Speciális kutatási projektek

CES (Constant Effort Sites)

Magyarra fordítva ez az Állandó Ráfordítású Gyűrűzés program, amely állandó helyszíneken működik, de csak a fészkelési időszakban. A program olyan információk gyűjtését tűzi ki céljául, amelyek segítenek feltárni a madárpopulációk változásait a költési időszakban történő egyedi jelölés módszer segítségével. A program a BTO (British Trust for Ornithology) által indított CES program alapjaira épül és az EURING számára kidolgozott EURO-CES programba integrálódik. Európa több országában (Nagy-Britannia, Franciaország, Finnország stb.) már több, mint két évtizedes, reprezentatív adatsorokkal rendelkeznek a függönyhálóval mintavételezhető madárfajok állományváltozásáról. Magyarország – viszonylag későn – 2004-ben indította el a programot. A programban minden madárgyűrűző részt vehet, aki a költési időszakban tud dolgozni egy „Állandó Ráfordítású” helyen a mintavételi protokoll alaján. Egy-egy CES helyen, egy vagy több gyűrűző megosztva végzi a mintavételezést. Mivel ez a program egyedülálló lehetőséget biztosít a gyűrűzés természetvédelmi célú felhasználására, az MME ösztönzi a madárgyűrűzőket, hogy csatlakozzanak a projekthez, hogy minél több CES pont működjön az országban. Jelenleg 32 aktív CES ponton folyik a mintavételezés április 15 és július 13. közötti időszakban és évente 10-11 ezer madarat fognak a standard hálóállásokban és jelölnek meg. E mellett a CES pontokon madármegfigyeléseket is végeznek a MAP program keretén belül.

Az évenként befogott felnőtt (ún. adult) madarak száma megmutatja a populáció egyedszámának változását. A kirepülés utáni költési sikerről a fiatal (ún. juvenilis) és felnőtt madarak aránya ad információt. Az évek közötti visszafogások biztosítanak adatokat az évek közötti adult túlélési ráta meghatározásához. Az utóbbi két információt csak az egyedi jelölésen alapuló CES program tudja biztosítani. Az így nyert adatok az adott populációk változásait és azok hátterét segítenek megérteni más, már futó monitoring programokkal együttesen értelmezve.

Actio Riparia projekt

Az elnevezés a partifecske latin nevéből (Riparia riparia) ered. A projekt célja a Magyarországon fészkelő partifecske állományt befolyásoló túlélési, szaporodási, diszperziós és vonulási jellemzők vizsgálata.

Hazánkban a hosszú távú vonuló fajok, köztük a fecskék állománya sajnos jelentősen csökken. A partifecske esetében a Tisza hazai szakaszán fészkelő állománynál 1990 óta végzett felmérések e faj esetében különösen nagy csökkenést mutatnak, amely hátterében a fészkelő, vonuló és telelő területeken zajló kedvezőtlen folyamatok állnak. E folyamatok megismerése, az állománycsökkenésben játszott jelentőségük vizsgálata az ország különböző régióiban nélkülözhetetlen a partifecske hazai fészkelő állományának védelme szempontjából. A partifecske telepes fészkelése lehetőséget ad a vizsgált régiók fészkelő állományának rendszeres felmérésére, a fészkelő és kirepült fiatal egyedek alkalmas számban való rendszeres gyűrűzésére/visszafogására, amely révén mód van a fészkelési időszakok közötti túlélési ráta, a vizsgált régiók és telepek közötti állomány mozgások, a befogott egyedek kondíciójának/biometriai jellemzőinek vizsgálatára, a kirepült fiatal egyedek számának becslésére, az őszi vonulás során használt éjszakázóhelyek azonosítására. A Felső-Tiszán fészkelő állománynál 2017-2020 során alapkutatási program keretében zajló geolokátoros vizsgálatok egyedülálló lehetőséget adnak arra, hogy részletesen megismerjük a használt afrikai telelőterületeket, az őszi és a tavaszi vonulás helyszíneit. Az ország más régióiban folyó partifecske állomány felmérési és gyűrűzési adatok alapján mód nyílhat az intenzíven vizsgált tiszai állománynál nyert ismeretek alkalmazására más hazai állományoknál.