Rendszeres átvonuló és téli vendég, október és április között lehet megfigyelni nagyobb tavainkon, folyóinkon. Jellemző telelőterülete a Dunakanyar. Európában a sérülékeny fajok közé sorolják, állománya helyenként csökken, máshol kismértékben növekszik. A nálunk telelő és hazánkon átvonuló madarak nyugalmának biztosításán és a természetes vizek állapotának megőrzésén kívül nincs más tennivalónk a faj védelme érdekében. Vonulása során hazánkhoz hasonlóan Európa nagy részén megjelenik, ezért ezek a hatékony védelmi intézkedések csak az egész kontinensre kiterjesztve érvényesülnek.

Élőhelye, költése:

Az északi tűlevelű övben fészkel. Az itt található tavak és folyók mentén található természetes és mesterséges odúkban költ. Fészekalja 5-11 tojásból áll, melyeket a tojó a has pehelytollaival bélelt odúba rak. A kotlási idő 30 nap, a kiskacsák felszáradásuk után felkapaszkodnak az odú falán és kiugranak. A tojó a vízhez vezeti őket, 10 hetes korukig gondoskodik róluk. A bukók halfogásra specializálódtak, hegyes, kampós csőrük és benne a fogszerű képletek a csúszós halak megragadását szolgálják. Méretének megfelelően inkább kisebb méretű halakat kap el, de rovarokat, rákokat is eszik. Növényi eredetű tápláléka elhanyagolható.