Ennek a madárfajnak ráadásul különleges, bár szomorú hazai előtörténete van, úgy is mondhatnánk, hogy másodszor került fel a Magyarországon megfigyelt, megkerült madárfajok közé. 1820-ban, feltételezhetően valahol az Északi-Kárpátokban került kézre egy példány. A Magyar Természettudományi Múzeum Állattárában őrzött preparátum azonban az 1956-os harcok, egy gyújtóbomba-találat következtében megsemmisült. Ekkor pusztult el a teljes Madárgyűjtemény, mintegy 36 ezer preparátum (ennek több mint 50%-át a Kárpát-medencén kívül gyűjtötték) és 22 ezer tojás. Bizonyító példány és megkerülési adatok hiányában a Naumann-rigót a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Nomenclator Bizottsága (MME NB) kénytelen volt törölni a hazai fajlistából.

A madarászok nem véletlenül látogatnak el rendszeresen a Népligetbe. Ez a nagy kiterjedésű park a fagyönggyel fertőzött, borostyánnal befutott és bogyós termésű fáival és itatóhelyeivel gazdag téli táplálkozóterületet és ivóhelyet jelent a fekete rigóknak, a fenyőrigóknak, a szőlőrigóknak, a léprigóknak, és az alkalmi áttelelő énekes rigóknak, valamint számos más madárfaj számára. Az ilyen nagy madárkavalkádban pedig alkalmilag ritkaságok is feltűnnek – mint most is. December 31-e délutánján rövid idő alatt háromszor is szem elé került a Naumann-rigó, és még bizonyító fotókat is sikerült róla készíteni. A biztos azonosítás az is segítette, hogy a madár hallatta jellegzetes, nem rigó-, hanem vércseszerű jelzőhangját is.  

Az avatatlan szem számára ez a madár nemigen különbözik a park rigófajainak többségétől. A megfigyelő azonban egyike Magyarország  legfelkészültebb „fajvadászainak”. Ezek a professzionális fajismerettel rendelkező madármegfigyelők itthon és szerte a világban többféle listát is vezetnek a megfigyeléseikről (világ, éves, települési [pl. Budapest] és területi [pl. Merzse] lista), így az év minden napján van indok egy kis madarászásra. A legelhivatottabb hazai madármegfigyelők ráadásul nem csak külön honlapot működtetnek, ahova az év 365 napján töltik fel a megkerülési adatokat, de olyan sms alapú riadóláncuk is van, melyen keresztül perceken belül értesülhetnek a különlegességekről.
Ilyenkor azután „elszabadul a pokol”, kapát-kaszát elhányva autóba vágják magukat, és órákon (Európában napokon) belül megjelennek a helyszínen. Idő, időjárás, családi esemény, nehéz megközelíthetőség nem lehet és nem is akadály.

Így volt ez most is. December 31-én, a madár megtalálását követően egy órán belül már többen figyelték a rigót. Másnap, az év első napjának hajnalán pedig már húsz, majd közel ötven, az ország távoli sarkaiból ide sereglett madarász távcsövezte a fák csúcsát a kemény mínuszokban. Sajnos azonban az esti szürkületig tartó keresgélés nem hozott eredményt, a Naumann-rigó nem került újra szem elé. Lehet, hogy az éjszakai petárdázás zavarta el, de az sem kizárt, hogy továbbra is a területen tartózkodott, csak nem sikerült meglátni. A résztvevők azonban nem távoztak üres kézzel. Január 1-jével ugyanis nem csak új év, de új éves lista is kezdődött, és akik ott voltak a parkban, a napot több tucat fajjal zárták.

Az év első napján összegyűlt csapatban voltak olyan fővárosiak, akik évbúcsúztató
Aggteleki madarászából siettek vissza Budapestre, hogy este ismét megtegyék
a hosszú utat a napokra lefoglalt hegyi szálláshoz. Mindent összevetve
emlékezetesre sikeredett az évkezdet (Videó: Orbán Zoltán)

Gratulálunk Laposa Dávidnak a Naumann-rigó megtalálásához, köszönjük az információt és a felvételeken látható madarászok közreműködését!

Egy reznek túzok is ...

2015 utolsó hónapja több ritka madármegfigyelést is hozott – ezek közül az egyik legizgalmasabb egy reznek megtalálása volt Csongrád megyében, Pusztaszer határában a Büdös-széken 2015. december 23-án. A reznek, ez a kis termetű, körülbelül fácánnyi túzok a múlt században még ritka költőfaja volt hazánknak, utolsó ismert fészkelése, 1973 óta (Kardoskút) rendkívül ritka kóborlóként ötnél kevesebbszer került csak szem elé.

A madár megtalálása nem csak elképesztő ritkasága, de az időjárási körülmények miatt is rendkívüli volt. Egy hónapnyi ködös, madármegfigyelésre nemigen alkalmas időjárást követően ugyanis kisütött a nap Pusztaszer térségében december 23-án. Ennek köszönhetően sikerült meglátni a madarat, amint vadlibák között csipegetett a gyepen. Külföldi megfigyelések alapján feltételezhető, hogy a kóborló reznekek gyakran csatlakoznak vonuló vadlibacsapatokhoz. A mostani megfigyelés körülményei, a Magyarországra érkező lúdfajok útvonala és reznek fészkelőállományok átfedése alapján feltételezhető, hogy ez a madár nem délnyugat-európai, hanem a tőlünk északkeletre lévő fészkelőállományokból, például a Krím-félszigetről látogatott el hozzánk.

A Naumann-rigó kapcsán említett madarász riadólánc természetesen a reznek esetében is működött. A másnap és a következő napokban a területre érkezőket azonban a visszatérő ködös idő fogadta, amikor a látótávolság alig néhány tíz méterre csökkent, így többször nem is került szem elé a madár.

Gratulálunk a megfigyeléshez és köszönjük az információkat Ampovics Zsoltnak, Tokody Bélának, Fodor Andrásnak és Várkonyi Zsófiának!

Amennyiben a kedves olvasó kíváncsi arra, hogy milyen ritkaságok kerültek még szem elé 2015 decemberében, illetve idén januárban, javasoljuk, hogy látogasson el a birding.hu honlapra.

Orbán Zoltán