Fenyőrigó

Leírás és életmód

Hazánkban kisszámú költőfaj középhegységeinkben, télen viszont nagy csapatokban telel Magyarországon. Tápláléka változatos, télen gyommagvakat, kökényt, galagonyát, csipkebogyót, borókát, vadszőlőt egyaránt fogyaszt. Magányosan szinte sosem mutatkozik. Tavasszal és nyáron a legfőbb tápláléka a földigiliszta, de rovarokkal és csigákkal is táplálkozik. Európai állománya stabil, tőlünk északabbra gyakori költőfajnak számít. Fészkelőhelyein sok tekintetben úgy viselkedik mint a mi fekete rigónk: az ember közelségét megszokva néhol tipikus városi madárrá vált. Észak-európai állományának jelentős része hazánkban vészeli át a hideg hónapokat, de keményebb teleken még tőlünk is délebbre vonul. Rendszerint tél végén láthatók nálunk legnagyobb csapatai, amikor ismét fészkelőhelyeik felé veszik az irányt.

Hazánk e faj elterjedésének egyik legdélibb határa, de az utóbbi évtizedekben terjeszkedik délnyugat felé. Alföldi és középhegységi területeken is költhet, de a zárt erdőket elkerüli. Hazánkban a nedvesebb élőhelyeket választja költőhelyül, ezért az árterekben, ligeterdőkben, valamint a középhegységekben számíthatunk megjelenésére. Északi költőhelyein sokszor nagyon bizalmasan viselkedik. Évente egyszer, legfeljebb kétszer költ. Fészkét fára építi, melynek pontos helyét a tojó választja ki és ő is építi meg. Rendszerint 5-6 tojást rak, melyeket a tojó egymaga költ ki, de mindkét szülő eteti a fiókákat.

Elterjedés és állományváltozás

Hazai előfordulás

 

 

Állományváltozás

 

 

Információk a grafikon helyes értelmezéséhez:  

MMM adatbázis > Grafikonok > Trend adatok >> 

Madárgyűrűzési adatok

 

 

 

 

Média

Fenyőrigó ágon üldögél (Videó: Orbán Zoltán).

Fenyőrigó rönketetőn (Videó: Orbán Zoltán).