a hazai állomány a Duna-Tisza-közén, a Tiszántúlon, a középhegységekben és azok peremén fészkel. Középhegységeinkben fán és sziklán egyaránt költ. Sík vidéken kedveli az ártéri, illetve a ritkás, tisztásokkal tagolt erdőket, de fészkel teljesen nyílt, illetve extenzíven művelt területeken is. Utóbbi helyeken a revírek elhelyezkedését a korlátozott fészkelési lehetőségek határozzák meg.

ÁLLOMÁNYNAGYSÁG
Teljes eurázsiai fészkelőterületén az állomány nagysága pontosan nem ismert. Az 1998 augusztusában Dél-Afrikában rendezett Ragadozómadár-védelmi Világkonferencián elhangzott előadások alapján drasztikusan csökkenő ázsiai állománya a következőképpen alakult:
Kazahsztán 500 pár, Mongólia 2000 pár, Oroszország cca 3000 pár.

Európában a 2000-ben publikált adatok alapján állománya a következőképpen alakul: Ausztriában 5-10 pár, Csehországban 8-12 pár, Szlovákiában 30-40 pár, Horvátországban 10-15 pár, Romániában 2-6 pár, Moldovában 5-7 pár, Oroszországban 120 pár, Bulgáriában 30-40 pár, Törökországban 10-100 pár és Ukrajnában 150- 200 költ.

A kíméletlen fészekfosztogatás és más negatív hatások eredményeként a magyarországi állomány az 1970-es évek közepére 25-30 párra csökkent. A védelmi intézkedések hatására növekedett a fészkelőpárok száma, amely 2001-ben már 140 volt.

VÉDELMI HELYZET
Hazánkban a kerecsensólyom fokozottan védett faj, eszmei értéke alapján (1 000 000 Ft) a legmagasabb kategóriába tartozik. A magyar Vörös Könyv szerint a közvetlenül veszélyeztetett fajok közé tartozik. Az MME által 1999-ben összeállított Vörös Lista szerint az ún. védelemtől függő fajok kategóriájába tartozik. Európában Magyarország kivételével mindenütt csökken állománya. Ez különös felelősséget ró ránk.

ÉLETMÓD
Fészkelőterület
Elsősorban a ligetes erdőkkel, fasorokkal, ürgés legelőkkel tarkított élőhelyeket kedveli. Középhegységeinkben előszeretettel fészkel sziklákon, azok üregeiben, vagy füves párkányokon, gyakran holló által épített fészekben. Általában a jó kitekintést és biztonságos beszállást kínáló költőhelyeket részesíti előnyben. Sík területen kedveli az egyedül álló fákon lévő, elhagyott parlagisas- vagy rétisas fészkeket, de rendszeresen költ egerészölyv-, héja- vagy varjúfészekben is. Az 1980-es évek elejétől napjainkig a holló állománya jelentős mértékben növekedett, és megtelepedett a síkvidéken húzódó magasfeszültségű oszlopokon. Ehhez az új fészkelési lehetőséghez a kerecsensólyom is alkalmazkodott, és egyre nagyobb számban telepszik meg az ilyen helyeken lévő elhagyott hollófészkekben is. Így olyan tájegységeken is megtelepedett, ahol egyébként a fészkelési lehetőségek korábban számára korlátozottak voltak.

 

Kerecsensólyom fióka gyűrűzés traverzen, az eseményről beszámoló
írást itt találja >>

 

Költés
A kerecsensólyom nem épít fészket. Elsősorban egerészölyv, holló, varjú, esetenként parlagi sas, rétisas, ritkán fehér gólya, szürke gém és kormorán elhagyott fészkeit foglalja el. Nászrepülésük az időjárás függvényében január végén, február elején kezdődik. A kiválasztott fészek környékén más ragadozómadárral szemben agresszíven viselkednek, esetenként a náluk nagyobb sasokat is elűzik. A tojó általában március közepén vagy végén rakja le 3-5 tojásból álló fészekalját. A második tojás lerakása után megkezdődik a kotlás, amely 32 napig tart. A kis fiókákat a tojó eteti, a hím által hordott táplálékkal. Hat hét után röpképessé válnak a fiatalok és elhagyják a fészket, de további 2-3 hétig az öreg sólymok vadászni tanítják őket. Egy éves korában a tojó már ivarérett, a hímek két éves korukban állnak párba. A párok életük végéig összetartanak.

 

Kerecsensólyom fióka gyűrűzés fán, az eseményről beszámoló
írást itt találja >>

 

Táplálkozás
A kerecsensólyom legkedveltebb táplálékállata az ürge, ha csak teheti, ezt zsákmányolja, de a galambok fogyasztása is jelentős. Az ürge téli álmot alszik, ezért éves szinten legfontosabb zsákmányállatai a galambok. Kora tavasszal hetekig a vonuló madarakból, elsősorban seregélyekből táplálkoznak. Télen az öreg madarak gyakran mezei pocokra vadásznak. Az öreg madarak költési időn kívül is összetartanak, párban is vadásznak, előfordul, hogy más ragadozómadaraktól, pl. héjától, vércsétől elveszik zsákmányukat.

Vonulás
Az öreg madarak egész évben a fészkelőterületen tartózkodnak. Rendkívül hideg időjárás esetén megfelelő táplálkozási lehetőség hiányában nagyobb térségben mozognak. Az elsőéves fiatalok kóborolnak, vonulnak. Egy 1993-ban a Kiskunságban, fészekben gyűrűzött fiókát például még az év októberében Görögországból jeleztek vissza. Egy Heves megyei fészekből kirepült fiatalt Líbiában fogtak be solymászati célra. A kóborlási időszak után a fiatalok a kirepülési helyük közelében telepszenek meg. Így a védelmi intézkedéseknek köszönhetően egy-egy térség állománya növekedhet.

VESZÉLYEZTETŐ TÉNYEZŐK
Áramütés
A kerecsensólyom gyakran ül fel a villanyoszlopokra. A kereszttartóra történő beülés közben, szárnyukkal érintik a vezetéket és ezáltal áramütés következtében elpusztulnak.

Mezőgazdálkodás
A kerecsensólyom gyakran költ mezőgazdasági területen vagy annak közelében. A munkagépek zaját, közelségét a fészken ülő sólyom megszokja, ez a madarakat nem zavarja. Veszélyt jelent számára, ha a gépekkel közvetlenül a fészek közelében megállnak vagy gyalogosan célirányosan a fészek felé haladnak, és tartósan ott maradnak. Minél több alkalommal zavarják meg a kotló madarat, annál érzékenyebbé válik a zavarásra, míg végül a fészkét is elhagyja. Esetenként speciális védelmi intézkedés, fészekőrzés szükséges az ilyen helyen fészkelő párok sikeres költése érdekében. Különösen zavaró a légi úton történő műtrágyázás, permetezés. Az alacsonyan szálló repülőgép súlyos zavarást jelent, amit a madarak csak nehezen tudnak elviselni.

Erdőgazdálkodás
1991-ben egy a fészkén kotló sólyom alatt kivágták a fát. Ez sajnos valószínűleg nem volt egyedi eset. Szakszerű erdőgazdálkodás esetén azonban lehetséges az előzetes egyeztetés. Nagyobb problémát jelent azonban a fasorok gyérítése, száradékfák termelése, mert ezeket eseti engedéllyel végzik, ezért mire azokról tudomást szerzünk, gyakran már a zavarás miatt a madarak elhagyják fészküket. Éppen ezért különösen nagy jelentősége van a folyamatos állományfelmérésnek, amely adatokat szolgáltat a természetvédelmi és erdészeti hatóság számára a szükséges korlátozások elrendelése érdekében.

Illegális kereskedelem
Hazánktól nyugatabbra a kerecsensólyom már csak Ausztriában fészkel néhány párban. Az elmúlt évtizedekben a nyugati állatkereskedők és solymászok elsődleges kerecsensólyom-beszerző területe Magyarország volt. Rengeteg tojást, fiókát és vadon fogott példányt csempésztek Nyugat-Európába. A rendszeres fészekőrzések eredményeként ezek az illegális fészekfosztogatások napjainkra megszűntek vagy mértékük minimálisra csökkent, de ismételt megjelenésük veszélye még ma is fennáll.

Mérgezés
A mezőgazdasági területeken - elsősorban lucernatarlókon - ősszel és télen a kerecsensólymok előszeretettel vadásznak az elszaporodott rágcsálókra. A szakszerűtlenül vagy túlzott mértékben alkalmazott rágcsálóirtószerek potenciális veszélyt jelentenek számukra.
Az 1990 utáni évekből nincs tudomásunk bizonyítottan mérgezéstől elpusztult sólyomról.

Lelövés
1989 és 2001 között öt kerecsensólyom került kézre lövéstől származó sérüléssel. Ezeken kívül négy lakott fészket szétlőttek, azokban a tojások, fiókák elpusztultak. E kilenc általunk felderített eset alapján feltételezzük, hogy az évente kilőtt madarak, illetve fészkek száma ennél magasabb.
A szakszerűtlenül végzett dúvadirtás következtében különösen veszélyeztetettek a varjútelepeken költő párok, mivel a varjúfészkek egy részét rendszeresen illegálisan leverik, szétlövik.

VÉDELMI CÉLKITŰZÉS
Célunk a jelenlegi állomány megőrzése, az élőhelyi és a szaporodási feltételek biztosítása. Bár a 140 pár kerecsensólyom nemzetközi viszonylatban is kiemelkedőnek számít, ez a mennyiség még mindig jóval alatta van a lehetséges országos állománynak, ezért további gyakorlati védelmi intézkedésekkel a párok számának növelésére kell törekedni.

FELADATOK
Jogi szabályozás
A mezőgazdasági területeken egyre gyakrabban megtelepedő párok zavartalan költése érdekében esetenként szükséges a kompenzáció alkalmazása, melyek szabályait ki kell dolgozni. A hazai állomány nemzetközi jelentősége miatt a fokozottan védett státuszt hosszú távon fenn kell tartani.

Gyakorlati védelem
A középfeszültségű szabad légvezetékek által okozott áramütés veszélyét minimálisra kell csökkenteni. Ennek érdekében fel kell deríteni azokat az oszlopokat, amelyekre a madarak előszeretettel rendszeresen felülnek, és ezek szigetelését sürgősen el kell végezni. Különös gondot kell fordítani a fészkelőterület közelében húzódó oszlopok szigetelésére. El kell érni, hogy az újonnan épülő vezetékeknél olyan oszloptípust alkalmazzanak, amely a madarakra nem jelent veszélyt. Ennek érdekében szabványmódosításra van szükség. Addig is, amíg az új szabvány kidolgozásra és bevezetésre kerül, legalább a védett területeken a természetvédelmi hatóságnak elő kell írnia, hogy csak szigetelőpapuccsal ellátott oszlopok telepíthetők. Tovább kell folytatni a veszélyeztetett fészkek őrzését. Ez a gyakorlati védelmi célkitűzéseken kívül lehetőséget kínál a faj jobb megismerésére, illetve arra, hogy az érdeklődők zavarás nélkül szervezetten megtekinthessék a kerecsensólymot. A jövőben is folytatni kell a műfészkek kihelyezését, a már meglévők folyamatos felújítását. Az eddigi vizsgálatok bebizonyították, hogy a sólymok a jó állapotú műfészekben sikeresebben költenek, mint az általuk egyébként előszeretettel választott korhadó - rossz minőségű - gallyfészkekben. Fel kell deríteni azokat a magasfeszültségű oszlopokat, amelyek lehetséges fészkelőhelyként számításba jönnek, és azokra fészkelőládákat kell felhelyezni, ezzel növelve a faj potenciális élőhelyét. Gondoskodni kell a síkvidéki területeken lévő - fészkelésre alkalmas - fasorok pótlásáról, folyamatos fenntartásáról. Számba kell venni az ürgekolóniákat és gondoskodni kell hosszú távú fennmaradásukról. Az alkalmas élőhelyeken szükség szerint folytatni kell az ürgetelepítést. Megfelelő felkészítés után gondoskodni kell a sérülten kézre került madarak természetbe történő visszajuttatásáról.

Kutatás és monitoring
Az MME 1975-ben kezdett védelmi tevékenységével párhuzamosan jelentős mennyiségű adatot sikerült gyűjteni a faj költéséről, táplálkozásáról, viselkedéséről és elterjedéséről. Ezek feldolgozása és publikálása részben megtörtént. A további kutatásoknak elsősorban a veszélyeztető tényezők feltárására és a folyamatos állományfelmérésre kell koncentrálniuk. Nagyon fontos feladat a forgalomban lévő rágcsálók elleni irtószerek mérgező hatásának vizsgálata és a nem kellően szelektívek használatának betiltása. Vizsgálni kell a fiókák pusztulási okait is, melyek kiküszöbölésével esetenként jelentősen csökkenthető lenne azok pusztulása.

Tudatformálás és propaganda
A kerecsensólyom gyakorlati védelme és annak eredményei jó lehetőséget kínálnak a madár- és természetvédelem népszerűsítésére. Minden lehetőséget fel kell használni arra, hogy minél szélesebb körben ismertté váljon az egyesület ezzel kapcsolatos tevékenysége és elért eredményei.
A nagy nyilvánosság előtti népszerűsítésen kívül fontos szempont, hogy a fészekőrzésben résztvevők saját tevékenységi körükben igen jelentős propagandát fejtsenek ki. Ez annál is inkább fontos, mert legtöbbször vadász- és erdésztanulók vesznek részt ebben a munkában, így ők egész életükben hasznosíthatják az itt szerzett tapasztalatokat. Nagy példányszámú ismertető kiadásával kell segíteni a gyakorlati védelmi tevékenységet és megismertetni az eddigi eredményeket.

EGYÜTTMŰKÖDŐ SZERVEK, SZEMÉLYEK
Az MME a kerecsensólyom védelmére kidolgozott programját a természetvédelmi hatóságokkal szoros együttműködésben kívánja megvalósítani.
Tevékenységünk elsősorban a nem védett területekre koncentrálódik. A védett területeken szükség szerint segítjük az állami természetvédelmi munkát. A védelem célkitűzései csak úgy valósíthatók meg, ha az adott területen tevékenykedő gazdálkodókkal, földtulajdonosokkal jó kapcsolat alakul ki. Ennek érdekében a MME keresi az együttműködés lehetőségét a mező- és erdőgazdálkodókkal, vadászokkal, szükség esetén az önkormányzatokkal is. Különösen fontos az áramszolgáltatókkal való napi kapcsolat kiépítése, mert segítségük nélkül az oszlopok szigetelése és a műfészkek kihelyezése megvalósíthatatlan. Az áramszolgáltatásban dolgozó szakembereken túl a tervezőkkel is együtt kell működni az új szabvány kidolgozása érdekében.

IRODALOM
Bagyura, J. - Gróf, S. (1998): Kerecsensólymok (Falco cherrug) szabadonengedése vadröptetéssel egy esettanulmány kapcsán.
Aquila. 103-104. 17-40. p.

Bagyura, J. - Haraszthy, L. - Szitta, T. (1994):
Methods and Results of Saker Falcon Falco cherrug Management and Conservation in Hungary.
Meyburg, B.-U. - R. D. Chancellor eds. Raptors Conservation Today WWGBP/The Pica Press 391.-395 p.

Bagyura, J. - Haraszthy, L. - Szitta, T. (1994):
Feeding Biology of the Saker Falcon Falco cherrug in Hungary. Meyburg, B-U.- R. D. Chancellor eds. Raptors Conservation Today WWGHP/The Pica Press 397-401. p.

Baumgart,W.- Gamauf, A. - Bagyura, J. - Haraszthy, L.- Chavko, J. - Pekló,A. (1992):
Biologie und Status des Sackerfalken im Osteuropa.
Greifvögel und Falknerei, 10-17. p.

Baumgart, W. - Haraszthy, L.(1997) : Saker Falcon
In: The BBCC Atlas of European Breeding Birds Their Distribution and Abundance
ed. W J M Hagemeijer and M J Blair T& A D Poyer LONDON

Haraszthy, L. (1993) Gyakorlati ragadozómadár védelem.
MME Könyvtára, 5 158. pp.

Haraszthy, L.-Bagyura, J. ( 1993) Ragadozómadár-védelem az elmúlt 100 évben Magyarországon.
Aquila 100. 105-121 p.

Sipos, L. - Orbán, Z. (1988) Kerecsenfiókát (Falco cherrug) zsákmányoló héja (Accipiter gentilis).
Mad. Táj., 1988. Jan.-dec. 19. p.

Kapcsolódó honlapok:

A kerecsensólyom-védelmi LIFE projekt honlapja