A XX. század második feléig rendszeres, de kisszámú fészkelő volt hazánkban, ezután állománya igen hirtelen összeomlott. 1984-ben visszatelepítési programot indult az MME Fülöpházi Madárvártáján, ami a beltenyészetségből adódó genetikai leromlás és az időközben kiszáradó szikes tavak (a "szék"-ek) miatt sikertelen volt. Azóta csak ritka kóborlóként jelentkezik, elsősorban a téli időszakban. Európai állománya veszélyeztetett. Ennek fő oka az alkalmas élőhelyek kiszáradása, felszámolása, valamint a kisebb populációk elszigetelődése. Egyre súlyosabb problémákat okoz az amerikai eredetű halcsontfarkú réce térhódítása, mivel könnyen kereszteződik európai rokonával. Újbóli megtelepedésének esélye elhanyagolható, de az alkalmas élőhelyeket továbbra is fenn kell tartani, hogy egy estleges visszatelepülésnek ne legyen akadálya.

Élőhelye, költése:

Összefüggő területen költ Ázsiában, Spanyolországban, Tunéziában, a Fekete-tenger mellett, Kis-Ázsiában pedig szigetszerűen elterjedt. A sós tavakat, lagúnákat részesíti előnyben, főleg, ha sűrű növényzet szegélyezi, ahol menedéket talál. Nálunk főleg szikes tavakon költött. Fészkét szigeten, partszegélyben alakítja ki, fészekalja 3-10 tojásból áll. A kotlási idő 24 nap, a fiókák két hónapos korukra válnak röpképessé. Táplálékában a növényi eredetű elemek dominálnak, de apró vízi gerincteleneket is eszik.