Mindenekelőtt kezeljük helyén a dolgot!

Ne felejtsük el, hogy nem akkor vagyunk felelős madárvédők, ha a természeti törvények ellen dolgozva bármi áron meg akarunk menteni minden egyes madarat, fészekaljat és fiókát! Erre csak a veszélyeztetett fajok esetében van szükség, de a legfőbb cél ott is a megfelelő élőhelyi viszonyok helyreállítása, mert enélkül az ilyen állatok végül csak állatkertekben maradhatnak fenn.

Meg kell értenünk, hogy a  ragadozók, a betegségek és balesetek okozta elhullás a természeti folyamatok szerves része. Éppen ezen hatások ellensúlyozása érdekében költ a legtöbb kis- és közepes testméretű énekesmadár évente kétszer (esetleg háromszor), évi akár  harmincnál is több fiókát felnevelve. Mivel ezek a fajok több évig, akár egy évtizedig is élhetnek, stabil állomány fennmaradásához nincs szükség minden fióka túlélésére. Sőt, ez kimondottan kedvezőtlen lenne, mivel olyan állományrobbanást eredményezne, melynek következtében rövid időn belül elfogyna a táplálék, betegségek terjednének el, és az állomány magától összeomlana.

A gyakori énekesmadarak fiókáinak mentése nem természetvédelmi, hanem természetvédelmi szemléletformáló tevékenység. A fiókamentés a nem veszélyeztetett madaraknál elsősorban az emberek lelkiismeretének megnyugtatásáról, tenni akarásának kielégítéséről szól. Legyünk tisztában azzal, hogy ha egyetlen ilyen faj fiókáját sem mentenénk meg, az állományok azt sem éreznék meg, még a városokban sem. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne segítsünk a madarakon, ebben segít ez az oldal is, de ezt csak ott, akkor és úgy tegyük, hogy a jó szándék ne okozzon nagyobb kárt a madaraknak!

A madarakra számos veszély leselkedik

Az emberiség jelentős részét hosszú-hosszú évszázadok óta nem fenyegetik ragadozók, mert ezeket eleink elsőként önvédelmi okokból, aztán a háziállatok védelme érdekében megritkították, kiirtották. Az énekesmadarak életéből azonban még a településeken sem tűntek el a ragadozók, sőt, egyes rájuk vadászó fajok állománysűrűsége itt a természetesnek sokszorosa. Míg a tápláléklánc nélkülözhetetlen részét képező fészekragadozók a tojásokra és fiókákra jelentenek csak természetes kockázatot, a túlszaporodott házi macskák a felnőtt egyedeket is képesek zsákmányul ejteni. Települési környezetben a pár egyik tagja eltűnésének hátterében legnagyobb valószínűséggel házi macskák állnak, mivel az eleségkeresgélő madarak többet tartózkodnak a talajon, ami nagyban megkönnyíti ezeknek az ügyes, szőrmés vadászoknak a dolgát.

A civilizációs környezet számos olyan nem biológiai jellegű veszéllyel is fenyeget, melynek elkerülésére az állatok nincsenek, nem lehetnek felkészülve. A kistestű madárfajok települési állományai esetében ezek közül az ablaknak ütközés és az autók általi elütés okozza a legnagyobb veszteséget.

Ablaknak ütközés következtében elhullott házi rozsdafarkú.

Honnan tudjuk, hogy baj van?

Az esetek többségében nem azzal töltjük az időnket, hogy heteken keresztül naponta órákon át figyeljük az etető madárpár munkáját, ezért eleinte nem is tűnik fel, hogy egyikük eltűnt. Leggyakrabban onnan tudjuk, hogy valami nincs rendben, hogy a fészekben vagy alatta naponta találunk egy-egy elpusztult fiókát.

Mit tehetünk?

A nagyobb testű, különösen a fokozottan védett ragadozómadárfajok és gólyák esetében az egyik szülő elhullása esetén a fiókákat az MME és a nemzeti parki őrszolgálat szakemberei általában kiszedik a fészekből, és lehetőség szerint hasonló korosztályú fészkekbe adják egyesével örökbe. Ez a módszer az elárvult énekesmadár fiókák esetében is működik, legkönnyebben azoknál a fajoknál alkalmazható, melyek kolóniában (pl. fecskék) vagy mesterségesodú–telepeken (cinegék, verebek) költenek.

Tojásos énekesmadár-fészkek esetén

A nem fokozottan veszélyeztetett, gyakori madárfajok elárvult tojásos fészkei esetében nem érdemes mentési akcióba kezdeni. A mesterséges keltetés drága és speciális berendezést igényel, nem is beszélve fajspecifikus inkubációs körülmények (hőmérséklet, páratartalom) ismeretéről. A tojásokkal magára maradó szülő többnyire napokon belül otthagyja a fészket, új párt keres magának, és ha teheti, pótköltésbe kezd.  A tojásos fészek akkor tekinthető elhagyottnak, ha a madár a megkezdett folyamatos kotlás időszakában (ez az utolsó tojás lerakása után kezdődik) órákra, fél vagy egy napra magára hagyja a fészket. Aktív tojáskeltetéskor ezek a madár nélküli "ablakok" néhány percesek, maximum fél-egy órásak lehetnek. Amint bizonyosak vagyunk abban, hogy a költés meghiúsult, távolítsuk el a fészket, hogy a potenciális fészkelőhely ismét a madarak rendelkezésére álljon.

Fiókás énekesmadár–fészkek esetén

Annak köszönhetően, hogy a magevő énekesmadarak többsége is rovarokkal eteti a fiókáit, ha van a közelünkben olyan állatkereskedés, ahol be tudunk szerezni lisztkukacot, apró tücsköt, viaszmolylárvát, akkor ezeket kis tálkában tegyük ki a magára maradt szülő szokásos vadászterületére. A madár nagyon gyorsan felfedezi ezt, és rendszeresen hord innen is táplálékot a fiókáknak.

Orbán Zoltán