Alkatában, méretében és színezetében is nagyon hasonlít az énekes rigóra, de feltűnő, világos szemsávja és vöröses színű hónaljtollai alapján attól könnyen elkülöníthető. Táplálkozási szokásai is a többi rigóhoz hasonlítanak. Költőhelyén gilisztákat, rovarokat és pókokat fogyaszt, ősztől pedig fokozatosan átáll a növényi táplálékra. Ilyenkor főként bogyókat eszik. Nagyobb, homogén csapatban hazánkban ritkán fordul elő, inkább magányosan, vagy fenyőrigókhoz csapódva látni. Vonuló, a telet Nyugat- és Dél-Európában, kisebb részben Közép-Európában és Északnyugat-Afrikában tölti. Magyarországon nagy számban vonul át főként ősszel, de kisebb mennyiségben rendszeresen át is telel. Ősztől tavaszig szinte bárhol találkozhatunk vele, de előnyben részesíti a parkokat, ártereket, erdőket.

Főként Észak- és Északkelet-Európában fészkel, de kisebb, elszigetelt populációja él Közép-Európa néhány magashegységében is. Kedveli a nedvesebb, sűrű aljnövényzetű elegyes erdőket. Nyíresek, füzesek és égeresek a legkedveltebb fészkelő területei, a homogén fenyvesekben ritkán telepszik meg. Akár parkokban, kertekben is költhet. Fészkét a tojó rendszerint alacsony magasságban lucfenyőre, nyírfára vagy égerre, de sokszor egyszerűen a talajra építi. A kertekben költő párok általában az épületeken választanak fészkelőhelyet maguknak. A fészek készítése a tojó feladata, melyhez növényi szálakat, gyökérdarabokat, mohát, leveleket, használ, amit sárral, agyaggal tapaszt össze. A belsejét vékony fűszálakkal béleli. Átlagosan 5-6 tojást rak, melyeken csak a tojó kotlik. Mivel a hím ilyenkor nem hord táplálékot párjának, a tojó időnként elhagyja a fészket, hogy táplálkozzon. A fiókák etetésében már a hím is segít. Évente kétszer költ. Sokszor több pár egymás közelében is fészkelhet.