Korábbi híradásainkból kiderül az is, hogy az idei évben nagy számban találkozhattunk meghiúsult költéssel, és a sikertelen költéseket követő másodszori próbálkozásokkal, pótköltésekkel, mindemellett sok pár döntött úgy, hogy kivár, és amennyire csak lehet, későbbre halasztja a tojásrakást. Akik legkésőbb szánták el magukat, csak június végén kezdték lerakni tojásaikat. A Vásárhelyi-pusztán fészket foglaló párok közül végül 161 kezdett költésbe, melyek közül 69 volt sikertelen, 4 bizonytalan kimenetelű, és csupán 88 költés volt sikeres.

A fészekaljak mérete is nagyon változatosnak bizonyult. Voltak, akik dacolva az időjárási körülményekkel 4 vagy akár 5 tojást is raktak és voltak, akik szerényebben, 1–2 tojásból repítettek utódot. Ezzel együtt 5 tojásos, majd 5 fiókát repítő párt is ismertünk és több esetben tapasztaltuk, hogy az 1 tojásos fészekaljakból is kirepült a fióka. Utóbbi a korábbi években ismeretlen jelenség volt.

Nagy különbségeket figyelhettünk meg a költési siker tekintetében az egyes telepek között is. Míg az egyik műfészek-telepen költő kék vércséink többsége – az időben költésbe kezdő párok közül is – sikeresen repítette ki fiókáit, egy másik telepen a júniusi hidegnek köszönhetően végül mindössze egyetlen pár kék vércse tudta kirepíteni július közepére 4 szép fiókáját. Az utóbb említett műfészek-telep sikerességi mutatóin aztán javítottak azok a párok, amelyek első tönkrement költésük után újabb családalapításra adták fejüket. A varjútelepek egyikén pedig a 9 ott lakó párnak végül egyetlen fiókája sem repült.

Azzal együtt, hogy a száraz, meleg nyár jobb a kék vércséknek, mint a hűvös, borongós idő (mivel a rovarok esős, szeles, hűvös időben nyáron is elbújnak és nehezebb eredményesen vadászni rájuk), a hideg időt hirtelen felváltó, másfél hónapig tartó hőség ugyanúgy megviselte madarainkat. Szinte minden, a második költési hullámban fiókát nevelő pár esetében tapasztalhattuk, hogy a 24–25 napos, kirepülős korban lévő fiókák a fejlődésben visszamaradva, 18–19 napos kornak megfelelő tollazattal még akár egy héttel tovább is a ládában csücsülnek, mint egyébként.

Tavalyi 25 napos fiatal, kontra idei „lemaradt” fióka.

A késői költéseket gondozó párokat csak az stimulálta igazán, amikor július elejétől folyamatosan emelkedni kezdett a kisemlősök állománya, így őszig gazdag terített asztal várta őket a régióban.

A szeptemberi csapdázáskor szép számban fogtunk mezei pockokat (balra) és güzüegeret is.

Köszönhetően a később megkezdett tojásrakásnak és a fiókák fejlődésében tapasztalt lemaradásnak, a kirepülés, és ezzel együtt a gyűrűzés is alaposan elhúzódott. Az utolsó fiókákat augusztus közepén gyűrűzték a REDFOOT LIFE+ program munkatársai. A Vásárhelyi-pusztákon 201, a Csanádi-pusztákon pedig 87 fiatal kék vércse kapott egyedi színes gyűrűt.

Az idén 10 új kifejlett, költésben lévő szülőmadarat sikerült gyűrűvel megjelölni, és akadt olyan fészek is, ahol mindkét szülő megkapta azonosításra szolgáló csecse-becséjét.

Befogott szülőpár: „Axel” és „Hurka”.

A kékvércse-védelem történetében először kapott gyűrűt Dél-alföldi vetésivarjú-telepen nevelkedett fióka. Mivel a varjak fészkeiket többnyire teljesen a fák csúcsába építik, így megközelítésük sem éppen egyszerű, úgy, hogy az ember magát a fészket ne veszélyeztesse. Mindemellett a közelmúltban létesült varjútelepeken a varjak zaklatása sem volt célunk, hiszen kirepült fiataljaikkal még ők is hosszú ideig visszajárnak a fészkekhez.

Lelkes önkéntesünk segítségével némi ügyeskedés után egy 3 fiókás és egy 1 fiókás fészekaljat gyűrűztünk meg.

Sajnos az idén ismét találkozhattunk a nyestek kártételének következményeivel. A Vásárhelyi-pusztán otthonra talált egyik szoliter (különálló) pár fiókáit nem sokkal kirepülés előtt érte a támadás.

A fészek közelében kiterített, nyest által zsákmányolt fiókák (fotók: Horváth Éva és Solt Szabolcs).

A REDFOOT LIFE+ program keretében az MME a Szegedi Vadasparkkal együtt működve vizsgálja a nyestek okozta károk megelőzésének lehetőségeit. A vizsgálatok során a nyest általános elterjedtsége, és amiatt, hogy az ember közelségétől sem tart, a leghatékonyabb, terepi körülmények között is alkalmazható riasztási módszerek kikísérletezésére, kiválasztására törekszünk. A legfőbb szándékunk nem a nyestfélék teljes eltüntetése a területről, hanem a leghatékonyabb kármegelőzési módszer kifejlesztése közvetlenül a vércsetelepeken. Nem elsősorban befogni és fizikailag eltávolítani (elszállítani) akarjuk tehát a nyestet, hanem hatékonyan távol tartani/elriasztani a fészkelőhelyek közvetlen közeléből.  

Solt Szabolcs, Balogh Gábor, Engi László, Fehérvári Péter, Horváth Éva,
Kotymán László, Mészáros Csaba, Palatitz Péter

A fenti kis képen kék vércsék láthatók
(fotó: Máté Bence)