A három víztaposófaj közül a leggyakoribb, rendszeres, de kisszámú őszi és szórványos tavaszi átvonuló. Főleg leeresztett halastavakon, ülepítőkön, szikes tavakon lehet megfigyelni legtöbbször magányos példányait. Európai állománya stabil, a hazánkba érkező madarak vizes élőhelyeinken táplálkozásra és pihenésre alkalmas feltételeket találnak.

Az északi sarkköri területeken költ édesvizű tavak és más állóvizek mentén. A nemek szerepe felcserélődött. Miután a tojó lerakja legtöbbször 4 tojását, a tojások kiköltésében és a fiókák felnevelésében nem vesz részt. Ez a feladat teljes egészében a hímre hárul, aki 17-21 napig kotlik. A fiókákat is egyedül vezeti kéthetes korukig. Táplálékát leginkább úszva szerzi, főleg szúnyoglárvákat, egyéb rovarokat, apró rákokat, puhatestűeket szed össze.