Hazánkban ritka kóborló, de egykor a Kárpátokban is fészkelt. Mint minden keselyűfaj, a dögkeselyű európai állománya is összeomlott az elmúlt évszázadokban. Ebben nagy szerepe volt a madarak célzott pusztítása mellett annak, hogy higiéniai és járványügyi okokból nem hagyhatták a pásztorok temetetlenül az állati hullákat. A XX. században végül a vegyszerek és az állatokban felgyülemlő gyógyszerek sok madár mérgezését okozták. A hazánkba tévedő egyedek védelmén túl a faj nem igényel speciális intézkedést a természetvédelem részéről.

Élőhelye, költése:

Európa mediterrán vidékein, Afrika és Ázsia nagy részén költ. Fészkel sivatagokban, nyílt, füves pusztákon, szavannákon. Fészkét sziklapárkányokra építi, sokszor laza telepeket alkot. Gallyakból hatalmas fészkeket készít, melyet évekig használ. Átlagosan 2 tojást rak. A fiókák 42 nap kotlás után kelnek ki a tojásokból, további három hónapig a fészekben maradnak. A fiatalok sötét színűek, csak évekkel később világosodik ki tollazatuk. Dögevő, de a nagytestű állatok vastag bőrét nem tudja kiszakítani, ezért csak más dögevők után fér hozzá táplálékához. Különleges módon töri fel a strucctojást. Mivel csőre gyenge, eszközhasználathoz folyamodik. Addig dobál köveket a tojás vastag héjára, míg az be nem törik. Ezután a keselyű hozzáfér a tojás tápláló tartalmához.