Életmódja és táplálkozása meglehetősen hasonlít a fekete rigóéhoz. Táplálékát elsősorban giliszták és csigák képezik, de hernyókat, lószúnyogokat és egyéb rovarokat is zsákmányol. Ősszel főként gyümölcsöket, bogyókat fogyaszt. Rövidtávú vonuló, a hazai állomány a telet a mediterráneumban, elsősorban Olaszországban tölti, de minden télen találkozhatunk néhány áttelelő példánnyal, melyek sokszor lakott területek közelébe húzódnak, rendszerint más rigófajok társaságában.

Eurázsiai elterjedésű faj. Gyakori költőfajunk, parkokban, kertekben egyaránt költhet, de elsősorban a sűrű aljnövényzetű elegyes erdőket kedveli. Hazánkban mindenütt előfordul, de a domb- és hegyvidékeken a leggyakoribb. A fekete rigóhoz hasonlóan betelepítették Ausztráliába és Új-Zélandra is. Évente kétszer költ, de a fiókák nagyarányú pusztulása miatt sok a pótköltés. Leginkább fenyőfákon, vagy sűrű bokrokon fészkel. 3-6 tojását fűszálakból és vékony gallyakból álló, nyállal kevert pudvás fazúzalékkal kitapasztott fészkébe rakja. Tojásai élénk kékeszöld színűek, melyeken semmiféle mintázat nem látható. Ez a bélyeg jól elkülöníti a halvány foltokkal tarkított fekete rigó tojásaitól. Éneke egészen egyedi: változatos strófáit minden esetben kétszer-háromszor megismétli, emiatt kezdő madarászok is könnyen felismerhetik.