2022-ben első alkalommal hirdette meg a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Vízimadár-védelmi Szakosztálya a nagy goda országos felmérését, amelyre április 8-15. között került sor. Ezen időszak alatt összesen 13.583 példányt sikerült megfigyelni hazánk több mint 50 vizes élőhelyén.

A nagy goda (Limosa limosa) Eurázsia nagy területén előfordul, 3 alfaja közül a törzsalak található meg vonulás során és fészkelőként egyaránt hazánkban. A L. l. islandica alfaj legnagyobb állománya Izlandon található, míg a L. l. melanoruides alfaj a Jenyiszejtől keletre fordul elő. Az izlandi alfaj állománya az utóbbi években jelentősen megnőtt, míg a törzsalak fészkelő területe, főleg az elterjedési terület déli részén, jelentősen zsugorodott, állománya is drasztikusan, 30-49%-al csökkent az utóbbi három évtized alatt Európában.

Hazánk vizes élőhelyei jelentős szerepet játszanak a nagy goda vonulása során. A faj telelőterületei Afrikában, a Szaharától délre, és a Mediterráneum egyes részein találhatók.  A Kárpát-medencében a vonulás során fontos pihenő és táplálkozó területek találhatóak, ahol akár többezres csapatokkal is lehet találkozni a tavaszi és őszi időszakban.

A nagy goda fészkelőként is megtalálható Magyarországon, főként az alföldi mocsárréteken, lápréteken, szikes gyepeken és rizsföldeken, az állomány nagysága erősen függ az adott év csapadékviszonyaitól. Legutóbbi felmérés alapján 20-70 párra becsülhető a hazai állomány.

Mérsékelten fenyegetett fajként szerepel a Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján, hazánkban fokozottan védett. Természetvédelmi értéke 500.000 Ft.

A nagy goda európai állományának drasztikus csökkenése miatt (jelenleg 102 500-149 000 pár) az MME Vízimadár-védelmi Szakosztálya a jövőben szeretne nagyobb hangsúlyt fektetni a faj vonuló és fészkelő állományának monitorozására, ezért szervezte meg az áprilisi országos szinkront, amelynek segítségével egy pontosabb képet kaphatunk hazánk vizes élőhelyeinek szerepéről a faj vonulásával kapcsolatban. A számlálás időpontját a nagy goda tavaszi vonulási csúcsához próbáltuk igazítani.

A nyolc nap során mintegy 120 vizes élőhelyet mértek fel megfigyelőink, melynek során 13.583 nagy goda került szem elé, néhány példánytól eltekintve szinte mind a Dunától keletre. Az idei rendkívül aszályos tavaszon a faj vonulása szempontjából fontos szikes tavak legnagyobb része kiszáradt, illetve a pusztai vízállások és szántóföldi belvizek is hiányoztak. Ennek ellenére a halastavak lecsapolt tóegységeiről is látványosan hiányoznak azok a többezres godacsapatok, melyek két-három évtizede még mindennaposnak számítottak a tavaszi madárvonulás során. Ezer feletti tömeget csupán három helyszínen figyeltek meg: Hortobágyi-halastó (1980), Nagyhegyes: Elepi-halastó (VI.) (2850), Berettyóújfalu: Andaháza (1190).

A felmérés során megfigyelt nagy godák területi eloszlását az alábbi térképen jelenítettük meg:

Köszönjük a megfigyelők kitartó munkáját és reméljük sikerül hagyományt teremtenünk az országos nagy goda szinkronszámlálással. A godák nyári gyülekezése során következő második felmérésen is számítunk mindenkire!

Résztvevők:

Balázsi Péter, Balla Dániel, Barna Péter, Bárdos Tibor, Bessenyei László, Bodor Ádám, Borza Sándor, Csesznik Bence, Csibrány Balázs, Csillag Emese, Danku János, Ecsedi Zoltán, Forintos Viktor, Gál Szabolcs, Gilányi Gábor, Győrig Előd, Hajdú Tamás, Hanyicska Zsolt, Hegedűs Sándor, Horváth Tibor, Katona József, Kazi Róbert, Kiss Ádám, Kiss János, Dr. Kókai Károly, Dr. Kóta András, Márton Marcell, Menyhárt Gellért, Dr. Mester Béla, Mészáros Csaba, Molnár Ádám, Molnár Márton, Monoki Ákos, Nagy Tamás, Nagy Tibor, Papp Zoltán, Dr. Pigniczki Csaba, Pitó Andor, Polyák Ferenc, Prommer Mátyás, Schmidt András, Seres Nándor, Simay Gábor, Dr. Sós Endre, Szabó Máté, Szász Előd, Dr. Szép Tibor, Szilágyi Attila, Szunyogh Balázs, Takács Ádám, Takó Miléna, Tamás Ádám, Tar István, Tar János, Dr. Tokody Béla, Tőgye János, ifj. Varga Péter, Vigné Priznicz Tünde, Zalai Tamás

Szász Előd