Szezonzáró "herp-túra" a Bükkben
Október legvégén háromnapos túrát szerveztünk, hogy megfigyelhessük az év kétéltűjét a Bükk hegységben.
A Samassa kulcsosházban szálltunk meg, ahonnan első túránk indult október 30-án. A kulcsosház melletti Samassa-forrásban egyből előkerült a foltos szalamandra több lárvája, ezután az innen észak felé haladó erdészeti úton és a mellette futó patakmederben túráztunk felfelé, ahol kétéltűekkel nem találkoztunk. Az útról letérve egy üdébb völgyeleten felfelé megkerestük a Toldi-kunyhót, amely a környéken túrázók kedvelt szálláshelye. A “gunyhót” feltételélezések szerint még az első világháború előtt építhették favágók, manapság a helyet ismerők éjszakai menedéke, amelyet idén újítottak fel.
A szalamandra lárvák még nem alakultak át a Samassa-forrásban (fotó: Mizsei Edvárd)
A Toldi-kunyhót elhagyva a Vöröskő-patak forrását kerestük egy gyönyörű vadregényes szurdokvölgyben. A Vörös-kői barlangforrás a kétéltűekhez hasonlóan nem mutatott aktivitást, emiatt nem is találtuk meg, hogy hol törhet a felszínre a víz a hóolvadást követően, de a keresgélés közben alkalmunk nyílt megfigyelni és fotózni egy fehérhátú fakopáncsot. A kidőlt fákkal telített szurdokvölgyben továbbhaladva elértük a Vörös-kői forrásbarlangot is, amelybe csak néhány métert merészkedtünk be, mivel járata egyre szűkült és hamar meredekké vált.
Kis patkósdenevér a Vörös-kői forrásbarlangban. (fotó: Mizsei Edvárd)
A szurdokvölgy alján egyre inkább megjelent a víz, de kétéltűekkel továbbra sem találkoztunk. Miután kiértünk a szurdokvölgyből, a Vörös-kő-patak mentén keresgéltünk tovább, majd a patakvölgyet és az utat elhagyva átvágtunk az erdőn, megfigyelve a különböző termőhelyek erdőtársulásait is, majd az erdőből leereszkedve egy másik patak mentén visszatértünk a szállásunkra. A több mint 6 kilométeres túra után közösen főztünk vacsorát szabadtűzön bográcsban. A vacsorát követően a túra első szakaszát éjszaka is lejártuk, de foltos szalamandrákat ekkor se találtunk.
Második nap átutaztunk a Garadna-völgy környékére, ahol a túraútvonalak előzetes bejárása és kijelölése során több szalamandrát is megfigyeltünk. A túránkat a Sebes-víz meredek völgyében kezdtük, ahol intenzív keresés ellenére sem sikerült megfigyelnünk szalamandrákat, pedig 4 nappal korábban még itt mozgolódtak.
Ez a túra előtti napokban megfigyelt foltos szalamandra is elbújt telelni, mire odaértek a herptúrázók. (fotó: Mizsei Edvárd)
A völgyben megnéztük az érdekes mészkiválásokat mutató Mésztufavízesést és a Sebes-víz forrásbarlangjait. A völgyből kiemelkedve elhaladtunk a Szivárvány-barlang mellett, amelyet a térképeink téves jelölése miatt nem láttunk, majd a Bolha-réten több víznyelő és zsombolyt útba ejtve elértük a Szirén-barlangot. A Szirén-balrangba nem merészkedtünk le, mert tilos, és egyébként is egy mély töbörben indul a bejárata. Jávorkút felé lucfenyvesekben haladva találtunk kapcsos korpafüvet, amely egy védett, ritka haraszt.
Kapcsos korpafű. (fotó: Bancsik Barnabás)
Mialatt Jávorkútról leereszkedtünk Ómassa felé, elgázolt vízisikló és gyepi béka maradványait találtuk meg, majd a Garadna-patak mentén gímpáfrányokkal borított sziklák mellett haladtunk, ahol egy eltaposott szalamandra tetemet találtunk mindössze. A tíz kilométeres túra végén a Sebes-vízhez visszaérve még egyszer megpróbáltunk szalamandrát találni, de nem jártunk sikerrel.
Eltaposott szalamandra maradványai (fotó: Bancsik Barnabás)
Harmadnap délelőtt Felsőtárkány közelében túráztunk levezetésképpen, ahol a Felsőtárkányi-tó mellett egy aknából előkerült egy fiatal vízisikló, a tóból pedig egy nyúldomolykó. A településről kiérve a Tárkányi-patak mentén elsétáltunk az Oldal-völgybe, ahol a bekerített halastavak melletti úton elgázolt barna varangy, pettyes gőte és foltos szalamandra maradványokat találtunk. Annak ellenére, hogy a három nap alatt összesen kb. 25 kilométert tettünk meg 6-11 fős csapatunkkal, sajnos ezen a "herp-túrán" csak foltos szalamandra lárvákat, illetve elütött példányokat észleltünk. Úgy tűnik a szinte csapadékmentes ősz nem kedvezett a szalamandrák aktivitásának. A klímaváltozás során egyre szélsőségesebbé válik az időjárás, a hőmérséklet emelkedése mellett növekszik a csapadékmentes napok száma, amely csökkentheti a kétéltűek szaporodóhelyeinek számát és minőségét, a táplálékkínálatot és az aktivitásukhoz szükséges nedvességet, páratartalmat. A foltos szalamandra fenmaradásához a klímaváltozás hatásának mérséklése ugyanolyan fontos feladat és kihívás, mint a kórokozók fékentartása, vagy az erdők és vízfolyások védelme.
Írta: Mizsei Edvárd
