Madarak

Ezt a színes gyűrűs békászó sast Papp Gábor fényképezte július elején Olaszliszka közelében. A madarat 2015-ban, fiókakorban gyűrűzte Miroslav Dravecky, Szlovákiában.

A madár fiókakori képei a gyűrűzéskor:

Békászó sas fióka (Fotó: Miroslav Dravecky)

Színes lábgyűrű (Fotó: Miroslav Dravecky)

Megfigyelési adat térképe (Tringa)

A színes, nagy méretű kóddal ellátott jelölőgyűrűk alkalmazása elterjedt módszere a madárgyűrűzésnek, elsősorban a negyobb méretű madárfajokon. Ezek a jelölések teleszkóppal, vagy sokszor kézi távcsővel is leolvashatóak.

A békászó sas európai állománya Afrikában telel, a Szaharától délre eső területeken. A Kárpát-medencei madarak szeptemberben, délkeleti irányban hagyják el Európát és márciusban térnek vissza költőhelyeikre.

További információ a békászó sasokról a Tudástár Magyarország madarai oldalon:http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-aqupom

Békászó sas (Fotó: Papp Gábor)

Hiányukban ezek állományapasztását a házi- és társállatok mellet az emberre is veszélyes mérgezett csalik kihelyezésével kell megoldani. Egy erdei fülesbagoly évente ezernél (!) is több rágcsálót fogyaszt el, a kisebb termetű bagolyfajok ezek emellett rengeteg kártevő rovart is, ezért nem mindegy, hogy lakott területeinken mennyi él, él-e egyáltalán ezekből a madarakból. Megtelepedésük egyik legfőbb akadályát gyakran a megfelelő fészkelőhelyek hiánya jelenti. A baglyok ugyanis nem tudnak fészket építeni (!), költésükhöz korhadt üregekkel, vastag törzselágazással rendelkező idős fákra; nagy testű harkályok odúira; varjúfélék, gólya, egerészölyv fészkeire; egyes fajoknak nyitott padlásokra van szüksége.

 

Baglyok vesznek körül minket

A településlakó baglyok idős fák korhadt üregeiben és ágvilláiban, törzs- és ágcsonkokban, fakopáncsok és küllők közepes és nagyméretű odvaiban, épületek padlásterében, falfülkéiben és akár nem használt kéményeiben, az erdei fülesbaglyok pedig akár emeleti ablakok és erkélyek balkonládáiban költhetnek.

Változatos fészekhely-választásuknak köszönhetően a baglyok költése is sokféle helyen és többféle eszközzel segíthető. Eközben azonban jó tisztában lenni azzal, hogy ennek a madárcsoportnak a tagjai rendkívül rámenős és erőteljes ragadozók, melyek rendszeresen zsákmányolhatják a rokonság kisebb fajainak fiókáit és akár felnőtt egyedeit is. Éppen ezért alapelv, hogy a különösen agresszív macskabagoly (és az északi-középhegységi uráli bagoly) közelébe más bagolyfajt nem telepítünk.

 

ERDEI FÜLESBAGOLY

Az erdei fülesbagoly a leggyakoribb magyarországi és egyben települési bagolyfaj napjainkban. Ennek egyik oka rendkívül nyitott fészekhely-választási viselkedése lehet. Települési megélhetését az is segíti, hogy éjszakázó énekesmadarakat is képes zsákmányolni, a lakott területek bőséges táplálék- és búvóhelykínálatát kihasználva pedig az erdei fülesbaglyok telente csapatosan jelennek meg országszerte a belterületeken is (és ezeket a telelőhelyeket is bejelentheti könnyen és gyorsan kitölthető elektronikus űrlapunkon).

 

 

 

 

 

Az erdei fülesbagoly tehát nem túl válogatós fészkelőhely tekintetében, ami jelentősen megkönnyíti a segítésüket, megtelepítésüket. Kérjük, amennyiben tud erdei fülesbagoly költőpárról, jelentse be egyszerűen és gyorsan kitölthető elektronikus űrlapunkon. Köszönjük!

 

Ezekből a kiindulási anyagokból, eszközökből potenciális erdeifülesbagoly-
fészkelőhelyeket kaphatjuk némi barkácsolás segítségével
(Fotó: Orbán Zoltán)

 

 

 

Vesszőkosár

 

A vesszőből font eszközök évezredeken keresztül szolgálták az emberek megélhetését és kényelmét terménytárolóként, halfogó vejszeként és varsaként vagy éppen épületfalak vázaként. A műanyagok elterjedése sajnos háttérbe szorította a változatos méretű és formájú vesszőkosarakat is az elmúlt néhány évtizedben, ennek következtében viszont – az erdei fülesbaglyok nagy előnyére – rengeteg háztartásban kallódnak ezek kihasználatlanul.

 

Az ilyen nagyobb méretű, régi (a képen) vagy új, kerek vagy ovális vesszőkosarak
egyaránt alkalmasak erdei fülesbaglyok fészkelőhelynek, ha fészekalapként
száraz füvet vagy hullott faleveleket (a képen) teszünk beléjük
(Fotó: Orbán Zoltán).

 

 

 

Az erős és tartós vesszőkosárba helyezett fészekanyagba (mivel a baglyok nem építenek fészket) a tojó sekély mélyedést tud kialakítani a tojások számára. A lehulló csapadék a vesszőfonat réseink resztül akadálytalanul távozhat a műfészekből, így a tojásokat és a fiókákat sem fenyegeti a befulladás, a megfázás veszélye.

 

Egy-egy ilyen, a kortól megbarnult vesszőkosár is hosszú évekig szolgálhatja
a baglyok költését (Fotó: Orbán Zoltán).

 

 

 

Mindazonáltal néhány perces munkával ezeknek a vesszőkosár-műfészkeknek az élettartama jelentősen megnövelhető, akár 5-10 évre is kitolható.

 

 Ehhez csak némi csibedrótra van szükség (Fotó: Orbán Zoltán).

 

 

 

A dolog lényege, hogy a vékony, de rendkívül erős és tartós csibedrótból külső burkolatot készítsünk a vesszőkosár számára. Ezzel a megoldással a kosár akkor sem esik szét, akkor is alkalmas fészkelőhely marad, amikor az idő vasfoga hatására a vékony vesszőszárak eltörnek, elkorhadnak.

 

A csibedróttekercsből vágjunk le egy olyan hosszú csíkot, ami néhány centis
átfedéssel kényelmesen körbeéri a kosarat; a drótcsík szélessége pedig
akkora legyen, hogy a kosár felső peremétől, az aljánál behajtva kissé
nyúljon túl a fenéklap felénél – 5 fotó, katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán).

 

 

 

 

 

 

 

Ha minden anyag a rendelkezésünkre áll, akkor a vesszőkosár-műfészek dróthálós megerősítése negyed óra alatt elvégezhető, és máris kereshetjük a megfelelő helyet a kihelyezéshez. Ehhez a 3-6 méter közötti magasság már megfelelő – ez a magasságtartomány a csatornatisztításhoz is használt széthúzható alumíniumlétrákkal elérhető, és az erdei fülesbaglyoknak is megfelelő.

 

A hely kiválasztásánál olyan ágvillát, törzselágazást keressünk, ahol esetleg a környező ujjnyi-kétujjnyi vastag, hajlékony ágak is segíthetik a kosár rögzítését. Az alábbiakban egy ilyen példát mutatunk be.

 

Ezen a hársfán a törzs vastag V alakú elágazása és néhány vékony ág kínált jó
kihelyezési pontot – 12 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán). 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az ágak kilombosodását követően a kosár műfészek alig lesz észrevehető, az
elkövetkező hetekben viszont még könnyen rátalálhatnak a fészkelőhelyet
kereső baglyok – 4 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

 

 

 

 

 

 

Kis (fém)hordó

 

Technikai értelemben az erdei fülesbaglyok fészkelőhellyel kapcsolatos legfontosabb kritériuma az, hogy innen ne guruljanak el a tojások és elbírja a fiókákat. Ebből következően számos használati tárgyunk felhasználható műfészekként. Ezt demonstrálandó, az előbb látott vesszőkosár után most következzen egy szokatlanabb eszköz – egy kis fémhordó példájának bemutatása. [Ez egyébként tavaly már bemutatkozott hasonló szerepben, akkor a 2015 év madara a búbosbanka kampány keretében a közepes termetű odúköltők segítése kapcsán demonstrálta, hogy egy-egy alkalmatos "limlomot" miként tudunk a madarak segítésére felhasználni.]

 

Az alábbiakban lépésről lépésre haladva megnézzük, miként lesz ebből
a látszólag kidobandó kacatból ...

 

... ilyen erdeifülesbagoly-fészekhely (Fotók: Orbán Zoltán).

 

1. fázis: a küszöb elkészítése – 18 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2. fázis: az árnyékoló és álcázó borítás elkészítése – 8 fotó, katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amint láttuk, az erdei fülesbagoly nem túl válogatós, ha fészekhelyválasztásról van szó. Ezt kihasználva a mesterséges költőládák, így a most elkészítet hordó is kihelyezhető fára és épületfalra is.

 

A fémhordó költőláda diófára telepítve (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Fára helyezéshez a legjobb olyan helyet keresni, ahol a hordó két kellően erős ág
közé szorítva rögzíthető – 4 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

 

 

 

 

Ugyan az a műfészek ereszcsatorna hajlatába felszerelve – 4 fotó, katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán).

 

 

 

 

És melléképületen – 3 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

 

 

 

Az MME Kókai Munkacsoportja, ma Tápió-vidéki Helyi Csoportja sikerrel alkalmazott
ilyen kreatív hengerodúkat is erdei fülesbaglyok megtelepítésére – 4 fotó,
katt a képre (Fotók: MME Kókai Munkacsoport).

 

 

 

 

 

 

Egy célzott eszköz - a vércseköltőláda

 

Míg az eddig bemutatott műfészkek inkább kis darabszámú kézműves megoldásoknak tekinthetőek, a mesterséges deszkaodúcsaládba tartozó, az MME web boltjában forgalmazott vércse költőláda gyors és nagy mennyiségű eszköztelepítést tesz lehetővé.

 

Az elmúlt évtizedek tapasztalatai azt mutatják, hogy ezekbe a nagyméretű "C" odúhoz
hasonlító, félig nyitott előlapú költőládákba a kék és vörös vércsék mellett az
erdei fülesbaglyok is előszeretettel beköltöznek (Fotó: Orbán Zoltán).

 

 

 

 

Érdemes tehát települési környezetben is használni, kipróbálni ezeket a költőládákat a faj segítésére. Kis szerencsével az is előfordulhat, hogy nem bagoly, hanem saját fészket szintén nem építő vörös vércse, esetleg kabasólyom, vagy saját fészket építő csóka költözik ebbe vagy a megelőző két műfészektípus valamelyikébe.

 

Ha olyan ládát vásárolunk, vagy mi magunk készítjük el ezt, aminek nincs csapadéktól
védő, az eszköz élettartamát jelentősen meghosszabbító tetőszigetelése, ...

 

... ezt egy-két költőláda esetén könnyen, olcsón és gyorsan elkészíthetjük akár egy
nagyobb nejlonzsákból is – 3 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

 

 

 

A nejlon hátránya, hogy a Nap UV-sugárzásának hatására néhány év alatt törékennyé
válik (a gyári odúkon éppen ezért szoktunk vékony fémlemez- vagy vastagabb
kátránylapos szigetelést használni). Ha van otthon némi nádszövetmaradék,
akkor ebből érdemes egy plusz védőréteget a tetőre, a nejlonra
fektetni – 7 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

 

 

 

 

 

 

 

A félig nyitott bejárati oldalú vércseláda tetejének belső oldalára akár egy tenyérnyi
tükröt is felszerelhetünk (ragasztással vagy oldalsó szorítólécekkel). Ezzel a
megoldással létra nélkül is ellenőrizhetjük, hogy lakott-e láda. A képen a
tükörben erdei fülesbagoly tojásos fészekalja látszik – 2 fotó,
katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

 

 

Kihelyezés előtt a vércseládába is tegyünk fészekalapanyagot – 2 fotó, katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán).

 

 

Az erdei fülesbagolynak szánt vércseláda épületre is kihelyezhető – 4 fotó,
katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

 

 

 

 

 

 

Fára telepítéskor is használhatunk törzset ölelő, erős drót- vagy Hiltiszalag-rögzítést. Ennek hátránya, hogy sokszor nem kellően stabil, ráadásul akadályozza a fa növekedését, pontosabban a vastagodó törzs akár már egy év alatt is annyira megfeszítheti ezt, hogy az a költőláda sérülését, leszakadását eredményezheti (és a fa anyagába is belenőhet). Ezt úgy kerülhetjük el, ha a láda rögzítését évente fellazítjuk és átméretezve újrafeszítjük. Nagy számban, akár százával kihelyezett költőládák, ládatelepek (például a kék vércsék esetében) esetén ezt a munkát képtelenség elvégezni; ilyenkor kénytelenek vagyunk szegeléses rögzítést használni. Azok kedvéért, akik ezt a megoldást szeretnék alkalmazni, bemutatunk két alapvetően fontos fogást.

 

Szegeléskor a tartóléc alsó és felső részébe is fúrjunk elő három-három lyukat a
szegeknek, ezzel a megoldással elkerülhetjük a léc hosszirányú hasadását
(Fotó: Orbán Zoltán).

 

Annak érdekében, hogy a fa szabadon növekedhessen, kihelyezéskor a szegeket
csak félig üssük be. Így akár a láda élettartamára elegendő hossz marad, amit
a törzs vastagodása folyamosan beljebb húzhat a tartóléc megrongálása
nélkül (Fotó: Orbán Zoltán).

 

 

 

Még néhány tanács

 

A mesterséges odúk telepítésekor örömteli lehetőség, hogy különböző odútípusok egymáshoz közel, akár egyetlen fára is kihelyezhetőek, hiszen egy-egy kiszáradó fába a különböző harkályfajok akár tucatnyi odút is készíthetnek. Ezekben azután egymás szomszédságában fészkelhet a mezei veréb, a széncinege, a seregély, a búbosbanka, a nyaktekercs és a szalakóta. Mi tehát ezeket a természetes harkályfákat utánozzuk a mesterséges fészkelőhelyek megfelelő, csoportos kihelyezésével, amibe az erdei fülesbaglyok eddig bemutatott eszközei is bevonhatóak.

 

Vércseláda erdei fülesbagolynak "D" típusú szalakótaodú közelébe kihelyezve a
fővárosban (Fotó: Orbán Zoltán).

 

 

 

A mesterséges odúkhoz hasonlóan az erdei fülesbaglyok fészkelőhelyeinek telepítésekor is érdemes arra törekedni, hogy ezek bejárata lehetőleg a keleti-déli tájolású legyen (legkevésbé északi), illetve a nyitott műfészkek is a fák naposabb oldalára kerüljenek, mert így védettebbek az elsősorban északi-északnyugati irányból érkező esőktől. A mérsékelt övi madárfiókák melegtűrő képessége jóval nagyobb az átázott tollazatú hidegtűrésnél.

 

 Ezért a fészkelést segítő eszközök keleti (az alsó "D"
odúnál) és a déli (a fenti vércseládánál) tájolás a jobb
(Fotó: Orbán Zoltán).

 

 

 

Végül, de nem utolsósorban érdemes megemlíteni, hogy baglyok, így erdei fülesbagoly költését segítő eszközöket különösen érdemes egérvárak közelébe telepíteni, illetve ilyet a fészkelőhelyek környezetében kialakítani.

 

A cikkben bemutatott, demonstrációs céllal egyetlen kertbe kihelyezett
erdeifülesbagoly-fészekhelyeket több egérvártípus is vonzóbbá teszi
a baglyok számára. Ezen a képen a fa alatti, téglából épült, és
a jobb szélen látható kéreg- és rönkrakásból épült, ...

 

... itt pedig a kép bal oldalán, az ablak alatti, természetvédelmi farakás típusú
(Fotók: Orbán Zoltán)

 

 

 

KUVIK

 

A kuvik a második leggyakoribb és legismertebb bagoly hazánkban. Bár az agrártáj odvas fái mellett elsősorban a falvak, tanyák fészkelő madarának számít, Budapest XVII. kerületének városszéli lakóházában is költ. Sajnos a tanyavilág múlt század második felében indult felszámolása, felszámolódása, a magára hagyott vályogépületek összeomlása miatt állománya helyenként alaposan megcsappant.

 

A fészekhelycsökkenés negatív hatásait látva  a madárvédelmi szakemberek ennek a fajnak is kidolgoztak mesterséges költőhelyeket. Fekvő formátumú költőládái vízszintes ágra és épületfalra, eresz alá egyaránt felszerelhetőek.

 

 

Henger alakú kuvik költőláda vízszintes ágra kihelyezve (Fotó: Orbán Zoltán)

 

 

Fektetett hasáb alakú kuvik költőláda épületre kihelyezve – 2 fotó, katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán)

 

 

 

 

 

Bár a tapasztalatok alapján a faj elsősorban ezt a ládatípust kedveli, gyakran beköltözik a nyílt, gyepes térségek fáira kihelyezett, hagyományos D szalakótaodúkba is.

 

 

Kuvikfióka mesterséges szalakótaodúban (Fotó: Orbán Zoltán)

 

 

 

FÜLESKUVIK

 

A seregély termetű, odúköltő füleskuvik előszeretettel költözik be a D-odú-család nagyobb méretű (búbosbanka, füleskuvik, szalakóta típusú) odúiba. Ez a településeken is erőteljesen terjeszkedő kis bagoly ezekkel az odúkkal nemcsak külterületi mezővédő erdősávokban, erdőfoltok szegélyében, tanyák facsoportjaiban, de települések kertvárosi övezeteiben, parkjaiban, utcai fasorokban és a lakótelepek zöldterületein is segíthető.

 

 

 

 

Füleskuvik tojó mesterséges D odúból néz ki (Fotó: Orbán Zoltán)

 

 

Alkalmilag a füleskuvik is beköltözhet a vércseköltőládába - 3 fotó, katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán)

 

 

 

 

 

 

 

 

MACSKABAGOLY

 

Az eredetileg a zárt erdők vastag fáinak korhadásos üregeiben, ágcsonkjaiban költő macskabagoly számára nagy méretű, nagy bejárati nyílású költőládákat lehet kihelyezni.

 

 

Macskabagolyodú (Fotó: Orbán Zoltán)

 

 

 

GYÖNGYBAGOLY

 

A gyöngybagoly a leginkább emberkövető, emberhez kötött életmódot folytató bagoly Magyarországon. A hazai állomány szinte kizárólag épületek, ezen belül is a templomok toronysüvegeiben költ.

 

 

Gyöngybagoly költőláda padlástérbe …

 

 

... és istálló tűzfalára ...

 

 

... kihelyezve (Fotók: Orbán Zoltán)

 

 

Ezeknek a gyöngybagoly költőládának ...

 

 

... a lábazaton álló változatait jó gyepes-szántós élőhelyekre is ki
lehet helyezni, 2020 év elején már legalább 36 ilyen
működött Magyarországon (Fotók: Klein Ákos -
Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány)

 

 

 

A fentiekben említett, a lakosság által is széles körben használható mesterséges odúkról és költőládákról (méretadatok, kihelyezés, takarítás stb.) itt is olvashat >>

 

A következő öt hazai bagolyfaj ez eddigieknél jóval ritkább és költési viselkedés tekintetében nem emberkövető Magyarországon. Ezért költésük segítése alapvetően a szakemberek feladata.
 

 

URÁLI BAGOLY

 

Bár az uráli bagoly állománya erősödik hazánkban, az uhu után második legtermetesebb baglyunk egyelőre középhegységi zárt erdőkben költ. A sok éves tapasztalatok alapján sikerül kidolgozni egy felében-kétharmadában nyitott előoldalú odút, amit szívesen elfoglal a faj.

 

 

 
Urálibagolyodú (Fotó: Orbán Zoltán) 

 

 

 

GATYÁSKUVIK

 

A magashegyi gatyáskuvik Magyarország egyik legritkább fészkelője, évente valószínűleg csak egy-két pár költ az Északi-középhegységben.

 

 

A magashegységekben gyakori gatyáskuvik a külföldi tapasztalatok alapján
elfoglalja a nagy röpnyílással rendelkező, D-odú méretű mesterséges
fészkelőhelyeket (Fotó: Orbán Zoltán)

 

 

 

TÖRPEKUVIK

 

A világ egyik legkisebb, alig széncinegényi baglyocskája, a törpekuvik az északi és a magashegységi elegyes öreg fenyvesek lakója, azért Magyarországon rendkívül ritkán költ, feltételezhetően egy-két pár az Aggteleki-karszt és a Soproni-hegység erdőségeiben.

 

 

Apró termete miatt a 2,5-3 cm-es röpnyílású, B jellegű odú (a felvétel Svájcban készült)
alkalmas fészkelőhelyet jelent számára (Fotó: Orbán Zoltán)

 

 

 

RÉTI FÜLESBAGOLY

 

A réti fülesbagoly a nyílt, gyakran teljesen fátlan pusztai élőhelyek földön fészkelő baglya. Magyarországon szórványosan költ, inváziós években a átlag maximum néhány tíz páros állománynál jelentősen több pár fészkelhet. A gyepeken és szántókon fészkelő párokat, a tojásos és fiókás fészekaljakat a gépi munkák (kaszálás, aratás) veszélyeztetik, ami ideiglenes védőzónák kijelölésével (a fiókák kirepüléséig) előzhető meg.

 

 

 

UHU

 

A világ egyik legnagyobb termetű baglya Magyarországon elsősorban a sziklafalak párkányain, gyakorlatilag a talajon költ. Bár az uhu hivatalosan még nem tekinthető településlakónak, az egyik budai kőbányában a főváros közigazgatási határától alig méterekre költ csak. Erősödő és a sík vidékek felé terjeszkedő hazai állománya előbb-utóbb valószínűleg valamelyik hegyvidéki nagyvárosunkba is beköltözhet.

 

 

 

Lehet-e árnyoldala a baglyok közelségének?

 

Azt sokan tudják, hogy a baglyok röpte – mivel éjjel aktív, ezért rendkívül jól halló zsákmányra vadásznak – teljesen zajtalan. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a baglyok némák. Az erdei fülesbagoly nászidőszakban például röptében tapsol, egyébként néma röptű szárnyait a teste alatt összecsapva kelt hangot. Udvarlási és kotlási időszakban nagyon jellegzetes az éjszakánként akár órákon át hallatott hívóhangja, a fiókák kirepülését követően pedig ez az eleségkérő "nyávogás". Amikor 5-6 fióka hallatja ezt a hangot egy-két héten át, éjszakáról éjszakára, napnyugtától napkeltéig, az bizony zavaró lehet.

 

Mindezt csak azért említjük, mert az MME-hez minden évben érkeznek bejelentések éjszakai nyugalmat megzavaró bagolyzajongásról (azt kérve, hogy vigyük el a madarakat, ami természetesen nem kivitelezhető), ezért fontos, hogy a kérdés minden szóba jöhető vonatkozásáról tájékoztassuk a tisztelt érdeklődőket.

 

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>), ...

 

... illetve a kimondottan az odúlakó madarak védelmével foglakozó
kiadványunkat (bolt >>)

 

 

Ha pedig szeretné jobban megismerni, meg is határozni az eközben látott madarakat,
a Madármegfigyelők kézikönyve (bolt >>) segíthet önnek

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Orbán Zoltán