Madarak

Fajtársaihoz hasonlóan ezt a példányt is zöld színű zászlós jelölőgyűrűvel látták el, aminek mindkét oldalán egy három karakteres kód van, amit távcsővel, teleszkóppal lehet leolvasni. A madarat szeptember 18-án gyűrűzték a Fertő-tó melletti Mekszikópusztai Madárgyűrűző Állomáson (gyűrűző: Koleszár Balázs) és néhány nappal később, szeptember 23-án fényképezték le Ciprus keleti partvidékén (megfigyelő: Huseyin Yorganci). Ez az első, Magyarországon jelölt és a szigetországban megkerült havasi partfutó.

Magyarországon eddig közel 3500 havasi partfutót gyűrűztek meg, elsősorban az őszi vonulási időszakban. 2017-től erre a madárfajra is tesznek színes jelölést a hazai madárgyűrűzők, aminek köszönhetően megnövekedett a távolsági megfigyelések száma. Itthon jelölt színes gyűrűs példányokat figyeltek meg Ausztriában, Franciaországban, Lengyelországban, Olaszországban és most először a Földközi-tenger keleti részén, Cipruson.

A havasi partfutó Eurázsia és Amerika északi partvidékein, tundráin fészkel (holarktikus, cirkumpoláris elterjedésű madárfaj). A Kárpát-medencében a tavaszi és őszi vonulási időszakban fordul elő. A Magyarországon megpihenő, átvonuló állományok elsősorban délnyugati irányba mozognak, a telet Délnyugat-Európa és Nyugat Afrika partvidékein töltik. Ez a megfigyelt példány ettől a vonulási iránytól eltérően, délkeletre mozgott.

További információ a havasi partfutóról a Tudástár Magyarország madarai oldalon:
http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-calalp

A madarat a sárga, távcsővel is leolvasható, egyedi kódos gyűrűje alapján azonosították, az Ems folyó torkolatánál (megfigyelő: Caroline Walta). Ez az első hazai gyűrűzésű gulipán megkerülés Hollandiában, egyben a legészakibb adata a fajnak a hazai madárgyűrűzési adatbankban.

Ezt a tojó példányt 45 nappal korábban, június elején jelölték a Fertő-tó melletti Mekszikópusztai Madárgyűrűző Állomáson (gyűrűző: Pellinger Attila, Fertő-Hanság Nemzeti Park). A madár a Borsodi-dűlőben fészkelt, ahol később a kedvezőtlen időjárási körülmények miatt - számos más talajon fészkelő társához hasonlóan - meghiúsult a költése. 

A gulipán Eurázsiában és Észak-Afrikában a tengerpartok és a kontinentális szikes, sós tavak mentén költ. Az atlanti, balti állomány Európa és Nyugat-Afrika Atlanti partvidékeire vonul. A Kelet-Európában költő madarak a fészkelést követően nagy területeken oszlanak szét, elsősorban a Mediterráneum irányába. Az igen változatos, széles földrajzi eloszlást mutatja ez a megkerülési adat is. 

További információ a gulipánról a Tudástár Magyarország madarai oldalon:
http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-recavo

Egy magyar gyűrűs – teleszkóppal is könnyen leolvasható – piros színű jelöléssel ellátott szerecsensirályt figyeltek meg Le Rochelle közelében. Ez az első idei kelésű, hazai gyűrűs példány megkerülése külföldön (1528 km). A madarat a Rétszilasi halastavak egyik sirályszigetén gyűrűzték fiókaként, június elején (gyűrűző: Szinai Péter) és július 15-én figyelték meg az Atlanti-óceán partján (Emmanuel Martin).

Az évente Magyarországon, színes gyűrűvel megjelölt egy-két száz szerecsensirály jelentős hányadát figyelik meg Európa számtalan tengerpartján, elsősorban az Atlanti partvidéken. Néhány, több éves példányról már több száz megfigyelési adatot őrzünk a hazai madárgyűrűzési adatbankban.

A hazai fészkelő szerecsensirályok a fiatal madarak kirepülését követően nagyon gyorsan elhagyják a Kárpát-medencét, és Európa tengerpartjain tartózkodnak a következő költési szezonig. 

További információ a szerecsensirályról a Tudástár Magyarország madarai oldalon:
http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-larmel